Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-24 / 4. szám

XVI. évfolyam Zalaegerszeg, 1897. január 24. 4. szán]. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi,, közművelődési és gazáászatí hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. II! A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a ,Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. IMI egj el enik nm_ inden -v a s á :r? a, ;pJárványok. Vármegyénk egyik-másik városában és ezek vidékén a vörheny és kanyaró járványszerüleg lépett föl. A betegség házról-házra jár, meglepi és ágyba dönti a kedves, élénk, vidám'gyermeksereget. A kór nyomában oly gyakran teszi látogatását a halál kérlelhetetlen angyala s hiába a szülők szivszorongató aggodalma ; hiába az édes anya odaadó, önfeláldozó ápolása : a fekete angyal nem ismer irgalmat, elrabolja áldozatát. S ott künn a temetőben süni sorokban domborodnak az apró sírhalmok, melyek nemcsak egyes családoknak örömét, büszkeségét, reményét zárják hideg keblökbe, hanem az egész nemzetnek is számottevő, érzékeny veszteségét jelentik. Mert a nemzetnek egyik legbecsesebb vagyona az emberek élete. A népesség megfelelő szaporodása a nemzetfentartó erő legnevezetesebb gyarapodása, e szaporaság hiánya pedig a nemzetnek olyan gyengülése, mely megdöbbenti az államférfiutól az utolsó polgárig mindazoknak a szivét, kik a baj jelentőségét mérlegelni tudják. Azért oly fontos a népesedés statisztikája. Hát a mi statisztikánk egy örvendetes és egy elszomorító adatot tüntet föl. Szerinte a házasságkötések és a gyermekek születése tekintetében Magyarország az első helyen áll. Ez örvendetes adatok ta nusitják, hogy a magyar fajban megvan az életerő, mely egy ezredév öldöklő viharain keresztül gázolva, jövő fennállásunkat és erősödésünket is biztosítja. Am ezzel szemben a statisztika rideg igazsággal konstatálja azt a megdöbbentő jelenséget is, hogy a halálozásban is első helyen tisztelkedik hazánk. Ez a születés statisztikáját ellensúlyoz-a, a gyorsabb tempójú szaporodásnak gátat vet, sőt a születés arányszámának csökkenése esetén egyenes veszedelmet jelent. E veszedelemnek bekövetkezését meg kell akadályoznunk azzal, hogy a halálozás eseteit csökkentjük. A mostani nagy halálozást első sorban az okozza, hogy kisdedeink nagy része elpusztul. Hiszen dacára annak, hogy közegészségügyünk intézkedései az utóbbi években iutenzivitásban sokat fejlődtek, mégis a difteritisz, vörheny, kanyaró, himlő, vérhas stb. majdnem állandóan járványosán pusztítják a gyermekeket. Ezekhez járulnak a többi betegségek, melyekbár nem járványszerüleg, de mégis erősen tizedelik az apró nemzedék sorait. A felnőtteknél csupán a tüdő vészre hivatkozunk, erre a legyőzhetetlen betegségre, mely éppen hazánkban ássa meg legtöbb ember sirját. Ennek igazolására ime egy kis statisztika : 100.000 emberre Angliában 172, Hollandiában 189, Svájczban 241, Szászországban 249, Belgiumban 290, Badenbeu 304, Poroszországban 310, Ausztriában 390, Magyarországban 410 tüdővészes halálozás esett, igy nálunk egy évben 60.500 ember pusztult el e betegségben. A nagymértékű halálozást normális fokra csökkenteni politikai és .közgazdasági szoros kötelességünk. El kell tehát távolitanunk az okokat, melyek népünk pusztulásának forrásai. Az okok elseje mindenesetre az a vastag közönyösség és tudatlanság, melylyel népünk ugy saját, mint a közegészségügy iránt viseltetik. Föl kell keltenünk a társadalom legalsó rétegeinek is érdeklődését a legdrágább kincs, az emberi élet óvása és megmentése iránt. Akkor megszűnik a szomorú állapot, hogy a meghaltaknak 26%-a semmiféle orvosi kezelésben nem részesült. Akkor megszűnik az orvosokkal szemben táplált bizalmatlanság, mely kész a kuruzslóknak, javas asszonvoknok áldozatul odavetni' a beteget s véget ér az a rettenetes vakhit, mely keleti fatalista módjára nyugszik meg, midőn a halál angyala egyik gyermekről a másik után teríti a szemfedőt, megvigasztalódván: Isten adta, Isten elvette. Ha népünknek érdeklődését az egészségügy iránt fölkelteni sikerült: úgy bizonyára megjavulnak azok az életviszonyok, melyek jelenleg a különféle betegségeknek, járványoknak fészkei. Ma a rossz levegő, célszerűtlen táplálkozás, fertőzött ivóviz, a pálinka túlságos élvezése, a tisztátalanság, nedves, alacsony és szűk lakás mind közremunkálnak arra, hogy egész vidékeket hónapokon át megüljön a járvány, hogy a test ellenálló erejét a különféle bajokkal szemben megtörjék s fogékonynyá tegyék. A rossz viszonyokhoz járulnak azok a megrögzött szokások, melyek népünknél az egészségügygyei szemben uralkodnak s az a vak hitetlenség, melylyel az orvosok rendeléseit, a hatóságok intézkedéseit fogadja, miket csak az urak találtak ki a szegénység boszantására. A betegek és halottak sürü látogatása, a divatos virrasztások és halotti torok gyorsan hurcolják szét s fejlesztik járványnyá a sporadikusan föllépett kórt. Mit használnak azután a közegészségügyi intézkedések, melyek a baj elszigetelésére céloznak, midőn ezeket idegenül fogadva, kijászásukra mindent elkövetnek, mert régi szokásokba ütköznek. A közegészségügyi mizériák leküzdésére az öszszes tényezőknek lelkiismeretesen közreműködniük kell. Az iskola iparkodjék megtörni népünknek közönyét és tudatlanságát; nagy gonddal törekedjék oda, hogy a népet a mostani életviszonyoknak, szokásoknak káros befolyásáról felvilágosítsa és meggyőzze. A különféle hatóságok vas szigorúsággal hajtsák végre a törvények és rendeletek intézkedéseit, melyek a föllépett betegség elszigetelését, az élet megmentését, jobb egészségügyi viszonyok teremtését célozzák. A társadalom tekintse legszentebb feladatának, hogy e rendeletek végrehajtásában a hatósági közegek munkáját támogassa és elősegítse; legyen a közegészségügy az ő elsőrendű kérdése, mely iránt melegen érdeklődik s amelynek fejlesztését minden vonalon és alkalommal hazafias kötelességének tartja. Maga az állam pedig valósítsa meg azokat a kívánságokat, miket oly régen hangoztatnak. Első dolog volna kellő számú, nemes hivatásának magaslatán álló orvosi kar teremtése. A mai kevésszámú orvos a legjobb akarattal sem felelhet meg annak a A „Zalamegye" tárcája A csatári forrás. Néhány hónapja van már annak, hogy Z.-Egerszegen az emberek nagy része szent jelenségekről beszél, melyek a szomszédos Csatár község határában tünedeznének fel naponként. E szent jelenségeknek kiinduló pontja az, hogy egv íiu álmot látott. Az álomlátás után való napon pedig, amint a jámbor fiu a dombra hágott s a napba nézett: zöld és piros sávokat látott az égen úszni; a domb oldalon pedig szent forrás fakadt, hol azelőtt nyoma sem volt a viznek; e forrás vize gyógyítja a szembetegséget, kéz- és láb fájdalmakat, s általán minden sebre hasznos, vagy a biblia szerint: tőle a vakok szemei megnyílnak s a sánta ugrál, mint a szarvas. És hírli vala tovább a szóbeszéd, hogy az égi jelenségek és csodaforrás megbámulására naponként óriási embertömeg csődül oda, annyira, hogy a mindennapi kenyér foglalkozást félbehagyják s némelyek véleménye szerint e kritika nélküli hiedelem az egészséges ész járásnak rovására történik, sőt hogy e túl-hit még a vallásban is kinövéseket termel. S hihetőleg ezek miatt fellépett a világi hatóság, hogv a csődületet megakadályozza. A kérdéses forrásos helyre az alispán néhány csendőrt állíttatott, kik néhány hétig ott állongálva, a gyülemlő népet hazaterelték. Az álmadozó fiút néhány napra elcsukták, sőt az erdő kiirtásához is hozzá fogott a hatóság; mert a fák sürü ágai között átszűrendő napsugarak vibratiója okozta talán a fiu szemében az égi jeleneteket. Megvallom a bűnömet, ón nem hittem ezekben a beszédekben. Nem hittem, hogy az erdő derék fáját ilyen dolog miatt kivágják. Nem hittem, hogy ártatlan emberek hiedelmét csendőrök irányítsák karhatalommal; nem hittem, hogy egy félkegyelmű, de jámbor fiút elzárjanak az ő álomlátásáért ; mert azokat sem hittem, hogy néptömeg gyűl össze egy képzelt csodaforrásra, s csodálatos jelenségeket látna az égen vagy a földön ebben a reális világban. Nem hittem. De most már nemcsak hiszem, hanem tudom is; mert tapasztalással győződtem meg ezekről, amint itt tárgyilagosan azonnal el fogom beszélni. A téli iskolai szünnapok s a hosszú ünnepek kényelmei, bankettjei elpuhítják az embert, elrontják a gyomrot stöbbeftéle kárt csinálnak s hogy a hosszú nyugodalmat kipihenjük, Fülep Imre kollegával egy nagy sétára indultunk ki az országútra újév első szombatján Mint kánikulában, úgy ragyogott a napsugár. Már hét kilometerre valánk s balfelül egy kilometerre feltűnik néhányházával egy domb tetőn az ismert nevii Csatár község. No

1 ide térjünk be, mondjuk, nekünk sem árt, ha a gyógyító csodavizzel bankettes rossz szemünket megmossuk. Térdig sáros mezei uton kell átlépni a Rubikont., akarom mondani a Váliczka patakot, mely Göcsejnek keleten a határa. Úgy hogy a csodaforrás alig két kilometerre van Göcsej határától, a mi már csak formakülönbséget tesz. A mezei útra lépve már elmondhattuk, amit az a régi ur mondott volt, hogy alea jacta est. Kis-Csatárnak hívják azt a néhány épületet, hol a papházon s iskolán kívül az istenháza a legnevezetesebb, mely még a 14. századból maradt meg csodálatosképen a török pusztításban. Domboktól eltakarva jóval odább van Nagy-Csatár s a kettő között van szántás, vetés, vizenyős rét s egy szép erdő a Lóvölgyével, ahová nekünk kelle mennünk, hogy álmos szemünket a csodavizzel felfrissítsük s kételkedő lelkünkre az erős hit enyhítő balzsamát csepegtessük. Már jönnek is szembe a helyszínéről megenyhült lelkek. Erre van a szent víz néni ? kérdjük. Erre, erre, csak erre lelkem, jobbra térve a Lóvölgyben, felelik, de már elkéstek a jelenettől, azt csak fél egy órakor láthatni. Amott két töpörödött fájós szemű asszony jön szembe. Hosszasabb beszélgetésbe elegyedünk. Elbeszélik a viznek csodahatását s az égi jelenetet, s erősen kérnek, hogy hjgyjük el mi is, mert igaz ; ők nem látták ugyan, de mindenki mondja, s kezdtek mutatni a fénylő napsugárra, hogy egy kis pirosság most is van még ott a fák ágain. Van, van! feleljük s amint elhaladunk, összetett kézzel sóhajtják utánunk : oh kegyes lelkek! A vizes, forrásos erdő alján tovább lépdelünk s elérjük a szép Lóvölgyet, melynek szájában egy fűvel benőtt, eltemetett csorgó forrás haldoklik, s a korhadt vályúk nem adnak italt a szomjas állatnak. Kár volt ezt eltemetni s egy nem létezőről álmodozni! Néhány lépésre a szép gyepes völgy véget ér s a sürü erdőben egy szűk szakadék, egy keskeny árok van. Nagy embertömeg van a kis árokban. Egy kissé meghőköltünk. Nagy az Istennek az ő hatalma, gondolám s megmarkoltam kollégámnak a kabátját. Nem alszol te ? kérdezém, hát én is ébren vagyok-e ? s azok igazán emberek ott? Te mondád. Mondja útitársam. Még az árok partján is sikamlós az ut a vizes talajtól. De a gödörben épen nagy sár van. Az agyagos föld a vízzel s a széltől befutt száraz falevelekkel egybekeverődve olyan vályogot alkot, amilyent a cigányok az uj épület oldalára csapkodnak. „A nap is már meghajlott az égen" a hegyorom mögé s mint a peneczilus, olyan éles szél sivít már föl a völgyön, mely a hivő tömeg piros füle hegyéig ér. Kérdem egytől: mióta vannak itt magok? Bizon már a délelőtt 8 órától, de már sokan hazamentek, feleli. Szemmértékre Ítélve, lehettek ott most úgy 80—100-an, férfiak és nők, öregek és ifjak, csupasz szájuak és szakálosak, friss, üde leányok es töpörödött vén asszonyok vegyesen, de nem teljesen összeelegyedve. A férfiak külön csoportban kissé emelkedettebb ponton állottak csendben, részint hajadonfőn, részint feltett kalappal vagy sapkában. Az árok fenekén nagyobb tömeget alkotnak az asszonyok. Mindenik mellett egy vagy két literes üveg. Valamennyien összetett kézzel. Némelyik szakadatlanul veti a keresztet. Némelyik fenn áll; legnagyobb része térdepel. Kegyetlen gondolat jött a fejembe. Sajnáltam előbb szegényeket, hogy IVlai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva