Zalamegye, 1897 (16.évfolyam, 1-26. szám)

1897-06-13 / 24. szám

XVI. éVfolyanj. Zalaegerszeg, Í897. jüi^iüs 13. 24. szán). _lll i jasbati Intik A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a , kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyletéinek hivatalos közlönye. nvn egj el enik m inden -v^asáma^). Új földíchcr-mcritcsíícs. Az első löldteher-mentesitést Magyarországon az 1848-ik évi IX-ik törvénycikk mondotta ki, megalkotván ezzel a legnagyobb eseményt a magyar földnek újkori történetében. Azóta a magyar földről az tudjuk, azt valljuk, hogy „szabad". De azt is tudjuk, hogy ez a szabadság csak névleges; mert a negyvennyolcas törvényhozás nagy alkotása óta új terhek gyülemlettek a magyar földre. Nem a régi formája és jellege van meg e terheknek; nem urbériség az, amiről szó van, hanem a föld terhének modern formája: a jelzálogkölcsön. Annak az óriási jelzálogtehernek, amely a magyar földmivelésre önsúlyként reá nehezedik, eredete, fejlődése és felszaporodása legtöbbször nem a rosz gazdálkodásnak az eredménye, hanem inkább a mostoha viszonyoknak a szomorú következménye. A birtokos, aki földjét addig jobbágyaival műveltette és különböző kiváltságaiban birtabiztosítékát annak, hogy földje meghozza a kellő jövödelmet, a földteher-mentesítés után új berendezésekre kényszerült. Ehhez pedig tőkére volt szüksége, tehát ezt fölvette és birtokára betábláztatta. Az általános mezőgazdasági viszonyok csakhamar a belterjesebb gazdálkodási módokra utalták a magyar birtokost. Gépeket kellett beszereznie, vasutakhoz hozzájáruluia s az intenzív üzem egyéb módjait megszereznie. Mindehhez pedig újabb tőkére volt szükség. Ezt is jelzálogkölcsönképpen vette fel. A nyolcvanas években pedig mind élesebben alakultak ki mezőgazdaságunknak súlyos bajai s a jövödelrnezőség szakadatlan csökkenése valósággal elszegényitette a birtokos-osztályt úgy, hogy minden legcsekélyebb befektetése avagy hitelművelete mellőzhetlenűl együtt járt földjének újabb hipotekális megmegterhelésével. Ekként a magyar föld jelzálog-terhe, mely még 1858-ban csak 120 miliő forint volt, időközben A „Zalamegye" tárcája. asszony. Ákosnak az apja hírneves ember volt. Hatalmas része volt a magyar irodalom megteremtésében. Még serdülő ifjú volt, mikor a nagy költő meghalt s őt árván hagyta a világon. Az a város, mely apja szülőházát emléktáblával díszítette, a fiút is gondozása alá vette. A város polgármestere maga lett a gyámja s fogadta őt házához, valami távoli rokonság cimén. A vagyonát pedig az árvaszék vette kezelésbe és — csodálatos — bár az akkori árvaszéki pénztárnok nagy összegek elkezelése után főbe lőtte magát, a remek író tekintélyes hagyatéka nem szenvedett csorbát, hanem még tekintélyesebbé szaporodott, úgy hogy Akos a nagykorusitásával jókora summa pénz birtokába jutott. Ákosnak a jogot kellett volna végeznie, de nem végezte. író akart lenni, mint apja és szülővárosának hetilapjában került is napvilágra egynéhány verse, meg elbeszélése. Meglehetősen naiv dolgozatok, a melyek minden magasabb felfogás és élettapasztalat híjával voltak. Ákos gyámja, a polgármester, kötelességének is tartotta az ifjút e hibákra figyelmeztetni és szivrehatóan tanácsolta a jogi szigorlatok letételét. De Ákos azt felelte, hogy majd szerez ő tapasztalatokat és] mikor vagyonát kezéhez kapta, neki is indult a megfigyeléseknek. Tanulmányozta az életet és az embereket. Az előbbit különösen a mulató helyeken és éjjeli tivornyákon, az embereket íredig a kártyaasztal mellett, már mint a férfiakat; a nőket azonban mindenütt, mert azok mindenütt és mindig érdekesek. Végig is tanulmányozta a vagyonát és bőven szerezte mind ama tapasztalatokat, melyek a saját kárán való okulásra szolgálnak, Íróember azonban még sem lett belőle. Nagy ritkán tudott ugyan valamely c

lkket összeütni, de a fővárosi hírlapok akkor is konokul példátlan rohamossággal emelkedett olyannyira, hogy nálunk jelenleg 2.000 miliő forint van ingatlanokra bekebelezve. Ennek az óriás tehernek, mint ilyennek, nyilvánulása a törlesztés és a kamatfizetés kötelezettségében mutatkozik. Még ha azt a legkedvezőbb esetet veszszük is, hogy a jelzálog-terhek mind olcsó törlesztéses kölcsönök, pedig egy jó részök nem az — a törlesztés és kamatfizetés cimén évenként fizetendő összeget 90—100 milió forintra kell tennünk. / Óriási ez a szám, amelyet a jelzálog-telrer, mint egy végtelen nagyságú parazita, egyszerűen elvon a magyar mezőgazdaság életerejéből. S lra ezzel az adattal szembe állítjuk azl a tényt, hogy a magyar földbirtok kataszterileg megállapított tisztajövödelme az erdőkkel és szőlőkkel együtt nem több 140 milió forintnál: úgy tiszta képet nyerhetünk mezőgazdaságunk helyzetéről. Marad ugyanis igazi tiszta jövödelemként az évi teher törlesztésére eső 90—100 milió forint levonása után mind össze 40 milió forint. Ebből él meg azaz ebből akar megélni földmiveléssel és erdészettel foglalkozó népességünk : a keresők az eltartottókkal együtt 9 milió ember úgy, hogy fejenként és évenként 447a forint jut a gazdálkodókra. Erre a csekély összegre pedig méltán el lehet mondani, hogy az életre kevés, a halálra sok. S a helyzet még nem tekinthető végleg megállapodottnak. A magyar mezőgazdaság rohanva halad előre a fejlődésnek ezen a veszedelmes utján. A jelzálogüzlet az utóbbi években épenséggel nem hanyatlott, sőt mindinkább jövödelmezőbbé lesz. A föld jövedelmezősége nem emelkedik, sőt a munkabérek állandó drágulása és a terményárak hanyatló irányzata folytán csökkenik, a jelzálog kölcsönök összege pedig mindezeknekkövetkezményeképeu évenként átlag 80—100 milió forinttal emelkedik. Végső következményeiben egyszerűen beláthatatlanul rettentő ez az előre rohanás a romlásnak utján. S nehogy ezeket a végső következményeket visszautasították ; még az a bizonyos hetilap is csak inrmel ámmal fogadta el, persze díjtalanul. Gyámapja szolgált neki még néha atyáskodó tanácsokkal, sőt mikor már biztosan látta a közeledő végromlást, beprotegálta a vasúti igazgatósághoz, hogy a fin ne legyen kenyér nélkül, ha majd mindenének a nyakára hágott. Ez az időpont nem is soká váratott magára. És a mint fogyott a pénze, Ákos lassanként javult is, nem kártyázott többé, a nők után is márjkevesebbet futkosott, csak az ivásuak adta magát. A borba fojtotta keserveit. Hivatalát sem végezte valami pontosan, nem is léptették elő, sőt talán ki is tették volna a szüret, ha a közeledő választások miatt az ellenzéki város polgármesterének a jóindulatát nem tekintették volna. De a polgármesternek tudtára adták pártfogoltja viselkedését. Et re a derék ember felsietett a fővárosba és még egy utolsó tanácscsal szolgált a léha, fiatal embernek. Ákos ez egyszer megfogadta az intő szót, megházasodott. Elvett egy szegény, de szép leányt, kinek házi erényeit az édes anyja már eléggé feldicsérte volt neki. És igazán, az élete azóta nyugodt boldogságban folyt le és olyan jólétben, a mely nein sokára felülmúlta még azt is, mihez a szülői házban volt hozzászokva. Mikor az uj házaspár berendezte fészkét, Ákos vagyona már teljesen fel volt emésztve. De még megmaradt némi hitele és a fiatal asszony ezt ügyesen tudta kiaknázni. Nagy lakást vettek, hogy egy részét fényesen bútorozva albérletbe adják. Ily módon a házbér megtérült, sőt még maradt valami a részletfizetések törlesztésére. A szég asszony férje csekély fizetésével rendkívül jól tudott gazdálkodni és Ákos nemcsak rendes zsebpénzt kapott, hanem minden tekintetben olyan kényelemben élt, amelyet sokkal magasabb rangú hivatalnok is irigyelhetett volna. Imádta is az ő Irmuskáját, ki szerető gondozással vette körül és szíveseit hajtotta nyakát a jótékony papucskormány alá. Mert Irma szigorú is tudott lenni, folyton unszolta őt hivatalos kötelességeinek pontos teljesítésére, hogy rangban emelkedjék. tényleg elérjük, feltétlenül s immár halaszthatatlanul kell gondoskodnunk a fenyegető veszedelemnek a megelőzéséről. S minthogy nemcsak a jövőt kell veszedelmesnek tekintenünk, hanem már a jelerrlegi állapot is tarthatatlan, a kérdés megoldásának csupán Csak egy módja vair s ez: új földteher-mentesítés. Ez a második löldtehermentesítés jellegében teljesen elüt az 1848-iki elsőtől, azonban jelentőségében és óriási méreteiben hasonlít hozzá. Az időközben elmúlt félszázad alatt nem volt a magyar gazdasági politikának ehhez hasonló feladata. S ha ezt a feladatot sikerült megoldanunk : úgy jó részt megszűnnek a jelenleg napirenden levő teeudők ; mert megszüntetjük azokat az okokat, amelyek e teendőket előidézték és napirenden tartják. Az új földtelrermentesités megoldásának a modern viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. Ep ezért oly radikális formájú megoldási módozatra , mint amilyen az 1848-iki volt, ezúttal gondolni sem lehet. Azok, akik a a módok keresésével foglalkoznak, máris tisztába jöttek vele, hogy az uj földtehermentesítésnek a mai viszonyok között csak egy keresztülviteli lehetősége van: ez az életbiztosítással való kombinácio. „Jelzálogos biztosításinak is nevezik ezt a módozatot, amelynek lényege azon az elven alapszik, hogy a birtokos ugyanoly összeg erejéig kössön életbiztosítást, amilyen összeg birtokára be van táblázva. Ilykép a jelenlegi birtokos halálakor a biztosított összeg kiegyenlítené a birtoknak jelzálog-terhét s az örökös tisztán, tehermentesen, tehát életadó erejének sértetlen teljességében venné át birtokát. Ilyen a körvonala annak az eszmének, melynek megvalósítása egy emberöltő alatt keresztülvinné az földtehermentesítést. Ez azonban esek a nyers eszme, melynek keresztülviteli módozatai óriási fontosságúak. Még az elmélet sem állapította meg, hogy a nagy eszme keresztülvitele miként lenne legjobb, leghelyesebb, vagy egyáltalában miként lehetséges. ? Ákosnak hivatalbeli szorgalma meghozta gyömölcsét, mert kétszer is előléptették, mellőzött kartársainak bosszúságára. Az ivásban is mértékletesebb lett, mert az asszony csak kivételesen engedte őt vendéglőbe, de talált a helyett bort otthon az asztalon, a nri nemcsak jóval olcsóbb volt, de sokkal jobb is. Mert Irma kitűnően értett a bevásárláshoz, ki tudta kutatni a legolcsóbb forrást, vagy meglesni a kedvező alkalmat. A ruhái is, bár mindig elegánsan járt, alig kerültek valamibe, mert ő a kelmét csak végeladásóknál szokta venni. Szerette az apró csecsebecsét, a lakásuk tele volt ilyesmivel; Irma mélyen az értékén alul szerezte be, sőt később néha szép nyerséggel túladott rajtuk. És ő ezt érthetőnek találta, mert a saját barátjai is ostromolták néha azt az asszonyt egy-egy ilyen bibelot végett. Mert voltak Ákosnak barátjai. Nem a hajdani cimborák, kikkel a vagyonát ellúmpolta, sem pedig szegényebb hivatalnok társai. De idővel megismerkedett feleségének egyikmásik gazdagabb rokonával, ismerőse lett egyik-másik befolyásosabb úrnak, kinek barátságára csak büszke lehetett. Ezekkel ő és neje otthon tea mellett néha igen kedélyesen elmulattak és ha ezek viszont kedveskedtek nekik színházi vagy orfeum-jegyekkel, csak nem haragudhatott miatta. Különösen intim viszonyban volt egy magasrangú hivatalnokkal, ki hol feleségestől, hol egyedül is majd mindennapos volt a háznál s mint igazi kebelbarátja, minden alkalommal szolgálatára állt. Annál kínosabban érintette őt, mikor egy reggelen az újságban barátja nevét találta egy szenzátiós cikk fölött, mely sikkasztásról és szökésről szólt. Ki hitte volna! Pedig néhány napja milyen elfogulatla i vidám volt, sőt Irmát nevenapjára egy csodaszép vázával meglepte. Valószínűleg ezt is a sikkasztott pénzen vette ! Pedig dehogy, a váza ki sem volt fizetve, a mint megtudta mindjárt az nap. Épen haza akart indulni a a hivatalból, mikor egy úr kereste fel, egy régi ség kereskedő ;s követelte a váza árát. Ákos azt ajánlót ta neki, hogy visszaadja a tárgyat, de a kufár nem akarta elfogadni, hanem a pénzt követelte . háromszáz forintot. Mai számúi ílclioz fél iv melléklet van csatolva