Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

XV. évfolyam. Zalaegerszeg, 189

6- december 13. 50. szán). JIL Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. társadalmi, közművelődési b gaziászali kik A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. k A „Zalamegyei gazdasági egyesiilet", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Ivlegj elexxils: m_±ixc3-exx vasárnap. Aránytalanságok. Az a bámulatos láz, melylyel az emberek nem csupán jólétük megteremtésén, hanem rohamos meggazdagodásukon dolgoznak, minden vonalon idegromboló erőfeszítésekre ragadja a létküzdelemben fáradó mai nemzedéket. Az eszményi gondolkodás, mely az egyszerűbb kor embereit a létfentartásban és az élvezetek megszerzésében vezérelte és áthatotta, ma már teljeseu kiveszőfélben van. A mai kornak reálisán számitó, materialisan gondolkozó embere már teljesen leszámolt azzal a biztatással, mely valahol a tisztultabb szférákban, valami más csillagzatban, a másvilágon igér kárpótlást a földi életben hiányzó javak helyett. Minden ember itt akarja kivenni az őt emberileg megillető részt. Ma már — fájdalom ! — szinte megszámlálhatatlanok azok az Ezsauk, akik nem csupán elsőszülöttségi jogukat, hanem túlvilági üdvösségüket is hajlandók odaadni egy tál élvezhető lencséért. Hogy ezeknek a modern Ezsauknak igazuk van-e, azt itt ne firtassuk. De foglalkozzunk ennek a felfogásnak, ennek a gondolkodásnak eredményeivel, melyek kétségtelenül előttünk fekszenek. Az a törekvés, hogy minden ember itt a földön ki akarja venni magának a részt nemcsak a létfentartásból, hanem a jólétből, a kényelemből, az élvezetekből is: megteremtette mindenjvonalon, a társadalom minden rétegében, a kapzsiságot és ijesztő módon meglazította az erkölcsi szigor kötelékeit, és egyúttal — mivel e tekintetben a küzdők törekvéseit egyforma siker nem kisérheti — szembeszökővé tette az élet aránytalanságait. Az emberiség szegényebb része pedig csak addig boldog, mig az élet nagy aránytalanságait erősebb mértékben nem látja és azok fölött elmélkedvén, azokban igazságtalanságot nem lát, A társadalmi helyzetek, állapotok, viszonyok összemérése fölébreszti az igényeket s a fölébredt A „Zalamegye" tárcája. A nyelv. — Die Zunge, die Sprache. — (Folyt éa vége.) „Legyen igazság, vagy vesszen a világ !" Hát bizony őszintén megvallva úgy áll a dolog, hogy a gonosz férfiak a legtöbb esetben kíméletlenek, igazságtalanok és hálátlanok a nőnem iránt és nagyon hamis mértékkel mérnek nekik, midőn egy kis nyelveskedésért azonnal készek őket kárhoztatni, mert: Bőbeszédű legyen a férfi s untalan Járjon a nyelve ? ah ! „jó efetája van". „Szónoknak született

a, „pompásan perorál" A jó férfivilág róla igy referál. De asszony tegye meg, pöröljön egy kicsit: Oh ! az „kiállhatatlan", az „örökké sipít!" Pedig mily sok élhetetlen (mafla, gyüge) férj — a közmondás szerint — az asszony szájával eszik, vagyis a felesége beszél helyette és mégis mindigennek nyelve ellen van kifogása. — A pógár ember azért küldi feleségét paphoz, elöljárósághoz, szóval urak elejbe, mert az asszonyok általában beszédesebbek lévén, jobban tudnak kapacitálni. Hát az intelligens osztálynál hány feleség eszközöl ki szép szóval, könyörgéssel férje részére valamely állást vagy hivatalt és abban való előléptetést? . . . Avagy hány asszony könyörög elnézésért és kegyelemért, ha a férj uram hivatala körül valami hiba esett és inog az állása ? ... A miért is ha szép asszonyok mennek instálni és informálni, az illető hivatalbeli nagy urak már előre zavarba vannak, hogy vajmi nehéz megtagadni a gyen géd nem kérelmét, a melynek svádáján (nyelvén) kivül igények lázadóvá teszik a szegény embert. A lázadó ember pedig sohasem lefelé, hanem fölfelé tekintve, mérlegeli és itéli meg helyzetét. A didergő ember csak addig megelégedett, csak addig nyugszik meg sorsában, mig egy másik emberen jó meleg bundát nem látva, arra nem gondol, hogy mért ne lehetne neki is olyan meleg gúnyája és mért kell éppen neki fáznia. Mihelyt az aránytalanságot észrevevé, a fölött gondolkozik : már kezet fogott az elégületlenséggel és arra a pontra lépett, ahol az igények, a követelések kezdődnek. Es az igy gondolkozó ember sohasem azt vizsgálja, hogy hányan vannak és kik azok, a kik őnála még jobban fáznak, dideregnek, hanem mindig csak azokat látja és azokhoz méri helyzetét, a kiknek jobb, melegebb ruhájok vaa. Ez teszi azután kisebb-nagyobb mértékben lázadóvá, minden körülmény között elégedetlenné, a ki nem bir belenyugodni az élet, a sors aránytalanságaiba. Ez fesziti lázas küzdelemre idegeit, hogy nagyobb mértékben fölébredt élet igényeit kielégíthesse. Nagyon tévedne clZ^ tű ki azt hinné, hogy ez a mérlegelés csak a társadalom mostohább sorsú rétegében fordul elő. Megvan ez a társadalom minden rétegében, föl, egész a legmagasabb társadalmi polcokig. Innét van azután korunkban az a szertelen meggazdagodási, vagyonszerzési vágy, mert mindenki a vagyonban, a pénzben látja azt a eszközt, melylyel megszerezheti magának azt a jólétet, azt a kényelmet vagy élvezetet, melynek addig- birtokába nem volt. Minél lázasabb ez a törekvés a vagyonosabb osztálynál, annál szembeszökőbbekké válnak az aránytalanságok is ; mert a vagyonosabb osztálynak több eszköz állván rendelkezésére a pénzszerzéshez, a szegényebb osztály — melynek a munkán kivül erre egyéb módja alig van — mindig jobban mögötte marad és egyre tátongóbbá válik az ür a vagyonos és vagyontalan osztály között. még két erős fegyvere van, t. i. a köny és mosoly . . . Bizony az anyák és feleségek között sok olyan jóságos Eszter királynék vannak, a kik szószólásukkal a „Mardokeusok" és hozzátartozóik számára Asvérus királynál kegyelmet eszközölnek ki. (Biblia) Azért Schillerként: „Ehret die Frauen!", becsüljétek meg a nőket! Meg azután mily nagy külömbség van a férfi és nő munkaköre között ? ... A férfinak jobban egyoldalú a foglalkozása, a nőnek ellenben a fontos és komoly dolgokon kivül száz és ezer féle elágazó apró-cseprő házi teendői vannak, u. m. a kis gyermekekek nevelése és gondja, a belső cselédséggel való vesződség, a rend és tisztaság fentartása, a fehérnemű és házikert gondozása, a konyha és éléskamara, a baromfi- és sertésól ellátása, ... a felügyelet, az ellenőrzés, a felelősség a belső házi dolgokban, . . stb. . . Valóban : „Non mihi si lingvae centum sint oraque centum, Omnia curarum nomina percurrere possem." Virgil. Vagyis: ha száz nyelvem és száz ajakam volna is, nem volnék képes a házigondok neveit és nemeit mind elősorolni. — S ép ezért nem lehet csodálni, ha ezek sokszor kemény próbára teszik a nő béketürését s egyszer másszor a sodrából kihozzák. Meg azután a férfi a házibajok elől többnyire elmenekül, de az aszszonynak mindig helyt kell állani. De meg hát a férfi sem élő szent s megtestesült tökéletesség. Itt is, ott is, mindkét részről elég hiba esik ... A korhely vagy könnyelmű férjek hányszor rászolgálnak egy üdvös intelemre, egy gyengéd leczkéztetésre vagy épen kissé keményebb korholásra is; és ha az apróbb harci fegyverek csattogtatása nem használ, ki az oka, hogy a kardos menyecske az egész battériát kénytelen férje ellen működésbe hozni ? . . . Egy neves egyházi férfiú ekképen ir: „M'dőn Krisztus Urunktól adópénzt kértek volna a császár adóAz ekként növekvő aránytalaságok egyre jobban növelik az elégületlenséget is, mely mindig nagyobb tért foglal s mindig erősebb forrongásban tartja a társadalom különböző, kiválóan pedig alsóbb rétegeit. A munkás-osztály, — hova minden olyan szellemi és anyagi erővel dolgozó embert számithutunk, aki kizárólag munkája után él — addig nyugodott csak sorsában, mig — ha látta is, de — nem igényelte azokat az élvezeteket, azt a jólétet, kényelmet, mik a vagyonos osztálynak majdnem kizárólagos tulajdonát képezték. Ennek immár vége van. A társadalom minden-osztályának minden rétegében hallatszik a „panem et circenses." Nemcsak kenyeret, hanem élvezetet is követelnek azok, akiknek a nagyarányú verejtékezés mellett szertelenül kisarányban jutnak ki az életörömökből. Leikökben pedig az a „hit, mely tűrni és remélni megtanil" — erősen megrendült. A modern ember már úgy beszél: „Add nekem teritett asztalodat s én szivesen átadom neked az üdvösségemet, ami a másvilágon lesz Azért lesz egyre hangosabbá a socialis követelések szava. A materialis alapokon keletkezett életmód, a gyönyöröknek, a menyei boldogságnak kiélvezése a földön : nem az alsóbb, a vagyontalanabb osztálynál indult hóditó útjára, hanem ott, ahol a kisértő vágyak kielégítéséhez rendelkezésre állott az eszköz : a pénz is. A szegényebb osztály csak a jólét tobzódása által lett figyelmesebbé, az birta elmélkedésre, hogy meg-lássa és mérlegelje azokat az aránytalanságokat, mik a földi élet kihasználásában oly tátongó űrrel választják el az embert az embertől. Most már azután, hogy ezek az aránytalanságok és az azok nyomában támadt elégedetlenség minő társadalmi hullámzásoknak lesznek forrásaivá, azt csak a jó Isten tudhatja. A mi emberi végességünk csak azt mondhatja meg, hogy a keletkező hullámokat ha szedői, parancsolá az Üdvözítő Péternek, hogy vessen horgot a tengerbe, mit megtevén, egy halat fogotf, melynek aranypénz vala szájában. — Szeretném, ha a nyelves asszonyok hasonlók lennének ahhoz a Péter halához, mert nincs a világon hallgatóbb állat a balnál. Az ebek ugatnak, a farkasok ordítanak, a ló nyerít, a bika bömböl, a medve morog, a sertés röfög, még a bogárnak is van dongása, zümmögése, egyedül a halnak nincs legkisebb nesze is, azért kiváltképen való példája, cimere a hallgatásnak, mely nektek igen szükséges aszszonyok. He pedig egyáltalán nem hallgatb ittok, legalább azon legyetek, hogy szt. Péter halának aranya legyen szájatokban, mondván : „édes aranyos uram, csak nyugodjék most egy k'csit, minden úgy lészen, mint maga akarja, mert hogy maga az ur a háznál, aranyos férjem, az nagyon természetes." A jámbor asszonyok örömest is beveszik ezt a tanácsot. Pedig vannak még ilyen jó asszonyok ; mert bizony sok feleség hallgatag és néma, mint a hal, szelid, mint a bárány, türelmes, mint az angyal és alig van epéje, mint a galambnak. Egész lénye csupa gyengéd kedvezés, önmegadás és önföláldozás ; ajkán édes szó, nyájas beszéd, szóval szt. Péter halának aranya van a szájában férje iránt. — És ilyen aranyos viselkedés ellenében a férj — minden ok nélkül — hányszor mutatja magát olyannak, mint egy küldött farkas, mint egy morgó medve, mint egy ordító oroszlán ? ! . . . A hivatalban, a gazdaságban, vagy társaságban esetleg megharagítják és otthon önti ki mérgét. Valamely korhely kompániában hajnalig dőzsölve, megfájdult a feje, katzenjámmeros lett a gyomra, kártyán elveszett a pénze, otthon aztán dizzeg-duzzog, elsózottnak találja a levest, a főzeléket kozmásnak, a rétest furkósnak ; a pecsenyére ráfogja, hogy nem elég szaftos, vagy el van égetve, a kávét cikória izünek találja, kedvenc pipája nincs a helyén, újsága vagy könyve elkeveredett, stb. . stb. .. s ilyenkor olyan dörgő, csattogó, villogó házizivatart csap a papa, hogy a képek táncolnak a falakon, a szelíd cirmos ijedten ugrik az Mai számunkhoz egész ív melléklet van csatolva