Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-29 / 13. szám

XV. évfolyam. Zalaegerszeg, 1896. njáreitis 29. 13. szón). n Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. T társadalmi 1 és gaászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunkel. Kéziratokat nem küldünk vissza. Hl A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. HVCegj elenik mindeii vasárnap. Az erkölcsi alap. A haladás, a fejlődés fokozatossága közben erkölcsi világrendünk akként alakult ki és jutott a jelenlegi színvonalra, hogy úgy az egyéni szereplésnek és alkotásnak, valamint a nagyobb hatáskörű intézményeknek csak akkor van és lehet igazi értékök, csak úgy maradhatnak meg az általános haladás keretében, ha azok erkölcsi alapon állanak. Azt, hogy ennek az erkölcsi alapnak minőnek kell lennie, mindig annak a kornak szelleme, erkölcsi fogalmai határozzák meg, amelyben az alkotások, az intézmények érvényesülni kívánnak. Arra, hogy az egyén vagy akár az egy törekvésre szövetkezett egyesület, testület, a maga intencióit — az uralkodó korszellemnek homlokot szegezve is — érvényesíteni próbálkozzék : mindig van mód, de akár hányszor van eset is. De rendesen mit tapasztalunk ? Azt, hogy ez a küzdelem meddő marad és nem talál rokonszenvre az uralkodó korszellem erkölcsi fogalmainak hatása alatt álló nagy résznél. Eiőszakkal pedig tartósan biztosítani, védeni valamit vagy valakit, sohasem lehet. Az erőszak már abszolúte nem tekinthető olyan eszköznek a törekvések érvényesítésében, aminek erkölcsi alapja volna. Az erőszaknak sohasem volt és nem is lesz meg a jogosultsága. EB mivel az erőszak magában véve is erkölcsi alap nélküli módja a törekvések kivitelének vagy a már létesített dolgok fentartásának : ebből önként következik, hogy okvetlenül erkölcsi alap nélkül való minden olyan dolog, amelynek létesítéséhöz vagy fentartásához erőszak kell. Aminek erkölcsi alapja van, az nem szorul védelemre, támogatásra ; mert ereje abban a szellemben rejlik, mely létének, keletkezésének, kibontakozásának okát képezi. Az ilyen alkotásoknak, intézményeknek léte ellen hiába tör a fenállását ellenzőknek szövetkezett serege ; azokat megdönteni sohasem sikerül. Meg lehet azokat erősen ingatni, meg lehet hatalmasan rendíteni is ; lehet azok körül vagy esetleg bennök is zavaró kellemetlenségeket előidézni ; de a processusnak végkitejlődése még is csak az lesz, hogy az erkölcsi alapokon nyugvó intézménynek, alkotásnak győzelmeskednie kell. Mivel ez az életben mindenütt és minden téren igy van : nagyon természetes, hogy minden embernek és minden testületnek, szövetkezetnek oda kell törekednie, hogy céljainak kivitelére az erkölcsi alapot megszerezze, megteremtse. Az egyén a maga jogos küzdelmével, ambíciója érvényesítésével bizonyos térfoglalásra törekszik. Az egyén működésének, érvényesülésének erkölcsi alapját annak helyes megítélése képezi, hogy mennyire terjedhet ez a térfoglalás. Ha valaki eltalálja a helyes méretet ; ha megtalálja egyéni tehetsége, munka-képessége és a működési köre között a kellő arányt: akkor sohasem kell tartania attól, hogy megrendül alatta a talaj, hogy érvényesülésében nincs meg az erkölcsi alap. De ha valaki egyéniségét nem ismerve, vagy magát nagyon is túlbecsülve, hatása, működése körének kimérésében nem találja meg a helyes méretet és arányt: az már a térfoglalásnál erőszakkal élt s mivel álláspontját az erőszakon kivül semmiféle erkölcsi motívum nem igazolja, nem védelmezi, — működési körében sohasem érheti el azt a szinvonalat, melyen az általános elismerés tesz tanúbizonyságot az égvén működésének, álláspontjának erkölcsi alapjáról. Nézzünk csak szét az életben, a nagy emberi társadalomban ! Hány oly egyén van ott, akikről azt szoktuk mondani, hogy nem találták meg helyöket az életben. Ez más szóval annyit tesz, hogy nem tudtak maguknak erkölcsi alapot teremteni vagy is olyan térfoglalásra vállalkoztak, mely nem állott arányban belső értékökkel. Hiába kapaszkodik valaki olyan positiók után, melyek betöltésére egyéniségében nincs meg az erkölcsi erő ; ha azokat elnyeri is erőszakos utonmódon : ott maradása tartós nem lehet; okvetlenül le kell buknia. Létele minden ilyen posición csak hajszálakon függ s ezeket a hajszálakat a legcsekélyebb ellenáramlat széttépi. Éppen igy van a nagyobb törekvésekre szövetkezeitek működésével is. Ha a szövetkezeitek nem tudnak maguknak, törekvéseiknek olyan erkölcsi alapot teremteni, mely azoknak jogosultságot, létet biztosíthat, mihamarabb szét fognak züllenij s törekvésük mindegyike szétomlik a közszellem erőteljesebb hatása alatt. Ugy egyes emberek, mint szövetkezett egyesületek bukásának, tragikumának csirája abban az aránytalanságban van, mely erkölcsi erejök megítélése és a cél nagysága között feuáll. Mert egyének és tömegek bukását maga a kitűzőt? cél. a föltett törekvés erkölcsi alapja még nem teszi lehetetlenné. A cél, a törekvés, melyre vállalkoztak, magában teljesen beleillő lehet a korszellem keretébe ; de ha a munkára, a küzdelemre vállalkozottak ereje nem rendelkezik a cél, a törekvés, a munka, a feladat nagyságával megegyező mérettel: a vállalkozottaknak nem volt joguk a működési tér elfoglalására s azt csakhamar lehanyatló erővel, küzködésök < redménytelenségének szomorú tapasztalatával oly egyéneknek kell átengedniök, akikben meg van a tehetség, az erŐ az erkölcsi alap megteremtéséhöz. Legjobban kitűnik ennek igazsága a protegáltak működéséből. Vannak a kis emberek között is ügyes vállalkozók, akik — ha valahova a maguk erejéből föl nem juthatnak — kitűnően meg tudják a maguk számára az olyan hatalmasabb egyéniséget választani, akinek szárnyaiba kapaszkodva, néha csakugyan bámulatosan magas színvonalra jutnak. De ez csak a mesebeli ökörszem furfangja. Az ökörszem is feljutott a sas szárnyai alá rejtőzve, a fellegek magasába ; de ott a szelek erejével megbirkózni nem tudott. A mások erejébe kapaszkodó strébereknek is sikerül ugyan néha magas positiót is elfoglalni; de abban a pillanatban, amint az ott megkivánt hatalmasabb erőkifejtés egyéniségök belső értékét igényli ; mihelyt be kell mutatniok az erkölcsi alapot, melyre ott helyezkedniük kellene : nyomban meginog alattuk a talaj, egyensúlyt vesztenek és leszédülnek. Ha tehát azt akarjuk, hogy életünknek, A szerelem és a gyűlölet. Az ujabb kori költők mintájára keleti féuynyel és Ízléssel berendezett szobám kényelmes kanapéján heve részve élveztem finom cigarettámnak illatos füstjét és ábrándozva tekinték az előttem gomolygó kékes fellegekre, a midőn szobám tapétás ajtaja illő diskrecióval felnyílt és arauypaszomántos ruhába bujtatott inasom ezüst tálcán egy elegáns, elefántcsontból készített névjegyet hozott be, alázatosan jelentvén, hogy előszobám ban egy látogató várakozik a kegyes bebocsáttatásra. Itt meg kell jegyeznem, hogy letűnt az a kor, a mikor az irók és költők a nyomor fiai voltak és a hideg tői meggémberedett ujjaikat pipájuk hevénél kellett fel^ melengetniük, mint annak a bizonyos Petőfinek is. Mai nap a szellemi arisztokrácia korát éljük, a midőn minden valamire való író jogosítva van neve és irói cimere fölé kilenc águ koronát tétetni és van is módja hozzá, hogy hercegileg éljen. Hanyag eleganciával nyúltam az ízléses névjegy után. — Ab ! Miss Marry 1 . . . . tehát hölgy, mondám némi blazirtsággal ; bocsásd be ! Dolgozó termem főajtajának mindkét szárnya fel tárult és isteni könnyedséggel egy eszményi szép hölgy lejtett be. Kimért udvariassággal mentem szép vendégem elé. Karomat nyujtám neki és egy fotelhoz vezetém. — Pardon uram, mondá ezüst csengésű hangján, én Miss Marry vagyok, és régen óhajtottam meg'smerkedni kegyeddel, a kit számos illusztrációval ékesített díszkiadású műveiből már rég ismerek, s mondhatom, nagyon rokonszenvezek az ön kitűnő szellemével. — Meg vagyok hatva kedves Miss Marry, mondám neki bizalmat gerjesztő szívességgel, s ha bármivel szolgálatára lehetek .... -— Épen ez az, a mi önhöz vezetett; mert tudja meg uram, én birom a megejtés művészetének titkát s csupa rokonszenvből önt is beakarom ebbe a titokba avatni. Nézze, itt e darab viasz. Formáljon belőle két alakot, egy szépet és egy rútat. Lehet mind a kettő hölgy is. — Fogtam a viaszkot és kellő műérzékkel és udvariassággal megformáltam a Miss Marry alakját, azután pedig a rútságáról hires házmesternémet. Fölötte tetszett a kicsikének művészetem és mig egyrészt hálás pillantásokat vetett rám, a miért a szép ő volt, másrészt nagyokat kacagott házmesterném görbe hátán, nagy száján és bibircsós orrán ; mert az tény, hogy nem csak náluuk Hevesben, hanem még Stájerországban sincs a', éu volt házmesternémnél rútabb némber, pedig ott van elég. — És most szuggerálni fogom önt, mondá. Gondoljon erősen arra, hogy ön szereti a szépet őrületesen és utálja a rútat iszonyatosan. A két alak közül pedig fogja a szépet a jobb, a rútat pedig a bal kezébe . . . Villámgyors eszemmel azonnal átláttam a szép Miss szándékán. Azt akarja, hogy én legyek őrülten szerelmes beléje, és igy majd azt tehessen velem, a mit akar. Ohó szép hölgyem, gondolám magamban, rajtam ugyan ki nem fogsz. Csak azért is megfordítva gondolom, a mit parancsolsz. És ekkor erősen arra gondoltam, hogy a Miss Marry parancsának az ellenkezője teljesüljön és az ala kokat is a parancscsal ellenkező kezembe fogtam. A Miss rám veté nagy fekete szemeit. Szédülni éreztem magamat az olvatag tekintet alatt. Egyszerre csak megváltozik a Miss Marry arca, szája tajtékozni kezd, rám rohan és tépi nagy gonddal frizurázott szép szőke hajamat; végre felragadja öblös téntatartómat, mely a maga nemében valóságos műremek és a fejemhez vágva, bőszülten eltávozott. Egyszerre tisztában voltam a helyzettel. Arra szuggerráltam magamat, hogy engem teljes szivéből gyűlöljön a szép Marry. Na hiszen fogott is a szuggeració emberül . . . Ebben a pillanatban felpattant az ajtó és kipirult arccal, ördögi mosolylyal berohant bibircsós orrú házmesterném és őrült szenvedélylyel kezdett csókolgatni. Nem tudtam neki ellentállni, pedig csaknem elájultan^ a szá jából kitóduló pálinka gőztől. Muczus. Mai számunkhoz fél iv ínellél^let van. csatolva. A „Zalamegye tárcája. A szegény Julis. Falu végen az útszélen Kőkereszt áll réges-réijen Alatta ül minden este Szegény Julis epekedve. Minden este ittén várja, Mikor jön meg a babája. Egy levél van a kezében Bánatos köny ül szemében. Sárgult már a levél lapja, Összefolyt az irás rajta. De ö azért minden este Olvasgatja betűzgetve : „Légy hü hozzám szép Juliskán Haza megyek húsvét után, Haza megyek, elkendőzlek, Nyolc hét multán el ts veszlek.' Ilusz év múlt el már azóta, Mégsem jött meg Bokor Jóska, Ilusz év óta minden este Várja Julis epekedve. Husz év előtt szép Juliskc Volt a neve a faluba', Olyan piros volt az arca, Mint a feslö gyenge rózsa Ránc jött a rózsák helyébe Bogár haja megősziile. Sem ragyog már kökény szemt Szép termete meggörbüle. De ö csak vár napról-napra Tdn vissza jön Bokor Jóska Kuszált haját fújja a szél De ö csak vár, ö csak remél Szegény leány várhatsz rája, Megölték ót a csatába'. Husz év óta minden este Körülötted leng a lelke. Pogonyi Nándor.