Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-29 / 13. szám

működésünknek mindenkor és mindenütt meglegyen erkölcsi alapja : arra törekedjünk, hogy mindig teljesen elfogulatlanul, helyesen, igazságosan Ítéljük meg : minő és mekkora tért foglalhatunk el az életben, hogy belső értékünk arányában mindig jogos erkölcsi alapon állva, érvényesíthessük egyéniségünket. A socialisumsról. Irta és a zala-egerszegi iparossegédeknek március hó 22-én megtartott önképzőköri gyűlésén felolvasta: («ay Károly. Ősziutén szólva, nem csekély habozás után szántam magamat el arra, hogy igen t. elnökük felhívásának engedve, Önök körében a socialismusról tartsak fölolva sást. A socialismus ugyanis annyira széleskörű, sokoldalú kérdése a mai kornak, keletkezésének s fejlődésének története is oly régi időkbe nyúlik vissza s annyi érdekes fordulatban gazdag, hogy ezt a roppant anyaghalmazt egy rövid fél óra szűk kereteivel szembeállítva, az ember igazán zavarba jő, hogy tulajdonképen melyik részt is tegye ismertető elmélkedése tárgyává. — Másrészt azonban megnyugtatott az a föltevés, hogy Önök bizonyára nem fogják tőlem kivánni, hogy valamennyi socialista elméletet behatólag fejtegessek, hogy Platótól kezdve Tolstojig minden, socialis kérdést érintő irónak működését részletesen ismertessem, hanem megelégesznek azzal is, ha a socialismus fogalmát csak általánosságban körvona lozom, fejlődésének főbb mozzanatait, sarkalatosabb elméleteinek lényegét röviden, futólagosan érintve, az e téren elért vagy emberi számitás szerint elérhető eredmények vázolására terjeszkedem ki. A socialismus elnerezés a societas latin szótól ered, mely társaságot vagyis emberi társadalmat jelent. Igy hát socialismus alatt azt a mozgalmat kell értenünk mely céljául tűzte ki a társadalom, az egyes néposztályok jogos vagy méltányos kívánságait teljesítve, a mutatkozó bajokat orvosolni, ez által a jólétet, megelégedést, ezzel viszont a küzbékét, s ebben a haladást, a cultura fejlődését biztosítani s előmozdítani. E meghatározásból két dolog világlik ki. Először is az, hogy a socialismus nem pusztán az iparosok, még kevésbbé csupán csak a segédek kérdése, hanem hogy a közgazdaság minden ága, a társadalomnak minden rétege van abban érdekelve, nem véve ki a szellem munkásait sem ; mert hiszen alig van néposztály, melyből alapos panaszok ne hangzanának föl, s a melyben ne élne a vágy, a törekvés e panaszokat orvosolni. — Másik folyománya a fenti meghatározásnak pedig az, hogy a socialismus régi keletű mozgalom, majd egy idős az emberi társadalommal, mert hisz már a legrégibb időkben is találkozunk elnyomott osztályokkal, melyek sorsuk javításán fáradoztak. Hogy nagyon messze ne menjek vissza a múltba, esak ott kezdem, hogy már a görögök erős Spartáját és fényes Athénjét is a socialis zavarok fenyegették végromlással, s e két város bölcs törvényhozója Lycurgus és Solon az ókor éles szemű, gyakorlati érzékű s ügyes kezű socialistáinak bizonyultak, midőn az általuk szerkesztett uj alkotmány törvényeivel lecsillapítván a háborgó kedélyeket, kiegyeztetvén a különböző érdekeket, szülővárosuk uagyságának, hataU mának alapját megvetették. — Socialis bajok emésztették a hatalmas Rómát is, s pedig több izben. Először, mikor az u. n. plebejus polgárok megunván jogtalan állapotuk ban a terhek hordozását, kiköltöztek a Róma melletti szent hegyre, hogy ott uj várost építsenek maguknak. A munkás kéz nélkül maradt s a megrémült előkelők, az u. n. patríciusok tanácsa egyik tagját: Menenius Agrippát küldte ki az elpártoltak visszacsalogatására, ki a monda szerint a gyomor- és a tagokról szóló ismeretes mesével oldotta meg sikeresen feladatát. Bizonnyára nem ettől a mesétől, hanem inkább a kicsikart politikai engedmé nyéktől lágyultak meg a plebejusok ; a mese azonban elég ügyes s találó, és még ma is nem egy nagyszájú tő kolompos merithetne belőle megszívlelendő tanulságot. Azt t. i., hogy a társadalom egyes osztályai egy össze függő organikus egészet képeznek, s az egyiknek túltengése mulhatlanul a másiknak sorvadását vonja maga után, s igy közvetve az egész szervezetet támadja s rongálja. — Másodízben az említettnél még komolyabb természetű sociális bajok emésztették a hatalmas Rómát, s pedig épen azon időtől kezdve, mikor szerencséjének napja a legfényesebben ragyogott, mikor hatalmát majdnem az egész akkor ismert világra kiterjeszté, legvesze delmesebb versenytársának, Karthagonak legyőzése, az U. n. pún háborúk után. A meghódított tartományokból Rómába özönlő kincs leginkább egyesek kezeiben folyt össze, kik a kiocsszomj, s a tehetetlenségtől elragadtatva, összevásárolták a kisbirtokosok földjeit, minek következtében ezek koldusbotra jutva, a megvesztegethető utcai csőcseléket szaporították, mely nem törődve hazával, szabadsággal, emberi méltósággal, csak kenyeret s mulatságokat követelt. Annak szolgálatába állott minden jobb meggyőződés nélkül, ki tele marokkal szórta a pénzt s leginkább tel jesitette a nép érzéki vágyait. Szóval a leghatalmasabb birodalmakat is megbontó socialis baj fejlődött ki teljes uag, ságában t. i. egy független, jómódú középosztály hiánya. E középosztály megteremtésére, a dúsgazdagok s a napról-napra tengődő nyomorultak közt tátongó ür betöltésére, áthidalására vállalkozott honszerelmétől, emberbaráti érzelmeitől indíttatva két. jeles fia Rómának : Tiberius Grachus s Cajus Grachus. önzetlen, lelkes fáradozásaiknak jutalma azonban az lett, hogy a hatal mások által félrevezetett, felbujtogatott nép agyonverte, halálba kergette saját jótevőit. A középkor széleskörű, de simább lefolyású, a polgári elemet felszínre juttató mozgalmait — mivel hogy kötött útlevéllel utazom — kénytelen vagyok teljesen mellőzni, csupán az újkornak két hevesebb s minket is közelről érdeklő mozgalmára vethetek egy rövid pillantást. Ismeretes Önök előtt bizonyára, hogy 1514-ben hazánkat egy veszedelmes parasztlázadás bontotta lángba, mely temérdek vagyon elpusztitásán kivül több száz nemes s mintegy 70000 pór életébe került. Hallottak bizonnyára az egy századdal ezelőtt még rémesebb pusztítások s még kegyetlenebb vérengzések közt lezajlott francia forradalomról is. Eme mozgalmaktól, bár politikai alapjuk s hátterük van, a socialis jelleget megtagadni nem lehet, mivelhogy a nép elkeseredése, dühe, vérengzése nagy részben ama nyomorra vezethető vissza, melyben őt a kiváltságos osztályok századokon keresz-tül sínylődni kényszeritették. A sociális kérdés tehát,Jmint láthatják, hol félelmesebb, hol szelídebb alakban felütötte fejét már a régibb időkben is; a mai értelemben vett socialismus megterem tésében azonban a francia forradalmon s az azt előkészitő irodalmon kivül igen tekintélyes szerepe jutott a gőznek, s a hatalmas természeti erőnek, mely alapjában fölforgatta az emberiség gondolkodás életmódját, s teljesen megváltoztatta a társadalom eddigi kópét. Alighogy Watt találmányát a különféle gépeken gyakorlatilag alkalmazni megkezdették, közlekedés, ipar és kereskede lem eddig nem reménylett arányokban indult fejlődésnek. A gyárak vasóriásai naponta ezer és millió számra ontották az emberi szükségletekre s kényelemre szolgáló cikkeket, melyeknek előállításában eddig a gyönge ember hetekig s hónapokig fáradozott. Mi természetesebb, mint hogy a kisipar nem bírta a versenyt, miudinkább háttérbe szorult, s az eddig önálló mesterek a kenyér gondjaitól űzetve kénytelen voltak beállani gyármunkásoknak. Helyzetüket később a gyárak közt megindult verseny még egyre súlyosabbá tette. A gyárosok ugyanis cikkeik nek olcsóság által akarván kelendőséget biztosítani, a termelési költségek kevesbitésére irányult törekvésükben nem riadtak vissza a munkabér leszállításától sem. A silány bérhez még rossz bánásmód is járult. A gyártulajdonos ugyani- ereje tudatában szinte megkövetelte a ráutalt munkásoktól, hogy saját énjük feláldozásával kizárólag az ő érdekeit szolgálják, akarat s lélek nélküli, pontos, engedelmes gépekké alacsonyítsák le magukat. Azonban „a féreg, ha tiprod, visszafordul fővel" mondja Arany; csodálhatjuk e, ha az Isten képére teremtett ember is tudatára ébredt s védelmére kelt természetadta jogainak. A munkások körében megindult a mozgalom anyagi, szellemi, társadalmi s politikai helyzetük javítására; küzdelmeikben nem maradtak egyedül; helyzetük nyomasztó volta, ügyük igazsága barátokat, szövetségeseket is szereztek nekik csakhamar. Költők, tudósok, államférfiak emelték föl szavukat a munka rabszolgáinak érdekében. Egyik terv, eszme s elmélet a másikat követte, egész irodalom keletkezett a socialis kérdés megoldására, s még ma is szaklapok, folyóiratok, kötetekre terjedő munkák foglalkoznak folyton e tárgygyal, a nélkül hogy sikerült volna a kérdésre a miudeu érdeket kielégítő, helyes feleletet megtalálni. E fölmerült nehézségek azonban épen nem jogosítanak föl arra, hogy e fontos ügy felett egyszerűen napirendre térjünk, s mivel orvosolni még nem sikerült, hát tagadjuk le vagy hagyjuk a kelevényt gondatlanul, könnyelműen elmérgesedni; sőt ellenkezőleg, ép e nehézségek teszik kötelességévé min den művelt embernek, hatóságoknak, testületeknek s mind ama tényezőknek, melyeknek az emberi társadalom szervezetében, vezetesébsn bármi csekély szerep is jutott, hogy a socialis kérdés iránt érdeklődjenek, azt tanulmányozzák, s minden, rendelkezésükre álló eszköz felhasználásával keressék az utat, mely a kibontakozáshoz elvezet. Mert ez utóvégre nemcsak a munkások millióinak áll érdekében, itt valamennyi osztályról, a társadalom összeségéről van szó, mely csakis az igazság, méltányos ság, kölcsönös megbecsülés szilárd alapján állhat tenn, fejlődhetik biztosan. De foglalkoznunk kell a társadalmi kérdéssel már csak azon okbál is, mert mint mindeu igaz s nemes törekvésnek, ugy a socialismusnak is vannak kinövései, hamis prófétai, kiket leálcázni, kiktől a köny nyen hívőket óva inteni, emberbaráti kötelességünk. A hamis próféták mellett, kik a nép tájékozatlanságára számítva aranyhegyeket Ígérnek neki, hogy saját zseb • jeiket tölthessék, kik olcsó dicsőségszomjból, népszerüsé get hajhászva neki vezetik a tömeget saját romlásának — akadnak fölös számban még fanatikusok is. Fanatikusok, kiknek',termékeny, csapongó phantasiája valóságuak hiszi a délibáb csalfa képeit, s világboldogító eszméikkel, lázas handabandáikkal csak lerontják azt, mit higgadt megfontolás s érző sziv évek hosszú során át e téren fölépített. Még neveiket is hosszas lenne elősorolnom ezeknek a képzelődő apostoloknak, annál kevésbbé bocsát kozhatom a józan ész kritikáját ki nem álló elméleteik taglalásába ; e helyett ugy vélem elegendő lesz, ha a socialismus egyik fattyuhajtásaként kifejlődött rendszernek, a híréből már bizonyára Önök előtt is ismert nevü communismusnak lényegéről s céljairól állitok némi vázlatos képet Önök szemei elé. (Folyt s vége következik). Felvételi feltételek az állami tanitó- és tanítónő-, nevelőnő és óvóképző intézetekbe. A szülök tájékoztatása végett a vallás és közoktatásügyi miniszternek 1806, évi február 1-én 10.690. sz. a. az állami tanitó, tanítónő-, nevelőnő- és óvóképző intézetek növendékei felvételei, illetőleg a felvétel egyik feltételét képező felvételi vizsgálatok tárgyában kiadott rendelete alapján közöljük a következőket: A miniszter mindenek előtt célravezetőnek találta azt az intézkedést, hogy a felvételek, illetőleg felvételi vizsgálatok megfelelőbb időre azaz az uj tanév kezdetéről az előző tanév végére helyeztessenek át. Hogy pedig a szülők bármely képzőintézatet illetőleg a felveendő tanulók számáról és az azok részére megüresedő kedvezményes helyek mennyiségéről és értékéről, esetleg a segélyezés egyéb módjairól ideje korán értesülhessenek, az igazgatótanács, illetve az óvóképző intézeti igazgató feladata leend a pályázatot minden és május 1-én kihirdetni s a tanfelügyelőség utján gondoskodni arról, hogy ez a hirdetés necsak a hivatalos és helyi lapokban tétessék közzé, hanem a tankerülethez tartozó minden felső nép, polgári fi- és leányiskola, valamint az áll. felsőbb leányiskolák igazgatóinak is oly felszólítással küldessék meg, hogy a tanitó és tanítónő, illetőleg óvónőképző intézetbe átlépni jogosult növendékek és azok szüleinek figyelmét ezekre a pályázatokra külö nősen felhívják. A kérvények benyújtásának határidejéül május hó 31 ike tüzetett ki. Minthogy pedig a folyamodványok benyújtásának határidejéig a legtöbb jelentkező, hacsak az előző évben meg nem szerezte, a felső nápiskola második, a középiskola, polgári iskola és felsőbb leányiskola negyedik osztályáról bizonyitványnyal még nem rendelkezik : ennélfogva megengedte a miniszter, hogy az ilyenek az előbbi osztályról szóló bizonyítványukat és a megtelelő magasabb osztály látogatásáról szóló igazolványukat csatolhassák, megjegyezvén, hogy az ilyenek kötelesek a felvételt, illetőleg a felvételi vizsgálatot megelőzőleg a már akkor mindenik által megszerezhető szabályszerű iskolai bizonyítványt az illető képző-intézet igazgatójának bemutatni. Az 50 krajcáros bélyeggel ellátott folyamodványhoz még a következő okmányok csatolandók : 1) A folyamodó születési bizonyítványa arról, hogy a törvény 108. §-ában megkövetelt életkort betöltötte. Aki néhány hónappal fiatalabb, annak egyidejűleg korengedélyért is kell folyamodnia. 2) Tiszti orvosi bizonyítvány arról, hogy a folyamodó semmi olyan testi fogyatkozásban, fejletlenségben vagy eltorzulásban nem szenved, amelyek a tanítással járó nehéz foglalkozásban akadályoznák; vagy pedig a serdült gyermekek illetlen gúnyolódását önként kihívnák s igy a tanitás komolyságát és eredményét veszélyeztetnék. 3) Hiteles községi bizonyítvány a szülők vagyoni állapotáról kimutatva ebben részletesen, hogy a szülők ingatlan birtokuk, üzletük, iparuk vagy hivataluk után s netán egyéb forrásukból mily összegű évi jövödelemre számithatnak, vagy esetleg maga a növendék nem bír-e magán vagyonnal s ha igen, annak jövödelme hova fordittatik ? 4) Községi, vagy más egyéb hiteles bizonyítvány a családtagok számáról, ezek életkoráról és arról, hogy közülök hány van a családfő közvetlen gondozása alatt és hány van távol a szülői háztól, hány és mily mértékű neveltetési költséggel terheli meg a családtentartót ? A szülők jogait, óhaját és szabad elhatározását a miniszter korlátozni nem akarván, készséggel megengedi ugyan, hogy minden növendék a saját maga által választandó képző-intézetben jelentkezhessék felvételre ; mindazonáltal mivel egyik intézetben több, másikban kevesebb az évenként megüresedő helyek száma, ezek arányához mérten a miniszter saját elhatározásától teszi függővé, hogy a felvételre alkalmasnak látszó növendékek köziil ki melyik állami képző intézetben nyerjen elhelyezést ? Egyúttal kívánatosnak tartja a miniszter, hogy a jelentkező növendékek a lakóhelyükhöz aránylag legközelebb eső képző-intézetet válaszszák. A folyamodók közül mindazok, akiknek iskolai bizonyítványuk és a testi épségről tanúskodó orvosi bizonyítványuk kifogástalannak találtatik, kivétel nélkül meghívatnak a felvételi vizsgálatra, melynek kitűzött napjáról az illető igazgatóság a folyamodót hivatalos ajánlott levélben kellő időben értesiti. Amely jelentkezőnek bemutatott tanulmányi vagy orvosi bizonyítványa már eleve kizárja az illető folyamodónak a tanitói 'pályára alkalmas voltát, azt nem hívják meg a felvételi vizsgálatra s erről a visszautasítás indokainak rövid megemlítésével az igazgatóság hivatalos levélben értesiti. A felvételi vizsgálat napjait az igazgatóság junius 30 ától julius 10 ig terjedő időközben tetszés szerint választhatja, amiről a jelentkezők már a pályázati hirdetésben, a felvételi vizsgálatra szóló meghívóban pedig okvetlenül szabatosan értesitendők. A meghívott növendékeket, miután a szabályszerű előtanulmányok sikeres elvégzését igazoló iskolai bizonyítványukat az intézet igazgatójának bemutatták, kivétel nélkül az intézet orvosa újból megvizsgálja és ha ezen orvosi felülvizsgálat a folyamodványhoz csatolt tiszti orvosi bizonyítvány adatait megerősíti, kivétel nélkül mindannyian felvételi vizsgálatra bocsáttatnak, melynek eredményét jegyzőkönyvbe veszik. A felvételi vizsgálat két részből áll t. i. irásbeliés szóbeliből. Az írásbeli vizsgálat tárgyai: magyar nyelvi fogalmazvány és két három számtani példa kidolgozása. A szóbeli vizsgálat tárgyai: magyarnyelv, számtan, földrajz és történet; a nevelőnő intézetben azon kivül még az idegen nyelvek és zene (különösen zongora). A magyarnyelvi fogalmazvány tárgya lehet valamely történeti esemény elbeszélése, a földrajz vagy természettudományok köréből vett leírás, átalakítás stb. de minden esetre az előtanulmányok anyaga és mérve szerint megszabandó tétel. Célja pedig nem annyira ezen tárgy ki merítő feldolgozása, mint inkább az, hogy bizonyságot tegyen a helyes feífogásról, bizonyos stilbeli gyakorlottságról, magyarosság, szabatosság és világosság tekintetében, főleg pedig a nyelvtani ismereteknek öntudatos, következetes és kifogástalan helyesírási alkalmazasáról. A számtani tételek az egyszerű alapműveletek, a közönséges és tizedes törtek, arány, aránylat, hármas^ szabály és egyszerű kamat számitás körére terjeszkednek csak és megítélésüknél a tétel helyes megértése, a megoldásra legcélszerűbb számolási művelet alkalmazása és a művelet következetes keresztülvitele legyen irányadó, ami mellett az eredmény számjegyi pontossága alárendelt jelentőségű. A szóbeli vizsgálat tárgyainak mérvére nézve a felső népiskola II., illetve a polgári iskola, reáliskola, gymnasium és felsőbb leányiskola IV ik osztályában elvégzett tananyag az irányadó; az eredmény mórlegelésének alapjául a szaktárgyakban való kellő tájékozottságon kivül a folyékony szabatos előadás vehető. A vizsgáló bizottság közvetlenül a szóbeli vizsgálat