Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
XjV. évfolyam . Zala-Egerszeg, L895. november 10. 45. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. II társadalmi. közművelődési és letilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A magyar városok dolga. Nagy igazságot irt meg a Magyar Hirlap legutóbb arról, hogy az államnak bizonyos kötelessége^ vannak a vidéki nagyvárosokkal szemben is. Es igazi érdem, hogy ezt megirja egy budapesti lap, mert a többiek rendszerint hallgatnak az ilyen igazságokról és gyöngéd figyelemmel a fővárosra s csakis arra, nem igen hirdetik a szükségét annak, hogy Budapesten kivül más városa is fejlődjék, virágozzék még az országnak. Teljesen korrekt és emelkedett felfogás ez, a melyből a Magyar Hirlap kiindul, mikor nem téveszti el a szerepét olykép, mintha a Budapesten megjelenő lapok elsősorban a főváros érdekeit volnának hivatva képviselni, mert hiszen az országos közvélemény az, melynek a politikai napilapok szószólói és az országos közvélemény követelése az, hogy a vidéki központok is fejlődjenek magyar városainkban a főváros mellett, a melynek nagyságát, emelkedését, gazdagságát és fényét mindnyájan óhajtjuk, szeretjük és előmozdítjuk. E mellett azonban észre kell venni azt is, a mit rég nem jegyeztek fel elfogulatlanul, hogy a főváros bámulatos virágzásával nem tart lépést a vidék magyar városainak fejlődése ; hogy nem látni bennök a fejlődésnek azt a folytonosságát, a társadalmi életnek az a pezsgését, azt ipari és kereskedelmi életnek azt a föllendülését, a moly a legerősebben czentralizált államokban, még Francziaországban is, Páris mellett, a vidéki nagyobb központoknak képződésében és erősödésében az egész országnak egyetemes és egyenletes fejlődését és erősödését jelenti. Biztos és találó ez a diagnózis minden magyar városra, melyek közül egy-néliány óriási erőteszítéseket tesz, hogy egy nagy vidék központjává küzdje fel magát, de minden áldozat készsége mellett is csak hangyalépésekkel jut A „Zalamegye" tárcája. Őszi hervadás. Irta. U. F. Itt van ismét ez a szomorú ősz! Hideg szél süvölt végig az utcákon és hordja a fákon még fennt maradt leveleket. Milyen szomorú és kihalt ilyenkor a természet! Virágillat, madárdal, mind megszűnik. A szép Bodó Ella is nézi az ablakról ezt a haldokló természetet és két nehéz könnycsepp fut végig bársonyos szempilláján, miközben halk fohász hallatszik aj káról Ma egy éve ő is más volt ! Nem hatott rá a természet haldoklása ! Nem hatott rá semmi, csak végtelen szerelmével volt eltelve. Es most ? Most o is hervad az ősszel; mert szerelmének legutolsó száia.t is kiölte lelkéből a remény. Bodó Ella vagyonos szülők egyetlen gyermeke lévén, mint ilyent, elhalmozták mindennel. Nyáron utazni vitték, télen pedig egymást érték náluk a mulatságok, a melveken a környékbeli fiatal emberek színe-java jelen volt. A fiatal emberek igyekeztek kedvében járni és nem egy vallott küzülök lángoló szerelmet Ellának. De Ella nem törődött mindezzel semmit, mig egyszer csak szive meg nem súgta: „Ella! itt van ; ez az igazi! Oh milyen boldog volt. Álmában, ébren, m.nd.g csak őt látta, vele volt elfoglalva egész lénye. A többi fiatal ember úgy irigykedett Sáros Lacira; mert ő volt az, aki bálványa lett Ellának Laci észrevette, hogy jelenléte milyen hatással van Ellára, de nem szólt, csak hagyta a leányt; mert úgy gondolta, há ha csak szalmaláng ez a fellobbanás és akkor vége volna neki is, mert érezte, hogy a leányt mélyen szereti. A véletlen hamarább megszólaltatta Lacit, mint a hoav akarta A körnvékbeli intelligencia elhatározta, hogv műkedvelő előadást rendez, tánccal egybekötve. Bodó Ellát is felkérték és ő nek. jutott a legszebb előre ; mert az érvényesülésért való küzdelmében jóformán magára van hagyatva és az erősödés, a fejlődés minden kísérleténél szemben találja magával azt a hatástalan központosítási rendszert, mely nem ismer egyebet a fővárosnál és annak mindenek fölé helyezett, talán már nem is valóságos, csak képzelt érdekeinél. Mert a vidéki magyar városokat illető diagnózis kiegészítésére szolgál az a másik tény, a mit fővárosi laptársunk oly élénken és helyesen kidomborít. Az, hogy egy város, ha még oly nagy és erős is, nem jelent egy egész országot, s valamint tizenhat millió ember nem élhet meg egy helyen : pusztán a főváros nem foglalhatja magában az egész népesség boldogulásainak föltételeit. De Budapesten már annyi az áldás, hogy leroskad bele, s annyi táplálékot adnak neki, a mennyit a legerősebb szervezet sem tud egészen megemészteni. Fölösleg támad itt elsőbben is az emberekben, a mikor mindenki, a ki munkát keres, vagy munkája gyümölcseit élvezni akarja, erre az egy helyre tódul. Fölösleg támad, amikor bárminemű ipari, kereskedelmi, vagy közlekedési vállalat, ha valóban semmi köze sincs a fővároshoz, ebbe az egy városba viszi a telepét vagy legalább is az igazgatóságát. Hiszen nevezetes, hogy a minek a föltételei itt vannak meg a legkevésbé, a gyári ipart kizárólag ide kötik s ide szigetelik. Egy egy kereskedelmi ágat kizárólag ide telepítettek, a mi hogy mire visz, a múltkori sertésvész mutatja meg, a mikor az egy piacot ért csapás teljes erejével az egész országot érte, nem lévén több piac, a mely az itteni veszteséget pótolhatta volna. Hanem azért a főváros minden követ megmozdít, hogy a kőbányai telep fönnmaradjon a maga kizárólagos jelentőségében és ha rajta áll, nem enged át az egész országot illető forgalomból az egész országnak semmit. mm—^——— szerep a darabban, de mégis állotta a helyét. Hogy is ne! Hiszen Lacival játszott! Minden pillantása, minden szava annak volt szánva! A közönség is elragadtatva nézte a gyönyörű játékot és a függöny legürdülésekor óriási tapsviharban nyilvánította tetszését. Az előadás után kezdetét vette a tánc. Ella és Laci szünet nélkül együtt táncoltak. A cigány folyton húzta a szebbnél-szebb talp alá való nótákat. Sziinóra után kezdetét vette a szoupé csárdás. Laci Ella szemébe nézett sokáig, Ella elpirulva süté le azokat. Ne süsd le Ellám szemeidet, inkább nézz reám és mondd nekem azt a boldogító szót, hogy szeretsz ! .... A leány ismét rá emelte tündöklő szemeit és halkon rebegte : „szeretlek." .... A tánc végeztével együtt sétálgattak és nem győztek eleget beszélni boldogságukról és soha meg nem szűnő szerelmükről. Százszor elkérdezték azalatt a rövid idő alatt: „szeretsz ?" Szeretlek ! . . . Nem is gondolták volna abban a boldog estében, hogy ez még mind megváltozhatik és hogy idők elteltével ez nem egyéb lesz, mint muló ábránd. Laci sokáig járt Elláékhoz és úsztak a szerelem mámorában mindaddig, mig át nem helyezték Lacit uj állomására. A bucsuzása nagyon fájdalmas volt a két szerető szívnek, de meg kellett történni. Gyönyörű holdvilágos este volt az, kéz kézben. Ella Laci vállára omlott és kérte, hogy szeresse őt a távolban is és gondoljon reá sokszor. Laci mindent megigért. Későre járván az idő, gyorsan kibontakozott Ella karjaiból és elment. Sokszor visszanézett Ellára, aki még mindig azon a helyen állt s folyton a távozó alakját nézte. Mikor már nem láthatta, felment szobájába és lediilt ágyába. De nem volt képes aludni. Ablaka alatt húzták a cigányok kedves nótáit, ő pedig ott benn sirt sokáig keservesen. Harmadnap már kapott levelet Lacitól, a melyben tudatja, hogy szerencsésen megérkezett és hogy szüntelen csak ő reá gondol. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. És igy van ez minden téren, különösen a mi az ipart és kereskedést illeti és nem csupán a főváros, melynek a saját érdekképviselete kötelességei közé tartozik, de a kormány is, melynek már az országos közérdeket kellene képviselnie, szolgálnia, folyton-folyvást a Budapesten létesülő gyári vállalatokat látja el a legmesszebb menő kedvezményekkel és nem törekszik arra, hogy a vidék megfelelő pontjaira terelje e nagy vállalatokat. Elméletileg törekvése volt az iparvállalatok deczentrálizására Wekerlének és Lukács Bélának és mind a ketten kifejezést is adtak ennek egy alkalommal épen Szeged városának egy küldöttsége előtt. De a gyakorlat mindeddig azt igazolja, hogy az uj gyárakat a főváros környékén halmozzák össze és nem is lesz ez máskép, a mig az állami kedvezményekről szóló törvényt megfelelőleg nem módosítják olykép, hogy adómentességben és egyebekben nagyobb előnyök illessék a vidéki városokban létesítendő iparvállalatokat, a minek szükségét többször hangsúlyozták már a kereskedelmi- és iparkamarák. Természetesen más dolgokban is indokolt, hogy a vidékre vezettessék le az a túl sok áldás, mely alatt igazán leroskad a főváros és hogy megosztassék, melyet egy központ meg sem tud emészteni, mig erősek, izmosak lehetnének tőle a nagy magyar városok, melyekkel oly mostohán bánik el a kormány, hogy még a szükségkép deczentrálizált intézményeket, mint például a király i táblákat is, magas összegekért licitálta el köztük. Igazságtalan és végtelen végzetes az a rendszer, melyet a kormány követ a vidéki városokkal szemben, kizsákmányolva azoknak ambiczióit és haladási törekvéseit olyformán, hogy reájuk hárítja az állami föladatokat és azok költségeit. Idegen és az állammal szemközt .álló szerződő feleknek tekinti a kormány a magyar városokat, mikor állami intézmények létesítését Ella kimondhatatlanul örült a kis levélnek és sietett válaszolni. Jött ismét levél, de nem olyan hamar, mint az első. Végre elmaradt és Ella iszonyú kétségbeesés között töltötte napjait. Néhány hónap múlva egy régi barátnőjétől kapott levelet, a melyben tudatja Ellával, hogy boldog menyasszony. Vőlegénye neve Sáros László. Ella mikor ezt a nevet elolvasta, hátra tántorodott és elájult. Hosszú idő telt bele, mig eszméletéhez jött. Akkorra már ágyba fektették és'anyja ült mellette szomorúan, kisirt szemekkel. Sokáig feküdt nehéz betegen, mig végre felgyógyult, egy mély sebbel szivében. Nem volt többé a régi Ella ! Egy szomorú leány lett belőle, a kiből kiölték a legszebb és legnemesebb virágot: a szerelmet. Most is hogy nézi a szomorú időt, felujulnak képzeletében a régi emlékek ! A szél erősen megrázza az ablaktáblákat. Felrezzen merengéséből. Oda ül az ablak mellé egy székre és elgondolkozik azon, hogy ennél az őszi hervadásnál százszorta fájóbb az ő lelkének her vadása! Éjjeli őrsön. — A boszniai hadjáratból. — Szerajevó bevétele után történt. Hideg, ködös alkonyat ereszkedett a feldúlt városra. A müezzim éneke mintha örökre elhallgatott volna a karcsú minaretteken, olyan csend, olyan bántó nyugalom nehezedett a szakadékos völgyre. Csak imitt-amott hallatszott még a kürtszó, a csapisztrák, mig azután az is elenyészett s pihenőre tért a győztes okkupáló hadsereg. A tábori őrségek ott voltak felállítva a romokba dőlt város körül, közel egymáshoz, hogy az egyik őrség rajvonalából könnyen áthallatszott^ jelszó a másik őrségig. Vigyázni kellett. Egy tagbaszakadt, hosszú kaftános bosnyák jó pénzért ugyánis elárulta a hadsereg kommendánsáuak, hogy a Szerajevóből kivert lakósság, egyesülve a Govradinka hegyszorulatamál tanyázó törökökkel, megakarja
