Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)
1895-11-10 / 45. szám
árgyalja velük és ez irányelv az, hogy minél többet ki kell préselni a városokból, holott ellenkezőleg minélinkább meg kellene könnyíteni nekik a kulturális haladást, melynek értéke az egész országra, a nemzetre képez értéket. Nem lehetünk azért elég hálásak, liogy ebben az ügyben a vidéki lapok érveit a fővárosi sajtó is kifejezi nyomatékosabban és figyelmezteti a kormányt, mivel tartozik a nagy magyar városoknak, melyek erejüket haladó áldozatokkal nemzeti föladatokat teljesítenek . Felhívás a műkedvelők kiállítása tárgyában. Az ezredéves országos kiállítás igazgatósága u műkedvelőknek kiállítása tárgyában a következő felhívást bocsátotta ki: Valamely nemzetnek az összes művészetekben való előhaladottság, tehát műveltségi fokát nyilvános műalko tásain s műgyOjteményein kivül, főleg abból Ítélhetni meg, hogy a művészetek s a műipar iránti érzék és hajlandó ság azokkal foglalkozni, miként van annak minden rétegében elterjedve. Valamint a zene, ugy a kisebb képzőművészetek lélekemelő s nemesitő hatása ismeretes. A tűzhelynél, a család kebelében, gyakran egymás kedvéért kölcsönösen foglalkozva vele, a családi élet bensőségét emeli s apró műtermékeivel a ház bensejét disziti, a műízlést neveli és kifejleszti. Innen van, hogy valamint a család belső életében, ugy a műkedvelők sorában is a nőknek jelen tékeny és kiváló szerep jut. Mindezen szempontokból az 1896-iki ezredéves or szágos kiállítás XX. csoportjának kebelében, mint önálló alcsoportban, a hazai műkedvelők műveinek kiállítása vétetett tervbe. E csoportban ki fognak állíttatni a műkcdvelésképen űzött képzőművészetek termékei, tehát festmények, szobrok, a menynyiben amateurök által készíttettek és a kiállítás képzőművészeti csarnokában való elhelyezésre igényt nem tarthatnak ugyan, de mind a mellett a művészet bizonyos tokán állanak, továbbá az immár oly jelentékeny kulturális tényező gyanánt jelentkező műkedvelői fényképészet termékei. Ugyancsak e csoport keretében toguak bemutattatni a műkedvelőknek az iparművészet keretébe vágó mindennemű művei, tehát a legyező- és selyemfestés, tára festés, a majolika- és Uvegtestés, íametszés, faragás, és égetés, továbbá mindennemű női kézimunka s tőleg a hímzés magasabb műízlést és ügyességet tanusitó termékei s általában az iparművészeteknek bármely ágába tartozó tárgyak, a mennyiben amateurök által készíttettek. A női kézimunkának e csoportban való felvételével egy igen jelentékeny és intelligens elemnek kívántunk alkalmat nyújtani műügyessége bemutatására. A külön böző női tanintézetek, továbbá az ipari és házi ipari csoportok kiállításaiban ugyanis a női kézimunka mindenütt nagyobb arányokban szerepelni fog. De mig a tanintézetek kiállítása a kezdők munkáinak és a tanmódszernek bemutatására vonatkozik s a különféle ipari csoportok a hivatásszerüleg, kenyérkeresetből és gyárilag űzött ipari női kézimunkák és a nép hagyományos és egyszerűbb technikájú házi iparát fogja feltüntetni: a műkedvelők kiállításának egyik szép feladatát a művelt középosztály és a főrangú hölgyek magasan képzett Ízlésének, alkotásainak egybegyűjtése és bemutatása fogja képezni. A melyeknek pedig megvan az értékök, hogy a magyar stylü ornamentika legújabb felkarolásával ezek is egy nemzeti elemet tartanak ébren, mint egy művészi éjszakára támadni a tábort, a mi ha sikerül, hát Allah legyen irgalmas és kegyelmes a gyauroknak. Ki volt tehát adva szigorúan a parancs minden őrségnek, hogy ezen az éjszakán vigyázzanak. Pedig hát hideg, cudar egy éjszaka következett. Csontokig hasított a felkerekedet' éjszaki szél, hogy az a három rongyos baka, a kik a temető bejáratánál állottak őrségen, majd meggémberedett a keményre fagyott földön. — Sohse látjuk meg többet a szülőhazánkat, pajtás! — szólott didergő, fázó hangon az egyik s fegyverét egy sírkőhöz támasztva, kimerülten hajtotta tejét a társa ölébe. — Haj, — haj 1 — sóhajtott a másik is s szaka dozott, foszlángos köpenyegét összerántva mellén, belemeredt tekintetével a fekete éjszakába. A harmadik az nem szólott semmit, mert tiltotta a reglama, a parancs, mivel hogy őrt állott, Egy bokor aljában felhúzott fegyverrel bámulta a sötétet s hallgatta a szél rekedt dudolását, az éjszakai zsongást, melybe mintha nehéz haldoklók fájó hörgése vegyült volna. Sokan haldoklottak abban az időben a zavaros Lim partján. De a gondolatai ennek a szegény fiúnak is meszszire jártak s átrepülve a kék hegyek fölött, ott pihentek meg valahol a magyar rónaságon, egy gyékényes fedelű kis tanyaház meleg szobájában, a hol egy jóságos öreg asszony lapozza gyertyafénynél a bibliát éc sirva gondol a fiára, a ki valahol messze idegenben hullatja a vérét... Emésztő, gyötrő gondolatok ezek a fergeteges éjben s csak az a jó van bennök, hogy nem tartanak soká. Negyedóránként élesen, szinte borzalmasan visít keresztül a fekete éjen az őrséget ellenőrző patról kiál tása, mire az őrt álló katona megadja a választ s azután ismét csend lesz. Hanem úgy éjféltájon megzörren egy bokor s lassú, egyenletes léptek törik meg a csendet. A katona megrezzen s dermedt kezeivel vállához emeli fegyverét. — Tip, top ! — hallatszik a sötétben egyre kö zelebbrftl s a dérütött lombozat susogása közepette még a faágak recsegését is jól meglehetett különböztetni. képet, melyet a műit virágaiból és emlékeinek aranyos szálaiból himzenek meg. Van szerencsénk mindezek folytán, tiszteletteljesen fölkérni mindazokat, a kik a fentebb vázolt keretbe álló műalkotásokkal loglalkoznak, hogy azokkal kiállításunkon részt venni szíveskedjenek. Kérjük egyszersmind, hogy ez iránti szives készségüket az ezredéves országos kiállítás igazgatóságának (Budapest. Város liget) mielőbb, legkésőbb pedig a folyó évi november hó 31 —óig bejelenteni szíveskedjenek. Maguk a kiállítandó műtárgyak a jövő évi február 28 áig küldendők be. A szükséges közelebbi felvilágosításokat a kiállítás igazgatósága készséggel adja meg. Zalamegye szölöszete és borászata a milleniumi kiállításon. A zalamegyei ezredéves kiállítást rendező helyi bízott 3ág által megválasztott III. szőlőszeti és borászati csoport albizottságának még 1894. évi junius hó 30-án Keszthelyen tartott ülésén elhatároztatott, hogy a zalamegyei szőlőbirtokosok a milleniumi kiállításon collektiv vesznek részt s hogy a folyó év novamber hó végéig Csanády Gusztáv gazdasági tanintézet igazgatóhoz Keszthelyre beküldendő borok a tulajdonos költsége nélkül palack képesekké tétetlek, az előirt módon palackoztatnak és a kiállításra a tulajdonos neve alatt elküldetnek. Az ily együttes kiállítás azonban csak akkor biztosíthatja a kívánt sikert, ha a kiállítók nagy száma és a kiállított tárgyak sokasága az általános érdeklődést bizonyítja. Ezért, de mert Zalamegyében a mezőgazdaság legfontosabb ága a szőlőszet, mivel 42000 k. hold szőlője van, tehát kell, hogy ennek külsőleg is jelét adja, miért is az emiitett kiállítási csoport jegyzője (Tuss Antal vincellériskola igazgató Tapolcza) ez uton is felkéri a szőlőtermelőket, hogy a kiállításon minél számosabban vegyenek részt s úgy a szőlő, minta borkiállításra vo natkozó bejelentéseiket mielőbb tegyék meg s ily kiállítási bejelentő ívekért hozzá forduljanak. Támogassuk jótékony egyesületeinket! A felebaráti szeretet nem tekint rangot és születést, vallást és nemzetiséget. Egy közös zászló alá gyűjti a jólelkiiekct és zászlaját magasan lobogtatva, minden felé igyekszik jelszavát éreztetni, amely jelszó ebben a varázsigében rejlik : jótékonyság ! Az emberiség iránt való szeretet hozta létre a különböző jótékonysági egyleteket, amelyeknek tagjai fő törekvésüket oda irányozzák, hogy e földön a nyomort lehetőleg enyhítsék. Ez a telebaráti szeretet hozta létre a városunkban levő különböző jótékony nőegyleteket, ezekből kifolyólag a népkonyhát, amelyeknek áldásos működését városunk szegényei annyiszor tapasztalták már. Sajnálattal kell azonban kijelentenünk, a mi a figyelmes szemlélő előtt egyébként is ismeretes, hogy a nyomor évről évre nagyobb mértékben terjed, és igy a tár sadalom segélyére szorulóknak a száma napról napra nagyobbodik. Valahányszor a hűvös őszi szél meglegyinti arcunkat, az ólmos eső megveri ablakunkat : önkénytelenül eszünkbe jutnak a társadalom szegényei. Eszünkbe jutnak azok a boldogtalanok, akik hideg szabában, ruhátlanul, éhezve töltik nap-nap után az időt. Ez az az időszak, amikor a jótékonyságot fokozottabb mérvben kell gyakorolniok jótékony egyesületeinknek. — Az ellenség, a bosnyák ! — susogja mintegy önmagának az őrszem s kötelességéhez hűen, lövésre kész és kiáltja el magát: — Halt wer dá? Szavait visszaveri a közeli erdő visszhangja, de felele tet nem kap rá sehonnan, hanem újra hallatszik s ugy tet szik, most még közelebbről, a lépések zaja : tip . . . top .. . Es hozzá sivít a szél, viharosan rázva a fák ágait, letörve azokról egy egy galyat, melyek recsegve hullnak a temető kopár halmaira. A katona homlokán kiver a hideg veríték. Tudná, hogy ilyen esetben mi a kötelessége, de az ellenséget nem látja, szavaira választ nem nyer, csak a rejtelmes, egyhangú lépések ismétlődő zaját hallja: tip ... top .. . Végre elhatározza magát s a pár lépéssel mögötte didergő másik két katonához lépve, hírül adja azoknak a tapasztaltakat. — Visszatértek a bosnyákok, fiuk ! Itt húzódnak keresztül a temetőn s ha szándékuk sikerül . . . — Akkor Szerajevó piacán ma éjjel ismétlődni fog a magláji vérfürdő! — felelt a másik, s megfigyelve a szabályosan ismétlődő léptek r.eszét, hirtelen megadta a tábori vészjelt. Rémesen, vészt jóslólag dördült el a fegyver s pillanatok múlva felriadt tábor „Huráh" kiáltással ostromolta meg a temetőt s el lógta az egyetlen ellenséget egy — jámbor disznó alakjában. A szerencsétlen állat ugyanis valahogy a temetőbe tévedt s a délvidéken szokásos járomnál fogva, melyet azért akasztanak a nyakukba, hogy ne tudjanak szaladni, felakadt egy bokorban s nem tudva onnan szabadulni, lábaival okozta a zörejt, mely a riadalomnak okozója volt. A nyert csata után azonban nem szólott a zene, hanem annál inkább szakrámentomozott az ezredes ur, a ki mindenféle fenyegetéssekkel ijesztgette a három szegény bakát, a miért felriasztották álmából. Pedig hát kár volt. Ennek a csatának legalább annyi eredménye volt, hogy másnap az ezred paprikást ebédelt. De ez a körülmény nehezíti meg az egyesületek élén álló, önzetlen buzgalommal működőket, mikor a napról napra nagyobb méryben nyilvánuló közszükségletet nem képesek kielégíteni s a rendelkezésükre álló csekélyösszeg miatt végző szívvel kell nem egy, segélyre jogosan igényt tartót elutasitaniok, aminek előfordulni semmi körülmények között sem volna szabad. Most tehát, midőn a napszámból élők munkája kevesbedik s számukra a megélhetés gondja súlyosabbá válik ; midőn a földhöz tapadt szegénynek a napi meg élhetésen kivül az idő ellenében csak némileg is kell magát védnie, minek folytán a nemes szivü emberbarátok segélyére tokozóttabb mérvben reá szorul : nem mulaszthatjuk el, mint a nyilvánosság organuma, kérő szónkat intézni a társadalom tagjaihoz, hogy jótékony egyesületeinket fokozottabb mértékben támogatni szíveskedjenek, hogy igy az egyesületek kitűzött nemes feladatuknak megfelelhessenek ; hogy minél több szegény családnak letörölhessék az éhség, a nélkülözés sajátolta keserű könyeit. A szegények hálás szava kiséri adományukat s a Gondviseléshez jótevőikért küldött imafohászuknak meg lesz az áldó hatása ! Az ezredéves kiállításról. Magyarország legszebb vidékei. Az ezred éves kiállítás, a mely bizonyára sok ezré vei csábítja Budapestre a külföldi vendégeket, kitűnő szolgálatot tesz majd a vidéknek azzal, hogy különféle módon sorra bemutatja az ország legszebb vidékeit, a gyógyító- és üdülő helyeket. Magyarország hegy-völgyes vadregényes vidékei sorra váltakoznak majd az Altöld pompás legelőivel, a Balaton-vidék tájaival. A bemutatás is különféle módon történik, de mindig a teljes szépségűkben szem elé tárva a szép tájakat. Elsőbben is lesz nek stereoszkopikus képek, Nagy, panoráma szerű szek rények lesznek ezek, egyszerű forgató készülékkel, ugy hogy a néző egy egy vidékről 40—50 képet is nézhet egymásután, az összes nevezetes épületeket, kiránduló helyeket, szebb pontokat, környéket nagy szines fölvételekben. A nagyobb fürdőket, üdülő- és kiránduló helyeket pedig külön fülkékben, plasztikai módon fogják bemutatni. Magyarország szebb helyei sorra következnek ezekben a diorámákban. Teljesen hű mintákban mutatják majd a vidék minden szépségét, hegyeket, völgyeket, erdőket, patakokat, fürdőket, épületeket stb. A tengerfenék világa. Egyik kis csudája lesz az ezredéves kiállításnak. Egy kis előcsarnokból a tőidbe menő félig homályos barlangszerü folyosóba jut a látogató, s a mikor mind iejebb és lejebb megy, sziklatömbök, oszlopok, cseppkő vek között találja magát misztikus félhomályban, tempe rált nedves, htivös légkörben. Mintha egy ismeretlen világban, a tenger fenekén járna. S jobbról balról, fölül alul üvtg- falakon át egy csodálatos, sohase látott világ tárul eléje, az elmésen, panoráma szerűen megcsinált tengeri aquarium, benne a tenger fenekének bámulstos, eleven világával, A legváltozatosabb élet, a legcsudásabb állatfajok. Emitt bizarr alakú halak, csikók, tühalak, tengeri ördögök, odább a folyton mozgó lágy testit polipok, csigák és kagylók között a tengeri-rózsák százai lepik el a fenéket, kitárják tarka karjaikat, azután egy rezze nésre összebújnak s percekben telik, a mig újra kinyitják pompás, piros, narancssárga, zöld és kék szirmaikat. Tüskebőriiek, lomha tengeri csillagok hevernek szerte. Kagylóhé jak közt mászik visszafelé a remete rák, tengeri uborkák hevernek a különös alakú algák közt. Hogy az illúzió teljes legyen, messze a háttérben egy óriás körkép lesz folytatásakép a tengerfenéknek, folyton mozgó, változó vetített képekkel. Egy elsülyedt hajó széthullott roncsai fokozzák a kép hatását s körülötte mozognak, uszhálnak a halak és medúzák, a tenger fenék csudálatos lakói eleven példányokban. A magyar háziipar. Az ezredéves kiállitás egyik legszebb és legüdvösebb feladata megösmertetni a magyar népet a világgal. A magyar népet, a maga teljes valóságában. A házát, a szobáját, a csűrét, az ólját, a viseletét, az életmódját, a szokásait, az erkölcseit és a két keze munkáját. Ennek a célnak szentelik a kiállitás faluját, ötvennél több épii letével és százon felül levő melléképületeivel. Erről a faluról még többször lesz alkalmunk beszélni, most csak egy nagy épületéről essék szó, a hol a magyar háziipar kerül bemutatóra. Maga az épület a pozsonyi városházának mása lesz s pozsonyi iparosok épitik, egészen hiven az eredeti nyomán. Négy nagy csoportra oszlik benne a kiállitás; ezek: 1. a fonó- és szövő ipar; 2. fonások fűzvesszőből, háncsból, gyékényből, szalmából : 3. agyagipari cikkek ; 4. faipari készítmények. Mindenik csoport nemcsak a készitett tárgyak be mutatására szorítkozik, hanem egyszersmind teljes statisztikáját adja, hogy hány ember foglalkozik az illető házziiparral, hány férfi, nő, gyermek, mennyit tesz az évi termelés, s mennyi a munka keresete. De ezen felül, hogy a kiállítás képét változatossá s magát a kiállítást tanulságossá tegyék, bemutatják életnagyságú figurákkal és csoportokon a készítés módját is. Az agyagipari csoportban például egy tűzálló téglából összerakott kis házikó lesz, a melyben a papirmasszából élethűen utánozott zsaluzsányi fazekas korongján tálakat és bögréket készit, egy másik csoportban az asszony, meg a fiu az agygot veri, áztatja és gyúrja a fazekas kezéhez ; egy harmadik pedig a kész fazekakat, tálakat, bögréket rakosgatja és helyezi el. A fonó- és szövő ipari csoportban látnivaló lesz a torontáli szőnyeget szövő asszony a szövőszékével, a varottast készitő bánffy hunyadi nő, a felvidéki csipkeverő leány. A vessző és háncs fonócsoportban látható lesz a dorogmai kosárfonó család munkássága, azon kezdve, mikor a család ifjabb tagjai hántani kezdik füzvesszőt s végig minden processzuson, amint a készülő kosár kézről-kézre jár s végre a család