Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-24 / 8. szám

XIY. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1895. február 24. 8. szám. ii ji Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre / frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egy szelíd kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. társadalmi. M A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Tisztviselők telepe Zala-Egerszegen. Fontos mozgalmat indítottak meg e hó 21-én a zala-egerszegi állami tisztviselők, melyről a lenforgó ügy nagy jelentőségéhez képest, — a rendelkezésünkre álló idő rövidsége folytán egyelőre csak néhány sorban, — lapunk élén kivánunk megemlékezni. A városok fejlődésében nem ismeretlen eset fordult elő Zala Egerszegen is, hol a kulturális és társadalmi intézmények rohamos, valóban erőt meghaladó ápolása, sőt mondhatni megteremtése körül kifejtett buzgalomban a monumentálisabb alkotások magasabb érdekei következetességgel szorították háttérbe egyéb társadalmi igények egyéni szempontjait. Rövidesen szólva, felszínre vetette magát a lakás-kérdés, mely a dolog természetéből kifolyólag legközvetlenebbül a bérletre utalt tisztviselőket érinti. Nem is volt máskép képzelhető, minthogy a sokak szükségletéből fakadt közérzés oda terelje a dolgot, miszerint a lakás kérdés egyéni szempontja most már társadalmi keretben kap általánosabb kifejezést. Városunk lakósságának az utolsó évtizedben megállapítható s most is napról napra tapasztalható szaporodása elutasíthatlanná teszi a lakás viszonyokkal való leszámolást. Ilyenné teszi első vonalban a tisztviselőkkel szemben, kik szabott lakbér illetményeikkel semmi irányban sem lehetnek meglepetéseknek kitéve. Tegye bár a város, egyesület, vállalkozó, vagy magánosok, de lakásokról okvetlenül gondoskodni kell. Ha pedig ezzel az ügygvel egy nagy testület foglalkozik, melynek minden tagja azonosítja a maga és utódai sorsát a város sorsával : akkor kell, hogy ennek a mozgalomnak első és leghűbb szövetségese Zala-Egerszeg város legyen. Itt marad meg a tisztviselők által befektetendő tőke nemzetgazdasági értéke; itt marad | ] meg e tőkének Zala-Egerszeg város felvirágzásában áldásosán érvényesítendő erkölcsi kamatja. Megjegyezzük még, miszerint egyidejűleg indíttatik meg a mozgalom Zala-Egerszeg városnak lakbér szempontjából magasabb fokozatba leendő beosztása iránt. Ez egymagában is elég ok arra, hogy ezen törekvések minden irányban legmelegebb pártolásban részesüljenek. Szivünk mélyéből kivánunk sikert a szép és jó szándékhoz ; kívánjuk, hogy az egyetértés és kitartás meleg napja érlelje terebélyes fává az elvetett magot. De ha egyelőre csak a közfigyelem tartatnék is ébren, egy város fejlődésével gyökeresen összefüggő két ily nagyfontosságú ügy iránt: már is kell, hogy dicséret mondassék a kezdeményért ! ! . . * # * Az értekezés lefolyását a következőkben összegezzük : Az érdekelt állami tisztviselőket a kir. törvényszék hivta meg tanácskozásra, mely az „Arany Bárány" fogadó éttermében e hó 21 én este 6 órakor tartatott meg, az állami hivatalok számos képviselőjének jelenlétében. Az összejövetel célját a maga és társai nevében Strausz Lajos kir. tszéki biró adta elő. Rámutatott a régi és uj Zala-Égerszeg nagy különbségeire, a népesség s a hivatalok felszaporodására, a lakásviszonyoknak a nagy átalakulások közt különösen a tisztviselőket érintő nehéz ségeire, mc 'yeknek megszüntetése már magán körben sokakat és sokszor foglalkoztatott. Megérett a dolog arra, hogy az érdekeltek ezzel a kérdéssel, illetve egy tisztviselői telepnek kiépitésével testületileg is foglalkozzanak. De egyidejűleg mindent cl kell követni az érdemben is, hogy Zala-Egerszeg városában az állami tisztviselők lakbér illetménye magasabb fokozatban állapíttassák meg. E két fontos ügyet melegen ajánlja a jelenlevők figyelmébe azon javaslattal, hogy a végrehajtó bizottság nyomban megválasztassék. Az általános helyesléssel fogadott megnyitó után a végrehajtó bizottság következőkép alakíttatott meg : Elnök : dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő. Társelnökök : Gernya László pénzügyi tanácsos, kir. pénzügyigazgató és .^agy Géza kir. tszéki elnök helyettes. Jegyző : Polgár János kir. tszéki irodaigazgató. Bizottsági tagok : Baumgartner József kir. tszéki biró, dr. Fritz József kir. tszéki biró, Ilangay Géza kir. erdŐmes>ter, Kovács József kir. pénzügyigazgatói helyettes, Lányi Kálmán a kir. államépitészeti hivatal főnöke, Lendvay József p. ü. titkár, Patachicli József kir. p. ü. igazgatósági számvizsgáló, Remm József, a m. kir. posta és távirda hivatal főnöke, Spur János kir. pénzügyi titkár, Strausz Lajos kir. tszéki biró, Udvardy Ignác közép, kereskedelmi iskolai igazgató, Udvardy Vince polgári iskolai tanár. Gernya László kir. pénzügyigazgatónak ezen bizottság működésének állandósítására, általában pedig a minden irányban kifejtendő intenzív tevékenységre vonatkozó indítványa egyhangúlag elfogadtatván, jelenlevők a mai értekezés elvi megállapodásait,részben pedig a legközelebbi munka tervét, többek hozzászólása után, elnök előterjesztése kapcsán, következő határozatokban foglal--k össze : 1. A zala egerszegi állami tisztviselők elérttezettnek látják az időt, hogy lakás viszonyaikkal két irányban foglalkozzanak s ez érdemben a szükséges mozgalmat megindítsák: egy tisztviselői telepnek alkalmas helyen kiépítése s Zala-Egerszeg városnak lakbér tekintetéből magasabb fokozatba való felvétele iránt. 2. A megyei tisztviselő társak az egyik kérdésnél nem lévén érdekelve, a tisztviselő telep ügyében megtartandó második értekezlethez a városi érdekeltséggel együtt meghivatnak s a végrehajtó bizottságba az érdeklődők arányában folytatólag beválasztatnak. 3. A végrehajtó bizottság felkéri a megye főispánját, alispánját, általában pedig a megye irányadó köreit és a városi hatóságot a tisztviselők ügyének illetékes helyeken meleg pártolására. 4. A végrehajtó bizottság az ügyek előkészítéséről a mielőbb egybehívandó második értekezleten előterjesztést tesz s a szóban forgó ügyek iránt a társadalmi érdeklődést tőle telhetőleg felkelti és előmozdítja. Strausz Lajos kir. tszéki biró, mint az értekezletnek társaivr.i együtt összehívója, örömének ad kifejezést az egyértelmű megállapodás felett, s azon meggyőződését nyilvánitja, hogy szívós kitartással a várt eredmény nem fog elmaradni. Dr. Ruzsicska Kálmán elnök a hozott határozatokban kimerítve találván mindazt, amit egyelőre ezen értekezlet keretében tenni lehetséges, ismételten köszöni tisztviselő társainak a végrehajtó bizottságba helyezett kitüntető bizalmát. Fontosnak tartja e mozgalmat a tiszt viselők testületi együttérzésének társadalmi ápolása szempontjából is. Kéri szives támogatásukat. Strausz Lajos tszéki bírónak az értekezletben tett előterjesztéseért, nem különben a gyűlést összehívóknak a kezdeményezésért jkönyvi köszönet szavaztatván, a tanácskozás befejeztetett. A „Zalamegye" tárcáia. A bizalom. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — Bárány Adél megragadta Szirtey Aladár izmos karját. — Megállj ! Ne hagyj itt! Nincs hozzám több szód ? Megölsz ! Kuszált arccal, szemeiben a kétségbeesés tört fényével tekintett a férfira, aki kiméletlen, heves mozdulattal rántotta ki kezét a gyönge női kezekből és reszketve, lihegő ajkakkal rohant ki a kolostor folyosójából. Bárány Adél kezeibe temette arcát, oda dőlt a folyosó egyik fülkéjébe és sírt, tépte fürtjeit, mint egy őrült. Majd egy kis mellékajtón át betámolygott a barátok templomába, beült egy padba, leborult a pad zsámolyára. Imádkozott, arra kérte Istent, hogy ne vegye el eszét. Szirtey Aladár pedig megállott még egy pillanatra a folyosó végén ; hátratekintett gyiilülettő

1 sötét arccal, égő szemekkel, azután elkezdett kaczagni, iszonyúan, vérfagyasztóan, megtépett lélekkel. Azt hitte, hogy a föld megrendül alatta s neki ott kell eltemetkeznie egy iszonyú önváddal szivében. Kirohant a szabadba. A süvöltő téli szél verdeste, csapkodta izzó agyát, ziháló mellét. Ugy érezte, hogy ez enyhítő cirógatás. Mikor kissé lecsillapult a betisejében viharzó indulat, hazafelé indult. Otthon édes, nyájas íuosolylyal fogadta felesége. Hozzá simult a mindent inegérező, szerető asszonyi sziv félő reszketésével. — Hol voltál, édesem ? Bajod van ? Sohasem lát talak lyen arccal. Szirtey Aladár megnyugtatta a remegő szegény asszonyt. Sok baja, kellemetlensége volt a hivatalban. Iszonyú főfájást érez. Olyan jól megtanult már hazudni az alatt a három hónap alatt, mióta azzal a varázsló démonnal megismerkedett. Az aggódó asszony vánkost tett számára a pamlagra, lefektette, elkezdte borogatni azt a lázasan égő homlokot. A férfi lelkében iszonyú vihar dult. 11a kissé elelcsendesült is, megint csak felkorbácsolta az iszonyúan gyötrő önvád. — Látod nyomorult, te ezt az angyalt csaltad meg, ezt a jóságos, hivő lelket, aki a semmi rosszat sem sejtő lélek aranyos ártatlanságával, édes bizalmával csüng rajtad, lesi érveréscidet, lesi gondolataidat! Egy-egy pillanatban arra gondolt, hogy leroskad ez előtt a jóságos, szelíd, angyali teremtés előtt, megvallja bűnét. Elmondja, hogy egy démon bűvös hatalmába esett, akitől nem bir szabadulni, akit nem bir meggyűlölni a megsértett férfibecsület gyűlöletével. Pedig megtépte ön érzetét; azt vágta arcába, hogy nyomorult játékos, aki csak ugy játszik a női szivekkel, mint a sipista a kártyákkal. Most szakítani akar vele. Szakítani azzal a szerencsétlen leánynyal, ki talán maga sem tehet róla, hogy olyan végzetes szerelemre gyúlt iránta. Meg akart vallani őszintén mindent, hogy megszabaduljon iszonyú envádjától s oda meneküljön felesége hűséges szivéhez őszinte bűnbánattal : megvezekleni azért, hogy azt a szerelmet — habár a legtisztább formában is — eddig viszonozta. De a másik pillanatban meg elgondolta, hogy mért dúlná föl ennek a szegény, szerető, bizalmas szívnek a nyugalmát, mért rendítse meg hitét; mért mutassa meg neki azt a poklot, miben annyi meg annyi szerencsétlen áldozat, sziv vergődik I Hallgatott és tovább kínlódott. Az egész éjszakát álmatlanul töltötte. Másnap reggel felöltözött és elindult szokott sétájára. Útja ott vezetett el a városi köztemető mellett. Mellére csüngő fejjel haladt a göröngyös, fagyos uton. Egyszerre előtte termett Bárány Adél. Sápadt arI! cáu, sötét gyűrűs szemein meglátszott, hogy ő is álmatlanul töltötte az éjszakát. Megragadta Szirtey karját mind a két kezével; leroskadt előtte, dúlt arcát oda fektette lábaihoz, ugy beszélt hozzá szaggatottan, a kétségbeesésben vonagló sziv őrjöngésével. — Aladár, bocsáss meg I . . . Nem tudom ; mit beszéltem . . . Csak azt tudom, hogy szeretlek nagyon, elemésztő szerelemmel . . . Büntess meg, tépj össze, ölj meg, csak el ne taszíts magadtól. Szeress ! . .. Hadd haljak meg azzal a gondolattal, hogy te szeretsz. Szirtey megrendülten állott az őrületes szerelem rapszodikus kitörésével szemben. Fölemelte az előtte vonagló, a kezeit csókoló leányt. Kábult agygyal, tehetetlenül nézte néhány pillanatig; aztán beszélni kezdett tompán, mintha csak a temetői sirok valamelyikéből tört volna föl hangja, — Erre a találkozásra nem számitottam. Hogy lehessen nő, aki a férfi becsületét, önérzetét egy'

1: nap megtépi s a másikon eléje roskadjon, — nem hittem. Most már melyik az őszinte, az igaz? Megvallom: bámulattal állok alakítási képességével szemben, de azért a mindenszentekre kérem : ne játszék tovább. A tegnapiak után netn tartom akkora angyalnak, hogy rábízhatnám üdvösségemet, de olyan remek ördögnek sem, hogy jó lélekkel elkárhozhatnám magáért. Arra pedig éppenséggel nem érzek semmi kedvet magamban, hogy szeszélyes leíke engem is játékszereinek lomtárábi dobjon, ha meg unt. Tegnap meggyőződtem, hogy kölcsönösen csalódtunk. Ön engem elég gyöngének tartott, hogy megtaposhassa önérzetemet, én pedig önt elég erősnek, hogy kezeibe tehessem férfi-becsületemet. Tegnap kölcsönösen leszámoltunk ; egyiknek sincs a másiktól várni vagy remélni valója. Isten önnel '. Szirtey meg akart fordulni,hogy ott hagyja a vonagló, megtört leányt. De az letéphetetlen erővel ragaszkodott karjaiba. — Hát gyűlölsz ? eltaszítasz magadtól örökre ? Nem