Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-24 / 8. szám

Hazatérés Slávoniából. Pár évvel ezelőtt, midőn hegyeinket a fillokszera pusztítani kezdette, történt, hogy néhány megijedt, kishitű ember községünkből és a szomszédos Kallósról és Padárról összebeszélve, elhatározták, hogy jobb hazát keresnek. Sebbel lobbal pénzzétéve minden ingót és ingatlant, „köd előttem, köd utánam", kivándoroltak Slavoniába. Ezek egyike, Draskovics János, feleségestől visszajött a mult napokban szülőföldjére Zala Koppányba, egyetlen árva garas nélkül és csupán — mint kifejező — a jó rokonok- és ismerősüktől, valamiDtép karától és egészségétől várva megélhetést az oly könnyen elhagyott, de most kimondhatatiau örömmel viszontlátott édes otthonban. Mikor kivándorolt, 300 frtot vitt el, mely összegért kis házikóját adta el. Ezen összeg a három év alatt tisztára elfogyott; mert mint emberünk beszéli, nem szeretik ott a magyart s mivel nyelvüket sem értette, nem kaphatott rendes napi munkát, foglalkozást. Most hogy minden pénzét felélte már, csekély ingóságát és egy kis süldőjét adta ott el, hogy a 19 frtba került vissza utazásra pénze legyen. Igy egyetlen kis kézi batyuval érkezett hiza Slavoniának Oszekova nevü községéből ; keserűen lakolva ekként azon feledékenységéért, hogy figyelmen kivül hagyta, amit az iskolában már a íl-ik olvasóból — a nagy költő mondásakint— megtanult, hogy „A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely ; Áldjon vagy verjen sors keze Itt élned, halnod kell !" Most eléggé hangoztatja és fogadja, hogy „ha éhen halni kell, sem megy el többé! . ." De hisz annyira még nem jutottunk édes atyámfiai a „téjjel mézzel folyó Kánnaánban, hol megdönti saját terhe a gabonát!" .. Nagy csapás a fillokszera, az bizony igaz ! De azért itt nem fog éhen elveszni egy józan és munkás ember sem ; mert a becsületes megélhetésnek azért még elég utja-módja marad nyitva. Bizonyára a mi Draskovicsunk is, ha a tél hátralevő részét a jó szomszédoknak, rokonoknak segítségével kihúzva, teszem fel p. o. a kora tavaszszal építendő zalavölgyi vasútnál belevágja ásóját, kapáját az édes honi földbe: a 300 frtját ha nem is szerzi vissza, de kenyerét jó darab időre biztosítja napi munkájával. Mi közben ha megszomjazik : édesebb s üdítőbb leend a Zala vize, mint „arra alá" az Una, Kulpa, Dráva folyóké. A felette csicsergő pacsirta danája vidorabbnak, a körülötte illatárt lehelő zalai rét virágai s a réten legelő nyáj kolompja, valamint a vele dolgozó munkások is ismerősebbnek és igy a munka könyebbnek tetszik, mint Oszekovában. Estére kelve, ha kifáradtan falujába tér : kedvesebben köszöntik az estimára keltő kis harang ismerős hagja s a barátságosan füstölgő kémények : s otthon jobb izü a Zala völgyben termett rozskenyér s az itthon főzött va csora, mint Slavoniában ; hol — mint beszéli — „más a nép, más a nyelve, más a hite s a magyar csak idegen, kit nem szeretnek ott s ahol csak alkalom kínálkozik reá, minduntalan éreztetik is ezt vele". * Első sorban ís a jegyzőnek, lelkésznek, tanítónak és a hivatásánál fogva a nép között élő más értelmiségnek hazafias tisztje a józan felvilágosítás által elejét venni az ily sajnos eseteknek, csirájában elfojtani a kivándorlásnak itt ott megyéinkben is — főleg a Balaton vidéken nagyon is felkapott, kedvencz eszméjét, reá gondolva, hogy mint nagy Széchenyink mondá — „oly kevesen vagyunk mi magyarok, hogy még az apagyilkosoknak is meg kellene kegyelmezni." Békélt Elek. Közegészségügy. Dr. Háry István tb. megyei főorvos a vármegye területén január lióban észlelt közec/észségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdektőkről a következő jelentést terjesztette be a közigazgatási bizottság február havi üléséhez : .. „Az időjárás eleinte hideg, később enyhe, majd ismét hideg volt, több csapadékkai. A közegészségi állapot úgy a felnőttek , mint gyermekeknél egyes vidékek szerint változott; mert mig egyik helyeu jó, addig a másik helyen rosznak mondható, amennyiben az utóbbi helyeket, főleg a légzőszervek hurutos és lobos állapota számos esetben mutatkozott, addig a fertőző és ragályos betegségek száma is a mult havihoz képest emelkedett. Ez utóbbiak köziil járváuyszerüleg uralkodott a diphtheritis„ 5 községben (Petri Keresztúr, Barabásszeg, Kővágő-Ors, Keszthely és ZalaEgerszegen) megbetegedett 28 egyén, ebből meggyógyult 16, meghalt 9, gyógykezelés alatt maradt 3. A himlő 4 községben (Nagy-Kanizsa, Bókaháza, Dióskál és Kursaneczen) 23 esettel, melyből meggyógyult 10, meghalt 3, beteg maradt 10. Vörheny előfordult 3 községben (Csáktornya, Szent Gróth, Zala-Koppány), ahol megbetegült 13 gyermek, kik közül felgyógynlt 11, meghalt 1, ápollás alatt maradt 1. Ugyanezen betegségeknek, valamint hasi hagymáz, kanyaró, hökhurut és f ültő mirigylobnak szórványos alakja 42 községben 66 esetben fordult elő. Súlyos sértés bejelentetett 1. Boncvizsgálat 4 esetben teljesíttetett; háromszor törvényszéki, egyszer rendőri tekintetből. A halál oka volt a törvényszékieknél 1 agyrázkódás, 1 genyvérüség, 1 agyroncsolás, a rendőrieknél pedig 1 alkohol mérgezés. Öngyilkosságot két egyén követett el, akik közül Gombkötő Alajosné Boldogfán villót ivott, Temil Kristóf zala egerszegi köszörűs pedig késsel nyakát átszúrta. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 6 egyén esett áldozatává, kik közül Pintér Józse fet Egregyen a kőbánya agyonnyomta, Józsa Bálint kutásót Bőröndön a bedűlt kut eltemette, Szita István (Meszes Győrök), Plander György a n. kanizsai járásból, Bakarus Ferenc (Bakónak) és egy ismeretlen illetőségű megfagytak. Nagy-Kanizsán négy gyermek állítólag veszett eb által megmaratott; ezek gyógykezelés végett a budapesti Pasteur intézetbe szállíttattak. Szabályrendelet a városi mezőgazdasági bizottságok szervezetéről és ügyrendjérőli 1. S. Zala Esrerszejr rend. tan. városban az 1894. o o o évi XII. t. c. és az annak végrehajtása tárgyában kiadott 1894. évi 48.000 számú földmivelésügyi miniszteri rende let értelmében mezőgazdasági bizottság szerveztetik. 2. §. A mezőgazdasági bizottságnak hivatalból tagjai: a) a polgármester vagy helyettese; b) a városi állatorvos ; c) a városgazda, mint a város faiskolájának felügyelője ; d) a kir. erdőhivatal főnöke. Választott tagjai : 6 reodes és 2 póttag. Ezen tagokat a város képviselő testülete választja 6 évre a város területén lakó birtokosok közül. A választott tagok fele 3 évenként kisorsoltatik, akik azonban újra megválaszthatok. Az időközben megUrese dett tagsági helyekre a póttagok hivatnak be. A rendes tagok közül kettőnek, a póttagok közül egynek az állat tenyésztés terén alapos ismeretekkel biró gazdának kell lenni, 3. §. A városi mezőgazdasági bizottságnak üásbeli és ügyviteli teendőit a polgármasteri hivatal látja el s a hozott határozatokat ugyanaz hajtja végre. A városi mezőgazdasági bizottsághoz szóló minden beadvány vagy hivatalos megkeresés a polgármesteri hivatalnak küldendő. 4. §. A városi mezőgazdasági bizottság annyiszor tart ülést, ahányszor ezt teendői szükségessé teszik. Az üléseket a városi polgármester, mint elnök, hivja össze. Az ülések a városház tanácstermében tarthatók. 5. §. A bizottságban az előadói teendőket reudsze rint a város polgármesteri hivatal személyzete látja el. Egyes szakkérdésekben a bizottság az előadókat saját kebeléből kiildi ki. 6. §. A bizottság határozatait szavazattöbbséggel hozza A bizottság határozatképes, ha az elnökön kívül legalább hároui tagja jelen van. Állattenyésztési szakkérdésekben a határozatképességhez a városi állatorvos és egy, az állattenyésztésben jártas tagnak jelenléte szűk° 7 8 A városi mezőgazdasági bizottság hatásköre a következő: 1. teljesiti az 1894. évi XII. Lc 28.§

;a és a ló, szarvasmarha, sertés és juhtenyésztésről szolo szabályrendelet értelmébeD a tecyészállatvizsgálatot; 2. véleményt ad a íelebbezett birtokossági közgyűlési határozatokba nézve; 3. véleményt ad a közös legelők felosztása kérdésében; 4. véleményt mond a korlátolt forgalmú bii tokokon létező kopár területek befásitására vonatkozólag ; 5. ellenőrzi a községi földbirtokok kezeié sét s e tekiutetben szükséges útmutatásokat L.egadja; G. ellenőrzi, hogy a közös legelők legelő állotokkal túl ne terheltessenek ; 7. ellenőrzi, hogy a városban a kellő számú és fajtájú alkalmas apaállat legyen ; 8. intézkedik a hiányzó apaállatok beszerzése iránt; 9. véleményt mond mindazon ügyekben, amelyeket véleményezés végett a képviselőtestület elé terjeszt; 10. működéséről s a felsőbb hatósági intézkedéseket igéuyiő dolgokról negyeiévenként a vármegye alispánjához jelentést, illetve javaslatokat tesz stb. 8. §. Azok, akik a bizottságnak hivatalból tagjai, ha, mint ezen bizottság tagja, határon kivül kiküldetésben járnak el, szabályszerű illetményeket élveznek. A választott tagok egyenként 4 korona napidijat és kettesével egy kocsiban utazva, 40 fillér kilometer pénzt számithat nak fel. Ezen illetmények a bizottság elnöke által láttamozott nyugtára a városi tanács utalványa alapján a városi pénztárból fizettetnek ki. A városi mezőgazdasági bizottság költségei a tenyészapaállatok vizsgálatánál befolyó dijakból fedeztetnek. A fedezetlenül maradt költ ségek évenként a város bel- és külbirtokosaira birtokuk térfogatának arányában vettetnek ki. 9. §. Amely bizottsági tag a bizottsági ülésekről egymásután három izben igazolatlanul elmarad, tagságától megfosztható. Az ez iránti határozathozatalra a városi polgármester előteijesztése alapján a képviselőtestület illetékes. A tagságtól való megfosztás iránt hozott határozat a vármegye alispánjához felebbezhető. Az önsegélyző egyesület közgyűlése. A zala egerszegi szövetkezeti önsegélyző egyesület évi rendes közgyűlését Fischer László vezérigazgató elnöklete alatt folyó hó 17 én tartotta az intézet helyiségében. Elnöklő vezérigazgató üdvözölvén a megjelenteket, miután constatálta, hogy 4840

;törzsrészvény van képviselve az összes 14.3G6 db. huszonötkrajcáros tü sré zvényből, vagyis az összes törzsrészvények '/

3-át e &zám namcsak elérte, hanem túl is haladta, a közgyűlést az alapszabályok értelmében határozatképesnek nyilvánította s indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Kaszter Sándor, Kohn Samu és dr. Jámbor Márton részvényesek megválasztattak. Olvastatott az igazgatósági jeluntés, mely beszámol az egyesület egy évi működéséről s tartalmazza a lejárt 17 ik csoport tiszta nyereményének felosztására vonatko zólag az igazgatóság javaslatát, ugy Fe nyvesi Ferenc könyvelő fizetésének 100 írttal felemelése tárgyában egyhangúlag tett igazgatósági előterjesztést. Az igazgatósági jelentéssel kapcsolatban előterjesztetett a felügyelő bizottságnak jelentése, mely a tiszta nyereménynek felosztására vonatkozólag tett igazgatósági javaslatot elfogadásra ajánlja. A közgyűlés az igazgatóságnak azon javaslatát, mely szerint a tartalékalapra eső 1% levonása után fennmaradó 12.629 frt 97 kr. tiszta nyereményből a 3.357 db. 25 kros törzsrészvény mindegyike után 3 frt 55 kr. jutalék képen vagyis 11,917 frt 35 kr. kifizettessék, míg ennek levonása után megmaradó 712 frt 62 kr. V4 részben a vezérigazgató, '/., részben a 11 igaztudsz megbocsátani őrültségemért, amibe a féltés ördöge űzött ? Aladár, te nem számoltál e percben tetted retteuetességével. Megölsz, kárhozatba taszítasz, ha összetéped egyetlen üdvösségemet. Neked jó szived vau; mindig megértettél; sohasem kivántál tőlem olyat, ami eszményi vilígomat összeomlasztotta volna. Mért akarsz most egysze re koldussá tenni ? Kérlek, könyörgök, eléd roskadok ; nézd : igy csak az könyöröghet, aki egy féltett uiindenségért köuyörög. Te is szerettél engem tiszta, eszményi szerelemmel. Mondtad : én elhittem. Ne tépd össze hiterne.! Az lehetetlen, hogy lelkedben egyetlen érintésre vége lett volna mindennek. Vagy nem is szerettél sngem soha ! . . . Büntess meg; vezeklem ugy : ahogy kívánod, csat egyetlen reményt adó szót mondj, hogy megbocsátasz. Szirtev komoran hallgatta és nézte Adél kinos vergődését. Nem indította már meg. Érezte, hogy vége mii delinek. Ennek a szerencsétlen vonagló teremtésnek nen tudott hazudni. Szakítsuk végét ennek a kinos helyzetnek ! — szó l ridegen. - Jegyezze meg, hogy a nő a férfit megcsa hatja, megkinozliatja a női szeszély minden ördögi tog;isával, játszhatik vele idegeket bomlasztó kacérsággal; ezt mind meg tudja bocsátani. De azt a sebet, amit jeli ;mén, becsületén ejt, — nem gyógyitia be semmi ; mert a nő gyönge, képtelen az elégtételadásra. Ön ezt elfeledte, vagy nem is tudta. Minek ezt különben annyit tag alni, Köztünk tegnap óta olyan ür tátong, amit áthidalni sem bocsánattal, sem szerelemmel nem lehet. Vessíink véget a mindkettőnkre nézve kinos jelenetnek! Téijünk napirendre az egész dolog fölött. Ezek a vérfagyasztó hideg szavak úgy érintették Bárány Adél lázongó szivét, mint mikor nehéz jég hull a forró láva közé. Azt hitte, szétszakad keble a benne kavargó ehaotikus erőtől. Arca elsötétedett, ajkai reszkedtek. Nem tudott szólni. Csak szemeiből verődött ki a bensejében duló pokol tüze. A vonagló, könyörgő leányból ebben a pillanatban igazán deuiou lett, akinek átalakult lényén meglátszott, hogy habozás nélkül fog rohanni abba a kárhozatba, amit számára végzete kijelölt, de nem fog egyedül menni. Berohant a temetői sírok közé. Szirtey Aladár utána sem nézett, hanem mint aki férfias korrektséggel végezte dolgát, megfordult és haza ment. Másnap, mikor este felé szokott sétája után, családja körébe tért — Íróasztalán lehelet talált. Megismerte rögtön Adél vonásait. Egykedvűen sza kitotta föl. Bizonyosan a teg aapi rapszodikus kitörések folytatása lesz. De amiut olvista, elsápadt. A levél igy hangzott: — „Jól vau, tehát elkárhozom. Leszámoltam az ' élettel ; meg fogok halni. De előbb a lelkembe tolult pokol kárhozatos kéjével gyönyörködni akarok a te nyugalmad, boldogságod rom ai fölött. Angyal voltara : ördöggé tettél kegyetlenségeddel. Össíetéptéi lelkemben minden jót, minden szépet. Most millió ördög hahotáz benne. Visznek, ragidnak a boszú pokoli kéjébe. Tudd meg, hogy hozzzám irt leveleid egytől egyig nőd kezében vannak. Ugy e most te remegsz, most te sápadsz el, most te vonaglol kínosan, mint ahogy én vonaglottam előtted irgalomért. Hah, m lyen alávaló, becstelen, nyomorult elégtétel ez, milyen pokoli; de milyen édes annak, aki összetört üdvösségéval rohan a kárhozatba!" Szirtey megtörten rosks.dt le az íróasztala mellett álló karosszékbe. Nejével még nem is találkozott. Bizonyosan kerüli őt, magányba vonult, hogy elsirassa hite, bizalma, boldogsága összeomlott világát. Hogyan találkozzék ezzel a jóságos, áldott, angyali lélekkel, aki őt mindig szerette, (akinek szivéhöz soha egy pillanatra sem férkőzött a gyanúnak még csak árnyéka sem s akit ő nyomorult módra megcsalt. Szerette volna, ha megnyílt volna alatta a föld s elnyelte volna őt egyszerre rettenetes önvádjával. II Első pillanatban arra gondolt, hogy öngyilkos lesz Fölnyitotta íróasztala fiókját, kivette forgópisziolyát ; le tette az asztalra és elkezdett föl alá járni a homályos szobában, melyet egyedül a kályhatiiz világított meg kissé. Majd leült a kályha mellé. Nézte, nézte a szeszélyesen játszadozó, levegőt nyaldosó lángokat. Sokkal óri ásibb lángok nyaldosták, emésztették az ő lelkét. Egyszere föltárult a szomszédos szoba ajtaja. Felesége lépett be. Szirteiuek nein volt annyi ereje, hogy fölkeljen és eléje menjen. A kályhatüz halvány világánál rögtön észrevette, ,1(

)gy egy levélcsomagot hoz kezében. Megrendült. Neje üdvözletét rekedt hangon viszonozta. Szirteyné oda lépett a kályha közelébe. Kezét férje fejére tette s igy szólt : — Nézd, Aladár, a, mai postával egy levél csomagot kaptam ismeretlen női kéz által irt levél kíséretében, melyben azt írja, hogy ez a levélcsomag valószínűleg érdekelni fog engera, mert a levelek férjemtől eredtek. A nő elhallgatott. — Nos mit akarsz hát velők ? kérdezte rekedten Szirtey. — Mit akarnék ? Azt tudom, hogy szeretsz. Bizom férfi „esküdben". Hiszek, föltétlenül bizom hűségedben. Multadat soha nem kutattam, most sem vagyok rá kíváncsi. A családi boldogságnak az őszinte bizalom arany oszlopán kell nyugodnia. En e csomagot föl se bontottam. Azt hiszem : ezzel tartoztam annak a hitvesi bizalomnak, melylyel irántad viseltetem. Fölnyitotta a kályha rácsos ajtaját és a levélcso magot bedobta a lángok közé. Szirtey úgy érezte, hogy azok a lángok nem leveleket, hanem lelke kinos önvádját emésztik meg. Meg tisztult szikében az üdvözülést érezte megrebbenni. Megragadta neje karját és elárasztotta csókokkal azt az üdvösségosztó egyetlen, legdrágább kezet. —y-