Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-02-11 / 6. szám

XIII. évfolyam. Ziila-Egerszeg, 1894. február 11. 6. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 trt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egvszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. i, közművelődési és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kfilUílnk vissza. ) IIHMIMM V MIHHHMI VM £W«NNH«MVÉ ItVtíl A „Zalamegyei gazdasági egyesület'' és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A socialismusról. Bármennyire szeretnők is hazánktól mentül távolabb tudni a socialisztikus áramlatot, most már le kell számolnunk azzal a gondolattal, liogy érintetlenül mi sem állunk, édes hazánk sem immúnis terület; napról-napra erősebb jelenségek mutatják, hogy a socialismus életgyökerei a mi társadalmunk rétegeibe is behatoltak. Hiába akarunk neki más nevet adni; hiába toljuk az itt-ott felütő kétségtelen jeleket idegenek által importált agitatióra: tény az, hogy a socialis kérdés a mi nemzeti társadalmunkba is bebocsátotta gyökereit; táplálkozik, érik, erősödik, izmosodik. Hogy honnan jött? Ki hozta? Hogyan gyökerezett meg ? — ezekre épen olyan nehéz dolog volna biztos feleletet adni ma, mint ahogy a történeti korszakok átalakító áramlatainak forrásaira nézve bármikor is. Meg kell elégednünk azzal a mindennapi felvilágosítással, hogy benne van a levegőben. Nem lehet kitérni előle. Ugy szívja be, ugy szólván észrevétlenül mindenki, mint a tüdőbe szükséges levegőt. Foglalkoznak vele szinte öntudatlanul még azok is, akik mindenáron el akarnak előle zárkózni. Nem lehet előle kitérni. Eseményekre események torlódnak, melyek új, meg új változatban, de ugyanazon eszme körül kavarognak és várják a kibontakozást megmutató világító tornyot. Ma még a valóban helyes kibontakozás reménye, az igazi cél fölismerése nélkül sodródnak az emberiség százai, ezrei a socialis áramlat forgatagába. Csak azt érzik, csak azt tudják, hogy a jelenlegi társadalmi rendszer épületeinek oszlopai korhadtak ; de hogy minő alapokra fektessék azt az új épületet, melyben az emberiség fölvirágozását, boldogságát szeretnék látni : arra nézve még nem jelent meg a világító sugár, az igazi világosság. Legalább oly erőteljes fénynyel nem, hogy abban mindenki, az emberiség nagy milliói, mintegy varázsütésre, fölismerték volna az álmodott boldogságba vezető lángoszlopot. Egyben minden socialis irányú törekvés és mozgalom megegyezik ; abban, hogy az emberi összetartozóság kötelékével át akarják íonni az egész emberiséget; le akarják rombolni azokat a válaszfalakat, miket az emberiség nagy milliói közé hova hamarabb teljesen tarthatatlanná váló tradiciók emeltek. De éppen mivel erre nézve az utat besugárzó valódi világosság még nem vált az emberiség közkincsévé: a socialis kérdés áramlata eredménytelenül kavarog ; iszapot hány jobbra, balra a nélkül, hogy hullámai tisztulnának. Socialisták, nihilisták, anarchisták mind egy cél felé törnek megengedett vagy meg nem engedett eszközökkel. Mindegyik a mai társadalom korhadt épületét akarja ledönteni, csak azt nem tudja még, azt nem ismeri igazán egyik sem, hogy minőnek kellene lenni annak a rendszernek, amely az emberiséget boldogabbá tehetné. Mert azokat az alapokat, mikre ők a jövő társadalmának oszlopait fektetni szeretnék : csak az igaz világosságot nélkülöző, a kibontakozás küzdelmének lázától megkuszált lelkek agyréme lehet; azokat józan észszel elfogadni nem lehet. Már az eszközök, módok, mikkel a jövő társadalma számára az alapot megvetni akarják, annyira távol állanak a békeszomjas emberiség közérzésétől, hogy már azokkal utálttá, uudontóvá teszik a célt, ha egyébként még olyan elfogadható volna is az. Dinamittal, bombával, nitroglicerinnel, tőrrel, orgyilokkal, vérfürdővel lehet ugyan kelteni rémületet, fel lehet forgatni a korhadtnak ismert társadalmi rendszert s itt ott az erőszak hatalmával talán meg is lehetne valósítani a szinte képteleneknek látszó álmakat; de azok csak ideig-óráig tartó alkotások lennének. Az emberiség szelleme nem tür erőszakot. Nem lehet belefojtani a benne megérlelődött eszméket; de beleülteüni sem lehet olyan eszméket, olyan érzelmeket, mik összeférhetetlenek a humanismussal, ami bennünk örök, kiirthatatlan. A nagy társadalmi átalakulás gondolatát csak oly mozgalommal lehet megvalósítani, melyben a humanismus lelke érez, gondolkodik, él. Ennek pedig csak az általános emberszeretet az éltető világa. Vannak a mai társadalomban óriási aránytalanságok : ez tagadhatatlan; de ezeknek az aránytalanságoknak megszüntetéséhöz úgy, hogy nyomában biztosítva legyen az átalakuló társadalom egyensúlya : emberhullákon, vértengeren keresztül nem lehet eljutni. Egy új nagy emberi társadalom fenállásának biztosítása céljából szükséges, hogy az átalakulás minden tényezője az emberiség közfelfogásából, közhangulatából bontakozzék ki, erőszak nélkül, csupán annak a békés világosságnak hatása alatt, mit a valódi humanismus szelleme áraszt az elmékbe és szívekbe. Előbb ily szellemben kell megnevelni az emberiséget; át kell alakítani az emberiség erkölcsi világát; akkor a társadalmi élet ama nagy hullámokat verő problémái, mik most hol itt, hol ott készülnek lánggal, vértengerrel borítani el a világot : megoldódnak, megszűnnek maguktól is, békésen s a humanismus géniusza karjain viszi be az emberiséget az álmadott paradicsomba. Hiába várják tehát százak, ezerek, sőt milliók is a társadalmi átalakítás nagy munkáját azoktól a socialistáktól, kik anyagi alapokon akarják fölállítani és fentartani álmadott társa-dalmi rendszerüket: ezek az emberiséget nem vezethetik be a boldogság, a béke igéretföldjére soha. E tekintetben az emberiség Mózese nem lehet más, csak a humanismus szelleme. Középkereskedelmi iskolánk a kamara ülésén. A soproni kereskedelmi- és iparkamara ez évi első rendes közös ülése elé a kamara elnöke a zala-egerszegi kereskedelmi középiskola ügyében a következő, nagy fontosságú előterjesztést intézte : Tekintetes Kamara ! ^nagyméltósága a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur 1893. évi 50.381 számú magas leiratával értesítette Zalavármegye törvényhatóságát, hogy hajlandó a törvényhozás elé oly irányú javaslatot terjeszteni, mely szerint Zala-Egerszegeu az ottani kereskedelmi iskolával kapcsolatos polgári íiu-iskola fokozatos beszüntetésével, tokoz itosan állami tőgymnasiumot állít. A „Zalamegye

4' tárcája. Szerelem-költők. Szerelmen kezdődik a világ, az Isten maga szerelem; s a szerelem maga egy Isten. Szerelem által élünk, küzdünk s a szerelemért hányan haltak meg! Országok alakulása, nemzetek élete egy-egy szerelem kitörésétől s elfojtásától támadt és halt meg. Ez az az indulat, mely miatt egy Tarquin trónját, egy Antonius hatalmát, s egy Tasso eszét veszté el. A régi kor istenei, a görög és római istenek csak úgy szerettek, mint mi gyarló emberek, csak azzal a különbséggel, hogy ők könyebben hódíták meg szerel ultik tárgyait. Igy Vénus, a minden bájakkal ellátott istennő, Vulkánhoz kerülvén házastársul, csak Marstól magától 3 fia született s egy leánya, Harmónia; de tudva van, hogy a hősök és halandók közül is sokan részesül tek szerelmében. A szépség bizonyára egyik nagy oka szerelmünknek ; már a régiek azt állították : Visus, colloquium, risus, post oscula tactus, post tactum factum, post tactum poenitet actum. A szépség az, ami legelőször rabbá teszi a szivet, — az igazi szépség, ahol ész, érzés, szellem összhangzik ; nem nyilvánul ez kacérságban, mely keresi a férfi kegyet, nem kedveskedik ez, szemével nem kacsint, de a hangból, az arcból, a szemből sugárzik egy gondolat : egy vágyó érzés ez, s ez maga a szerelem. S ez a szívben van. Ebben a kínból s örömből font szövetben van az élet, a szeretet, a szerelem, a boldogság, ebben a megelégedés. A szivből jő minden jó, s benne lakik minden rosz. Ebben lakik a szerelem, ebben lakik a gyűlölet. Es hogy kél a szerelem ? A szerelem egyik szivben úgy kel, mint a villám, a másikban pedig lassaa nő, mint a virág; azaz jól mondja Kisfaludy : Annyiféle a szerelem az emberi szi vekben, ahány téle a szerelem mind egyenkint ezekben. Fraucesco di Rumini szerelme addig születik, mig egy verssor; Hero és Leander pedig a tengert uszszák meg egymás látásaért; Faustnak egy pillanat elég Margitért, és mások egész életüket hiába áldozták s nem bírhatták szerelmük tárgyait. Egy jeles irónál olvastam, hogy a térti csak úgy szeret bele a nőbe, ha előbb szépnek tartotta ; míg a nő csak akkor tartja igazán szépnek a férfit, ha szerelmes belé. S igaz lehet. Mert a férfinál a szerelem forrása rendesen az érzékiségnek, míg a nőnél az érzékiség a szerelem forrása. Legyen bármi a szerelem forrása, egy az elvitat hatatlan, hogy művelt lélekben más iránya, rendelete, fejlődése vau a szerelemnek. Ha jól emlékszem, Beniczky Irma mondja : „A szerelein a szó köznapi értelmében bah/a esztelenség, a szerelem magasztos tisztaságában és önzetlenségében nemcsak morális tökélyességünk következménye, de annak bizonyítéka is. Az erkölcsi szépség iránti érzet, -— az Ön feledés, a valódi szerelem, természetünk önzetlen részének diadala az önzés fölött.'

1 Mily gyönyörű és igaz meghatározása az igazi sze relemnek 1 Vagy nem azt jelenti e az igazi szerelem, hogy hagyd el szüléidét, testvéreidet, és kövesd azt, a kit igazán szeretsz ! Mondj le mindenről 1 Áldozz fül érte mindent 1 De hol vannak ma ily szerelmek ? A mi szerelmeink liliommal születnek, eperrel érnek és a falevéllel lehullanak. Oh 1 mi másként keletkeztek; támadtak hajdan és mi másként — az égben — köttettek a szerelmek ! A papír század, a robogó gőz, a futó villám megismerte a házassigokat gőzzel, a szerelmet telephonnal. * * * A szerelemnek azért meg is van a maga különös szerelem költészete és szerelem költői, mert előre kell bocsátanunk, hogy minden költő — mint Gregus mondja — vagy a lélek belső életéből, vagy a külső valóságból szedi a tárgyait. Belső életünket gondolataink és érzel meink alkotják s ennek költészote az úgynevezett „belvilág költészete", mely ha kiválólag gondolatainkat, tanulmányaink eredményét adja elő: oktató költészetnek, ha pedig örömünket, bánatunkat, forrongó indulatunkat, szerelmünket zengi : lantos vagy lyrai, s mivel kiválólag dalokat terem : dalos költészetnek is mondatik. A szerelem költészete tehát tisztán a hangulat költészete ; a legigazibb dalos költészet. Ki volt a legelső lantos szerelmi költő, annak az irodalomtörténet nyomára nem vezet. Valószínű, hogy a zsidóknál Salamon király volt, aki a legrégibb időben — 100 és egy néhány lelesége lévén — bizonyára érezte a szerelem nyilait és édességeit s ezt énekelte az Lnekek énekében. A görögöknél Anakreont tartják a legjelesebb szerelem költőnek, akinek életrajzában olvashatjuk, liogy „életét az ifjak és lányok szerelmének szentelte. Irt bordalokat és jambusolcat és az úgynevezett Anakreonteionokat." Szülőföldje — mivel teosi bölcsnek, teosi hattyúnak, vagy a jónok dicsőségének nevezik — valószinűleg a kisázsiai Teos, hol — egy régi monda szerint — illatos borforrás fakadt fel a földből s itt született a bor Isten és Eros dicső megéncklője, akiről a lantos költőket ma is Erobicus költőknek nevezik. Mai számunkhoz föl iv melléklet van csatolva.