Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-02-11 / 6. szám

Ezen magas leiratot Zala Egerszeg rendezett tanácsú város érdekelt iparos és kereskedő körei megosztott ér zelmekkel fogadták. Mig ugyanis az állami főgymnasium fokozatos fölállítását határtalan örömmel és lelkesedéssel üdvözölték: a hivatkozott magas leirat homályos szövegezése viszont azon félelmet keltette fel bennök, hogy azáltal nemcsak a fokozatosan felosztandó polgári tiu is kólát, hanem avval kapcsolatos, habár teljesen önálló kereskedelmi középiskolát is elveszítik. Ez utóbbi esetet ugy általános művelődési, mint szociális kereskedelmi és ipari szempontból is határozott veszteségnek kellene tekintenünk. Mert a zala egerszegi polgári fia és leényis kólával kapcsolatos kereskedelmi középiskola kamarakerületiink nemcsak legrégibb ilynemű szakiskolája, hanem, mint ilyen, az évek hosszú során át kitűnőnek is bizonyult, amit egyrészről növendékeinek folyton emelkedő száma, más részről az eddig megtartott érettségi vizsgálatainak fényes eredménye ékesszólóan bizonyít. Minthogy pedig a főgymnasium felállítása a kereskedelmi középiskola, mint speciális szakiskola, további fennállását nemcsak nem zárja ki, de sőt a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy épen ott, ahol az egyetemi tanulmányokra előkészítő több középiskola van, a keres kedelmi iskolák is nagyobb látogatottságnak örvendenek, mert az előbb emlitetf intézetek tanulója, aki nem törekedik egyetemi képzettségre, az al-gyuinasiumból és alreáhskolából a kereskedelmi középiskolába lép át. Minthogy továbbá a zala-egerszegi kereskedelmi középiskola fentartási költségei döntő indokul nem fogadhatók el; mert hisz a jelenleg működő tanárok egy részét a fenmaradó polgári leányiskola tovább is foglalkoztatni fogja, néhány tárgyat pedig a gyinnasium tanárai láthatnának el s igy csak néhány határozott szaktárgyra kellene külön tanerőket alkalmazni; ezenkivQl iskolai helyiség is elegendő áll rendelkezésre : indítványozom, méltóztassék a tekintetes kamarának Ünagyméltósága a kereskedelemügyi m. kir. miniszter úrhoz oly kérelemmel fordulni, miszerint kegyeskednék Zala Egerszeg rendezett tanácsú város kereskedő- és iparos körei érdekében a vallás-és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur Onagyméltóságánál kieszközölni, hogy a zala-egerszegi kipróbált és eredményesen működő kereskedelmi középiskola a kilátásba vett állami főgymnasium mellett és a polgári fiu-iskola feloszlatása után is, mint önálló szakiskola, fenntartassák. A kamara közös ülése az elnök nézeteit és az ezekre alapított javaslatát magáévá tevén, elhatározta, hogy a kereskedelemügyi miniszterhez ily értelemben szerkesztendő felterjesztés intéztessék. Elismeréssel adózunk a soproni kereskedelmi kamarának, hogy a kerületében levő ezen legrégibb keres kedelmi középiskola ügyében minden külső befolyástól menten, tisztán a kamara nagy érdemű titkárának, mint több éven át az itteni érettségi vizsgálatokon részt vett miniszteri biztosnak, személyes tapasztalatai nyomán szerzett érvek alapján kereskedelmi középiskolánk io vábbra fentartása érdekében a kezdeményező lépést megtette. Nincs kétségünk az iránt, hogy ezen, oly tekintélyes erkölcsi testületnek a való tényállást feltüntető érveit illetékes helyen kellő figyelemre méltatják és komoly megfontolás tárgyává teszik s igy alapos lehet reményünk, hogy ezen intézmény, melynek áldását már nem egy helybeli és vidéki szülő élvező örömmel, továbbra is meg marad városunkban. Egy pénzintézet negyedszázados múltja. A zala-egerszegi takarékpénztár részvénytársaság, amely 1868. év végén egyes lelkes férfiak buzgalma folytán alakult és működését 1869. év február 1 én meg kezdette, az 1893-iki üzletévvel huszonötéves pályafutását fejezte be. Hogy az intézet negyedszázados múltjáról némi képet alkothassunk magunknak, e célra szolgál az 1893. évről szóló jelentés függelékét képező táblázatos kimutatás az intézet fejlődéséről 1869. évtől kezdve az 1893. évig bezárólag. Azok a puszta számok minden hosszas beszéd nélkül legfényesebben igazolják azon üdvös hatást, amelyet a nagyon is szerény viszonyok közt megindult intézet városunk és vidékének gazdasági és kulturális fejlődésére negyed századon keresztül gyakorolt. Az intézett fejlődéséről az igazgatóság hogy teljes képet nyújtson, táblázatos kimutatásban állítja elénk az 1869. évtől kezdve 1893 ik évig bezárólag minden üzleti év pénztári forgalmát, a betétek állományát, tartalékalap, különleges tartalékalap, nyugdijalap, visszleszámítolt váltók állományát; továbbá az évi befektetett tőkéket a) váltókban, b) jelzálogkölcsönökben, c) előlegkülcsönök ben, d) értékpapírokban, e) intézeti házban, f) egyéb ingatlanokban, h) egyéb értékekben; az évi összes kezelési vagyont, évi nyereményösszeget, a részvényenkint fizetett évi osztalékokat, az évi jövüdelmi adó nagyságát s az évenként közhasznú és jótékony célokra fizetett adományok nagyságá. A kimutatás egyes tételeit megfigyelésünk tüzetes tárgyává tevén, & pénztár forgalmat illetőleg azon tapasztalatra jövünk, hogy az első évben 319.116 frt 74 kr. volt, a negyedik évben már 1,007.659 frt 29 kr., vagyis meghaladta az egy millió frtot, 1881-ben, vagyis fenn állásának 13-ik évében a két millió frtot, 1885 ben 3 millió frtra emelkedett, mig az első negyedszázadot bezáró 1S93 ban volt a pénztári forgalom a legnagyobb vagyis 4,607.i64 frt 94 kr. A betétek állománya az első évben 135.014 frt 19 krral záródott, a nyolcadik évben (1876-ban) meghaladta a tél milliót (519.847 frt 98 kr.), a 21-ik évben az egymillió frtot. A betétek állománya szintén a 25 ik évben érte el a maximális összeget 1,099.010 frt 61 krral. A tartalék alapra-fd az 1869-ik évi üzlet eredmény bői 150 frtot fordítottak, majd fokozatosan emelkedett ez alap úgy, hogy 1880 ban 20.000 frtra nőtt, amikor a tartalékalapot a részvénytőkéhez csatolták s a 200 frtos eredeti részvényt, amelyre kezdetben csak 100 forintot fizettek be, ilykép a részvényeseknek kiadták anélkül, hogy a második 100 frtot be kellett volna fizetniök. — A 13 ik üzletévtől kezdve a tartalékalap újból 23.928 frt 15 krra nőtt. Ha a részvényesekkel a 100— 100 frtot befizetteték volna, úgy azon 20.000 frt 37.712 frt 98 krra nőtt volna csupán 5% kai számítva és ma a tarta lékalap 61.641 frt 13 krt tenne ki, eltekintve a 2.199 frt 13 krt tevő külön tartalékalaptól, valamint a nyűg dijalapot képező 31.652 frt 81 krtól. Váltóállomány volt az első évben 19.150 frt (úgy látszik, abban az időben nem volt még úgy elterjedve a váltó-láz, mint napjainkban, s még jobban járta a reális érték, mit mutat az • ső év jelzálogos kölcsöne, mely 109.890 frt és előleg Kölcsöne, mely 12.385 frtot tett ki.) Az első évek aránylag kisebb váltóforgalmat tüntetnek fel (46.558 frt, 92.185 frt); a hetedik évben haladta meg a 200.000 irtot, a 10 ik évben lesz 355.360 frt 80 kr., a 14 ik évben 413.984 forint, a lö dikben 513.099 frt, a 16 ikban 617.914 forint, a 24 dik évben 773.214 frt s legnagyobb a váltóforgalom az 1893-diki utolsó évben : 807.442 frt 29 kr. A jelzálog kölcsönök 109.890 írttal kezdődnek s az utolsó évben 270.520 frt 89 krt tesznek ki, mig az előleg kölcsönök 8.717 frttal záródnak. ] rtékpapír készlete az intézetnek — mivel a benne helyezett bizalomnál fogva rend szerint pénzfelesleggel rendelkezett — mindenkor volt, így már az első évben 20.462 frt értékben ; legtöbb volt az értékpapir készlét ;882 ben 185.352 frt értékben, mig az utolsó évben az értékpapírok 29.830 frttal szerepelnek. Az összes kezelési vagyon az első évben 159.199 frt 61 krt tett, a 7-ik évben a fél milliót, a 19-ikben az egy milliót meghaladta s az utolsó évben, mint legnagyobb összeggel, 1,303.592 frt 09 krral záródott. Érdekes képet nyújt az évi nyereményösszegekről, az évi kifizetett osztalékokról s a jövödelmi adóról szóló kimutatás, mely szerint az első évi tiszta nyeremény 639 fit 71 kr. volt, már a 2-ik évben 2512 frt; legnagyobb volt a nyeremény 1884 ben (17.444 frt l4 kr.), utána 1880-ban (17.169 frt 18 kr.), ezután jő az 1893 iki 16,190 frt 04 kr. tiszta nyereséggel. Részvényenkint fizettek osztalékot : az első évben 3 frt 19 krt, a 2-ikban 10 frtot; az osztalékok ezen túl ezen sorrendben jöttek 15-50, 18, 20, 26, 36, 37, 40, 38-80, 31-50, 59, 53, 36, 57, 60, 57, 50, 45, 55, 49, 47, 42, 50, 50 frt. Az adó és pótlék, mely 123 frt 24 krral kezdődött, már három év óta meghaladja a 3000 frtot; 1893-ban 3.202 forint 63 krt tett. Az utolsó rovat feltünteti a közhasznú és jótékony adományokat, melyeket a társaság évenként kifizetett és amelyek 26.608 frt 77 krt tesznek ki vagyis az intézet fennállásától fogva évenként ezer forintnál nagyobb összeget fordított kulturális és humanitárius célokra. Ha még felemlítjük, hogy a kiváló gonddal egybe állított igazgatósági jelentés szerint az igazgatóság a közgyűlésnek javasolni fogja a részvénytőkének 40.000 írtról 100.000 frtra való felemelését; továbbá a tartalékalapnak az alapszabályilag előirt 10°/

ö on felül még 2.000 frttal dotátióját; hogy a betéteknél az 1893-iki üzletév 15.275 frt 73 kr., a váltótárcánál 34.227 frt 50 kr., a jelzálogkölcsönöknél 32.659 frt 34 kr., a pénztári forgalomnál 524.401 frt 57 kr. emelkedést tüntet fel s hogy egy részvény után kamat és osztalék fejében az 1893 ik évre 50 frt hozatik javaslatba : úgy némi képet nyújtottunk a társaság negyedszázados működéséről. E kép arról győzhet meg bennünket, hogy a társaság nyugodt önérzettel és teljes megelégedéssel tekinthet vissza 25 éves múltjára, mint oly intézet, amely a nagyközönség érdekeinek szolgálatában állott s adományaival nem egy jótékonycélú intézményt juttatott a fejlődés óhajtott fokára. A letűnt fényes múltból a társaság csak erőt és lelkesedést meríthet uj, negyedszázados munkásságához, amelynek sikerét már eleve biztosítja az intézet szilárdsága, a közönség bizalma, az intézet élén álló férfiak kiváló szakértelme és odaadó munkássága I # A zala-egerszegi kir. törvényszék 1893, évi tevékenységi kimutatása. Az általános ügyforgalmi kimutatást illetőleg a) polgári beadvány hátralékban volt 7, beérkezett 7.045, elintéztetett 6.977, hátralékban maradt 75; b) telekkönyvi beadvány hátralékban volt 56, beérkezett 7,294, elintéztetett 7.326, hátralékban maradt 24; c) büntető beadvány hátralékban volt 22, beérkezett 4.717, elintéztetett 4.680, hátralékban maradt 59; fegyelmi beadvány beérkezett 9, elintéztetett 9; elnökségi beadvány érkezett 1.343, elintéztetett 1.339, hátralékban maradt 4. A polgári ügyeket illetőleg a) rendes per a mult évről folyamatban maradt 305, év közben beérkezett 155 birtokbirósági, 1 váló, 80 egyéb rendes per; elintéztetett 174 Ítélettel, 57 végzéssel, 1 egyezséggel; az év végén folyamatban maradt 281 a pertárban, 28 ítélet alá terjesztve; b) csődügy a megelőző évről folyamatban volt 12, év közben érkezett 2 közönséges, 12 kereskedelmi, 1 visszakövetelés és külön kielégítés iránti per; elintéztetett 4 elutasítással, 10 más módon, 13 folyamatban maradt ;• c) örökösödési per és ügy folyamatban maradt 146, év közben beérkezett 13 per, 96 ügy ; elintéztetett 90 átadás-, vagy az ingatlan áthatásával, 20 örökös vagy hagyományos megállapításával, 9 más módon ; folyamatban maradt 136; d) váltó- és kereskedelmi per és ügy folyamatban maradt 10, év közben beérkezett 617 váltó, 25 kereskedelmi per; elintéztetett belőlük 23 ítélettel, 530 sommás végzéssel, 49 más végzéssel, az év végén folyamatban maradt 50; e) cégbejegyzés és kitörlés beérkezett 49, elintézetett 22 egyéni, 6 társas, 21 pót ; Hol vannak azonban a nagy szerelmi költő — a kilenc régi görög lantos költők közül az elsőnek — versei vagy töredékei, ki tudná megmondani ? A költemények elvesztek, de a viszhang él s át rezeg az utána jövő költők érzeményein, húrjain. — De sajnos, Anakreont nem adja vissza egy sem. Nálunk Virág, Csokouay Mihály irt Anakreon szabású dalokat, s fordított is Anakreonból, de nemcsak a mi költőink, hanem a világ valamennyi szerelmi köl tője Anakreont választotta eszményképül. Hogy azonban Anakreont elérni nem birták, nem az ő hibájuk ! Az a szerelem, mely Anakreont hevítette, az az ihlet nem adatik meg a késő kor gyermekének. Töredékeiből ki tudná azonban megismerni a híres költőt, a lánghevűt, s ki tudja, hogy azok, miket bírunk, tőle valók-e? Dalai azonban bájosak. Higyjük, hogy tőle valók s tán igaz is, és hogy megítélhesse bárki is származásáról, ide iktatuuk kettőt Ponori Tewrcwk Emil jeles fordítása után. Tavaszi élvezet. Gyönyörűség járni, kelni, Mikor a mezők virulnak, Mikor a zephir az enyhe Levegőt felénk fuvalja; S odaérni egy lugashoz S a lugasba rejtekezni Csupa Kypris-bájt leliellő Gyönyörű leányt ölelve. Az elnyelt Kros. Füzért köték s a rózsák Között Erőst találtain, Kis szárnyait lefogván Boromba eirnerítém. Most szálnyival belülről Mindegyre csiklat engem. II II. A rómaiak jeles történet irói, szónokai, bölcselői között, a szerelem költészetének is áldoztak ; különösen két költő az, akit ki kell emelnünk ; az egyik Ovidiüs, aki megírta a „szerelem művészet

u-ét, a másik Cajus Valerius Catullus, akire Niebuhr kimondta, hogy : a rómaiak legelső költője. Mi nem vitatjuk ezt, de azt bátran állítjuk, hogy első szerelem költője, mert életirói is mind megegyeznek abban, hogy szerelmes verseiben irta meg trageodiáját; s ő teremté meg a római lantos költészetet, mert úgy pengette a lantját, mint ő előtte s ő utána senki. A mi Catullusunk szülőföldje Verona volt, születési éve bizonytalan, de körülbelül 87-ben született Kr. előtt, húsz éves korában jött Rómába s 26 éves lehetett, midőn a szerelmet s Lesbiáját megismerte. Ezután Catullus szeretkezik, de régi szerelme fáj neki, azt elfelejteni nem tudja; szinli, mintha felejtené a hűtlent, de átérzik költeményein a bánat s a fájdalom, mely azokat bájosakká, kedvesekké teszi, azért mondja reá Mártiális is : „Lesbia diktálta neked verseidet avatott Catullus". Lesbia azonban csapodár volt s nem becsülte meg magát s megutáltatta szegény Catullussal az életet. Catullusnak körülbelül 83 dalát ismerjük. A fiata iabb kor gyermeke nem igen olvassa s keresi fel szépséges helyeit, pedig Catullus versei megérdemlik a babért s hogy szavunknak hitelt szerezzünk, be is mutatjuk két költeményét Csengery János kitűnő fordításában. Meghasonlás. Egy asszony sem mondhatta el, Hogy úgy van szeretve, Mint te valál én Lesbiám Tőlem megszeretve. Szerelmi frigy oly hűséggel Soh'se volt megáldva, 11 Aminőt az én részemről Szerelmed talála. És mégis lásd, a hibádból Oda jutott lelkem S érted való epedéssel Olyan tönkre tettem : Hogy ezentúl nem becsülhet, Ha angyallá válsz is S hogy szeretni meg nem szűnhet, Ha ördöggé válsz is. Nem remélt boldogság. Forró vágya ha betelik Reménytelen szivnek, Az a lélek legédesebb Boldogsága, hidd meg. Ezért édes az aranynál Aranyabb az nékem, Hogy sóvárgó kebelemre Visszajövél éltem ! Reménytelen tölt be vágyam, Te magad jösz vissza, Oh édes nap 1 mint fényes Ég Oly ragyogó, tiszta. Van e, mint én, több oly boldog Kerek e világon, Oh Istenem, hát lehetne Még többet kivánnom ? III. Kelet költői között Abul Kasim Marsud, akit kü zötiségesen csak „firdusi" nak, vagyis „mennyei"-nek szoktak nevezni, az, aki a szerelmet bevitte költészetébe. Shali Mahmed uralkodása alatt történt Kr. u. a 940 ik évben, hogy firdusi Sadabban született Korasan