Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-09-24 / 39. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. szeptember 24. 39. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A király elismerése. A lefolyfThadgyakorlatok alkalmából a belügyminiszter vármegyénk törvényhatóságához a következő leiratot intézte: „0 cs. és kir. felsége legkegyelmesebben meghagyni méltóztatott, hogy a vármegye területén lefolyt őszi hadgyakorlatok alkalmából a vármegye közönségének áldozatkészségeért, a vármegye tisztikarának, az illető városok elöljáróinak bnzgó és sikeres tevékenységeérí;, amelyet, a concentrált katonaság elszállásolása, élelmezése, valamint általában célba vett feladatának minden tekintetben sikeres megoldhatása körül tanúsított, legmagasabb elismerése nyilváníttassák. Erről a vármegye közönségét örömöm kifejezése mellett azon felhivással értesítem, hogy ezen legfelsőbb elismerésnek alkalmas módon való közzététele iránt intézkedjék." A becsület. Mindenkinek féltékenyen őrzött kincse Nemcsak azok fektetnek nl nagy súlyt., akik annak a társadalmi életben való nagy fontosságát és értékét teljes mértékben ismerik, tudják, hanem azok is, kik műveltségi fokuknál fogva az égvén erkölcsi értékének mérlegelésében nem képesek magasabb szinvonalra emelkedni s magasabb szempontokból itélni. Es kétségtelen, tapasztalható tény az, hogy az ő sajátos felfogásuk és Ítéletük szerint bizonyos mértékben és bizonyos szempontokból még a társadalmilag, a társadalmi morál szempontjából meglehetősen elkallódott egyének is vindikálnak maguknak becsületességet,. Igen természetes, hogy az ő sajátos felfogásukat, az ő becsiiletességi színvonalukat a társadalom nem acceptálja s innen van, hogy bármily nagy indignatiót vonjon is maga után a szigorúbb társadalmi, erkölcsi Ítélet, — kizárja azokat kebeléből, Az egyszer elvesztett becsületet roppant nehéz visszaszerezni. — Bizonyára sokak előtt ismeretes az a tanköltemény, mely arról szól, hogy egyszer a viz, szél és a becsület bujóskát kezdtek játszani; elbujt a szél, de arra csakhamar ráakadtak; elbujt a viz is; de azt is hamar megtalálták; végre elbujt a becsület; de ezt bizony hiába keresték hegyen völgyön, nem találták meg többé. A tanulság ebből az, hogy az egyszer elvesztett becsület után hiába íáradunk, hiába verejtékezünk, hiába tesszük fel visszaszerzésére életünket,, vagyonunkat : azt többé nem nyerjük vissza. Epen azért őrzi minden olyan egyén, kinek műveltségi fokánál fogva az erkölcsi világrendről tiszta, világos és helyes fogalmai vannak, minden érintéstől, minden lehelettől is az ő becsületét. Mert mindenkinek a becsület biztosít helyet a társadalomban; az adja meg egyéniségének azt az értéket, azt az erkölcsi súlyt, niely nélkül a szereplés, az életcél felé törekvés minden munkája nagyon is meddő marad. Hogy magasabb, általánosabb érdekű és fontosságú mozgalmakról ne szóljunk, vegyünk csak egy üzleti célból alakuló consortiumot! Vájjon, ha a felhívást. kibocsátják, nem azt mérlege«lik-e mindjárt azok, kik a célt elég gyakorlatinak, elég eredményt Ígérőnek látják : vájjon kiktől ered a mozgalom? Elég garantiát nyujt-e a vállalat szolidságára és megbízhatóságára nézve az ő becsületük? Vannak ugyan különös gondolkozású emberek, kik a társadalmi és üzleti becsületességet szeretik meg'különbözO o tetni, egymástól elválasztani; de a társadalmi morál (már elég sok esetben bebizonyult) a becsületben nem ismer megkülönböztetést. Az egyforma minden esetben és minden emberre nézve; tehát azt megőrizni egyformán jogában és kötelességében áll mindenkinek. De nem is találunk a társadalmi összeütközések egyikénél sem oly erős retorsziokat, mint éppen a becsiiletI sértéseknél. Vagy nem eléggé mutatja-e a becsület rendkivül nagy becsét az, hogy megsértett becsületük megtorlása érdekében képesek a legodaadóbb, legönfeláldozóbb családapák életüket kockára tenni érte és szegény családjokat hátrahagyni kenyérkereső nélkül, sok esetben a legborzasztóbb nyomorra. Ha tehát a becsület oly na<ry és féltékenyen őrizett kincse a társadalmi életben érvényesülni akaró embernek, hogy még az életet is odavetik érte az erkölcsiség egyéb törvényei szerint élni, dolgozni kötelezett egyének: mi természetesebb, mint hogy a társadalmi érintkezésben semmiféle erkölcsi értékünket sem kell oly nagymértékű viszonylagos becslésben, tiszteletben tartani, mint az egyéni becsületet. Akik embertársaik becsületében minden szinre, szóra gázolódnak, —azok önmagukkal szemben nagyon aggályossá teszik : vájjon van-e elég erkölcsi érzékük az egyéni becsület nagy értékének mérlegelésére? Mert azok, kik a saját becsületük mindennel pótolhatatlan értékét, becsét ismerik, — lehetetlen, hogy ezt a kincset másokban is ne respectálnák. A francia és angol társadalom e tekintetben sokkal nagyobb tiszteletet tanúsított az egyéni becsülettel szemben. Az ottani felfogások szerint vannak oly mértékű becsületsértések, mik az elkövetőket az elégtételadásra határozottan diszkvalifikálják. Az ilyen sértőket a társadalom Ítélőszéke kizárja s az ellen nincs fölebbözés. Különösen következetes szigorral megtartja ezt az angol társadalom s igy éppen ebből folyólag nagyon érhető, hogy ott a becsületsértések nem olyan mindennapiak, .mint nálunk, hol bizonyos körülmények között a más becsületében való gázolás bravour számba megy. Bizony nagyon jó volna a becsület megvédése szempontjából a mi társadalmunknak is helyesebb erkölcsi alapot teremteni. Hisz nálunk a legközönségesebb érdekküzdelmek, a legmindennapibb elvi harcok rendesen becsületsértéssel végződnek. Az elvi küzdelmek zaját rendeseu A „Zalamegye" tárcája. A női műveltség, finomság és a férfiak. Tisztelt Nagyságos Asszonyom! A gondos anya aggodalma és a háttérben, el le nünk: térfiak ellen, egy vád szólal meg becses soraiban. Meg van akadva — irja , miként nevelje leánykáit ? Az Ön finom és okos lelke irtózik mindattól, a mi közönséges. Érzi azt a nagy ürt, a mely a művelt egyént a műveletlentől elválasztja és méltányolja a műveltséget, melynek révén annyi válogatott élvezethez jutunk. Félálomba merülve a nyers tömeg csak vaskos jelenetekre ocsúdik fel —- durva kacajra, vagy bámész kodásra, mig az élet panoramája előtte fakón és sziutelenül vonul tova. Ellenben a művelt ember idegét kellemes zsibongás futja át, a mint csak valami szép vagy kellemes neki feltárul. Nem szeretné tehát leá nyait műveltség nélkül hagyni. De velünk : férfiakkal számolnia kell; mert a nő hivatását is mindezideig a férfi oldalán találja. Mi pedig tartózkodunk a finom, művelt nőtől. Mintha a tudatlanságban ós ostobaságban látnók a boldogság és a női erény zálogát. Azt hiszem, körülbelül ez a gondolatmenete Nagy ságodnak, a melynek fonalán a leányai neveltetése körül követendő ösvények megválasztásánál a habozás, a lélelem megszállotta. Nagyságos Asszonyom, m'dőn Ön azt állítja felőlünk, hogy a műveletlen nőtől több szerencsét várunk, akkor azt tételezi tel rólunk, hogy mi érdekeinket sem ismerjük. Mert a női műveltség, az élet közönséges viizonyai közt, legjobb kisérő-, veszély és kísértés esetén Ugjobb fegyvertársunk, míg a műveletlenség kész ellen sigünk. Nem kerülte el bizonyára Nagyságos Asszonyom fiiyelmét a „Fővárosi Lapok" ban a francia, angol és nJnet arisztokrata nőkről irt összehasonlítás,,, melynek eiídményekép a francia hölgyeké a pálma. Ök adnak lejkevesb anyagot Európa lőuri köreinek skandálkrónilójához. A művészi, irodalmi, sőt a tudományos életben minden nemzet leányai közt, ők foglalják el hazájukban a legnagyobb szerepet. A cikkíró e két körülményt össze köti, okozati összefüggésbe hozza. Azt mondja, liogy éppen ezen műveltségüknél fogva elért állás és az ennek következtében bennük feltámadt magas önérzet magyarázata erkölcsiségüknek. Vagy emlékezik ()n Daudet „Ifjú Fromont és id. Riesler" regényében a két fő női alakra ? Az a grizett a ki minden mélyebb érzésű embert, a kit a végzet közelébe hozott, örvénybe sodor: esetlegesen van e festve a nagy megfigyelő tehetség, Daudet által üres, tartalmatlan léleknek, eilen ben ifjú Fromont neje, ez az angyali lény, női ideál okosnak, olvasottnak ? A műveletlen nőt — irja Lego.ivé — jobban gyötri az unalom s a kíváncsiság. Két erő, mely maga is süppedő lápra csal és a közönséges nőnél még a felismerő tehetség is hiányzik, hogy ő nem jó helyen jár. Rossz és jó között a különbséget nem ismeri. Legfölebb érzi. De ha érzi is a rosszat, ereje nincs, hogy visszatartsa magát; mert hisz ezt csakis a hivatásról való magasabb tudat, a büszkeség kölcsönözhetné néki. Legfölebb szégyent és bánatot hagyna maga után. De magával rántja azt is, a ki útjába akad, mint a szikláról lerohanó hó görgeteg. Anyagi és erkölcsi pusztítást visz végbe maga körül. Anyagit ; mert művelet lensége csak egy eszközt hagy neki szereplésre: a cifrái kodást, a csecsebecséket. Erkölcsit; mert ha a férfiban nincs meg az a nagy morális erő, hogy megtagadjon valamit attól, a kit szeret, nem fog válogatni az azok hoz szükséges eszközök előteremtésénél. A példák hem zsegnek a mindennapi életben. Elhagyom fölsorolásukat. Nein kísérlem meg képét adni annak a boldog ságnak sem, a mit a művelt, finom nő maga körül áraszthat; s mely képhez Nagyságod családi élete annyi megkapó szint szolgáltathatna. Azt hiszem, hogy az eddigiekkel is sikerült legyőznöm, hogy mi férfiak nem lehetünk a női finomságnak s műveltségnek született ellenségei. Ha tartózkodunk is kezdetben a finom nőktől, ezt jó részben azoknak az állítólagos művelteknek kell betudni. A mint a tudósoknak legtöbbet ártanak a tudálékosak ; a mint a vallásosságon legtöbbet rontottak | az álszenteskedők : ugy ezek a félműveltek is nagyobb j pusztítást visznek végbe a műveltség varázsában, mint az úgynevezett közönségesek. Az az egypár idegen szó, a mit jól-rosszul elsajátítottak, hozzá egy pár lecsépelt zongoradarab: arra jogosítja tel őket, hogy olcsó szelle meskedést, gúnyt űzzenek, fitoskájukat fintorgassák mind a fölött, a mi nekik kevésbbé „cliic", és még arra, hogy tulajdonképi hivatásukkal járó kötelelességeik teljesítése alul kibújjanak. Es midőn a műveltség ezen pretendenseit látjuk, zavarba jövünk, kételkedünk a csiszoltság, a kultúra jótékony hatása fölött; de azt hiszem, mint a köd a naptól, ugy oszlik el ez a kételkedés a finom ság s műveltség melegétől és világosságától. Nagyságos Asszonyom, kövesse csak hajlamát : nevelje Ön finomaknak és művelteknek leáuykáit! Megbocsájtott hűtlenség. A fiatal ügyvéd, a ki csak néhány hónapja nős, egy házon kívül töltött éjszaka után reggel haza érkezik, csatakosan, lucskosan, sárosan és tenyerébe temetve arcát, a falnak dőlve, megáll az ajtó mellett. Az ilyenekhez nem szokott tiatal menyecske rémülten összecsapja kezeit. — Mi lelt téged ember ? Nehezen mozgó nyelvvel dadogja az : — Ah, az az Eszter ... oh az az . . . Eszter . . . Oh, az a drága jó Eszter — Micsoda Eszter? — vágott hirtelen haraggal dadogó férje szavába a megsértett asszony. — Tehát Esztered van neked? Hát a gyiirüd, hát az órád hol van ? — Ne busulj asszony. Ott, ott vannak, a hol azt a jó Eszter . . . — Hol van az az Eszter? — kérdezte izgat ttan és könnyes szemekkel a fiatal asszony. — Ott vau Dani bácsinál — nyögte ki végre a támogatásra szoruló férj — a hol azt a drága jó Ester . . . házy cognacot ittuk. — Vagy úgy ! — s azzal örömmel karolta át támolygó férjét az asszonyka. — Jer ós aludd ki magad drága férjecskétn, mert. ezt az Esztert megbocsátom. — És a családi béke ismét helyre állt.