Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-07-09 / 28. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. julius 9. 28. szám. í, közművslodssi és A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Üdülő helyet a szegény hivatalnokoknak! Elérkezett az esztendőnek az a része, mely a szellemi munkára a lehető legalkalmatlanabb, — a forró nyár. Az anyagi munkával foglalkozóknak tulajdonképen ilyenkor kezdődik a legnehezebb munka, az igazi verejtéktékezés ideje; mig ellenben a szellemi munkával foglalkozók legnagyobb része ezt a forró nyárderekat, ha egyéb módon és kellemesen nem, hát legalább nyugalomban tölti. Az emberi humanismus, mely azon van, hogy az élet kellemesebb részéből, az úgy nevezett boldogságból a szegényebbek, még a szegényebb gyermekek is kikapják a maguk részét, — arról már gondoskodott, hogy a szegény gyermekek számára, kik az esztendő többi részét nyomorúságos helyeken (talán egy-egy penészes pince-lakásban) töltik, — legalább nyáron át olyan levegőt szívjanak, minőben a jómódú gyermekek állandóan füröszthetik tüdejőket. Nem lehet eléggé magasztalni a gyermekek számára berendezett nyári üdülőhelyek gondolatát. Ha valaki meggyőződést akar magának .szerezni azoknak gyakorlati eredményéről, az ránduljon el ilyen tájban egy ilyen üdülőhelyre és tekintse meg az oda érkező gyermekeket, hogy milyen halálos ábrázattal, milyen nyomoraszaltan kerülnek oda ; azután nézzék meg, hogy milyen szépen test az élet pirja ugyanazokon az arcokon, mikor 2 hónapi ottlét után megint visszatérnek a szegénység fészkébe. Az élet reparatiója ez, mit a humanismus áldott keze végez. Nem lehet eléggé magasztalni, nem lehet eléggé áldani ezt a szép, ezt a nemes munkát. Mert kell, nagyon szükséges az üdülés a szegény gyermekeknek, kik az esztendő nagy részét falak közé szoritottan kénytelenek tölteni. De kell, nagyon szükséges az üdülés a felnőtteknek is, kiket, a foglalkozás, a szellemi munka az esztendő nagy részén át négy fal közé utal. Az ilyen foglalkozású egyének leginkább ebben az évadban kapnak egy vagy két havi szünidőt, hogy az irodák fulasztó levegőjétől kissé szabadulva, megreparálják tüdőjöket a további munkához. Azok az egyének, kik nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, mert esetleg magasabb állásban vannak, vagy valami úton-módon magán vagyonhoz jutottak, — azok minden erősebb financialis okoskodás és fejtörés nélkül kiválasztanak egyet a hazánkban bőségesen levő nyaralók közöl, összepakolnak családjaikkal együtt és elutaznak. Ezeknek a nyaralás, az üdülés egész kényelmesen m gy : pedig talán nekik éppenséggel nincs is valami nagy szükségük az üdülésre, mert az élet kellemeiből és kényelmeiből évközben is kivették a maguk részét legalább is oly mértékben, hogy a szervezet-koptató munka hatását ellensúlyozták vele De mit csináljanak ilyenkor azok a szegényebb szellemi munkások, kik amúgy is nagykeservesen tengetik csak maguk és családjok életét ; akik sápadtan, ziháló tüdővel még az esetleg kikapott vakaciót is vagy falak között vagy esetleg valami kis mellékjövedelmet nyújtó munka mellett kénytelenek eltölteni. Igazán megesik az ember szive az ilyen szegény családos hivatalnokokon, kik nap nap után az Íróasztal mellett görnyedve, még ilyenkor sem mehetnek valami egészséges, életüdítő helyre, hol tiszta, élenydúsabb levegőt szívhatnának aszalódó tüdejükbe, melynek valamelyik rejtekében talán ott lappang a tuberkulózis halálos miazmája. Ezeknek érdekében kellene tenni valamit a társadalomnak. Ezek hivják munkára a humánus lelkeket ; mert ezeknek éppen úgy kellene nyári üdülőhely, ahol ingyen vagy esetleg csekélyke díjért megreparálódnának, — mint a szegény gyermekeknek. Az egyes fürdőhelyeken nyújtott díjkedvezményekre nem utalhatunk Nem pedig azért, mert csak egy két ilyen hely van és mert azok a díjkedvezményes helyek is annyi pénzbe kerülnek, amit az a szegény, többnyire családos és az üdülésre valóban rászorult hivatalnok nem bir el. Azért ha részükre üdülő helyeket akarunk szervezni, azt jótékonyság utján, a humanismus szellemében kell tennünk úgy, hogy annak a szegény, üdülésre szorult embernek ne kerüljön olyan áldozatába, mely őt később azután a betegeskedésnél is nagyobb nyomorba dönti. Hisz itt is, ebben is a sociahs kérdés egy tünetével állunk szemben, melyet megszüntetni érdekökben van azoknak, kiket a sociáhs kérdés legközvetlenebbül érint s kik annak megoldásához legkönyebben járulhatnak. Ők leginkább felkarolhatják, támogathatják a humanitárius eszméket s így többek között azt is, hogy a szegény hivatalnokok részére egyes egészségesebb vidéki városok mellett nyári üdülőhelyek alakíttassanak, hol azok ingyen vagy igen csekély díjért néhány hétre kapjanak egy kis részt a gazdagok által bőven és szakadatlanul élvezett élet-kényelmekből, az úgynevezett boldogságból. Tegyék magukévá ez eszmét a humanitárius egyesületek éa gondolkodjanak a kivitelről. Anynyi tisztán áll előttünk, hogy keresztülviteléhez csak igázán jószivek kellenek, kik emberszeretettől áthatottan egy kis áldozatra is készek embertársaik boldogitásáért. Muraközből ..... Magasztos ég megható ünuepet ült a magyar művelődés és érzés e hó 4-én Stridón, a muraközi hegyvidéki iskolázás gócpontján. Ugyanis ezeu es a következő uapokon tartattak a hegyvidéki áll. népiskolák zárvizsgálatai s vették kezdetüket Stridón, hova Csáktornya lelol már reggel 8 órakor megérkezett bvastícs Benő, Zalavármegye főispánja. Kíséretében dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, Hargitai Józset a csáktornyai áll. tk. igazgatója s a „Muraköz" szerkesztője, Vrancsits Károly a Csáktornya; járás tőszolgabirája. Az egyházi hatóság részéről Tislér József szelenczci esp. plébános volt jelen. A „Zalamegye" tárcája. Válságos utón. — Novella. — Irta: Kereaztury József. Senkit sem lepett meg annyira a dolog, mint a három Deményi lányt, mikor egy napon Árkos Ádám, a nélkül, hogy valaki tudta volna, menyasszonynyal, sőt mi több, aszonynyal — elkészülve esketéssel, lakodalommal — jött Kricsfalvára, birtokaira. A dolgot határozott botránynak deklarálták Deményiéknél, és azon a napon, mikor az új asszony beköltözött az Árkos kastélyba, a legújabb Deményi lány elszerződött Budapestre színésznőnek, amely szándékától hogy eddig is kinek a kedveért mondott le, az egész környéken tudva volt. Ezzel azonban még nem nyert befejezést a dolog ; az Árkos ügy állandóan szőnyegen volt Kricsfalván. Es egy év múlva, mikorra már Deményi Emma ünnepelt szépség és hírneves színésznő lett fenn, oda haza is nagyon tisztult a helyzet; Árkos Ádám hirtelen házas ságáról körülbelül föl volt lebbentve a fátyol. A Deményi lányoknak sokoldalú és alapos értesüléseik voltak. I. De bárha sokat tudtak a Deménj i lányok, azt még sem tudták, hogy Árkosék boldogtalanok, igen boldogtalanok. Csak ketten voltak a kényelmes ebédlőben, a férj és a feleség. A cseléd elhordta már az ételeket, edényeket, csak egy csésze fekete kávé gőzölgött a férj előtt. Szótlanok voltak, mint rendesen ; mit is beszéltek volna? Egyáltalán ritkán is találkoztak, csak délben, néha este, ha együtt vacsoráltak. Az asszony meglapulva, összeguborodva vonta meg magát az asztalsarkon, mintha csak kegyelem kenyér lett volna, amit az az ember juttatott neki. Félt, nem tudta mitől, csak érezte. Ismerős volt már előtte minden bútordarab, a háznak minden zuga-sarka; mégis ugy érezte, idegen itt neki minden, vagy ő idegen minden nek. A szobafalak hideget leheltek rá, s didergett teste a képzelt hidegtől. Csak egy kis fülkéje volt a nagy házban, ahol otthon érezte magát. Ott övé volt minden ; az ágy, a puha párna, a kicsi asztal, a gyertyatartó, a függöny, minden, minden az övé ; oda nem engedett be semmit, ami a másé, a másiké. Mindent otthonról hozott ide, lánykori kedves ismerőse minden bútordarab. Itt tölti az egész napot; ide menekül, ha megfázik a másik szobákban, hol olyan hideg van mindig. Nem tudja senki, mit csinál, de nem is kíváncsi rá senki. Egyáltalán keveset kíván, sohasem parancsol. A cselédség —• hiszen nem változott az új asszonynyal — ismerős a teendőkkel, elvégzi mindenik a maga dolgát parancs nélkül is és nem érzik hunyát az asszonynak, akit csak nagy ritkán látnak maguk közt. A jó ég tudja, mit csinál egész nap. — Talán sir I Árkos Ádám kiitta a teketét és rágyújtott egy szivarra. Aztán fölkelt az asztaltól; nem csókolta meg az asszony kezét, még arcát sem, sőt még csak egészségére sem kivánta az ebédet, hanem egyszerűen csak fölkelt és amint annyiszor, amint rendesen tenni szokta vette kalapját és menni készült. Ekkor az asszony megszólította,ki tudja,mióta először — Ádám ! A férjet láthatólag meglepte ez a szokatlanság s olyanforma mozdulattal állt meg, mint mikor az embert valami fontos ügyben holmi apró-cseprő hivatalos dolog akarva nem akarva visszatartóztatja. Az asszony meg még csak jobban összezsugorodott, mikor az a hideg arc, az ura arca szótlanul rámeredt, mintha csak azt kérdezte volna : Mi kérésed lehet tőlem, mi közöd hozzám ? Fázott, reszketett, még mielőtt mondott volna valamit. Az sem volt világos előtte, mit fog mondani, csak azt tudta, hogy valamit akar, kérni akar. Egy bátorító szó, egy barátságos tekintet milyen jól esett volna neki. , — Kérni akartalak valamire — szólt gyenge, fé lénk hangon, mintha csak magának beszélne. A fagyos arc azt látszott mondani : beszélhetsz ! — Nem panaszkodtam — folytatá — nem is fogok soha; eltagadom, hogy okom volna a panaszra, csak egyet kérek s ennek fejében lemondok mindenről. Szenvedélylyel beszélt most már, valami belső láng hevítette, amelynek nyoma meglátszott a sovány arcnak remegő, rángatódzó izmai között. A férfi idegesen moz golódott, nem mondta, de minden mozdulatából látszott az izgatott kérdés : Mit ? Mi '? Csak gyorsan I Az asszony beteges teste kiegyenesedett egy pillanatra, egyet rándult és mielőtt még megakadályozhatta volna, összeomlott előtte. Két görcsös karjával átölelte lábait s oly hangon, milyenen csak egy anya szólhat, tördelte : — A gyermekemet kérem tőled ; add vissza nekem és érte lemondok a becsülésről, a kényelemről, a világról, le mindenről, le — rólad. Hangja elakadt a csuklástól és teste vergődött a földön. _ (Fotyt. köv.) A Pallas Nagy Lexikona. E nagy irodalmi vállalat, mely a szellemi erők csoportosítása, a kiadás dísze s a vállalat költségei tekintetében eddig páratlanul áll irodalmunkban, a napokban bocsátotta ki harmadik kötetét. Az első kötet megjelent a mult év november 18 án ; a második ez évi március 16 án; a harmadik nem is egészen három hónap után, junius 15-én. Az első és második kötet megjelenése közt volt négy hónapi időköz; a második és harmadik kötet közt már csak három. Ha ez igy halad tovább, ugy — diis faventibus — ez impozáns irodaink vállalatnak a millenáris kiállításra való megjelenése biztosítottnak tekinthető, hogy e nagy nemzeti ünnepen egyik fényes tanúsága legyen fajunk nagy hivatottságának a szellemi élet, az irodalom, a kultura terén. Bemutatjuk röviden a most megjelent harmadik kötetet. Kezdődik a Békalencse címszóval s végződik a Burgonya vészszel. E két cimszó közé ötvenkét és fél