Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)
1893-09-03 / 36. szám
XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. szeptember 3. 36. szám. l n}r • t a es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A nép erkölcsének megóvása érdekében. Aki társadalmi állapotainknak figyelmes szemlélője: annak szomorúan kell tapasztalnia, hogy mennél jobban közeledünk felvilágosult századunk végéhez, annál inkább észlelhetjük az erkölcsök hanyatlását. Szinte megdöbbentő az a szédületes haladás, amely az erkölcsök alásűlyedésénél napról napra szemmel látható. Még csak pár évtizeddel ezelőtt az erkölcstelenség jobban a városokban szedte szomorú áldozatait, addig ma már rohamosan foglal tért a legkisebb falvakban is. Pedig nem puszta phrasis, amit nagynevű ódaköltőnk intő példaként mond, hogy „minden ország támasza, talpköve: a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görbed." Világhódító nemzetek múltja tanúskodik emellett. A hatalmas népek, midőn letértek az erkölcs útjáról, rohamosan hanyatlottak, mig az áradat őket teljesen elsodorta. A magyar köznépnek századokon keresztül a puritán egyszerűség, a szigorú erkölcsös élet egyik fő jellemvonását képezte. Sajnos azonban, hogy ma napság nemcsak a nagyzás, hanem egyúttal az erkölcstelenség is erősen kisért közöttük. E veszedelmes áramlatnak oka, hogy a szülők csekély gondot fordítanak serdülő gyermekeik erkölcsének megvédésére. Ha benézünk fonóinkba, községi korcsmáinkba, a falusi lakodalmakba, egy szóval a nép mulató helyeire, a felnőttek között ott találjuk azokat a 13—15 éves, tulajdonképen még iskolaköteles ártatlan gyermekeket is, akikre az ily helyeknek a látogatása a legveszedelmesebb. Korán magukba szívják az édes mérget, amely rohamosan öli meg testökkel együtt a lelköket, is. Elvesztik a fiatal kor ékes zománcát és észrevétlenül esnek az erkölcstelenség fertőjébe, ahonnan hasztalan már a menekvés. Oly bajjal állunk itt szemben, melyen mielőbb gyökeresen kell segítenie a társadalomnak a legszigorúbb rendszabályok igénybe vétele mellett, Nem hagyhatjuk magára a köznépre ennek orvoslását; mert tudjuk, hogy bár népünk is a természettől belé öntött hajlamánál fogva szeretettel csüng gyermekén, azonban a veszedelmet vagy nem veszi észre, vagy sokkal csekélyebbnek tekinti, semhogy annak orvoslásáról gondoskodnék. Vagy nem is tudja az orvoslás módját; mert hisz maga is igy nevekedett fel. A „Zalamegyei általános tanítói teslület" már két éven keresztül közgyűlésén foglalkozott ezen fontos ügygyei. Legutóbb Alsó-Lendván tartott közgyűlésén elhatározta, hogy felirati lag megkeresi Zalavármegye törvényhatóságát szabályrendelet alkotása végett, amelylyel a tanköteles gyermekek eltiltandók volnának a reájuk nézve veszedelmes fonóházak, korcsmák, lakodalmak, egy szóval a nekik épen nem való zajos falusi mulatságoknak látogatásától. Hisaszük, hogy Zalavármegye törvényhatósága a megyei tantestület kérelmét figyelmére méltatja és belátva ily szabályrendelet alkotásának szükségességét, készséggel meg fogja azt hozni, ami által módot fog nyújtani a serdülő ifjúság erkölcsének megvédésére, Szép példával járt elő e részben Hevesvármegye, amely legutóbbi rendes közgyűlésén szintén alkotott szabályrendeletet a 15 éven aluli gyermekeknek a nyilvános helyekről való eltávolítása tárgyában. E szabályrendelet értelmében a közrend, közerkölcsiség és közegészség szempontjából nevezett vármegye területén rendőrileg tilos az, hogy 15-ik életévet még be nem töltött gyermek korcsmában, sörmérési vagy pálinkamérési helyiségben időzzék, vagy nyilvános táncmulatságban j megjelenjék. Ezen rendőri tilalomnak megszegése az 1S79. évi XL. t.-c. 1. §-a alapján kihágásnak nyilváníttatik és ötven forintig terjedhető, az illető község szegény alapját megillető pénzbüntetéssel büntetendő azon korcsmáros, sör- vagy palinkamérő, vagy nyilvános táncmulatságot rendező, aki 15 évet még be nem töltött gyermekeket a korcsmában, sör- vagy pálinkmérési helyiségében, vagy a nyilvános táncmulatságon időzni enged. Ugyanily büntetés alkalmazandó azon szülő vagy gyám ellen, aki 15 évet még be nem töltött gyermeket korcsmában, sör- vagy pálinkamérési helyiségben, vagy nyilvános táncmulatságon időzni enged, vagy magával visz. Nem képez kihágást az, ha a községben állandó lakással nem biró, vagy pusztán lakó szülő vagy gyám I 5-ik életévét még be nem töltött gyermekkel étkezés céljából időz korcsmában vagy sörmérési helyiségben, úgy szintén az sem, ha valamely helybeli lakós különleges viszonyainál fogva a jelzett helyiségekben való étkezésre van utalva. A községi elöljáróságoknak szigorúan kötelességévé tétetik a szabályrendelet betartása felett őrködni s az ellene vétőket a járási főszolgabíróknak bejelenteni. A szabályrendelet minden községben a szokott módon kihirdetendő s minden italmérési helyiségben a vendégek által könnyen látható helyen kifüggesztendő, olvasható állapotban tartandó. Azon vendéglős, korcsmáros, vagy italmérő, aki ezen szakasz rendelkezését nem teljesíti, a községi szegényalap javára 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. Kihágások esetében elsőfokban a járási főszolgabiró, másodfokban a vármegye alispánja, harmadfokban a belügyminiszter bíráskodik. Hevesmegye e szabályrendeletének kétségkívül meglesz az óhajtott sikere. Jól tudjuk, hogy a természetben nincs ugrás és ép ez okból meg vagyunk győződve eleve arról, hogy rögtön, a kihirdetés után, egyszerre vele célt nem érünk el. De senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ha a községi elöljáróság a szabályrendelet betartására szigorú A „Zalamegye" tárcája. 1 —•— —— * Baranyából.*) Szövegét irta Kéry Gyula pécsi hírlapíró, zenéjét szerzek Mankó Pista szegedi, Jónás János és Farkas Sándor pécsi czígányprimások. Csende3 este, csendes éjjel. Csendes este, csendes éjjel siratlak, A távolból sóhajommal altatlak. Bánatfelhő barangol a lelkemen, Siratom a boldogságot, kedvesem — Valahol a csillagok közt keresem. Felhő, felhő, bánatfelhő eltemet, Meghasad a szivem is, mert szeretett. Ez a sorsa már a szívnek, hiába, Szerelemnek keserű köny az ára — Borulj, borulj bánatfelhő reája! Bármit beszél ez a világ. Bármit beszél ez a világ, Mit bánom, Csak te gyere az ölembe Virágom. Csókkal irom a neved egy Rózeára, Ezt dobom a gonoszszáju Világra. Hej, de cudar kedve van a Szivemnek, Azt hiszem, hogy örömébe Reped meg. Repedjen meg, hasadjon meg, Mit bánom, Csak te maradj az ölembe Virágom. •) Ezen cini alatt, most, megjelent zeuedarabból. Kiadja Valentin Károly (la zenenmkereakedésc Pécsett. Ara 1 frt Minek is van szerelem a világon T Szomorúan búg a szellő az erdőn, Olyan mintha kint járnék a temetőn, Fáj a szivem, sir a lelkem Az hagyott el, kit szerettem .... Minek is van szerelem a világon ! Ha megszólal a kis harang imára, Minden este sóhajtozom utána A hány csillag van az égen, Mindegyiktől sirva kérdem .... Minek is van szerelem a világon ! Kéry Gyula. A jó nő szépségéről. (Carmen Sylvától.) „A jó nő szépsége Isten liázáDak dísze." Olyan nagy hatalmat, erőt, világosságot követel a Mindenható a nőtől, mint a napfénytől, semmivel sem kevesebbet. A nő hatalmát érezhetni egész házában. A hatalommal megismerkedhetünk, mihelyt lakásába lépünk. Már az ajtó küszöbén kezdjük ismerni őt és onnan érezzük egész lényét és munkálkodásainak varázsát; a kastélyban épen úgy, mint a szerény kunyhóban. Lépjünk drága szőnyegre, v*gy csak egyszerű padlóra, fogadjon aranynyal szövött drága ruhában az inas vagy egy egyszerű mezitlábos gyermek, vezessenek gazdagon ékített szalonba, vagy alaesony szűk kis szobába : mindenütt megérezbetjük a ház nőjének szellemét, mielőtt őt láthatnék. Ha a nő olyan, mint a napfény, akkor otthona hasonló a csillogó égbolthoz: tiszta és vidámító. Ha a ház nője homlokán tisztaság, szivében szeretet, kezében munka van: úgy körülötte minden csillámló fényt és illatot terjeszt; úgy gyermekei és virágai szépen íesledeznek és nyílnak; úgy férje boldog mosolylyal tér haza a nap fáradalmaiból és ha vendég lép a házba, felvidámul, a beteg már hangja hallatára is jobban érzi magát és a szükségben szenvedő jobban érez segítséget józan tanácsai, mint adományai által. S mindez nem nehéz feladat! Ehhez csak szeretet kell. Egy nő előtt, kinek kebele el van telve szeretettel, nincs fáradság, vagy félelem; meri. ő egy pillanatig sem magáért, hanem övéi boldogságáért él. O netn kérdi azt: „vájjon boldog leszek-e?", hanem azt gondolja: „hogyan tegyem boldoggá azokat, kiket Isten nekem adott!" A nő, ki minden időben felteszi magában e kérdést, hamar átérzi fénye varázsának körét, mert ő világosítja és nagyobbítja az értelmet, felnyitja a szemeket. A nőnek sohasem kellene addig nyugalomra térnie, míg meg nem kérdi önmagát: „vájjon kit tettem ma boldoggá?" És a mely nap föl nem melegíti környezőinek kedélyét, azt elveszettnek kellene tartania. Vidámságot terjeszszen a maga körében a hajadon is, szivélyes segítségével mindenben, ifjú karjainak könnyű munkájával, szivének gyöngédségével és tiszta gondolatmenetével. Vidámságot terjesszen a maga körében a fiatal nő, a nappal gondjait mosolylyal fogadja, hűségesen oszsza meg a család tagjainak apró hibáit és tévedéseit. Vidámságot terjeszszen a maga körében az anya ! Nyugodtan viselje gondját gyermekeinek, elhárítva tőliik minden veszélyt; oszsza köztük a szeretet kiapadhatatlan kincseit, melylyel egyenlően fogadja minden újszülött gyermekét. Vidámságot terjeszszen a maga körében az agg nő is, bár szemhéjjai fáradtak s haja az élet viharaiban megderesedett. Élvezd te is, öregein, a békés életet, melyet megérdemeltél hányatott multad után! Gyönyörködjél az ifjúság vidámságában, mely nyomodban virul s örvendezzél a fénynek, mely a menynek kapujától ragyog feléd! A biborpiros hajnaltól a meleg éltető délig és csön des alkonyig, mely árnyékot vet, te nő, napfény lehetsz; s boldog az, ki oiyan lehet, mint a napfény. S ti férfiak, tekintsétek nejeitekben a ti napfénye teket! Ehhez is csak egy érzelem kell : a szeretet. A szeretet nélküli nő olyan, mint az északi szélnek kitett Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.
