Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-29 / 5. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. január 29. 5. szára. ~7 Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Klikk. (—ry) A társadalom beteg. Miazmák, baktériumok ezerféle alakban és változatban rágódnak testében, s fogyasztják életerejét, Ha az egyik szaporodásának útját állja valahogy, — nem a gyógyszer, hanem a társadalom szívós természete, helyébe uj ragály lép nyomban, uj erővel, uj eszközökkel a sorvasztásra. Az önzés, a társadalmi bűnök és visszaélések ezen szülőanyja, a fondorkodás, irigység, torzsalkodás egymást segitve, támogatva, karöltve vívnak szennyes harcot a hatalom birtokáért. Minden téren, a társadalom legfontosabb rétegeiben, nem korlátozva műveltség, finomabb izlés, emberies és társadalmi tekintetektől, a legdurvább erőszakkal foly a harc egymás letiprására. Az én-t minden elé tolni, hacsak egy polccal is magasabbról nézni az alantabb mozgók táborát, megragadni és el nem bocsátani a hatalmat, amely gyakran csak arra való, hogy tulajdonosa büntetlenül rúghasson néha egyet-egyet azon, aki fölé ezt a hatalom juttatta, ezek manapság azon vezér elvek, amelyek egyesek, valamint többek együttes működésében irányadó ténnyezőkként szerepelnek. Megragadni a hatalmat bármi módon, el nem bocsátani a kézből bármily körülmények között, át nem engedni az egyszer elfoglalt pozíciót senki másnak, tekinteten kivül hagyván egyesek és a köz érdekét, tekintve egyedül az én-1, mint mindenek egyetemes mozgatóját: ezek az elvek jellemzik a mostani társadalom karakterisztikus emberét. És midőn a minden morálist félrelökő és minden haladást kiküszöbölő ezen elvek máimagában az egyes emberben annyira uralomra jutottak, hogy nélkülök érvényesülni nem is remél s midőn az élet küzdelmeiben ezen ferde nézetek, mint a cselekvések majdnem egyedüli és hatatmas mozgatói, már magában az egyes ember cselekvés körében is félelmessé lehetnek az összeségre; hova fogunk jutni akkor, mikor ezek az elvek valóságos érdekszövetkezetekké tömöritik össze az egyeseket! Erdekszövetkezetekké, melyeknek lelketlen munkájában mezte- I lenül jelennek meg a szennyes mozgatók ; melyekben megszűnik minden személyes és szívélyes viszony, amely egyeseket összekapcsolva enyhitőleg, mérséklőleg hathatott volna egyébkent. Ha magát a bűnös önzést a társadalomban fölburjánzott gaznak nevezem: a klikkeket melegágyaknak kell tartanom, amelyekben az magasra nőtt. Az önérdek hozza létre a klikket s a klikk ad erőt annak az uralomra. Es ez az uralom sokkal nagyobb kiterjedésében úgy, mint működésében és sokkal inkább figyelemre méltó, semhogy tétlenül nézhetnők. Az egyeseknek már amúgy is tűrhetetlenné váló erőszakossága, amelylyel minden áron érvényesíteni akarják magukat tekintet nélkül egyéni képességre, hajlamra a klikkek által támogatva és új erőhöz jutva, valósággal fölforgatójává lesz a társadalomban minden igazságosság- és szükséges méltányosságnak, és eltojtójává minden nemesebb ambíciónak. Közelebbről szemlélve, a klikkek két irányban működnek : emelnek egyeseket és visszaszorítanak másokat. Magában véve ez helyes is volna; ha hozzá az igazságosság és a valódi érdem részrehajlatlan mérlegelése járulna. De hol vau klikk igazságos? Ki hallott klikkben érdemek részrehajlatlan mérlegeléséről ? A klikk előtt csak egy van szent: a közös'érdek. Ez tartja össze, ez élteti s ha ez megszűnt, vége minden köteléknek. Ha arról van szó, hogy a hatalomból juttatni kell valakinek valamit, a legelső, ami figyelembe jő: a közös érdek s a legutolsó, az egyéni képesség. Igy lesz a közös érdek szempontjából a klikk felsúly mind azok részéről, akik kirívó ürességükkel nem birnák megbillenteni a serpenyőt, amelyben érdemeik volnának mérlegelendők ; igy szegődik szilárd objektumává az árnyékoknak ; igy szerez érvényt az érdemetlenségnek s foltoz a közből tekintélyt egyeseknek. Ez az egyik, a közre kevésbbé veszélyes, bár épen nem fontosság nélküli jelenség. Hogy érdemetlenek jutnak a koszorúhoz, A „Zalamegye" tárcája. Egy végrendeleti — záradék. (Beszély.) Németh EleKné szül. Anilaházy Irén. (Folyt.) Másnap a kora hajnali órákban trombita harsogástól — dobpörgéstől s a katonák szabályos lépteitó'l visszhangzottak a még szunnyadó város csendes utcái. Hosszú sorokban vonultak a város íó'utcáján végig: ahány arc, annyi kifejezés rajta; — ahány szív, annyi érzemény benne. Tegnap még úgy lehetett reá gondolni, mint a bizonytalan holnap titkára, — most azonban kérlelhetlenül elérkezett s jelen van a nehéz, a komoly pillanat 1 Udo legfájdalmasabban érzi azt, sorsa kegyetlenül nehezül vállaira, midőn a sziv követeléseinek, a józan ész ellentmondásainak dacára oly kötelesség parancsát kell követnie, mely boldogságának parad csomából kiszólítja — talán örökre 1 Mély gondolatokba merülve lovagolt az ambulance kíséretének élén s többször volt kénytelen kezével a szive fölé a kis bőrtárcába rejtett rózsa jelenlétéről meggyőződni, hogy az őt meglepő balsejtelmek nyomasztó súlyától szabadulhasson. Közel hozzá pompás pejlován ülve Honór, mint a zászlóalj segédtisztje, ágaskodó paripáját táncoltatta. Egész alakján, minden mozdulatában a gondtalan ifjúság könnyelműsége s vidámsága nyilvánult. (Jdo borúit tekintete többször bánatosan nyugodott ki — kitörő virgoncságában oly szép ifjúi barátján s csendesen gondolta magában :^„Hogyan fogunk visszatérni — kedves deli Tankrédem — s visszatérünk-e egyáltalában . . . ?" Tiszttársai között mindenki irigylette a vidám, könnyelmű fiu jó kedvét, ki e komoly pillanatban is minden figyelmét arra irányozta, hogy magának lóháton is szép s elegáns magatartást adhasson. Midőn Somoss elnökék lakása előtt elhaladtak, Honór és Udo egyszerre emelte fel tekintetét az emeleti szegletablakokra, melyek még sűrűn el voltak függönyözve. Egyiken azonban a fehér mousselin könnyedén meglebbent és üt parányi rózsás újj jelent meg árulón az ablak redőny haván: .,Mintha frissen esett hóra Kózsalevél hullott volna." Honór, a ki este a negyes utan hiába kereste eltűnt táncosnőjét, hogy őt még egyszer biztosíth issa szerelme rendíthetlenségéről s egyszersmind fölvilágosítást adjon furcsa helyzetéről, mely leánykáját, — mint szentül liivé — féltékenynyé teszi, a búcsú e néma jelét | magának tulajdonítva, tüntetőleg salutált s magasan feldobbanó szivének egész lelkesűlésével, csendesen dúdolta : „Rátok lányok már az ég is beborúlt". Csak Udo hallgatott csendes boldogságában. 0 tudta csak, hogy Mimy búcsú üpvözlete őt illette való jába s tündezui érezé lelke borúlatait és visszatérni kötelességeért lángoló buzgalmát. Ott fennt pedig a kis szögletszoba szürkületében s az ablak sűrű függönyei megöl Mimy könnyes szemekkel addig addig tekintgetett a távozók után, míg csak az utolsó ember alakja is el nem tűnt. S mikor néhány perc múlva csak a levegőben magasan kavargó szürke portelleg és a lélek mélyén élő néhány édes emlék maradt meg miudebből, térdelő helyzetében, fejével összefont karjaira támaszkodva, sírt hosszan, szivszakadtan, mint a ki hosszú időre lesz kénytelen megválni a könnyek vigasztaló áldásától . . . A sírás csendes panaszhangjai ezalatt forró imává változtak ajkain, melyek Udo megtartásáért és szerencsés visszatéréseért szálltak az Isten magas fclhStrónjámegtörténik egyébként is. Augusztus udvara sem állott csupa Horátiusokból és Mecaenas is sok méltatlanra pazarolta barátságát. De mikor nem létező érdemek jutalmaztatnak, s ugyanakkor a valódi érdemnek megalázva kell visszahúzódnia; mikor az érdemetlenség biztosított magaslatáról arcába nevethet az érdemek, és a pajtásság többet nyomónak bizonyul, mint a hasznos és becsületes munka: ez már oly kóros jelensége a társadalomnak, amely mögött akadálytalanul él, működik és terjed a klikk. Es ez tulajdonképen a legsajnálatosabb. Majd küzdeni a siker reménye nélkül, érdemeket szerezni azok elismerése nélkül, kinek képezheti ambícióját? És végre is nem esztelenség-e döngetni a bezárt kaput s nem egyszerübb-e a földet kapálni, mint az egeket ostromolni? Ha az érdemetlenek érdemesitését fekete tintával irjuk be a klikkek bünlajstromába: minden elölt ambíciót vörös betűkkel kell oda bejegyeznünk. Mert hogy uj céhbelivel a kör nem nyer semmit, inkább elviselhető tudat, mint sem hogy a mellőzöttben, ki tudja, mennyit veszített. Es ma nap sajnos, a klikkek'uralmát éljük. Nincs hely, nincs rangosztály, intézmény, társaság, ahol ne találkoznánk vele. Felüti fejét a társadalmi élet minden terén s bemocskol mindent, amit csak kezébe keríthet. A politika, az irodalom, a művészet és velük a legfontosabb és legnemesebb kultur tényezők mind nyögnek bénitó hatalma alatt. Kormányok kénytelenek uralmuakat rá építeni és megalkusznak vele, mert nem biruak küzdeni ellene. Kormányok buknak meg, mert a klikk érdeke ágy kívánja és ujak teremtődnek általa és érte. A művészet jajgat, hogy elvonatik tőle minden nemesebb ösztön a produktióra, a klikk kizárja a műcsarnokokból, kénytelen külön kiállítást rendezni a visszautasított termékekből. Ha kitüntetésről, díjazásról van szó, hiába az igazi érték, útját vágja minden igazságosságnak a klikk-uralom. ig . . . Végre felegyenesedett s az ablakokat kinyitotta, hogy a felkelő nap első sugarainak szobácskájába utat engedjen. Üdítő reggeli fürdőjét végezvén, könnyű házi ruhácskában vidáman és frissen lépett ki szobájából, mint a tesledő bimbó, melynek harmattól csillogó szirmai a nap sugarai elé mosolyognak. Midőn a reggeli thea elkészítése végett átment az ebédlőbe, a portörülgetést serényen végző szobalány köténykéje zsebéből nagy titkosan egy levélkét csúztatott Mimy kezeibe. — Kora hajnalban a Miska legéoy hozta." x— mondja Lötty suttogva — „Ki az a Miska?" — kérdi Mimy és gyors tekintetet vetett a cimre. — „Hát a Honór hadnagy úr legénye — kisasszony. Én 'iszen nem igen ismerem, mert amiut tetszik tudni, nem rég jöttem a városba. De ő azt mondja, hogy ezelőtt gyakran hordott a kisasszonynak pukétot, meg levélkét . . . hát én nem tudom ..." — mond Lötty a legártatlanabb mosolygással. — „Már pedig az nem igaz!" — kiáltott fel Mimi haragosan — „Nekem nem küldött a hadnagy úr sem virágot, sem levelet." — „Mert sokáig nem tudta, hogy a kisasszony itthon vau. Mondta nekem a Miska. Azért ne tessék a hadnagy úrral haragot tartani, — soha sem volt még ilyen szerelmes, azt mondja — a Miska . . ." — „Hallgass el már Lötty kérlek, mert igazán — megharagszom." — S ezzel a levelet, mint előtte teljesen érdektelen dolgot, a dübörgő thea-kazán spiritus lángja fölé tartva, a rémült Litty szeme láttára s nagy sajnálatára, hamuvá égette. Lötty alig ocsúdott fel bámulatából, midőn Somossné belépett férjétől követve, hogy a kész reggeliző asztal mellett helyet foglaljanak. Szívélyes üdvözletek után, a tegnapi mulatság, a katonák elvonulása, Bosnia és Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.