Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-29 / 5. szám

Elég tudnunk, hogy bárhova fordulunk, a megélhetés és tisztességes létbiztositás akár melyik terére, készülnünk kell küzdeni a klikkekkel, ha klikkérdekek hitvány szolgái lenni emberi méltóságunkon alólinak tartjuk s előbbre valónak véljük a köz javát, mint egyesek önző érdekét. Es vajha azok a hires szociálisták, félszociálisták, a társadalom betegségeinek ezek az el híresztelt orvosai a helyett, hogy merész operációk által új sebeket ütnek a társadalom amúgy is beteg testén: arra fordítanák inkább figyelmüket, hogy az ilyen fekélyeket operálnák le róla, bizony mondom, sokkal többet használnának. De van-e orvos, aki kitalálja ennek a módját, s van-e, aki ezt az operációt végre fogja és tudja hajtani? Vajha volna! Közegészségügy. Dr. Manyin Károly kir. tanácsos és megyei t. főorvos a vármegye területén 1892. évi december hónapban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdeklőkről a következő jelentést terjesztette be a közigazgatási bizottság január havi üléséhez : „Időjárási viszonyok tekintetéből általában alacsony hőmérséklet, gyakran borult idő, azonban kevés csapadék volt észlelhető. A feljegyzett meteorologiai észleletek szerint a légnyomás maximuma volt 758m/m, minimuma 736 2 m/m, havi közép 749 3 m/in. A hőmérsék maxi muma + 8'6

g C, minimuma — lö'5

n C, havi közép — 2'7

U C. A nedvesség havi középértéke 86%, csapadék havi összege 65 m/m. A szelek irányát tekintve leggyakr bbau észleltetett DK, azután I), ÉNy. A felnőttek közegészségi állapota a megye legnagyobb részében a november havihoz arányosítva javult, a megbetegülések száma apadt és a súlyos lefolyású kóresetek is kevesbedtek; az előfordult kórnemek közt a légző szervek különféle bajai észleltettek legnagyobb számmal, ami a téli időszak természetes következménye. Megjegytendő, hogy tüdőlobnak tetemesen kevesebb esete lett gyógykezelés tárgya, mint az előző év ugyanezen szakában. Merültek fel megemlítésre méltó számban hasi hagymáznak, csúzoknak esetei is. A gyermekek közegészségi állapota már kevésbé volt kielégítő úgy a beteglétszám fokozódottsága, mint a súlyos eseteit gyakorisága miatt. Legnagyobb százalékot itt is a légzőszervi bántalmak képeztek, továbbá a vör1 lieny, roncsoló toroklob és torokgyiknak szórványos esetei. A hevenyfertőző kórok közül vérhas 2, a. vörheny 1, kanyaró 2, dyphteritisz pedig a hónap utolsó napjaiban 2 községben öltött járványos jelleget; és pedig vérhas bau Söjtörön és Puszta-Szent-Lászlón megbetegült 21 ; ezek közül gyógyult 20, meghalt 1 ; a járvány mind két községben megszűnt. Kanyaróban Keszthelyen és Keszthely polgár városban megbetegült 108 ; ezekből'meggyó gyúlt 105, meghalt 3; ezen járvány is megszűnt. Vörheny csak kiöjtöröu merült tel 24 kóresettel ; ezekből 16 gyógyulással, 2 halállal végződött; a hónap végén további ápolás alatt maradt 6 beteg. A roncsoló toroklob Balaton Fürden és Fenék pusztán ütötte fel fejét ; megbetegült 14, kik közül eddig meggyógyult 5, meghalt 6, a hónap végén további ápolás alatt maradt 3. — Zala-Egerszegen és Csabrendeken a gyermekek között a lültőmirigy lob járványosán lépett fel, a baj azonban igen enyhe lefolyású volt és semmiféle hivatalos beavatkozásra szükség nem volt. Boncvizsgálat összesen négy esetben teljesíttetett: kétszer törvényszéki raegbizatás folytáu és szintén kétszer rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai a :! törvényszéki boncolatoknál egy mellhártyalob, egy tüJoij lob; a rendőrieknél egy szervi szivbaj, egy agyguta. Külső hullaszemle rendőri tekintetből véghez vitetett 8. Súlyos sértés bejelentetett 3. 'öngyilkosságot egy egyén követett el (Egyed István Hányon), ki magát felakasztá. Öngyilkossági kísérlet volt egy, az illető azonban megmentetett. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak két egyén esett áldozatává; ezek egyike (Tóth Ferenc A.-Szemenyén) a padlásról leesett és belső elvérzést szenvedett, a másik (Kosár Márton Lasztonyán) egy gerenda alá kerülvén, agyonzuzatott. Elmekórnak négy esete merült fel; két beteget az illető család magán tébolydába helyezett el, két beteg pedig megfigyelésre a zala-egerszegi közkórházba tétetett." 4 soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. Hirdetmény. Gutkopf György, a budapesti I. ker. polgári iskolai tanítóképző intézet ipartanműhelyének vezető tanára, „Bútoripari mintarajzlapok, kapcsolatban természetes nagyságú részletekkel illetve műhelyi rajzokkal" citn alatt füzeteket ad ki szakiskolák és műhelyek számára. E füzetek gyakorlati értékét nagyban fokozzák az egyes lapokhoz mellékelt részletrajzok, melyek lehetővé teszik a mintarajzok szerint elkészített butortárgyak helyes arányokban való előállítását. Minthogy ennélfogva e szakmunka igen alkalmas a hazai bútorasztalos ipar tökélyesbülésének előmozdítására, a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur 76962/ 1892. sz. leiratában e munka felkarolását és pártfogását az érdekelt köröknek különös figyelmébe ajánlja. A megjelent első, kettős füzet ára 12 lappal 2 frt 40 kr., a további 6—6 lapos füzeteké pedig 1 frt 20 kr. Rendeléseket eltogad a szerkesztő (Budapest I. kerület, győri ut 7. sz.) Mire ezennel felhívjuk érdekelt szakköreink figyelmét. Sopron, 1892. december hó 30-án. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Hirdetmény. O nagym. kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur a mult évi december hó 22 én 83140/VI. sz. a. az alulirt kamarához intézett leiratában a következőket rendeli : Hitelesíthetők fémből készült kizárólag folyadékok mérésére szolgáló 0'3 literes mércék, melyeknek átmérője 58 mm., mélysége 114 mm., ha ezen mértékben az eltérés 2 mm.-nél, az űrtartalom eltérése pedig l/200-nál nem nagyobb és ha azok különben is a volt földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter által 1874. évi 9334. sz. a. kiadott szabályrendelet követelményeinek megtelelnek. Miről az érdekelt körök ezennel é-itesittetnek. Sopron, 1893. január hóban. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Hirdetmény. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter urnák, mult évi december hó 22-én 82014/VI. sz. a. az alulirt kamarához intézett magas leirata szerint azon cégek, melyek valamely találmányokra szabadalmat nyertek, az 1883. XVIII. t.-c., valamint az 1884. évi 29722. sz. a. kibocsátott m. kir. belügyminiszteri rendelet értelmében pusztán ezen szabadalom alapján az országos cimerek használatára jogosítva nincsenek. Miről az érdekeltek ezennel értesittetnek. Sopron, 1893. január hóban. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara. Elégedetlenség uralkodik az irodalomban is; és talán sehol sem oly indokolt és jogos a panasz, mint itt. A hirnév még sokszor bűnösebb fényben jelenik meg a nyakrafőre magasba törők előtt, mint a hatalom, vagy gazdagság. Mert a hirnév a mellet, hogy már magában is elégséges, hogy egyesek mód nélkül törjék magukat utána," bizonyos tekintetben magában hordja a hatalom és gazdagodás feltételeit is. És a hirnév bálványimádói talán sehol sem találnak oly bőven utakat és eszközöket bálványképük megközelítéséhez, mint épen az irodalom terén. Ma már a napi sajtó s vele az irodalmi produkció majdnem minden ága, úgyszólván mindennapi szükségletünket képezi s a kezében, kétségtelen, roppant nagy morális hatalom van. Ezzel visszaélni pedig ép oly lelketlenség, mint társadalmi bün, mely okozója a közvélemény ezer megtévesztésének. Mégis ezen a téren történik a legtöbb visszaélés; itt uralkodik legjobban a klikk. Valóban alig képzelhető kiálítóbb satira, mint mikor írók vezércikkekben suhogtatják morális korbácsaikat a politikai klikkek fölött és született népboldogító szerepükből kifolyólag erkölcsi kötelességük sugalta lángszavaikkal mennydörögve sújtanak le rájuk. Nem gondolják meg ugyanekkor, hogy korbácsütéseik önmagukat érik s ha lenne villámuk, legelőször önmagukat sújtaná le az. Az emberi természet minden képzelhető rossz tulajdonsága föllelhető ebben a különös világban, ahol igazán vizet prédikálnak és bort isznak a prédikátorok. Sajnálatra méltók, a kik a tények közvetlen ismerete nélkül kénytelenek hinni ezeknek a hamis prófétáknak s arra vannak utalva, hogy véleményeiket szennyes klikkérdekeknek szolgáló, megvásárolt és megvásárolható ferditések alapján alkossák meg. Szidják az akadémiát, hol klikk tartja kezében a hatalmat s ugyanazok, kik ma — a sajtó-orgánum birtokában — sárral dobálják meg azt, holnap egy más helyütt, hol az ő kezükben áll a hatalom, még lelketlenebb hivei lesznek egy másik klikknek. Csodálatos népség! Mert az még csak tűrhető, ha a bűnös bűnének tudatában meghúzza magát, de mikor morált prédikál ezreknek az, aki egy órával a prédikáció után lábbal tiporja azt, ez már aztán elfajulása minden jobb érzésnek. Milyen maró és irodalmi viszonyainkat mennyire leleplező kritika az, mikor egy szépirodalmi lap, egy irodalmi intézetről ekképen nyilatkozik : „Ha Aponyi gróf kormányon volna, meg tudnók magyarázni azt az érdekes és meglepő jelölést, igy azonban nehéz dolog." (Fővárosi Lapok Apponyinak a Kisfaludy Társaságba való ajánlásakor.) Egy irodalmi társaság, amelynek kormányelnök kell, nem iró! Íme, hova juttathat egy intézményt a klikkérdek. De messze vinne, ha minden téren hűen akarnám ecsetelni a klikkek áldatlan, minden I haladást és üdvös működést elfojtó munkáját. | más hétköznapi dolgokra tért át a beszéd. Mimy mo i solygó arcán még jó nevelő anyja éles látása sem | vehetett észre egyebet, mint a régi vidámság szokott kifejezését. Még aznap délelőttjén ezekkel toldotta meg Mimy tegnap félben hagyott levelét: . . . „Morituri te salutant! édes Lillykém. Mire csigamenetű falusi postátok szíves közvetítésével e sorok kezeid közé jutnak, arra vitéz harcfiaink is elérkeztek rendeltetésűk helyére — sőt talán ki is állták az első tűzpróbát' ... Oh édes Istenem — segitsd meg őket! Valami megható, komoly volt kivonulásuk ünnepélyes pillanata, melynek benyomása élénken vésődött lelkembe! De uem búsítom el vele a te kedves vidám kedélyedet, — mai levelem ugy is a kelleténél több moll-hangokat tartalmaz, attól félek, hogy „melodrámának" kereszteled el. | A tegnapi mulatság részleteinek elbeszélését is engedd el nekem azon ideig, midőn élőszóval fogom azokat neked elmondhatni, édes nővérkém, mert el van határozva, hogy a jövő hónap elején megyünk Sósdra s a szüreti idényt is ott fogjuk tölteni. Akkor aztán kivallatom minden titkodat, amiket te előttem rejtegetni látszol. Mert, hogy vannak titkaid, azt leveleid néhány elfátyolozott észrevételeiből már régen sejtem. Vagy mit jelentsenek ezen szavaid különben .... siess Mimy repeső szívemre, mely csaknem leszakad "a boldogság s aggodalmak súlyától . . .<• Máskor meg : „valami mondani valóm van, amit számodra tartogatok azon időre, midőn a park csendes helyecskéin su^dozhatunk" ... 8 több efféle. Lilly! Lilly! ezalatt valami boldog szerelmi titok lappang, melynek érdekes történelére már nagyon kíváncsi vagyok ! Most Isten veled ! Csókol milliomszor Minonád." Ösz felé járt már az idő, midőn e levél elküldése után néhány hét múlva a különben csendes sósdi kas, télyban élénk sürgés-forgás volt, ami vendégek jelenlétéről tanúskodott. Az öreg, síiket Rozália kisasszony, vagy amint egész röviden szokták nevezni — Száli néni, nagy kulcsköttgével s a kék helyett fehér köténynyel maga előtt, gyorsan bicegett ide oda, a merre sokféle kötelességei szól.tották. A vaj és tej manipulatiója szintén szakmájához tartozván, épen a vaj köpülésével foglalkozott, midőn egész közel hozzá, a köpülés zaja miatt eddig észre sem véve, egy nyájas hang csendült meg mellette : — „Jó reggelt — Száli néni! Mit művelt itt oly nagy buzgalommal? Látom, nem felejtették el Sósdon, hogy a vajas kenyérért élek-halok. Adja csak ide, majd | megkészítem én, maga már elfáradt." — „Jaj! M'tny kisasszony lelkem! Dehogy fárad- | tam el, ha még annyit kellene is tennem Lelkem a I kedveért! — De hát miért nem pihen még, mikor csak tegnap későn este érkeztek ? — Talán bizony rosszúl volt megvetve az ágyacskája, hogy ilyen korán kelt?" — „Pompásan aludtam s gyönyörűét álmodtam, jó Száli néni ! De hát ki tudna falun sokáig aludni ? ! Mindenütt voltam már, a konyhában, éléstárban, istállók ban s végre itt vagyok, hogy üdvözölhessem" — mond Mimy a vén kisasszony nyakába borúivá. — „Még mindig a régi, a kedves víg lélek !" -— szól Száli néni örvendve. — „Oh csak Lilly is ilyen lehetne, — de a kedves gyermek egy idő óta egészen megváltozott. Azt hiszem — beteg, vagy pedig nagy bánatának kell lennie." — „Ügy e Száli náni?" — víszonzá Mimy megragadva az alkalmat, hogy Lillyről beszégethessen. — j „Nekem is feltűnt kedves arcának mély halványsága, ' bár nagyon erősítette, hogy a lámpa világítás teszi ezt, melynél tegnap este megérkezésünkkor csaknem félesztendő, múlva ismét viszonláttam őt. — Egyébirántanyának is feltűnt Lilly rendkívüli megváltozása. Nem sejtheti Száli néni, hogy mi oka van annak?" — „A jó Isten tudja!" — feleli amaz. — Csak hervad napról napra, mint a virág, hogy csaknem a szivem szakad meg érte! . . . Oh, Mimy kisasszony lelkem, alig vártam már, hogy végre megjöjjenek, mert azt remélem, hogy igy majd visszatér a mi jó angyalunk áldott vidámsága. Orvosról hallani sem akar . . ." — „Mióta észleli nővéremen ezt a szomorúságot? Nem emlékszik valamely körülményre, vagy oly eseményre, mely azt előidézhette volna?" — _En csak azt az átkozott levelet okozom, mely ezelőtt — — — v»gy három héttel érkezett . . ." — „Egy levél . ..? Ezelőtt három héttel? Körülbelül én is akkor írtam Lillyuek. Istenem ! ha én bántottam volna meg őt?" — „A maga levele édes Lelkem,—jól emlékszem, egy nappal később érkezett, mint az, melynek borítékját a szoba szőnyegén találtam meg. Rossz szemeim dacára annyit mégis megjegyeztem, hogy a cimen férfiirás volt, melynek vonásait még a néhai öreg úr levelei között volt alkalmam némelykor látni, — — de világosan nem tudtam rá emlékezni." — Mimy mindezekből nem tudott meg semmit sem. — „Hol van a nővérem ilyenkor ?" kérdi a lányka azon reményben, hogy majd Lilly bizalmas közléseiből ki fog tűnni, amit tudni óhajtott volna. — „A reggeli asztal felkészítésével lesz elfoglalva a ház előtt: hársfa alatt." — „Felkeresem őt. Viszontlátásra Száli néni" — szólt Mimy az öreg Szálit a tejes kamrában hagyva s kiszökött a szabadba.