Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-05-21 / 21. szám

XSI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 181)3. május 21. 21. szám. ii T i, kozművűladcsi os A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Pünkösd napján. Rózsanyilás fogad, virág illat, árja köszönt téged, piros pünkösd napja, vigasztalás ünnepe ! Feltűnik lelkem előtt az Olajfák hegyének messze kéklő bérce. Látom ott a megdicsőülés elragadó fényében, mennyei dicsőségtől sugárzó arccal a diadalmas királyt, amint búcsúzni készül kisded csapatától Látom a sötét árnyat mindnyájok arcán, amely felett a legmélyebb fájdalom borongott. Hallani vélem a tépő íájdalom kitörő szavát: üh ne hagyj árván bennünket! Ha te elmégysz, ki lesz velünk, ki vigasztal meg bennünket a küzdelem és szenvedés nehéz napjaiban? Ki ad erőt, reményt, vigasztalást, hogy el ne csüggedjünk, össze ne roskadjunk a dicső teher alatt, melyet vállainkra raktál?! De megcsendesíti a vigasztalás édes szava az isteni mester ajakán: „Nem hagylak árván titeket. Én kérem az Atyát és más vigasztalót ad nektek, hogy örökké veletek maradjon, az igazság Lelkét!" Es ezen isteni ígéret a mai- napon teljesedésbe ment E napon szállt le tilzláng alakjában a vigasztaló Szent Lélek, hogy betöltse az összegyűlt apostalokat mindazzal, amire oly nagy szükségük vala : az erősség, a bátorság, a tudomány és a bölcseség lelkével. A kereszténység egyik legszebb, legjelentőségesebb ünnepét üljük pünkösdkor. Látjuk, mily csodavarázszsal bir a Szent Lélek ereje az egyszerű tanítványokra. Látjuk, hogy mig csak előbb, isteni mesterük elfogatásakor, félelmükben szétfutnak, most ihletve a Szent Lélek tüzétől, megerősödve annak lángerejétől, nem riadnak vissza semmi veszélytől. Bátran hirdetik az Üdvözítőt. Terjesztik annak boldogító tanát éjszak, kelet, dél és nyugot felé. Ilyen csodát művel az isteni erő az Üdvözítő tanítványaiban ! Légy üdvöz te dicső nap, emlékezete e csoda varázsnak, mely betölti lelkünket, tettre megedzi erőnket ! * # « Amig kegyelettel üli a mai napon a keresztény világ az egész földkerekségén pünkösd napját, mint, a Szent Lélek eljövetelének emlékezetét : mi magyarok az idei pünkösd naphoz, május 21-éhez szabadságharcunk egyik legfényesebb lapjának, Budavár hősies bevételének, drága emlékezetét is tűzzük és a Budavárának bevételével dicső halált halt névtelen hősök emlékére állított szobor leleplezési ünnepét is üljük. Dicső napok voltak azok, mikor lecsapott az újjászületést keltő villám, Petőfi „Talpra magyar"-ja és a tettre riasztó „Riadó" lángszavainál lázba jött a honvéd. Most rohannak . . . pusztító tüz . . . A fele már ki van dőlve . . . Meghalnak tán ? Nem ! Ott mennek ! Ott hallatszik, hogy „Előre !

u Dicső napok, szép idők voltak azok ! De hány hőst fed jeltelenül a beomlott sirdomb ! Hány névtelen bajnokra domborul a zöldelő hant! Ily jeltelen hant fedé a Budavár bevételénél elesett bajnokokat. Hős véröktől újra éledt, dúsabban hajtott a fű, zöldelő hantjuk felett részvétlenül váltakozott a természet ; mert hisz csak az ember életében nem pezsdül újra a tavasz ; csak az ember delelő napját borítja el örökre az őszi köd ; csak az ember életében nem ujul az omló domb, nem hangzik tel újra a dal. S ha a kisded halom, mely szendergő porai fölé domborul, besűlyed : a buján felsarjadzott pázsit alatt nem keresi más hamvait, mint a szeliden zokogó emlékezet. E szelid emlékezet állított szobrot Budavár jeleseinek, hogy ama lezúgott dicső korszak még élő bajnokait, ha meg-megállanak elmerengve az emlék előtt, azon édes meggyőződés érzése hassa át, hogy méltó utódok, kegyeletes unokák éltető kegyelete őrzi megszentelt emiékezetöket; hogy derék honfiak, lelkes honleányok filléreikből kegyeletes szívvel emeltek méltó emléket az elvérzett hősöknek, hogy a magasztos emlékek látásánál a honszeretet szent tüze hassa át, melegítse minden kornak fiait és leányait ! Ali már a szobor. Hirdetője a honszeretetnek. Hirdetője a szabadságszeretetnek ! Ezerek és ezerek állják körül. Telve szivök lelkesedéssel, telve a dicső nap szép emlékével ! Drága koszorúk halmaza körös-körül, amikkel a honfiiii kegyelet és honleányi nemes sziv a névtelen hősök új sírját megszenteli. Es a körülállók szíve lángra gyúl a hazaszeretet szent tüzétől ; uj erőt, gazdag tápot nyer a közlelkesedés fényes megnyilatkozásától. Mi — a távolban levők — lélekben jelen vagyunk szabadságharczunk dicső ünnepén. Áldást mondnak ajkaink azoknak, kik azt a világcsodálta nagy harcot megvivák s égi békét kívánunk azoknak, akiket legszentebb hivatásuk teljesítése között az ellenség fegyvere ért. Kigyúl szivünkben a kegyelet lángja s a honszeretet oltáránál áldozunk dicső nagyjainknak, kiknek egyetlen varázs hatású lelkesítő fegyvere volt: Előre ! Áldva legyen e dicső napnak drága emléke ! Sokáig éljen a magyar szivekben megszentelt emlékezete ! Meghívó. A „Zalamegyi gazdasági egyesület" saját helyiségében f. evi május hó 28-án d. e. 10 órakor rendes közgyűlést tar, melyre t. tagtárs ur tisztelettel meghivatik. A közgyűlés főbb tárgyai : 1. Elnöki jelentés az 1892. évi egyleti működésről. 2. „Az országos, magyar gazdasági egyesület" átirata a létesítendő gróf Festetics szobor tárgyában. 3. Az ajánlat tételre felszóllított biztosító társaságoktól beérkezett ajánlatok összehasonlíA „Zalamegye" tárcája. Bazsarózsa. I. Piros pünkösd virult . . . kongtak a harangok . . . A madarak költögették dallal a napot ... a falu leányai dallal költögették a pünkösdi királynét, a pünkösdi menyasszonyt. Ott leküdt, fehér habos ágyon, a maga szűz ártat' lanságában. Balog Marcsa volt a becsületes neve, de a faluban csak ugy hivták, hogy Bazsarózsa. Szegény zsellérember volt az atyja, de Bazsarózsa valóságos ural kodóvá tette, mert az egész falu megköszöntötte tisztességgel, a leánya miatt. Baziarózsa felnőtt a tarlón; lábai alatt kivirult a föld, ezer katinka bogár szállt feléje szerelmes legények üzenetével, de ő csak nevette a zümmögő bogárkákat. Megőrizte ártatlansága hímporát; nem pajzánkodott a legényekkel: a mikor templomba ment, még a Szűz Mária képe is rátekintett, még a szobrok is megbámulták. Nem csoda, ha a falu nénéi neki adták a pünkösdi koronát. Mégis koronázták, meg is eskették a falu leggazdagabb legényével és Bazsarózsa lett a falu legszebb menyecskéje. Ruzinkó Miska, a Bazsarózsa férje, egyszerre csak bejáratos lett az urasághoz, a fiatal urasághoz. Miért? Mit keres az ott? kérdezték a falu vénei. Nemsokára megjött rá a válasz. Az uraság egy egész határ földet íratott a Ruzinkó Mihály nevére a telekkönyvbe és egy szép napon csak azt vették észre, hogy Miska gyönyörű zöld létrás fogaton robogott végig az utcán, mely elibe két telivér paripa volt fogva. Az uraság istállójából kerültek ki. — Kié ez a két sárkány te Miska? — kérdezték az ismerősei. — Ejhaj! de meggazdagodtál, aztán midbe került? Miska lovai közé vágott és nem felelt a szóra. De megjött rá a válasz nemsokára ! Az uraság nagyon gyakran ellátogatott a Ruzinkáék gyönyörű uj portájára . . . Ott állt a zöld salus ablakok előtt és órákig beszélgetett a Bazsarózsával. — Hm! hm! — dörmögtek az öregek. — rIát tudja-e már kelmed, hogy mennyiért vette Miska a két sárkányt ? — Nem én ! — Hát egy Bazsarózsáért. IH. Nagyot fordult a világ sorja nemsokára. A Bazsarózsának szűk lett a kis falu határa, és megszökött onnan. Nem egyedül ment, magával vilteaz uraságot is. A nagy városban aztáu újra feltűntAz Andrásy-uton járt a fogata, a Svábhegyen volt a villája, azaz, hogy nem az övé, hanem a fiatal uraságé. Ott lakott a Bazsarózsa. Az újságok irtak az uj feltűnő szépségről, ki ha megjelent, színházban, bálteremben furorét csinált . . . . Megírták a Bazsarózsa történetét is. Bazsarózsa még sohasem szeretett . . . azaz hogy nem volt az szerelem, csak asszonyi szeszély. De végre egyszer megdobban az ő szive is. A fővárosban nagy cirkusz ütötte fel sátrát, melyben egy műlovas tűnt fel csodálatos mutatványaival. i Bazsarózsa itt volt minden este, bámulta, csodálta j a művészt és . . . mintha valami különöset érzett volna szivében. A közönség tódult a cirkuszba, mert a főváros két nevezetessége ott volt található. Bazsarózsa a páholyban, a műlovas a porondon. Egy napon azonban Bazsarózsa páholya üres maradt. A műlovast is hiába várta direktora. A két vonzó delej eltűnt . . . Együtt szöktek meg! IV. Párizsban a hyppodrom zsúfolásig telve volt. Bazsarózsa kisasszony lépett fel először, mint a lég királynője! A pünkösdi királynőn alig volt valami ruha, mikor kötélen felszállt a szédhő magasba és ott végezte hajmeresztő produkcióit. Megtanult komédiázni, mert szeretett. A műlovas elverte azt a tömérdek pénzt, a mit Bazsarózsa magával hozott, s mikor pénze nem volt, a szépséget akarta ka matoztatni. Ez is jól jövödeluiezett ... A hyppodrom mindennap zsúfolásig megtelt, Bazsarózsa kedvencévé lett a közönségnek. De Bazsarózsa szerette a műlovast ... a műlovas nem szerette őt, csak a pénzét. Egy napon épen fenti-epül^n magasban Bazsarózsa. — Pajzánul lengett egy szál kötélen az óriási helyiség egyik sarkától a másikba s eközben észrevette, hogy a műlovas nagyon élénken udvarol ez egyik páholy szép hölgy vendégének. Oda fönn elfogta a féltékenység és megcsúszott. Alázuhant a mélységbe, kitörte a lábát. Csoda, hogy meg nem halt. V. Öt év múlva a csendes kis faluba megint pünkösdre kongott a harangszó. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.