Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-05-14 / 20. szám

XSI. évfolyam. Zala-Égerszög, SS93. május 14. 20. szám. Előfizetési ciij: Ktí»'sz i'vi r 4 li i. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 In I'jí^n sz.imi ára 10 kr. Hirdetmények : ,'i hasábos potitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetés nél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér |>etits(ira 1-2 kr. 1, l!i rH r i f si es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bénneiitetlen leveleket csak isuiert kezektől foga dillik el. Kéziratokat uem küldünk vissz a. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi karaara" hivatalos közlönye. Meg jelenik minden vasárnap. A tűzvészek. Rettenetes tűzvészekről adtak legutóbb értesítést a napilapok táviratai az ország minden részéből. Már szinte általános rettegést keltettek ezek a birek. Mindenki kínos aggodalommal hajtotta lejét nyugalomra esténkint, mert senki sem volt bizonyos felőle, hogy hosszasan tartó szárazságban és folyton uralkodott szélviharokban gyakran jelentkező tűzvész nem fogja-e álmából fölriasztani, tán éppen abban a pillanatban, mikor feje fölött összecsapnak a lángok ? Igazán nagy szerencse, hogy nálunk, a mi hazánk légköri viszonyaiban szinte ritkaság számba megy a mostani időjárás. Itt a száraz, szeles idő nem uralkodik hosszabb ideig. Azért nálunk a tüzek oly borzasztó méretben, mint ahogy a mostani szokatlan időjárás mellett volt tapasztalható, sohasem jelentkeznek. Hanem illyenkor, amikor elég egyetlen kis szikra, hogy városok, falvak romokká égjenek, annál rettenetesebb méreteket öltenek a tüzek. Igazán borzasztó, minden emberi szivet szánalomra, könyörületre hivó tűzvészek voltak az ideiek ; iszonyú pusztítással sújtották egyébként is sok teher alatt nyögő, sok bajjal küzködő szegény népünket. De hát mint minden bajnak, minden rossznak, úgy az idén uralkodott tüzvészes időnek is mesrvan — a temérdek rossz mellett — az a haszna, hogy elénk tárja azokat a hiányokat, mik normális körülmények között figyelembe sem vétetnek, mert nem érezhetők ; de ilyenkor egyszerre előttünk állanak a maguk egész nagyságában. A mostani tűzvészek alkalmával látta be többek között a mi népünk azt is, hogy milyen megbocsáthatatlan mulasztást követ el akkor, mikor meglevő, keservesen szerzett vagyonkáját — amennyiben biztosítható — nem biztosítja. Ismeretes dolog, hogy lelkészek, tanítók, jegyzők, mint a biztosítási ügynek a nép körében hivatott missionáriusai, milyen sok előitéí I lettel, balfelfogással kénytelenek megküzdeni, mikor a vagyonbiztosítás jóvoltát be akarják a maguk körében láttatni. A mi szegény népünkben még mindig rendkivül erős a bizalmatlanság a „kaput" iránt. Ha intelligens uri ember ajánl valamit, meghallgatja. de mindjárt, készen van nála az utógondolat, hogy miért történik az? nem akarja-e rászedni ? De a mostani tüzek után a saját kárából győződö'.t m g mindenki, hogy mily óriási mulasztást követ el az, ki biztosítható vagyonkáját nem biztosítja. 6 igy igen hisszük, hogy a nép körében élő műveltebb egyéneknek ezentúl sokkal kevesebb fáradságba kerül bizalmat kelteni a biztosítás eszméje iránt. Ez az egyik jó hatása a borzasztó rossznak. Másfélül meggyőződött ez alkalommal mindenki arról, hogy mily beláthatatlan áldásul, védőszárnyakul körítik az épületeket a sűrű lombozatú fák; milyenek a dió és hársfák. Még a mostani szélviharok dacára is akárhány épületet a sürü lombozatú fák védtek meg a tűztől. Hiszszük, hogy népünkkel szemben mostmár nem marad pusztába kiáltott szó, ha illetékes körök arra fogják buzdítani, hogy épületeit nemcsak egészségi, hanem tűzbiztonsági szempontból is ültesse körűi g mentől sűrűbb lombozatú fákkal. Éppen igy meggyőződhetett mindenki, vagy a lapok leirása utján tudomást vehetett arról, hogy legtöbb helyen hiányzott a viz s a tüzet nem lehetett oltani. Az emberek tehetetlenül, összetett kezekkel voltak kénytelenek nézni a szokatlan méretű tüz pusztítását. Községeinkben (még legtöbb várost sem véve kij általában kevés a kutak száma. A magánkutak ritkák. Rendesen 3—4 közös kútból látják el magukat vízzel a község lakói. Hát ez a néhány kut olyankor, mikor (hogy ugy mondjuk; normális tüzvészszel kell megküzdeni, valahogy csak elég, hanem nagyobb szélvihar alkalmával azok mellett akár az egész község nagyon kötiyr.yen elég. Ezek a pusztító tűzvészek elég szomorú buzdításul szolgálhatnak arra, hogv a községi kutakat lehetőleg szaporítani kell s ha nagyobb anyagi áldozattal is, de úgy kell azokat építeni, hogy tűzveszély alkalmával a vizet elég gyorsan és elég bőven lehessen azokból merni. Alkalma volt egyúttal belátni mindenkinek azt is, hogy a tűzoltói intézmény behozatala és sürgetése a kormány részéről nem parádéból történt. Beláthatta mindenki, hogy szakszerű tűzoltással, kellő tűzoltói szerelvényekkel mégis csak egészen másként megy a tűzoltás, mint a régi primitív módon és eszközökkel. Hisszük, hogy községeink fokozott buzgalommal és áldozatkészséggel követnek el mindent a tűzoltóság szervezése és fölszerelése körül. No és végre rátérek a szomorú tanulságok tanulságára, amit legelső sorban kellett volna említenem: a kisdedóvás rendkívül nagy fontosságára. Ha figyelemmel kisérjük a tüzek keletkezésének okát, azt látjuk, hogy legtöbb helyen nem gyújtogatás vagy vigyázatlanság okozták h tűzvészt, hanem gyufával vagy tűzzel játszó s e játék rettentő veszélyességét nem ismerő, ártatlan kis gyermekek. A szülők ilyen szorgos tavaszi munkák alkalmával kénytelenek elmenni hazulról, magukra hagyják a gyermekeket; ezek találnak valahol egy véletlenül elhullott gyufaszálat ; meggyújtják,, mi rosszat sem sejtve, eldobják és pár pillanat alatt föllobog az egész községet elpusztítással fenyegető tiivész. Es ezt semmivel sem lehet elég biztosan megakadályozni, csupán csak a gyermek-menhelyek felállításával. A községek vagyon biztossága is elég hangosan követeli tehát, hogy az a lelkes fölhívás, melyet vármegyénk kir. tanfelügyelője lapunk számára írni szives volt, mindenütt megtalálja útját az elmékbe és szívekbe. Mindezeket a hiányokat a legutóbbi tűzvészek mutatták meg a maguk nagyságában. Mindenkinek kötelességében áll azok fölött a közérdekek szempontjából is komolyan gondolkodni és odaadó munkával, buzgalommal megelőzni a veszélyt A „Zalamegye" tárcája. Elveszve. Bolygó csillag, a reményem, Családos csal' az életem Búbánatom nem midik el, Sajgó szivem lceservivel. Mert az álmod oly nagyon méh/ Feltámadásodról beszél, De a f öld már nem ad vissza : Könycimet mind beissza. Kék nefelejts a sírodon, Ha szerelmével oda von, De nem hallod a sírását, Lelkemnek jajkiáltását! Nekem is ott int. nyugalom, Hol a dallos madár/ hallom, Szívem ott fog megpihenni, Örök lníséqré ébredni! R. 11. Lexikon nagymama Hajdanta bizony igen sok dologban vala tekintély előttünk Tisoczki csizmadia, aki a szomszédunkban lakott s olyan gyöngycsizmákat tudott csinálni, hogy csupa öröm. Katonaviselt, szakállas, kemény ember volt. Akkorákat ütött vastag öklével a bőrre, mintha legnagyobb ellenségét verte volna. Töméntelen tapasztalatot gyűjtött nagy boglyas feje, — igazi álmélkodással bámultuk hármannégyen oklányi emberkék, ha valamely vitás dologban elébe járultunk az igazságért. Mondja csak Tisoczki bácsi, igaz e Tisoczki bácsi, ugy e nem igaz Tisoczki bácsi ? Kérdeztük, firtattuk hárman egyszerre, követel vén ajakáról az igazságot s alig akada közönségesebb dió az ismeretek fáján, melyet ez a hatalmas tejű, bog lyas csizmadia föl ne tudott volna minékünk törni. Meg is becsültük erősen, amennyien voltunk, mind egy c-sep pig csizmadiák szerettünk volna lenni. Némelykor persze olyan kérdés is közibénk pattant, amelyre hiába kereste nagy tekintélyben levő Tisoczkink a kadencziát. Forgatta erre arra a tejét, ütötte, simogatta a munkában levő gyöngycsizmát, hátha kiszorongatná belőle a feleletet, de csak nem ment sehogy a munka ; kimondta aztán kereken, hogy őt ez egyszer bizony cserben hagyta a tudománya, menjünk és kérdezzük meg a nagymamától. — A nagymamához, a nagymamához! Ah, a mi szép fehérhajú, jóságos nagymamánk, ő tudott nekünk akkoriban legtöbbet az egész világon ! Ezernyi kérdésre, melyek gyorsan fakadó bimbócskák gyanánt seregestül kelnek életre a gyermeki agyban, szeretettel, okosan tudta megadni a választ. Meg voltunk róla győződve szentül, hogy nincs se a földkerekségén, se azon túl egyetlen olyan dolog sem, a melyről a mi nagymamánk ne tudna annyit, mint két Tisoczki. Orákulum a nagymama szava, véle bizonyít a gyermek még a tulajdon apja ellen is, — hogyne szaladtunk volna minden homályos, nehéz kérdéssel a nagymamához ! S lestiik áhítattal jóságos, szelid hangját: ide ügyeljetek fiacskáim, ez így van . . . Fűben, virágban, fában ezer meg ezer csodás dolgot sejt a gyermeki kíváncsiság. Ezer meg ezer haszontalan kérdést hallgatott meg mosolygó szemmel a jó nagymama, s nem emlékszem rá, hogy bár egyszer is tréfás válasz szal igyekezett volna lerázni a nyakáról. Másodrangú tekintélyünk Tisoczki, midőn a vasúti vonat rohanásának okát préselgettiik tőle, azt felelte, hogy a mozdony ké ményéből hátra gomolygó füst tolja hátulról a vonatot, attól rohan előre a pályán, — a nagymama szelíden megdorgálta ezért a képtelen magyarázatért az üreget, s elmondta szépen, sorjában a dolgot: a gőz ereje hajtja a mozdonyt, édes csibéim, nem a kéménynek füstje. Koppant büszkén kerültünk be ezzel a helyes tudo mánynyal Tisoczkihoz. Kis húgom kifeszítette a mellét, úgy pötyögte: — A dőz hajtja a mozdonyt, Tisoczti bácsi! — A gőz ereje hajtja a mozdonyt, nem a füst. — Ki mondta ? — A nagymama. — Hát akkor úgy is lesz az, — dörmögte helyeslő intéssel öreg tekintélyünk, — árait a nagymama mond, hohó! . . . amit a nagymama mond, gyerekek, azt el kell hinni. Azóta sok esztendő pergett le sebesen az idő forgásában ; természetes szükségessé izmosodott a gyermeki kíváncsiság, — mindennapi kenyér értékével vetekedő kincsesé a tudás. A Tisoczki-féle tekintélyek elfeledve kerültek a tovarepülő évek nagy granáriurnába, — em lékezünk reájuk néha, mosolyogva, mint ahogy egy egy lenyakazott fejű játékemberére emlékezik a fegyvert forgató férfi, a jó nagymamák helyét pe lig mindannyiunknál a Lexikon nagymama foglalta el. Valaha szép, fehér nagymamáink szava voh megfellebbezhetlen orákulum, az ő magyarázataik hordozták magukban előttünk a tudás összeségét, az észszel föl mérhető dolgok hatalmas foglalatját. Ma a Lexikon nagymamára szorulunk, ha sarokba szőrit a szükség. A Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.