Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-09-25 / 39. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. szeptember 25. 39. szílm. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Njilttér petitsora 12 kr. II A lap szellemi és anyagi részét illető k özlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmcntetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiíldiink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület'' és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A befásitás. kétségbevonathatlan tény, hogy sok üdvös intézkedés van, amelyet mezőgazdaságunk jólétének előmozdítása céljából kormányunk részint törvényekben, részint rendeletekben már is elénk szabott. Ha azonban ezen törvények és rendeleteknek eredményét vizsgáljuk, arról fogunk meggyőződni, hogy azok többnyíre csak papiroson szerepelnek és olyan szellemi bolt tőkét képviselnek, amelyek legfölebb nemes intencióról tanúskodnak anélkül, hogy a hozzájuk flizött sikert eredményeznék. Igy állunk a fásitással is. Pedig a kormány még azt a kedvezményt is megadja a fásitás iránt való előszeretet felébresztése végett, hogy évenként ingyen ad a jelentkezőknek céljuknak megfelelő korú, fajú és mennyiségű facsemetét. Mindennek dacára az a szomorú tapasztalás áll előttünk, hogy mezőgazdaságunkban a fásitás — nagy általánosságban véve — még a kezdetlegesség állapotát sem érte el. Legfellebb egyes okszerű és korszerű kezelés alatt levő urodalmakban lehet mintaszerű fásításokat látni, ahol erre a költséget, mint legproduktivebb befektetést, nem sajnálják, biztosítván általa a legelőket, vizmosásokat, omlékony hegyoldalokat, futóhomok területeket. Ha szétnézünk kisbirtokosaink és községeink területén, sőt nagyobb urodalomban, nemcsak fásítást nem latunk, hanem szomorúan fogjuk tapasztalni, hogy a meglevő fákat is pusztítják évről évre anélkül, hogy ujitásukról kellőkép gondoskodnának. Vagy ha meg is teszik ezt szigorú rendele re, például az utak mellett az ültetést minden felügyelet nélkül s oly helytelenül eszközöltetik, hogy munkájuk és költségük évről évre kárba vész, mert az ültetvényeknek 70—80%-ka elvész. Nagy baj az is, hogy népünk egyes vidékeken, a kellő szigorú büntetés és fegyelem hiányában, tartózkodás nélkül rombolja a fásításokat, amelyekkel ily körülmények között a legkitartóbb türelemmel sem lehet célt érni. A faiskolának nem volna szabad egy községben sem hiányoznia ; annál inkább sem, mivel , nemcsak a törvény parancsolja azt, hanem ezenkívül a fatenyésztés feltétlenül haszonnal jár. A fa, mig csak a világ fennáll, mindenkor keresett cikk lesz, sőt évről évre fokozódik értéke a mindinkább növekedő kereslet arányában, legyen az gyümölcsfa, haszonfa, vagy tűzifa. Igaz, hogy a sokféle mesterkélt édesség pótolja részben a gyümölcsöt, a vas a haszonfat, a kőszén, a tőzeg a tűzifát, azonban ennek dacára nélkiilözhetővé, következéskép értéktelenné tenni egyáltalában sohasem fogja. Az őserdők fogynak, az újak pedig sohasem érik utol azokat; a gyümölcstermés is évről évre roszabb lesz. A fák szaporításával kell pótolnunk azt, amit azok elkorcsosulásán, ebből kifolyólag tömegében és termésében veszítünk. Ne érjük be az erdészek tevékenységével! Van nekünk is elég alkalmunk, jogunk és tehetségünk a célszerű fásitáohoz, Csak akarat kell hozzá ! A fásitás az ahhoz fűzött előnyök mellett aránylag nem nagy anyagi áldozatot igényel. Erős akarat, kitartás és kis fáradsággal könnyen megvalósítható s ha egyszer már megvan, ápolását átveszi a legjobb kertész: maga a természet. Nagy horderejű előnye a fásításnak az is, hogy menedéket és tenyészhelyet nyújt a gazda legjobb barátainak, az éneklő madaraknak. Szomorúan kell tapasztalnunk napjainkban, hogy mennyire elszaporodtak a pusztító férgek és rovarok, amelyek óriási károkat okoznak, egész erdőket és gyümölcsösöket akadályoznak fejlődésükben, illetőleg tesznek terméketlenekké, mint az elmúlt években is. Ha a kártékony rovarok eme nagymérvű szaporodását tekintjük és okát kutatjuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy kedvezőleg befolyásolta azt részben az időjárás, de legfőkép ama körülmény, hogy az éneklő madarak, eme legjobb rovarpusztitók, ijesztő mérvben fogynak úgyannyira, hogy ha ez ily arányban folytatódik, rövid idő múlva a teljes kiveszés veszélyétől lehet tartanunk, ami hogy be ne következzék, sürgős és szigorú óvóintézkedésekre van szükség, amelyekkel e hasznos állatokat a mezőgazdaságnak megmentsük köz- j O O ö 1 | vetlenül az által, hogy menedéket és tenyész tereket nyujtsunk nekik a ragadozó és fészekpusztitó állatok ellen, közvetve pedig az által, hogy pusztítsuk ellenségeiket és legszigorúbb törvényekkel akadályozzuk meg a madarászatot. illetőleg madárkereskedést. Aki figyelemmel kísérte az ősz hírnökeit, a kis cinkéket, tapasztalhatta, hogy körülbelül még tiz év előtt is ősz felé egész csoportokban jelentkeztek a házi kertekben, gyümölcsösökben, ügyesen kúszva a fákon, végig vizsgálták azok ágait és az azokon esetleg talált petéket, álcákat egész élvezettel és szorgalomal emésztették el. Ezen inkább bolygó, mint vándor madárkák évenként iszonyú mennyiségű petét, álcát és hernyót pusztitauak el nyáron inkább az erdőkben, míg őszszel és tavaszszal a kertekben, mivel táplálékuk legfőképen rovarokból, rovaralakok- és petékből áll. Az utóbbi években azonban sajnosan kell a fürge madárkák társaságát nélkülöznünk. Csak elvétve lehet egykettőt látni; csapatos vonulásról szó sem lehet; ezek is martalékul esnek óvatosságuk és kellő menedék hiányában a ragadozó állatoknak, valamint a madarászók csapdáinak és enyves vesszőinek. Végelemzésben mindezek . alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a fásitás által részben közvetve, sok előny háramlik mezőgazdaságunkra, amelyek megérdemlik, hogy ez üdvös eszmét megfontolás tárgyává tegyük. Különös gondoskodásunk tárgyát képezze az utak befásitása, melyre nézve bár tudtunkkal vármegyénkben is létezik szabályrendelet s bár tapasztalásból tudjuk, hogy vármegyénk szeretett alispánjának egyik legkedvencebb eszméje a fásitás, mégis ha széttekintünk a megyében, úgy az utak fásítását illetőleg még igen hátra vagyunk, a kezdet nehézségeivel küzdünk. Megelégszünk a rendelet rideg végrehajtásával anélkül, hogy kis gondunk is volna arra, váljon a végrehajtásnak lett-e óhajtott foganatja? Pedig e téren lehetne kis jóakarat mellett mielőbb szép eredményt felmutatni! Kezdjünk hát mielőbb jóakarattal és buzgósággal, hogy fáradozásunkat óhajtott siker koronázza! A „Zalamegye'

4 tárcája. Van-e földünkön kivül élet? Irta: Keresztúry József. Az astronomiáoak, eme vonzó tudománynak, mely föltárja előttünk a végtelen mindenséget benépesítő égitestek milliárdjait, mely bepillantást enged a világűrben lebegő óriások életébe, legérdekesebb kérdését képezi ama ténynek megállapítása: van-e szerves élet, miként a földön, úgy emez óriási égitesteken is ? E kérdés eldöntése azért nehéz, mert következtetéseinkben csak földi viszonyokból, tapasztalatokból indu lünk ki. Nagyon természetesen; mi a földön élünk, ennek viszonyai közt nevelkedünk, itt ismerjük meg az egyes tüneményeket, az anyag természetét, az élő lények sajátságait. Amely viszonyok a földön nem létezuek, vagy amely tüneményeket, legalább alapjában, itt nem láthatunk, azokról fogalmunk ábsolut nincsen ; ép úgy, mint az egyszerű míveletlen embernek nincs fogalma oly dolgoktól, melyek megvannak ugyan, de neki soha sem mutatták, sem maga nem tapasztalá. De épen eme körülmény, melynél fogva a tőlünk ezer, sőt millió és millió mértföld távolságban levő égitesteket földi viszonyok, földi tapasztalatok alapján ítéljük meg, sokakat az egyoldalú megfigyelés folytán tévútra vezetett, midőn szilárdan kimondották, hogy földünkön kivül nincs, nem lehet szerves élet a iu>ndenségben. Pedig szorgosabb vizsgálat és némi gondolkozás mellett ép a föld az, mely fényes bizonyítékot uyujt a mellett, hogy talán az égitestek milliói között számtalan, sőt mondhatjuk, mindegyik élő lények tanyája, vagy legalább e célra van teremtve s ha jelenleg nem is alkalmas arra, de valamikor a múltban volt, vagy a jövőben lenni fog. De lássuk, mennyiben következtethetjük ezt a föld vizsgálásából ? Amaz egyszerű tény, hogy a föld lakott, még korántsem elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a többi égitesteknek is hasonlóan lakottaknak kell lenniök. Mert hiszen, ha ezen uton akarnánk haladni, nem akadnánk-e meg az első lépésnél, a holdnál ? melyről már majdnem teljes hitelességgel bebizonyították, hogy legalább jelen állapotában, tökéletesen lakatlan, természe tesen oly lényekre nézve, mint amelyek földünkön élnek. S mivel ugyanez áll a napra is, az ily következtetés helytelen volna, mert már azon égitesteken, melyek hozzánk legközelebb állanak s melyeknek sajátságait ennélfogva legjobban ismerjük, hajótörést szenvedne. — í Ámde nem is erről az oldalról keressük mi a bizonyítékot s maga a föld lakottsága csak kisebb jelentőségű tényező okoskodásunkban. Ha vizsgáljuk földünk különböző vidékeit, látjuk, mily eltérő sajátságokkal, homlokegyenest ellenkező physikai és egyéb viszonyokkal bírnak azok. Mily ellentéte például a forró, tikkasztó egyenlítővidéki meleg a sarkok higanyt megtagyasztó hidegének. S mennyire össze sem hasonlíthatók e két hely pbysikai és egyéb sajátságai. És mindennek dacára azt tapasztaljuk, hogy egyik vidék sem lakatlan, egyikről sem hiányzik teljesen az élet. A sarkok örökös hó és jéggel borított vidékein, a nyár és télnek átmenet nélküli hirtelen váltakozása közepett gyér növényzet és korlátolt állatvilág mellett is, az élet ezer és ezer alakban tűnik föl. Viszont a forró földüv perzselő bőségével, óriási viharaival, mérges kigőzülgé seivel csak úgy otthonát képezi a töménytelen élő lény nek, mint a mérsékelt égöv legalkalmasabb tájai. E mindennapi tapasztalat világosan bizonyítja, hogy a természet minden vidéknek megadta a maga élő lényeit, fölruházván oly tulajdonságokkal, melyekkel az illető égöv alatt megélni és tenyészni képes. Mert valóban a földnek nincs is olyan tája, mely képes vo na magáról a szerves életet tökéletesen kizárni. —- A legmagasabb hegyek, a legmélyebb völgyek, a szárazföld, a tenger, a levegő, a hideg éjszak, a meleg dél, mind, mind be vannak népesítve az élet ezer és ezer változataival. Nem lehetetlen tehát, hogy más égi testek más viszonyaihoz is gondoskodott a természet olyan lényekről, melyek ott megélni képesek. De menjünk tovább. Földi tapasztalatok arra is megtanítottak bennünket, hogy az állatok és növények bizonyos mértékig alkalmazkodási képességgel bírnak. Nemcsak egy megszabott helyen fungálhatnak — már tudniillik amely rájuk legkedvezőbb — hanem más viszonyok közé jutva, csak hamar igyekeznek azokhoz simulni ; s amily mértékben változnak környezetük sajátságai, oly mértékben változnak magok is. Elég lesz erre nézve felhoznom azon példát, mely szerint oly magasságokban, mint a quitói fensik, hol a levegő ritkasága miatt a rendes viszonyok között élő euibir alig tud mozogni, emberek élnek, szaporodnak, dolgoznak ép úgy, mint mi. Mindez az emberi szervezet alkalmazkodási képességében rejlik. Ennélfogva a különböző viszonyok között nem csak különnemű, hanem ugyanazon fajok is elélhetnek ; miért ne élhetnének a különböző sajátságokkal ellátott égitesteken ? Azt is tapasztaljuk, hogy vannak a földnek különböző tájai, melyeken egyes fajok egyáltalában nem tenyésznek. A hely physikai és egyéb jajátságai gátolják növekedésükben, fejlődésükben. Igy tudjuk, hogy a majmok csak bizonyos magasságig képesek megélni, a déli gyümölcsök hidegebb éghajlat alá nem vihetők. S ha hatalmunkbtin állana az összes majomfajt, vagy déli gyümölcsöt a sarki tájakra Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.