Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-11 / 50. szám

munk testén rákfene módjára éló'dik, sot teljes felbomlással fenyegeti annak organismusát. Egyedül a tárgyilagos irány az, amely az egyenetlenségeket, a káros versenygéseket, a féltékenység és irigységből származó, sokszor végzetes viszály kodásokat megszüntetni képe». Szóval amely a társadalom hullámzó tengerén a boldogulás biztos kikötőjébe vezet. Soha se téveszszük azért szem elől a következő combmáit elvei, hogy a holtakról, de meg az élőkről se mondjunk mást, mint igazat! A keszthelyi középkereskedelmi iskola. „Keszthely" laptársunk a jelen tanév elején megpendítette az eszmét, hogy a városban mozgalom indít tassék meg azon célból, hogy a polgári tíú iskola ott a folyó tanévben létesített tőgymnasium mellett továbbra is íentartassék. Utóbb ajánlotta a polgári tíú iskolának kibővítését műasztalos tanműhelyivel, mig legutóbbi (december 6 án megjelent] számában a tanműhely elejtésével felveti az eszmét, hogy a polgári fiú iskola közép kereskedelmi iskolával kapesoltassék öasze, mint mely intézményre Keszthely városának égetően szüksége van. Tudva azt, hogy mikor a keszthelyi algymnasiumnak fogymnasiumma való kiegészítéséről volt szó, a dolog természetéből kifolyólag Keszthely város közöu sége egyhangúlag amellett toglalt állást, hogy a polgári fiú iskolának, mint a gymnasium által teljesen pótolható s így reájuk nézve telesleges iutézményuek beszüntetésével főgymnasiumot kapjanak; más részt figyelembe véve, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a város kérelmét csak is azon egyik fontos teltétel mellett való sította meg, hogy a polgári fiú-iskolát ott beszünteti és annak jelenlegi évi dotatiójái, mintegy 7—8000 foriutot, a tőgymnasiULU fenutartasi költségeire fordítja : máimagát azon mozgalmat sem vagyunk képesek megérteni, amely Keszthelyen a polgári fiú-iskolának tentartására irányul. Mert ha a főgy innasium elnyerése előtt alapos volt azon állításuk, hogy a fennálló polgári tiú -iskolát a létesítendő tőgymnasium pótolni fogja: úgy állania kell ezen elvnek most is, a kuüzött cél elérése utáii; meri lehetetlen, hogy a viszonyok alig bárom iió alatt annyira változtak volna, hogy úgy lehessen felkiáltani, miszerint „a polgári iskola megszüntetése városunk polgáraira nézve károk szülőanyjává lenne." De nem bocsá'kozva annak megvitatásába, szükségese a polgári iskola továbbra is Keszthelyen, vagy sem s váljon a vallás- és közoktatásügyi miniszter meg valósítja-e a város ez irányú óhaját es azon 7—8000 forintot, amelybe a polgári fiú iskola fenntartása ott kerül, továbbra is folyóvá teszi-e sa tőgymnasium feutartására szerződésileg felajánlott ugyanannyi összeget pedig beleveazi évi budgetjebe: mi csak ezen legújabb mozgalomhoz szólunk, hogy t. i. a keszthelyi polgári fiú iskola középkereskedeimi iskolával összekapcsolva, tartassék fenn továbbra. Készünkről ezen mozgalmat tanügy politika szempontjából nem helyeselhetjük. JMem helyeselhetjük pedig azért; mert Zalavármegyében ez idő szerint van két középkereskedeimi iskola t. i. Zala-Egerszegen és Nagy-Kanizsán. A helyes tan ügyi politika elveivel nem volna megegyeztethető, hogy varmegyénkben államköltséggel állittassek még egy harmadik középkereskedelmi iskola is akkor, midőn nem egy vármegyéje van az országnak, amelyben államköltséggel fentartott középkereskedeimi iskola egy sincs. De ettől a szemponttól eltekintve, szükségtelennek tartjuk a középkereskedelmi iskola felállítását tapasztalati okaink alapján is. Köztudomású ugyanis, hogy a középkereskedelmi iskolák abiturienseinek nagy kontingense, legalább is 70—e0%, nem azért jár középkereskedelmi iskolába, hogy annak elvégeztével a kereskedelmi pályára lépjen, hanem hogy azon életpályák egyikére menjen, amely életpályákra a tisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I ső törvényczikk értelmében a kereskedelmi iskolát sikerrel elvégzett és érettségi vizsgálatot sikerrel letett növendékek minősülteknek és illetékeseknek vaunak nyilvánítva. Ilyenek többek közt a postai szaknál mint po>tai főtiszti, tiszti és gyakorlati tisztviselő ; a pénztári szaknál mint központi állampénztári és adóhivatali tiszt viselő, köztör vény hatósági pénztárnok, alpénztárnok, ellenőr ; a kezelési szaknál dohányárulási, raktári, lottó igazgatósági hivatalnok, telekkönyvvezető; zálogházaknál mint igazgató, ellenőr, könyvelő, pénztárnok, ellenőrzési számtiszt; vasutaknál az általános igazgatói, forgalmi, kereskedelmi, számviteli, ellenőrzési, pénzügyi és anyagkezelési szolgálati ágaknál hivatalnokokul és gyakornokokul felvétetnek. — Az abituriensekuek legtelebb 15—20%-ka megy a középkereskedelmi iskola elvégzé sével kereskedelemre. Ez állítást a statisztikai kimutatásokon alapuló tapasztalat megdönthetle:iűl igazolja. Annak a 7u—8O

u/

0-nak, amely a középkereskedelmi iskola befejeztével a minősítési törvény által számára biztosított életpályák egyikére vagy másikára akar lépni, szükségtelen Keszthelyen a középkereskedelmi iskola; mivel köztudomású, hogy a főgymnasium érettségije a tőgymnasiumot végzett növendékeket ugyanazon életpályákra qualiíikálja. Annak a 15—20

u „ nak a kedviért pedig átlamköltséggel ily áldozatot hozui nem volua méltányos dolog. De meg Keszthelyen növendékekre sem igen számíthatnának ; mert ne feledjük el, hogy ugyanott gaz dasági tanintézet is van, ahová a gymuasium hat osztályát végzett növendékek egy resze átlép s igy alig maradna — legalább tisztán keszthelyi illetőségű —, aki középkereskedelmi iskolába lépne át, b icsak menedékhelyül nem szolgálna oly gymuasiumi tanulóknak, akik ott nem boldogultak és a latiutói szabadulni akarván, átlépnének a kereskedelmi iskolába. De szükségtelennek tartjuk Keszthelyen a közép kereskedelmi iskola felállítását azon, ügyeimen kívül nem hagyható okból is; mert az utóbb: heLev alatt a középkereskedelmi iskolák annyira elszaporodtak, hogy ma napság már csak is oly helyeken indokolt ily iskolák felallnása, amelyek elsőrangú kereskedelmi városok, amilyennek Keszthelyt bizouuyára nem tekinthetjük. Megjegyezzük végezetül, liogy sorainkat nem önérdek vezerli, mintha a helybeli középkereskedelmi iskola oöveudékeinek csökkenésétől tartauauk ; mert a lefolyt hót tanév alatt alig járt 4—5 keszthelyi fiú a helybeli középkereskedelmi iskolába. Felszólalásra legfökép ama momentum késztetett bennüuket, hogy amikor általános a panasz országos budgetjeiuk tárgyalása alkalmával, hogy mily csekély összeg fordítható évenként tauügyi kiadasaiukra : akkor nem találjuk méltányosnak, hogy egyes helyek a jogos aspiratiókon túl terjeszkedvén, maguk részére akarjanak vindikálni ezereket akkor, amidőn egyes, nagyou is exponált helyekre száz forintot is uehez kieszközölni s főkép midőn ezen ezerek tényleg fenn nem álló szükségletek fedezésére illetve oly íutezetek teuntartása , esetleg kibővítésére fordíttatnának, amelyek az illető helyre közszükségletet nem képeznek. il Alsó-Lendua, december 5-én 1892. Ma helyezték örök nyugalomra nagy közönség impozáns részvéte mellett vásoukői gróf Zichy Agostouue szül. Wimpfien Hedvig grófné liiilt tetemeit. A bécsi „Eutreprise des pompes funébres" emberei által őrzött zárt kocsi, melyben a drága halott hült teteme volt, t. hó 4-én 1 10 órakor érkezett a déli vasút külön vonatán Regedébe, kisérve a lesújtott térj, ugy gróf Zichy József és neje, valamint gróf Wimpffen Simon, az elhalt fivére által. Regedében csendes mise volt s ezután megindult a gyászmenet, elől a boldogultat szállító zárt kocsival, melyet 4 hollandi fekete mén vitt, utána két nagy kocsi tele szebbnél szebb koszorúkkal s utána 14 fogaton a kiséret. A községekben, melyeken a menet keresztül vonult, meghúzták a harangokat s a közönség, arcukon a részvét kifejezésével, állt sorfalat. Délután '/

2 4 órakor ért a menet Bellatinczra, hol a boldogult földi maradványai pihenni fognak. A város végén beláthallan nép tenger égő gyertyákkal, a patronátushoz tartozó összes papság teljes ornátusban s a gazdatisztség fogadta. A menet innét a templomig csak lassan haladhatott tovább, mert a különben elég széles utca, melyen a gyászfátyollal bevont lámpák égtek — a helybeli s vidéki közönség által a szó szoros értelmében el volt lepve. A templom szentélye fekete posztóval van bevonva, melyet az oltár feletti nagy fehér kereszt s a Zichy és Wimptfeu család egyesitett cimerei ékítenek. — A szentély közepén délszaki növények között állt a diszes ravatal, a hová a koporsó helyezve lett. — A 300 at meghaladó értékes koszorú körül : a férje, a kis comtesse eké. — „Dudus", „Aszta", — Ötephánia trónörökös özvegyéé, a koporsón lettek elhelyezve, — a többiek „Erzsébet főhercegnőé" „Bismarck családé", a bold. atyjáé „der letzte Uruss von deinem Vater", Hohenlohe hercegé stb. stb. a ravatal körül. 0 felsége a király nevében Hohenlohe herceg sajátkezüleg ut levélben fejezte ki részvétét. A távirat utján kifejezett részvét nyilatkozatok meghaladják az ezeret. Ma 11 órakor kezdetét vette a gyászmise, melyet — a megyés püspök betegsége miatt meg nem jelenhetvén — btegműller Károly szombathelyi kanonok tartott nagy segédlettel. — A gyászmise alatt a muraszombati dalarda énekelt két betétet, s az egyházi szertartás befejezte után a bécsi „Eutreprise des pompes tuuébres" emberei vállukra emelték a koporsót s a lesújtott család, valamint nagyközönség által kisérve

/ elhelyezték az ez alkalomra feketével bevont sírboltba. A boldogult egyike volt a legnemesebb szivü főrangú hölyekuek. — Örömét abbau lelte, ha a szenvedők könnyűit letörölhette. —- Innét van az, hogy Bellatinc és vidéke Zichy Ágost grófné elhunytát pótolhatlau vesztességnek tartja. Azok, kik az elhunytat személyesen ismerni, vele gyakrabban érintkezni szerencsések voltak, teljeseu igazat adnak a népnek, s megtörten állnak koporsója előtt, a melyben a legtökéletesebb nő, a leggyengédebb anya s a szegények és szenvedők igazi védasszonya nyugszik. Legyen áldott emléke, mely örökké élni fog. Tűzoltó egyesületünk köréből. A helybeli tűzoltó egyesület f. hó 4-én tartott választmányi ülésén elhatározta, bogy tekintettel arra, miszenut a vármtgyei tűzrendészet! szabályrendelet módosítása küszöbön vau, kérvényileg megkeresi a várme gye alispánját az iránt, szíveskedjék intézkedni, hogy a varmegyei tűzrendészed szabályrendelet hatálya mind addig, míg a város külön tűzrendészed szabályreudeleett nem alkot, városunk tarületére is kiterjesztessék. A vármegyei szabályrendelet hatálya ugyanis nem azért uem terjesztetett ki városunk területére, mint ha itt a tűzrendészet és a tüzoltásügy fejlesztése szükségtelen leune, hanem ellenkezőleg, mert a városban az épü letek túltömötuége, emeletes házak, gyúlékony és robbanó agyagok elárusítasával foglalkozó kereskedések tűzbiztonsága mélyebbre ható tüzreudészeti intézkedések megtéte lét teszik szükségessé. Míg a vármegye területén levő legkisebb faluban is a tűzoltó szerek beszereztettek, nagyobb községben pedig a kor igényeiuek megfeielő tűzoltó szertárak létesíttettek: városunk felmentve érezvén magát minden kötelezettség alól, a régi tűzoltó szertárt évekkel ezelőtt szerezte előmenetelét, szóval carriert csinált, beállt párbajhősnek, perrovistának. — Ez igen tisztelt hölgyeim és uraim a modern párbaj lélektani jellemzése. Tehát gyáva e az, ki párbajt nem vív ? Gyáva és becstelen az, ki fegyveres viaskodás elől kitér ? Mi is az a gyávaság ? A félelemnek szerfeletti ápolása. Mi is az a félelem ? A veszély bekövetkezése felőli aggódás. Mi is a veszély ? Létért való küzdelem, a megélhetés feltételeinek megzavarása. Ide lyukad ki végeredményében a gyávaság, a félelem és a veszély. De uem igaz az, hogy gyáva vagyok azért, mert testemet nyomorékká tenni nem engedem, mivel éltemet kioltaui neui hagyom, mert az élethez engem a kötelesség fűz. Ez élet küzdelmében kell gondoskodnom azokról, a hozzám tartozókról, kiket fenn kell tartanom ; arról a mai napság már képzeleti fogalomról, amelyet hazának szoktak Öuük nevezni. „Mert neked élned kell óh hon, mert omladékidon reszketve fog még szétomlani hazám, óh hazám !" Mert nekem egy édes anyám van, ki emlőin altatott el engem, ki reszketeg örömmel nézi fejlődésemet és édes tájdalommal emlékszik arra hogy haldokló szemeit, az zárja le, kit fájdalomtelteu hordozott szive tájékán. Es mert azért élek, hogy éljek, hogy saját lelkemet megnyugtassa azon cicerói ludat: „non me poeniiRt vixisse, quoniam ita vixi, ut non frustra me natum existimem" vagyis: „Nem bánom, hogy éltem, mert úgy éltem, hogy nem kell bánnom, hogy születtem." Lovagias Urak ! Egyszer elénk áll, mindenki elé a legnagyobb hős, kinek golyója sohasem téved, ki bizton leterit bennünket és én az előtt nem fogok ret tegni soha, mert erős váram az öntudat, a küTelességtudás, a költő mondata, hogy „hiven haltam meg." Ezeu párbaj elől nem térhetünk ki és én puskaporomat szárazon tartom addig, hogy megvédjeu a télelemtől, a rettegéstől, míg a ti sivár éltetek ott retteg a félelemtől, mert nincs hite, nincs becsülete, azon becsület, me , lyet a kötelességizerüen eltöltött élet növel az emberben. I Végre is mi könnyebb az önök fogalmainak áldozni, \ mi könnyebb egy karcolás, egy golyó sivitás árán az önök fogalmai szerint a hős nevére szert tenni, mi köny- | nyeb'b annál az önök megvetését kiérdemelni. De nézzék | ama gyenge alkotású tanítót, kit önök hét évvel ezelőtt gyávának, becstelennek bélyegeztek ; mert egy durva korcsmai megtámadás után a fegyver elől kitért éj önök, a férfias bátorságnak kizárólagos bérlői, midőn a hullámzó folyó megáradva két ártatlan csecsemő testét nyaldosva, hurcolta hullámain ; ott állottak gyáván, tétlenül és a gyáva, becstelen tanító ragadta ki az enyészet elől a két kisded csecsemőt. Jutalma lőn ugyanezért az (J felsége által ajándékozott ezüst érdemkereszt, de előttetek gyáva és becstelen marad ezentúl is. Ha igaz az, hogy akkor fél az ember, midőn valami rosz bekövetkezésétől tart és ha igaz az, hogy az embert érintő rosz fogalma a társadalomban vívott érdekharc minősége szerint változik, akkor a gyávaság és bátorság fogalma ezen érdekek minősége szerint változik és akkor sem absolut bátorság, sem absolut gyávaság nem létezik. Mindenkinek gyávasága és bátorsága aszerint minősül, aminő önérdeket vagy hivatásszerű érdeket kell megvédelmeznie. — A nyul, a gyávaság és félénkség mintaképe, hősies halált hal a héjával való küzdelemben, ha kölykeinek megmentéséről van szó. — A katonatiszt társadalmi dekórumának megvédésében egy ferde szempillantásért, egy képzeleti sértésért a pisztoly csöve elé áll. A házaló, a pénzőrző, fukar kalmár, ki ezt fel sem veszi, a haramiával, ha ez eszményét, társadalmi létének alapföltételét követeli, élethalál harcot vív. Meg különböztetendő ínég a félelem az idegesség„. f., O o o tol. — lurrene francia tábornok midőn csapatait ostrom elé vezette s midőn ezer halállal- szemben testének min- 1 den tagja idegesen reszketett, a következő szavakkal apostrophálta e reszketés! ; „Gyáva cadaver, hogyan reszketsz, — miként remegnél akkor, ha tudnád, minő veszély elé vezetlek most." — A cigarettát sodró, halál előtt álló párbajozó rejti a félelmet, mivel annak elárulása gyávaság és azért verekszik, hogy ne higyje senki róla., hogy fél. Hogy gyávaság és idegesség két teljesen különböző fogalom, bizonyítja a kőszegi eset, midőn a beteges idegzetű párbaj tél az élesen kifennt kard villogása előtt a párbaj színhelyéről megszökött és másnap szégyenében agyonlőtte magát. — Hogy a párbajnak a gyávasághoz mi köze sincs, jellemzi egy bölcsészetileg gondolkodó párbajsegédnek az ez elől kitérő félére vonatkozó ama megjegyzése : „Nem tudom, ez az ember honnan merítette gyávaságát, hogy oly bátor vagvis, hogy a társadalmi előítéletek elől kitérni mer." Hogy mennyire a létérti küzdelem rugója e téren is a társadalmi magaviselkedés, annak jellemzéseül szolgáljon a következő, valóban megtörtént eset. Volt ne kem egy jogász ismerősöm, kit megsértettek számtalant szor, kit arcul ütöttek még száintalanabbszor, kibarátjai, rokonai, sőt édes anyja sem tudott reát birui, hogy ezekért a sértésekért fegyveres elégtételvegyen, vagy adjon. Két évvel ezelőtt az élet viharai ban sokat hánykolódó ismerősöm egy deli szép leánynyal kötött ismeretséget, kinek mellékesen 30000 frt hozománya volt és ki halálig beleszeretett a mi jogász barátunkba. — Nem is állott volna semmi útjában az egybekelésnek, mint a leánynak ama beteges," romantikus hajlama, hogy ő nem megy férjhez senkihez, ha jövendőbelije legalább is három komoly párbaj veszélyén nem esett keresztül. — És a mi barátunk, hogy szive választottját megnyerhesse, bele kötött a főváros három legvérengzőbb krakellerjeibe és a legkomolyabb teltételek mellett megverekedett velük. Hogy mennyi része volt e hősieskedésben a szerelemnek és mennyi a kilátásba helyezett 30000 frt hozománynak, amelyből