Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-11 / 50. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. december 11. 50. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 írt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. JL II A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldüuk vissza. i, közművelődési ss A „Zalamegyei gazdasági egyesülete és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az önzés. A társadalmi kinövések és betegségek rnegszámlálhatlan nemei között bizonyára nem a legutolsó helyet foglalja el az önzés, amely kiöli a kegyeletnek és tisztességnek érzetét, megsemmisíti az igazságosság és méltányosság szabályait, nem tekinti az érdemeket, figyelmen kívül hagyja az érdemeseket s korlátlanul uralja a mai helyzetet. A mily készséggel elismerjük az érdemeket s amily lelkesült örömmel és igaz tisztelettel hajolunk meg az érdemesek előtt: ép oly megvetéssel fordulunk el azoktól, akiket a sors szeszélyes alakulása érdem nélkül emelt az önzés szárnyain a magasba. Szép és magasztos a tisztesség, a kegyelet és hála érzete és azoknak nyilvánulása, azonban csak úgy bir valódi értékkel, ha nem az önzés a sugalmazója és vezetője. Aki csak egy kissé is belemélyedt a mai események okozati vizsgálódásába: az bizonyára észrevehette azt, sőt meg is győződhetett arról, hogy mily rendkívüli szerep és hatalom jutott napjainkban az önzésnek. Ha valaki képviselői vagy egyéb alkotmányos választás utján elérendő állásra akar szert tenni, úgy hozzá fog, a legcsekélyebb személyválogatás nélkül, az általa eddigelé, nem igen praktizált parulázáshoz. Amint azonban a célt elérte s a mások kötelességüket megtették, akkor nagyon természetesen elmehetnek, mire azután beáll az előbbeni állapot vagyis összehúzódnak a szemöldökök, elhomályosul a szemüveg, bekövetkezik a régi rövidlátás és merevgörcsőt kapnak — megelőzőleg — az idegességig mozgékony kezek. Ez az önzés egyik nyilvánulása. Ha valaki kitüntetéshez, vagy olyan magasabb álláshoz akar jutni, amelyhez már nem az alkotmányosság utja vezet: úgy félre tesz minden elvet, minden meggyőződést, elnémítja önérzetét s ezek helyett tehetségétől kitelhetőleg oda törekszik, hogy az intéző és befolyásos köröket önző céljainak megnyerje az által, hogy saját véleményét egeszen azokéi szerint hangolja, alá rendelvén egész valóját az opportunismusnak. Ha valaki példáúl érdem nélkül magas és hatalmas állásra jut, rögtön körülfogják a tömjénezők és az előidézett öröm mámorában valósággal elkábítják a józan és tárgyilagosan itélő képességet, amely nem bírván az egyoldalúság hínárjából kibontakozni, az optimismus káprázata pedig elhomályosítja a szemeket és igy lehetetlenné teszi a mély betekintést, ami által csakhamar kezdetét veszi az általános hozanna és a dícshimuusok áradata, amely előtt azután nincs semmi szent az ünnepelten kívül. Rideg kezekkel tépik le az elődök megérdemelt érdemkoszorúit, döngetik a csendes nyugalom helyén koporsóik födelet. A mesterkélt érzelmek e fekvesztett nyilvánulása csak azért történik, hogy az önző érdekek a hizelgések által kielégítést nyerhessenek, amely körülmény megteremti és növeli az ünnepeltben a hiúság és elbizakodottság érzetét és elhiteti önmagával azt, hogy nála kiválóbb embert csakugyan nem hordoz kérges hátán a vén föld. Ezen visszás állapotnak előidézője tehát nem egyéb, mint a hizelgésből eredő túlhajtott érdek haj hászás vagyis önzés, amely mindenkor elkeseredett harcban áll a tárgyilagossággal. Nem ritka eset napjainkban az, hogy jó, sőt benső barátok idővel meghidegülnek, vagy épen elidegenednek egymástól s ha ennek okát kutatjuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy az egyik valamikép magasabb állásra, vagy anyagilag jobb sorsra jutván, lenézi a másikat, aki esetleg önhibáján kivül és nem szorgalom és iparkodás hiányában a társadalom rang- és vagyoni osztályának alsóbb fokán maradt. — Sőt nem egyszer a magasabb helyet elfoglaló kezdeményezésére az is, hogy az előbb jó barátok az említett okok miatt a legtágabb ismeretség körén is kivül esnek. Szóval elfoglalt társadalmi és vagyoni állásuk különbözete folytán, erkölcsi és becsületbeli okok közbejötte nélkül is megszakad köztük még a felebaráti szeretetnek köteléke is. lís mindezt az önzés idézi elő. Fölfelé szolgai meghunyászkodás, lefelé zsarnoki gőg jellemzi ma leginkább a társadalmi állapotokat, amelyből egy részről az önérzet hiányára, más részről az önzés uralmára lehet kétségtelenül következtetni. Az arisztokráczia még mindig elszigeteli magát, támaszkodva származására és nem a szellemi felsőbbségre. Erről uton útfélen meggyőződhetünk. Tisztelet a kivételnek ! A társadalom azon részét pedig, amely származás és rangosztály tekintetében meglehetősen egy szinvonalon áll, a klikk-uralom teszi tagozottá, amely körülmény veszélyezteti az egyetértést és megakadályozza a hasznos és önzetlen együttműködést azáltal, hogy tápot nyújt az elfogult és önzŐ érdekeknek. Nagyon bajos a mai, tagadhatatlanúl felvilágosodott korszakban az erkölcsi és szellemi mérlegelésnél a származást vagy egyéb mellékkörülményeket helyes alapon még csak combinátióba is venni, annál nehezebb azokra, minden egyébtől eltekintve, a fősúlyt arra fektetni s hogy ez mégis megtörténik, ebben rejlik társadalmi bajaink eredete és főoka. Vég elemzésbea az önzésben leli eredetét a bűnök és bűnös cselekmények egész láncolata, köztük a kevélység rút bűne is, amelyből napjainkban egész sportot űznek. Erre vezethető vissza azon éles ellentét és ellenszenv, amelylyel a társadalom alsóbb rétege a hatalmasokkal és vagyonosokkal szemben viseltetik, amely baj, illetve okozat az okoknak számban és arányban való növekedésével hovatovább élesebb jelleget és fenyegetőbb alakot ölt úgyannyira, hogy az ellentétek kiegyenlítése mindinkább nagyobb és leküzdhetetlenebb akadályokba ütközik, amelyeknek szomorú következményei — a socialismus, nihilismus stb. rémalakjai — már is komolyan fenyegetnek. Az evolutio korszaka, amelyben jelenleg élünk, arra int tehát bennünket, hogy iparkodjunk mindinkább háttérbe szoritani az egyéni érdekeket, melyeknek mai uralma idézi elő és táplálja azon veszélyes fekélyt, amely társadalA „Zalamegye" tárcája. A párbaj. Irta s a zala-egerszegi kereskedelmi kűrben felolvasta : dr. Hajós Ignác. Tisztelt Hölgyeim és Urain I A ki e felolvasáshoz várakozás teljes reményekkel köszöntött be, az keservesen csalódott, mert én felolvasásomat egyáltalában nem szándékozom pikáns párbaj történetekkel fűszerezni, hanem egyenesen azon kérdés megoldásába vágom a fejszémet, hogyan visszanyúl a párbaj a lélektanhoz. Nem forgattam e kérdés megoldásánál semmi filozófiai munkát, még a Palias (nagy), megjelenő félben levő nagy conversations Lexikonját sem vettem kézhez, hanem elolvastam a „Párbajtárogató" legutolsó számának nyilt terét, melyben az áll, hogy Lovagi Tihamér Párbajellenzi Jónást azért, mert neki fegyveres elégtételt nem adott, gyáva himpellérnek nevezte, ki a tisztességes társadalomban ezentúl helyet nem foglalhat. — Bizony megesett ez szegény Jónás barátomon. És mivel az ügyvédnek nemcsak holmi sommás, rendes, váltó, kereskedelmi, büntető, csőd, úrbéri, közigazgatási, közjogi, kihágási, pénzügyi, nemzetgazdasági, regale, jogbölcseleti, politikai ügyekben kell tanácsot adni, hanem a párbaj codex Bolgár-féle kiadványának szabályait is kell ismernie, hozzám fordult szaktanácsért, mint e codex szabályaiból külön rigorosumot tett fiskálishoz. Midőn belépett hozzám, mint aféle lovagias érzületű, de praktikus gondolkozású ügyvéd, az első kérdésem az volt: „Hozott-e az úr megtelelő előleget ?" Amire Jónás úr azt mondá: „Igenis hoztam." A 20-dik században bekövetkező és a pénzügyi bizottságban már jámbor óhajtásként fuvolaszerii hangokon, de csak gondolatban a jövő századbeli 2-dik negyedének utolsó huszad részében kilátásba helyezett fizetés fölemelésnek 10 percentjét felajánlom ügyvéd urnák előlegként, ha engem ebből a párbaj históriából valahogyan kisegít. Havi részletekben levonhatja azt. Előlegesen előre bocsátom azonban, hogy én diurnista vagyok az ürgeszegi járásbiróság kiadóhivatalában. — Mire én azt feleltem : Édes barátom, a túlvilágra előleget nem fogadok el, — majdra azon felekezet, amelyhez tartozni szerencsétlenségem, csak annyit ád, mint amennyit ez a mathematikai egyenlet fejez ki, hogy 2—2". Hát az ur egy diurnistától koronában kifejezett pénzbeli előlegeket kér, olyant jelenleg nem adhatok. — Először azért, mert a korona valuta még életbe léptetve nincsen ; — másodszor azért, mert ha majd az életbe léptetve lesz, avval engem meg nem koronáznak és harmadszor azért, ha jut is azokból a milliárd koronákból valami a számomra, 6 apró gyermekem szükségleteire fel kell osztanom és párbaj előlegek köitségeire nem jut egy fillér sem. — De azután ügyvéd ur csak nem fog egy régi iskola társától, kinek nincs meg a mindennapi betevő falatja a maga és családja részérc, előleget kérni. Megnéztem és emlékezetem 25. évi tárházában keresgélve, megakadtam a szegény tilinkozó, rongyszedő fiának bárgyú, nevetséges alakján. — A gyávaság mintaszerű prototipje, kit már az iskolapadok közepette lökdöstek hol balra, lökdöstek hol jobbra, s ki ezért annyi bocsánatot sem mert kérni, mely indokolását abban találta volna, hogy én is az Isten kép mására teremtettem. Jól van barátom mondám! elengedem az előleget, úrrá teszlek, de tanácsomat vakon kövesd ; csak egyet kötök ki: ha segítek rajtad, uton útfélen zengjed dicsőségemet. — Topp — mondá a diurnista. Tehát te megverekszel a legszigorúbb feltételek mellett, de nemcsak a kihívóval, hanem a párbaj segédekkel, az összes, az összekoccanásnál jelen volt tanukkal s azonkívül nyilt j térben Ürgeszeg városának egész közönségét gyáva, pimasz, rongy embereknek bélyegzed, aki eljárásodnak helyességét magánlakának legtitkosabb zugában, gondolatainak legelrejtettebb rejtekében helyteleníteni merészeli. —- A mámoros diurnista helyeslőleg bólintott, a párbaj föltételeiként csak egy szerény megjegyzést kötött ki és ez az, hogy az ellenfélnek se visszavágni, se viszszalőni szabadságában ne álljon. Jogász koromban azt tanultain, hogy impossibilis feltételek nem létezőknek tekintendők és igyekeztem ebbeli kivánutának lehetetlenségéről meggyőzni az én Jónás barátomat; mire ő bárgyú észjárása dacára nagyon is praktikó filozofikó észjárással azon ellenvetéssel állt elő, „das hien Schiessen wár mir noch recht, wenn nur das Erschiessen nicht war." Mit csinál az én Ed, Ede, Edömér, Bende, Bendegusz és Tihamérből álló 6 tagu családom és az Isten áldásának szemmel látható növedéke. ha engem egy buta golyóbis kipusztít Magyar ország diurnistáinak élő sorából ? — Könnyek tódultak Jónás barátom szemeibe, midőn magát, mint párbaj hőst, a diurnista ravatalon (5 gyermeke sírásától környezve kiterítve látta és sehogy sem tért eszébe az én tervem célszerűsége. Mire behívtam mellékszobámba, hogy segédeim ne hallhassák és egy negyed órai titkos tanács után Párbajellenzi Jónás, mint rettenetes hős, hagyta el irodámat. A „Párbajtárogató" következő számában csak azt olvastam, hogy Párbajellenzi Jónás a gyáva kifejezést visszautasítja a kihívóra, mert ő csekélységekkel nem bibelődik, hanem elvileg csak pisztolylyal verekszik 20 lépésről 5 lépésnyi avance-szal és aki ebbeli felfogását helyteleníteni merészeli, azt már eleve is kihívja pisztoly párbajra 15 lépésre 14 és három negyed lépésnyi avance szal. Meg is történt a párbaj, mert hát a kihívónak helyt kellett állni és Párbajellenzi Jónással két év múlva, mint busás jövedelemmel dotált úrral, találkoztam a fővárosban, ki dús lakoma közepette nem győzte eléggé meghálálni ügyvédi tanácsomnak sikeres voltát, mert ez Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.