Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-02-21 / 8. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. február 21. 8. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 írt. Egy száiu ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. ZALÁMEGYE JL II ii tt Ifllr i r 158 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az egységes középiskola. Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki a görögnyelvnek eltörlésével illetve fakultatív tantárgygyá való tételével nagyratörő tanügyi újításait megkezdette, legközelebb ankettet liivott egybe az egységes középiskola tárgyában s az egybebivott tudósok az ő elnöklete alatt napok óta tárgyalnak ezen, hazánk egész közoktatás ügyében korszakot alkotó kérdés felett. Oly közvetlenül érdekli e kérdés úgy a szakférűakat, mint magukat a szülőket s így a nagy közönséget is, hogy előle nem zárkózhatunk el. Aki jelenlegi tanügyi viszonyainkat ismeri, jól tudja, hogy a gymnasium még mindig a közönség dédelgetett kedvence. Tudjuk, érezzük mindnyájan okát. Mig ugyanis a gymnasiumot végzett növendék előtt nyitva áll a tudomány egyetem és a műegyetem mindegyik fakultásának ajtaja: addig a reáliskolát végzettek csak a műegyetemet látogathatják, vagy ha a tudomány egyetemnek egyes fakultásaiba be akarnak iratkozni, előbb a latinból érettségit kell tenniök. Ily viszonyok mellett a szülő, — nem tudva, 8—10 éves fia minő életpályára szándékozik lépni — nagyon természetes, hogy ha válogathat a középiskolák közt, gymnasiumra adja gyermekét. Eltérés legfelebb akkor fordulhat elő, ha helyben csak reáliskola van, mikor is a szülő költségkímélés végett adja ide leggyakrabban. Ez okozza a reáliskolák gyér látogatottságát, mely alól —- az alsó osztályokban — pár év óta kivétel van, mióta t. i. a középiskolai törvény azon szakaszát, hogy egy osztályba 60 növendéknél több nem vehető fel, a miniszter szigorú következetességgel végrehajtatja s a szerzetes rendek a vezetésük alatt levő gymnasiumokban parallel osztályokat nem állítván fel, a gymnasium alsó osztályaiból ilykép kiszoruló növendékek a reáliskolákba lépnek át. Gyéren látogatják a polgári fiú- iskolákat is, melyeknél az 1868. évi 38. t.-c. 76. §-a értelmében a tanterv úgy állapítandó meg, hogy a polgári iskola első négy évi folyama alatt, habár kimerítőbben, ugyanazon tantárgyak taníttassanak, amelyek a középiskola négy alsó osztályában taníttatnak, a latinnyelv kivételével. A polgári iskolák gyér látogatottsága — busz éves múltjuk után — ismeretes. Ez iskoláknak ugyanis rendeltetésük volt értelmes középosztályt, melyhez első sorban az iparos és kereskedő osztály tartozik, teremteni. Aki azonban ismeri iparosaink és kereskedőink helyzetét a provincián; aki tudja, hogy az iparos tanoncoknak '/

3-da olyan, aki sem irni sem olvasni nem tud, a másik -'/

3-da pedig csak elemi iskolát végzett s elvétve akad köztük olyan, aki egy-két polgári iskolai osztályt kitanult; aki tudja, hogy a kereskedő tanoncok 2/

3-da elemi iskolát végzett csak, mig </

3 része tanult ki 1—2 polgári iskolai osztályt s fehér holló számba megy, ha valaki négy polgári osztály elvégzése után megy kereskedésbe: annak könnyű belátnia, hogy ép azok nem látogatják a polgári iskolákat, akiknek a tanügyi kormány azokat szánta. Ily körülmények közt mi természetesebb, mint hogy igyekezik a polgári iskola, hol egyedül áll, a latinnyelv felvételével a gymnasiumot pótolni s ennek segélyével a nagy közönség előtt létjogosultságát biztosítani. Sikerrel-e, azt az eredmény mutatja. Annyit el kell ismernünk az 1868. évi 38. t.-c. hivatkozott szakasza, meg a tapasztalás folytán is, hogy a rendes tantárgyakból kiállják gymnasiális pályatársaikkal a versenyt ; mert hisz minden tárgyból annyit, sőt egyes tantárgyból többet tanulnak, mint a gymnasium négy alsó osztályában. Valójában a latinnyelv professora dönt. Ha ez kötelességét nemcsak úgy végzi, hogy ebbeli működése a felsőbb hatóság részéről kifogás alá ne essék, hanem egész ambícióval s ama tudat folytonos ébren| tartásával, hogy növendékei a gymnasiumba átlépve, ott hely őket derekasan megállhassák : úgy a polgári iskola négy alsó osztálya pótolja a szülőkre nézve a gymnasium négy alsó osztályát, Ha azonban a latinnyelv tanárában nincs meg az ambíció, hanem csak puszta kötelességteljesítés: úgy ha esetleg növendékeit felveszik is a gymnasium megfelelő osztályába, ezeknek folytonos nehézséggel kell a latinnyelv miatt megküzdeniük. Ilykép ha a polgári iskolák tulajdonképeni hivatásukat nem tölthetik be, mivel oly növendékeket, akik számára a törvényhozás létesítette, csak kis mértékben kapnak: ez iskolákat a szervezés keretébe okvetlenül bele kellene venni és nézetünk szerint az egységes középiskola eszméjét úgy a létező viszonyoknak, mint a fennálló közszükségletnek megfelelőleg csak akkor oldhatjuk meg, ha abba a polgári iskolák is bele vonatnak, más szóval, ha a polgári iskolákat beszüntetvén, az egységes középiskola alsó négy osztálya pótolná azokat. Nagyon természetes, hogy ez esetben az egységes középiskola négy alsó osztályának tanterve úgy állapíttatnék meg, hogy az alsó négy osztály nemcsak alapvetője lenne az egységes középiskola felső osztályianak, hanem egyúttal az életben legszükségesebb ismeretek elsajátíthatására is irányulna. Ezt pedig könnyen meg lehet valósítani; mert hisz úgyis 9—13 éves gyermekek felfogásához kell mérni az ismereteket és azokat sajátíttatni el velők, melyek mig egyrészt felfogásuknak megfelelnek, más részt a gyakorlati életben is hasznukra válhatnak s amely tárgyak mások úgy sem lehetnek, mint amelyek jelenleg a középiskola vagy a polgári iskola négy alsó osztályában előfordulnak, mégis ama, figyelmen kivül nem hagyható megjegyzéssel, hogy itt a kathedrális tanítással lehetőleg felhagyva, a gyakorlati irányra fektetnők a fősúlyt. Az így contemplált négy alsó osztály után j jönne az egységes középiskola négy felső oszA „Salamegye" tárcája. A j o u r. Irta: Dr. Jenvay Géza. Mikor az őszi szél megbontja a iák koronáit, levél sárgulás után s az első adventi mise előtt, valami barátságos, ellenállhatlan érzés szállja meg az emberiséget, amely még azokat is egymáshoz vonzza, kik egész nyáron át a legmakacsabb mizantropikus eszmékkel tépelődtek, valamely csendes üdülőhely fenyü illatos magányában. A régi jó világban — mire különben már a legöregebb emberek sem emlékeznek — ebbe az időbe estek a tisztes disznótorok, a zajos névnapok és egyéb kedélyes ősi soireek. A felvilágosodás százada azonban kérlelheÜenül elseperte a föld színéről ezeket a patriarchalis dáridókat s megteremtette helyettük a divatos jourt. Hogy mi az a jour, ezt azt hiszem tudjuk mindnyájan, habár ez ideig még senkinek sem sikerült azt elég találóan definiálni. — Talán még leghivebben jellemezte egyik szellemes irónk, ki ezt e lármás sokadalmat olyan ujságcsináláshoz hasonlította, „melynél a szerkesztői dicsőség nem jár felelősséggel" s olyan nagymosáshoz, melynél előbb szapulnak s azután a kezeket mossák. Vagy, hogy tovább is az ő szavaival éljek, a jour nem egyéb, mint „a hiúság isteni tisztelete, gyakorlat a kapaszkodásban, a rövidlátók nagyzási hóbortja, szellemi kérődzés, az időlopás kleptomaniájában szenvedők tanácskozásai, a szellemi és lelki üresség concertja, melyben kedve szerint konghat egy kis zene, kártya, vacsora, melynek fogyatékosságát azután holnap fogják humorosan tárgyalni a szomszédék jourján". — Olyan szives vendéglátás, „hol a látszat miatt feláldozzák a valóságot," hol a szellemeskedés baczillusai inficiálják a szalonok illatos légkörét, olyan „iskola, melyben a hiúság nagyra növeli a szerénytelenséget" s amelyért mégis él hal az egész társadalom, legfőképpen pedig Bokorné őnagysága. Az igaz, hogy Bokor urnák e tekintetben egészen más nézetei vannak, hanem hát ez vajmi keveset változtat a dolgon, mert azt mindenki tudja, hogy Bokoréknál rendszerint az szokott történni, amit Bokor ur nem akar. Hiában áll a városban a leghíresebb fiskális hirében, hiába nyeri meg mások pöreit, a magáét rendesen el szokta vesztenni a feleségével szemben. Mert hát szó ami szó, Bokorné nagyon járatos a perrendtartásban s olyan hires debateur, hogy akár ellenzéki képviselőnek is felléphetne. A napokban is, hogy náluk voltam, szintén holmi jourbeli ditferentiák forogtak a szőnyegen s Bokor ur olyannyira eltalált térni a tárgytól, hogy őnagysága jónak látta először gyengéden a „ház szabályokra" figyelmeztetni. Mikor pedig ez sem használt, erélyes rendreutasitás után megvonta tőle a szót, aminek különben nagyon is ideje volt, mert a közeli láthatáron már feltűnt a tőszolgabiróné tornyos kalapja s mielőtt még Bokor ur személyes kérdésben szólhatott volna, egy sikkes asszonyka toppant a szalonba, akitől azután csakhamar megtudtuk mindannyian, hogy a főbíró ur, a „Máté szivem" is csak olyan zsarnok, mint akár a Bokor tekintetes ur s illetőleg mint minden férfi s hogy ő is csak azt hányja örökösen a felesége szemére, hogy az asszonyok egyebet sem tudnak, mint vizitelai, ozsonázni és jourozni. Bokorné őnagysága természetesen égbekiáltónak találta ezt a méltatlan gyanúsítást, hanem hát azért a következő pillanatban már mégis a főbiróné uj kalapján akadt meg a szeme s igy nagyon természetes, hogy a thema a zsarnok férfiakról csakhamar áttért a kalapokra s alaposan meg lett vitatva, hogy a Capot, Matróz, Toque vagy a gígerli kalapok szebbek-e és divatosabbak s hogy azokat a Scheiber Marinál lehet-e jutányosabban kapni, vagy Bécsben a Prix Fixe Grand Magazinjában. És mind ez, természetesen, oly nagy hangon, oly hévvel és tűzzel történt, hogy Bokor ur jobbnak látta odább állni a tinancialis érdekeit nagyon is közel érintő toilette kérdés s a dobhártyáit legkomolyabban veszélyeztető nagyhangú discussio elől. — Pedig hát mi volt ez ahoz képest, mikor már a vendégek mind együtt voltak!? Szombatyné, kinek bankár a papája Beotiában, Fájó Benedek ur, a kecskeszakállú körorvos, a divatos tanfelügyelőné, Kalászy ur, kinek elegáns fogata van, a fanyar Czenczi tante, Turi Muki, kinek tegnap párbaja volt az alispánnal, az éltes Telepy baroness, a ki még mindig impozáns jelenség, a számtartóné, Kelepesi fiskálisné. Füzes ispánné, Suly Pista, ki a Kricsi báróhoz hasonlít, no meg a Szarka Feri, aki ugyan senkihez sem hasonlit, mindazonáltal hervadhatlan érdemei vannak a nők előtt. Finom, okos, müveit ember, gallérja és kézelője mindig kifogástalan, nyakkendője pedig rendszerint felette impozáns, lábain sárga czipőket visel s koczkás nadrágját térdig felgyűrve hordja, a társaságban pedig ingujjából rázogatja a kopott vicceket és szójátékokat, üres óráiban verseket farag és báli reteradákat szerkeszt, — Valóságos „helyi érdekű" urember, aki fáradhatlan szorgalommal gyűjti a városban azokat az érdekes újdonságokat, mit közönséges nyelven pletykának neveznek, kinek tudtán kivül nem történhetik semmi. Ma arról referál, hogy Feketéék Flóráját ott hagyta a régi imádója, a szép Nináért pedig a Buga Laczi, meg a Fertály Pista duelláltak, holnap meg Fenyősyné elegáns uj selyem toilettjét magasztalja, vagy a Muki bácsi pikáns kalandjáról mesél, majd meg azzal a kellemes hirrel lepi meg a leányos mamákat, hogy egy csinos nőtlen fiatal ügyvéd telepedik le a jövő hónapban Sümegen kilenczediknek. Szóval a közhiedelem szerint, egy szellemes, kedves ember, igazi telivér gigerli. Mert hát ne tessék azt hinni, hogy a kis városi klímában nem él meg az emberiségnek ez a faja, aki — hogy egyik neves irónk szavait idézzem — csak olyan forraaszerü ember, melyből minden tartalom kiveszett. Teljesen kongó üres lény, mely eltanult élczekMai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.