Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)
1892-02-21 / 8. szám
tálya, minden szétválasztás nélkül, mégis figyelemmel a tudomány egyetem és műegyetem igényeire. A gyakorlati élet számára nevelnének a kereskedelmi iskolák és az ipartan műhelyek, melyekbe az egységes középiskola négy alsó osztályának elvégzése után mennének a növendékek. A tanműhelyekben ügyes, szakavatott munkás vezetése mellett iparágukat gyakorlatilag elsajátítanák és elméletileg csupán a rajzból nyernének szakmájuknak megíelelőleg kellő ismeretet. l gy fogva fel az egységes középiskola eszméjét, az tanügyünknek javára, a közönségnek hasznára válik. Ha azonban az eszme megvalósítását a polgári iskola figyelmen kivül hagyása mellett visszük keresztül : úgy a polgári iskolai intézmény megmarad továbbra is az eddigi bizonytalanságban és igen sok város elesik legalább azon kedvezménytől, hogy a szülők otthon az egységes középiskola négy alsó osztályát gyermekeikkel elvégeztethetnék. Ez esetben a nagyfontosságú kérdést csak félig oldottuk meg. Közegészségügy. Dr. Manyin Károly kir. tanácsos és megyei t. főorvos a vármegye területén január hónapban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdeklőkről a következő jelentést terjesztette be a közigazgatási bizottság február havi üléséhez : -Az időjárás gyakran hirteleu igen változott, különösen a hőmérséklet nagy eltéréseket mutatott. Egész hónapban csak gyengébb légáramlatok észleltettek; a levegő többnyire nedves és ködös volt. A feljegyzett meteorologiai észleletek szerint a légnyomás maximuma volt 755-4 mm., minimuma 728"2 mm., havi közép 746 mm. — A hőmérsék maximuma + 7 7° C., minimuma — 24-2° C., havi közép — 2-2° C. A nedvesség középértéke 90%, csapadékok havi összege 66-3 min. A sze lek irányát illetőleg leggyakrabban észleltetett E, azután D, DK, ÉK és K. A közegészségi állapot sem a felnőttek-, sem a gyermekeknél nem volt kielégítő. A megbetegedések száma mindenütt meghaladta a mult december havit. Különösen a légző szervi bántalmak és az influenza nagy számban kerültek gyógykezelés alá. Ezeken kivül tüdőlobnak több súlyos esete észleltetett, nemkülönben néhány hasi hagy máz. A hevenyfertőző Icórok közül a vörheny 9 községben (Szent-Lőrinczen, Botfán, Meszes-Györkön, Szijártóházáu, Lippán, Szent Andráson, Szepetneken, Balaton-Füreden és Mura-Szerdahelyen) uralgott járvány képen 166 kóresettel. A betegek közül gyógyult 92, meghalt 56, a hónap végén 4 községben (Szent-Lőrinczen, MeszesGyörköu, Szijártóházáu és Szent-Andráson) összesen 18 beteg maradt gyógykezelés alatt, 5 községben a járvány megszűnt. A roncsoló toroklobban Felső-Eörsön december végén betegen maradt 2 egyén meggyógyult s a járvány megszűnt. Nagy-Kanizsán a hónap folyamán diphteritisz-nek szinte 15 esete észleltetett; az egészségügyi bizottság által javaslatba hozott intézkedések azonnal foganatba vétettek és a bajnak járványnyá fejlődése megakadá lyoztatott. Boncvizsgálat összesen 4 teljesíttetett és pedig háromszor törvényszéki megbízatás folytán, egyszer rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál : 2 fulladás és egy mérgezés, a rendőrieknél agy vérömleny. Külső hullaszemle rendőri szempontból volt 3. Öngyilkosságot 2 egyén követett el; ezek egyike (Csabi Dávid A.-Dörgicsén) magát agyonlőtte, a másik pedig (Horváth Ferencné Keszthelyen) önfelakasztással vetett véget életének. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak négy egyén esett áldozatává és pedig hárman (özv. Godina Ferencné, ennek 2 éves Józset fia és Bocsi Ágnes Lovásziban) egy rozzant hajlékban a szoba gerendáinak meggyuladása folytán fejlődött füst- és szénélegben megfúltak, egy pedig (Laj József Kapczán) favágáskor a ledőlt fa által agyonüttetett. Elmekórnak egy esete lett hivatalos beavatkozás tárgya; az illető, mint csendes őrült, házi gondozás alatt hagyatott. Veszettség gyanújában volt eb által egy tíz éves fiu maratott meg az uzsai pusztán; a beteget a sümeghi járási orvos vette gyógykezelés alá. A zala-egerszegi takarékpénztár 23-ik évi zárszámadása. A zala-egerszegi takarékpénztár, vármegyénk ezen egyik első rangú, jó hitelű pénzintézete, kiadta az 1891-ik évről szóló jelentését az igazgatóságnak és felügyelő bizottságnak, valamint XXIII ik évi zárszámadását. Dr. Mangin Károly kir. tanácsos, elnöknek az intézet egy évi működését hiven feltüntető jelentése alapján közöljük a következőket: Jelentésének kezdetén kijelenti, hogy azt azon megnyugvással és öntudattal teszi, amelyet a köteles ség teljesítésének érzete akkor is nyújt, ha a jobb iránti törekvés, a cél elérhetése érdekében kifejtett buzgó akarat dacára is, az óhajtott fényes eredményt talán nem mutathatja fel. Azonban nézete szerint pénzintézeteknek nem az a feladata, hogy önzésre valló eljárással évről évre csak az osztalékok szaporításával akarjon egyesek kedvében járni, hanem hogy mint városunk és a vidék hitel és pénzforgalmának egyik legjelentékenyebb tényezője, a közérdek szolgálatában álljon és főleg arra legyen hivatva, hogy a szilárd kezelés és a részvényesek érdekeinek szem előtt tartása mellett a nemzetgazdaságot fejleszsze és előmozdítsa. Hogy az intézetenk ezen kitűzött irányban való mű ködése a lefolyt évben mennyire sikeres volt, bizonyítja azon körülmény, hogy a főbb üzletágakban a forgalom jelentékeny emelkedést tüntet fel. Az egyes üzletágak forgalma és állománya az elnöki jelentés szerint az év végével a következő volt: Betétek: 1890. végével 994.972 frt 71 kr., 1891-ben betétetett 518.381 frt 38 kr., tőkésített kamatok 28.979 frt 49 kr,, összesen 1,542.333 frt 58 kr., 1891-ben kivétetett 454.430 frt 15 kr., maradt 1891. végén 1.087.903 frt 43 kr. Emelkedés 92.930 frt 72 kr. Váltók: Váltótárcaállomány 1890. végén 651.593 frt 39 kr., 1891-ben leszámítoltatott 2,484.624 frt 73 kr., összesen 3,136.218 frt 12 kr., 1891-ben beváltatott 2,447.460 frt 64 kr., tárcaállomány 1891. végén 688.757 frt 48 kr. Emelkedés 37.164 frt 09 kr. Jelzálog kölcsön: 1890. év végén 215.568 frt 54 kr., 1891-ben kölcsön adatott 14,900 frt, összesen 230.468 frt 54 kr., 1891-ben visszafizettetett 23.064 frt 65 kr., maradt 1891. végén 207.402 frt 89 kr. Csökkenés 8.165 frt 65 kr. Előleg kölcsön : 1890. végén állomány 9.038 frt, 1891-ben kiadatott 8.716 frt, összesen 17.754 frt, 1891 ben visszafizettetett 9.978 frt, maradt 1891. végén 7.776 frt. Csökkenés 1.262 frt. Értékpapírok: 1890. végével 72.912 frt 70 kr., 1891-ben vétetett 51.161 frt 59 kr., összesen 124.074 frt 29 kr., 1891 ben részint eladatott, részint kisorsoltatott 24.593 frt 22 kr., maradt az év végén 99.481 frt 07 kr., hozzáadva az év végén az árfolyamemelkedést 1.974 fr 16 krt., állomány év végén 101.455 frt 23 kr. Emelkedés 28.542 frt 53 kr. íolyó számlák: 1890. végén volt 101.481 frt 04 kr., elhelyeztetett 1891-ben 331.170 frt 36 kr., összesen 420,651 frt 40 kr., év folyamán visszafizettetett 340.354 frt 31 kr., maradt év végén elhelyezve 92.297 frt 09 kr. Csökkenés 9.183 frt 95 kr. Pénztári forgalom: készpénz maradvány 1890. végén 19.956 frt 89 kr., 1891. év összes bevétele 3,457.803 frt 53 kr., összesen 3,477.760 frt 42 kr., összes kiadás 1891-ben 3,450.849 frt 91 kr., készpénzmaradvány 1891. végén 26.910 frt 51 kr. Az 1891. évi 9.888 frt 20 kr. tiszta jövödelemnek felosztása iránt a felügyelő bizottsággal egyetértőleg a jelentés javasolja, hogy 10% = 98 8 * r t kr. a tartalékalapra, 2% = 197 frt 76 kr. a különleges tartalékalapra, 18% = 1779 frt 84 kr. az elnökség, felügyelő- és számvizsgáló bizottságok és a tisztviselők jutalom díjaira fordíttassék; az ezen levonások után fennmaradó 6.921 frt 78 krból 5% = 346 frt 09 kr. közhasznú célú alapra, 5% = 346 frt 09 kr. jótékony célú alapra fordíttassék s mivel e célra év közben már 86 frt 03 kr. kifizettetett, maradt ugyanezen célra még 260 frt 06 kr., e két tétel levonásával fennmaradó 6.315 frt 63 krból osztalékúl minden részvényre 30 frtot számítva, 200 részvény után 6000 frt esik, ennek levonásával marad 315 frt 63 kr., ebből 30 frt a gya kornoknak, 50 frt a szolgának s a még fennmaradó 235 frt 63 kr. a tartalékalapra fordíttatnék. Egy részvény után ilykép fizetettetnék kamat fejében 12 frt, osztalék cimén 30 frt, vagyis összesen 42 frt. A megyei és városi jótékony célokra jutott 260 írt 09 krnak felosztását a jelentés következőkép javasolja : zala-egerszegi kisdedovodának 40 írt 09 kr., nőegyletnek 40 frt, kórháznak orvosi műszerek beszerzésére 25 frt, tűzoltó egyletnek, népkonyhának, karácsonyfa egyletnek, betegsegélyező egyletnek, Chanuka egyletnek 20—20 frt, kenyéregyletnek, polgári iskolai tanulók segélyegyesületének 15—15 frt, Vöröskereszt egyletnek 10 frt, alsó fokú kereskedelmi iskolánál ösztöndíjúl, iparos tanonc ösztöndíjul, iparos ifjak önképző egyesületének 5—5 frt. A jelentés szerint hogy a főbb üzletágakban a forgalom jelentékeny szaporodásához képest a tiszta jövödelem nem emelkedett, ez a közterhek emelkedésén kivül részben azért van ; mivel az ujjonan épített lakosztályok még bérjövödelmet nem adtak, részben pedig oka azon körülményben rejlik, mert a pénzbőség és a hitelt keresők közt levő számaránytalanság folytán a pénzintézet nagyobb mennyiségű pénze többször hoszszabb ideig szintén nem hozott jövödelmet, azonban az intézetbe helyezett bizalom elől a betevőkkel szemben kitérni nem lehetett és a fölös betéteket inkább íolyó számlára a velük üzleti összeköttetésben levő bankokba helyezték, mintsem csak félig is kétes helyekre való kihelyezés által az intézetet veszélyeztessék. De van —a jelentós szerint — egy még íontosabb körülmény is, mely a pénzeknek jó hitelű helyekre való kihelyezésében is gátul szolgál és ez az alapszabályok némely pontjának rendelkezése, mi által az igazgatóság gyakran saját meggyőződése szerint teljesen biztos alapra kért kölcsönösszegnek magadhatásában korlátoltatik. Hogy tehát a hasonrangú szolid pénzintézetekkel a versenyt kiállhassák, az igazgatóság az alapszabályok némely pontjának módositását okvetlenül szükségesnek látja s ez érdemben a közgyűlés elé tüzetes előterjesztést is tesz. Ugyancsak szükségesnek találta az igazgatóság az egymástól külön nemű elnöki és vezérigazgatói állások fogalmának, valamint ezek mindegyikével járó tiszti foglalkozásoknak meghatározását; egyúttal tekintetbe véve ama körülményt, hogy a vezérigazgató, mint az üzleti administratiónak szakértő vezetője, a reá háramló • nagy felelősség mellett nemcsak a délelőtti üzleti órákat, hanem a délutáni időszaknak is nagy részét a hivatalos | j helyiségben tölti, méltányos dolog, hogy ezen fáradokel s uraságoktól levetett modorokkal ruházkodik s aki a nőkről csak ugy félválról beszél, ki mindenhez érteni akar és tulajdonképpen semmihez sem ért s akinek csak az az élethivatása, hogy legyen valaki, aki az ipar által teremtett ruhákat, czipőket, kalapokat és nyakkendőket eluyűje s aki mindennek daczára közkedveltségnek örvend s elmaradhatlan accessoriuma a divatos jouroknak, ahol nemcsak a sonkát szeletelik, hanem a távollevőket is s ahol jegyzéket vezetnek mindenről, még a „rózsák" koráról és „értékéről" is s ahol nem marad megjegyzés nélkül semmi, de semmi. A főbiróné, teszem, még most sem tudja elfeledni, hogy a tiszttartóné, a mult casinó bálban oly hévvel és tűzzel járta a soupe csárdást, mint valami éretlen kis bakfis, pedig bizony már a negyven felé jár. A tískálisnénak meg az ispánék Borcsája ellen vannak alapos kifogásai; mert hát, szó ami szó, már nagyon is értik egymást az uj professorral. — No annál csendesebb volt a szegény kis Tilda! — vágott közbe a közjegyzőné, — három négyest ült végig a lelkem. Scandal! kaczagott erre még a Czenczi tante is, mire azután az egész társaság gúnyos hahotába tört ki s hogy még nagyobb legyen a lárma és hangzavar, a szomszéd szobában megzendültek a zongora ábrándos accordjai s Fruzina nagysád, gouvernanteja ének kísérete mellett, oly érzéssel játszotta el Bethoven egyik sonatáját, hogy Bokorné kályha mellett sütkérező kedvencz cziczája, a falmentén álló asztalkákra helyzett csecsebecsék és majolika vázákon át, egy vakmerő ugrással menekült el a szokatlan műélvezet elől. Hanem hát természetes, azért volt taps bőven s már már egy ujabb melódiára került volna a sor, ha a háziasszony egy kecses kézmozdulattal az ebédlőbe nem invitálja kedves vendégeit, ahol azután zsongva zsibongva foglalt helyet a lármás társaság, a sok zsardinett, palaczk bateria, czukedli és egyéb édes nyalákságok súlya alatt görnyedező asztal mellett. S Bokorné őnagysága mosolygott, kért, parancsolt, kaczagott, kínálgatott s azt sem tudta, hova legyen a nagy szivességtől. — Doctor ur! nó még egy szeletkét ebből a sonkából. — Kisti hand kedves nagysád, de — nem tudok ellent állni szives kinálásának — válaszolt a megszólított s harmad izben is egy hatalmas szeletet kanyaritott tányérjára, — nem kis megbotránkozására a jobb ján ülő küzjegyzőnének, ki éppen valami csipős megjegyzésre biggyesztette ajkait, midőn egy elkésve jött vendég egészen másra terelte figyelmét. Sommás fiskális ur patvaristája, a szép Csombárdy Pista érkezett meg, aki nagyon jó renomenak örvendett az asszonyok előtt s igy természetes, hogy Bokoréknál is mindig szívesen látott vendég volt. Áh! Isten hozta, Isten hozta, sikogatott a szives háziasszony. Jaj de rég volt már szerencsénk. Tessék helyet foglalni. Ide, ide én mellém. Kosz ember, soha felénk se néz. Juliska készíts csak hamar egy csésze theát az ügyvéd urnák. — Csókolom kezét nagysád; de — — Semmi de — replicazott Bokorné fog tartani. — Mondjon valami újságot kedves ur, vágott közbe a társaság legkiváncsibb barczyué., — Oh azzal most az egyszer szolgálhatok — mosolygott a megszólított. Éppen ma este hallottam a casinóban. A Muki bácsi beszélte, ő pedig — mint tetszik tudni — az eféle dolgokban a legauthentikusabb forrás az egész városban. — Halljuk, halljuk! türelmetlenkedett a közjegyzőné s vele együtt az egész társaság. — „Megöl a kíváncsiság!" sóhajtott a Czenczi tante. — Hát kérem, — kezdé a patvarista ur - flegmatice kettévágva a tányérján levő sonka szeletet, mintegy előre jelezni akarva a mondandókat — azt beszélik — velünk Csombárdy tagja : Haa városban — azaz pardon, csak a Muki bácsi beszélte a casinóban, hogy a Kemendynó ott hagyta a férjét — elváltak. — Lehetetlen!? kiáltott egyszerre három négy torok — Oh, megmondtam én azt előre! Tudtam én azt előre! — vágott közbe a tanfelügyelőné, — Eveliue nem Kemendyhez való. Kemendy egy házsártos, könynyelmü, udvariatlan ember. — No Eveline meg egy elkényeztetett nagyravágyó teremtés, toldta hozzá a szives háziasszony. — Azután meg szó ami szó, Kemendy soha sem is szerette Evelinet! — jegyzé meg Habarczyné — pénzért, érdekből nősült, az ilyen házasságoknak pedig előbb utóbb az a vége, hogy: váljunk el: divorcons. — Borzasztó! Hallatlan! sopánkodott a főbiróné. Mindjárt elájulok. Ilyen scandalum. Ilyen scandalum. Pedig hát közben legyen mondva, ugy magában tiszta szivből örült ennek a scandalumnak, amelyet azután a jourozó társaság minden oldalról és oly beható eszmecsere tárgyává tett, hogy még a rámslizás közben is ez a thema forgott a szőnyegen. Mert hát azt még el is feledtem megemlíteni, hogy a jouroknak a rámsli ma napság elengedhetlen surrogatuma. Valóságos pótkávé. Hogy mi az a rámsli, azt talán felesleges is magyarázgatnom. Olyan kártya játék, mit „a nők szenvedélylyel, a férfiak pedig szenvedve játszanak." Hazárd játék, mely a többitől csak abban különbözik, hogy nem „csendes", mert legalább is öt-hat asszony játsza. Néha azután, mikor nem teljes a létszám, férfiakat is befognak, de ekkor is csak szivességből. Bokoréknál, teszem, az aljegyző ,urat érte ez a szerencse, aki azután egész ambilióval igyekezett meg felelni a belé helyezett bizalomnak, olyannyira, hogy úgy 10 óra felé már teljesen schvarczczá tette a Czenczi nénit, úgy hogy a kedves tante teljesen kifogyott nem csak az apró pénzéből, hanem a türelméből is. Dühösen
