Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)
1892-06-12 / 24. szám
XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. június 12. 24. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre / frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egy szer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsorn 12 kr. I I A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildifnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara 1 4 hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A hercegprímás beszéde a királyhoz. A koronázási jubileum egyik fénypontját képezte Vaszary Kolos hercegprimásnak junius 8-án a budavári helyőrségi templomban tartott ünnepélyes „Te Deurn" alkalmával, a királyhoz intézett remek beszéde. Adjuk e beszédet, mint a mély hazafias érzés legőszintébb megnyilatkozását, mint a szónoklatok egyik igaz gyöngyét : „Felséges Urunk ! A királyi lantos, miután bölcs és igazságos uralkodása alatt országa békéjét a jog és rend intézményei által biztosította, hárfája kíséretében dallamra nyitja meg ajkait és zsoltárában népeért igy imádkozik : „Uram ! tedd boldoggá a te népedet !" Te éretted Felséges Királyom, ma egy ország, egy nemzet borul arcra és millióinak szerető szivéből az Úrhoz ez áhítatos ima száll : „Isten áldd meg, tartsd meg a Királyt !•' Istenben vetett hitünk és jogaink igazságában való kitartásunk jutalmául Téged adott Felséges Király nekünk az Eg és áldásául a szent tirigynek, melyet a trónhoz e hü és szabad nemzettel alkotmányunk talaján ma egy negyedszázada kötöttél, megérnünk engedte ez örömnapot, bogy hálát mondjunk a királyok és nemzetek Urának, Istenének. Ma huszonöt éve, hogy Felséged a magyarok királyává koronáztatott. Rövid idő egy nemzet, — de hosszú egy ember életében. Es a huszonöt évnek nem volt egyetlen napja sem, mely Felséged trónjának fényét, hatalmát, dicsőségét ne nevelte volna ; nem volt e huszonöt évnek egyetlen napja sem, mely fogyatkozni látta volna a magyarnak törhetlen hűségét, hazafiúi lelkesedését, alattvalói szeretetét, — Felséged felkent személye iránt. A mit a legnagyobb hadvezérek karddal, vitézséggel megóvni nem tudnak ; a minek meghódításához a fejedelmi hatalom minden eszköze, minden hadserege, minden kincse kevés : a hódítás eme győzelmét Felséged huszonöt év óta napról-napra kivívja jó szivének hon atyai érzelmeivel, királyi erős lelkének törvénytartó alkotmányos hűségével e nemzetin. Felséged meghódította e nemzet szivét Hogyne hódította volna meg?! Hisz mi tudjuk, hogy mióta szent ősödnek, Iavánnak koronája érinté fejedet, a magyar birodalomban senki sem voh, a ki alkotmányunkhoz hivebb lett volna, senki sem volt, a ki törvényeinket jobban tisztelte volna, a ki a haza iránti kötelességet nagyobb buzgalommal teljesítette volna, mint Felséged. A király első lévén a jogokban, első tudtál lenni a kötelességekben is. A legelső magyar ember a vallásos, a lovagias érzelmekben, a szó bölcseségében, a teltek bátorságában, az igazság, a mérséklet és az egyszerűség szeretetében, nem a hatalom zsámolyává, hanem a fáradhatlan munka oltárává teszed a trónt s rajta az odaadás áldozatává az uralkodást. Egy hű nemzet érzelméhez egészen méltó tehát hogy midőn az isteni Gondviselés egy negyedszázadon át jó királylyal áldotta meg Őt és erőt adott neki, hogy a közbéke oltalma alatt a nemzeti haladás és felvirágzás termékeny munkáját elvégezze, egy ily hosszú időnek határán megálljon, örömre gerjedjen, ünnepet üljön emlékére a nagy közjogi esemenynek, mely koronát adva a királynak, alkotmányt a hazának, nehéz idők félreértéseinek vetett véget, szomorú viszonyok által fakasztott sebeket gyógyított be s a visszavonás szellemét elűzve, a béke és szeretet kötelékével fűzte össze a királyt és nemzetet. Legyen tehát e magasztos ünnepen hála és dicsőség az Istennek, üdv és áldás a királynak és a hazának. Légy üdvözölve Felséges Királyunk ! A vallás és haza szava szólal meg ajkamon, í esedezve itt az Ur templomában, hogy fényesen j és tisztán ragyogjon Szent-István koronája homi lokodon, hacsak lehetséges, mindig békét sugározva a világ négy része felé ; de ha kell, az ezredéves kard élével, mint a villám, sújtva hazánk elleneire. Irt az Ur templomában esedezve, hogy király és nemzet egymást megértve, egymást szeretve, közös munkával emeljék az erény, a jog, a jóllét és boldogság állapotát, és szilárditsák amaz alapokat, melyeken a Felség és népjog összhangjában, Magyarország összes népeinek, nemzetiségeinek testvérisége nyugszik. Légy áldott, légy boldog Felséges Királyunk az Isten oltalmában, hű néped szeretetében ! Szeresd e nemzetet ezután is nemes szived érzelmeivel ugy, mint e nemzet szeret Téged. Ha komoly viszonyok nehézzé teszik a koronát ; ha vállaidat súlyos gondok nyomják ; ha, az ajtód előtt álló őr nem tud a szenvedésektől megvédeni : enyhítse fájdalmaidat az a tudat, hogy hű alattvalóid veled együtt viseljük azokat. Mert valamint a te örömöd a mi boldogságunk, ugy a te szomorúságod a mi bánatunk, a te szenvedésed a mi keservünk ! Hódolatunk, szeretetünk üdvözlete száll felséges Asszonyunk megkoronázott, királynénk felé is. Legyen áldott azért a nagy szeretetért, a melylyel a nemzetet és a trónt egymáshoz közel hozni és a kibékülést női gyengédségével, anyai jóságával előmozdítani segített ! Áldás legyen a királyi gyermekeken ; áldás az egész uralkodó családon. Te pedig én nemzetem, haladj rendeltetésed utján előre. Ne hagyd el az Istent, hogy ő se hagyjon el téged. U nélküle, — a kitől függ szellemi és anyagi jóllétünk, földi és örök életünk, a ki nevének hatalma által tartja fenn a népeket, nemcsak előre nem haladhatok, de meo r 1 o sem élhetünk. En nemzetem ! A kereszténység bajnoka, véd bástyája voltál a múltban, őrizd meg vallásos őseid vérével szívedbe irott nemzeti hagyományaidat, jellemedet, erkölcseidet, melyeknek életet adó ereje e hazában ezer évig fentartott, mig más, náladnál nagyobb nemzetek elenyésztek. Szeplőtelen Szűz Anyánk! Egi Királyné! Emlékezzél meg, hogy első szent kiráA „Zalamegye" tárcája. A hypnotisinusról. Irta és a sümegi kasziuó társasestélyé;i felolvasta : dr. Fischer Ignác orvostudor. (Folyt, és vége.) Már fentebb említettem, felolvasásom folyamáu, — hogy hypnotisáltaknál az egyes érzék szervek nagyobb fokú érzékenységének megfelelően a reflex ingerlékenység is, rendkívülien növekszik ; — és meg is magyaráztam, hogy mit értünk az élettanban reflex alatt. — A reflex tünemények beható tanulmányozása hypnosis alatt első sorban Hőgyesnek és Lauffenauernek köszönhető, — kik tanulmányaikat Lauffenauer hystero — epileptikus betegein eszközölték. —- Nevezett búvárok viszgálatai alapján tudjuk, — hogy a különböző bőrrészletek izgatására, — érintés, dörzsölés, vapy hő által, — a test különböző részein ennek meg felelően izom összehúzódások, — az az mozgások lépnek föl, melyek ugyan azon bőrrészlet érintésére mindig ugyanazok. — így pl. ha a hpynotisált egyén orrgerincét érintjük, karjait és kezeit kinyújtja; — e mozgások hystero — epileptikusoknál azután merevedésbe szoktak átmenni. — Igen érdekes a fent nevezett vizsgálók azon tapasztalata, hogy ha pl. a hypnotisált egyén láb fejét telteié hajlítják, ami a lábon bonctanilag feszítésnek felel meg, — a kézfej hasonló feszülésbe jő. — Ha a kísérleti egyén nyelvének egyik oldalára sót tettek, 1 vagy ha egyik orrlyukát betömvén, a másikhoz valamely átható szagot juttattak, — ez — az oldali alsó és felső végtagját behajlította. — Ha a beteg egyik szemébe a csukott pillán áthatolni képes erős fényt vetettek, vagy pilláját kinyitván, így juttattak ahhoz fényt, az az oldali felső és a túloldali alsó végtagon észleltek mozgásokat ; — sőt nevezett vizsgálók azt is kideritették, hogy a szem ideg hártyája, más és más helyeinek izgatása, — más és más izomcsoportok összehuzódását hozza létre. Ezen körülmény, hogy a szem ideghártyájának ingereltetése önkívületi állapotban, — mint a hypnosis — mozgásokat hoz létre és ez nem csak állítás, vagy feltevés, hanem számos kísérlet által nyert és bebizonyított igazság, — mondom e nevezetes tény adja magyarázatát, — egy a hypnosissal rokon, másik rej télyes tüneménynek, — a Som-nambulismusnak, vagyis az alvajárásnak. — Mindenki tapasztalhatta már magán, hogy ha ablakán a téli hold erős ténye bevilágít, — ez őt álmából felébreszteni képes. E hatás, — minthogy az élettanból tudjuk, hogy a fénynek semmi más érzékszervre hatása nincs, mint a szem ideghártyájára, — csak is úgy lehetséges, — hogy a pillákon áthatoló fénysugarak az ideghártyát izgatják — és ez okozza felébredésünket. — Hogy a lecsukott szempdlákon át hatolhat némi fény a szemekbe, arról kiki maga meggyőződhetik; — csak forduljon behunyt szemekkel a lámpa felé, és forduljon ismét el attól, majd meg fogja látni a különbséget. — Az az erős holdtény tehát, — mely a rendes idegzetű embert fölkelti, — a bizonyos irányban beteg idegzetű emberre úgy hat az ideghártya izgatása által, - mint Hőgyes és Laufenauer hiypnotisáltjainál a mesterséges fény, — az az önkénytelen reflex mozgásokra indítja, — mely mozgások, — minthogy a tény behatás mind két szemre történik, az egész testre ki fog terjedni. Könnyű most már érteni, hogy bizonyos egyének, kiknek az idegrendszer beteges volta már az arcukról rí le, — tele hold idején fekvő helyöket elhagyják, és útra kelnek, — hogy pedig önkénytelen sétájok alkalmával mindenféle magas tárgyakra felmásznak, ez szintén könnyen megmagyarázható. — A reflex mozgásoknak t. i. mindig határozott jellege, az azokat előidéző okhoz vagy közelítést, vagy távolítást eszközölni. — Fényre nézve az előbbi áll, — hisz Hőgyes és Laufenauer is, leírják, hogy a hypnotisált felállt, és ment a gyertya fény után, ha előtte gyertyát vittek. A holdkórosra nézve ily gyertya a hold, — és ő ezután megy, mikor a háztetőkre vagy tornyokra kapaszkodik. — Le pedig nem esik a holdkóros, mert ez állapotban is, — ép ugy mint a hypnosisban, bámulatos az egyensúly érzeti', ugy hogy az alvó a legnehezeob helyzetben megáll, — és bár mikép megzavarjuk az egyensúlyt, — azt rögtön kiegyenlíti. Azt hiszem tisztelt hölgyeim és uraim, hogy kifejtettem eléggé önöknek, — hogy az alvajárás, melyet sokan megmagyarázhatta!) rejtélynek szeretnének tekinteni, — nem egyéb, mint érzékeny egyéneknél a holdtény behatására létre jövő reflex mozgás. A fent elősorolt változások az érzéklést és reflex ingerlékenységet illetőleg, képezik a hypnosis megértésének alapját. — Mielőtt felolvasásomat befejezném, —csak még két dolgot illetőleg óhajtanám szives türelmüket rövid időre igénybe venni, — t. i. az alva beszélést és a suggestiót illetőleg. Hypnotisált egyén, ha nyakának bizonyos helyét, — nevezetesen az alsó nyakcsigolyák tövises nyujtvá nyainak táját simogatjuk, — beszélni kezd. — A beszéd érthető, — és többnyire a közelmult, — az illetőt ér deklő dolgokról szól. Érdekes, hogy ha a kísérleti egyén homlokát függélyes ráncokba szedjük, — mint mikor haragosak vagyunk, — ugy szomorú, komor dolgokról beszél, ha pedig homlokát vízszintes ráncokba szedjük, vig dolgokról beszél. Hogy mindez meunyire öntudatlanul történik, mutatja a fentebbieken kívül számos tapasztalat. így nem csak a homlokbőr különböző Táncolásával, — hanem különböző szagokkal is el lehet érni, — hogy a kísérleti egyén vig, vagy szomorú dolgokról beszéljen. Ha a hypnotisáltnak a gégéje fölött a bőrt simogatjuk, ugy az énekelni kezd, és pedig ugyanazon módon, mint a beszédnél, — elérhetjük, —hogy víg vagy szomorú nótákat énekeljen. — Ami az alva beszélés és alva éneklés lényegét illeti, — ez sem egyéb, mint a bőr simogatása által, — érzőideg ingereltetésre bekü vetkezett önkénytelen mozgás, az az reflex. — Hogy pedig a beszéd és éneklés hangadó szervünk bizonyos mozgásai által hozatik létre, — azt önök bizonyára tudják. A suggestio kifejezés alatt értjük, — hogy arai hypnotisált állapotban valakinek mondatott, azt, felébredvén, is hiszi, — illetőleg ha valami parancsoltatott Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.
