Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-05-29 / 22. szám

osztályait s akkor a mi hazánkat bizonyára érintetlenül hagyja az Európát fenyegető legújabb fekete-rém, mint ahogy a „fekete-halál" is távolmarad az egészséges, erős, tiszta, fertőzhetlen levegőjű helytől. Zalavármegye rendkiviili közgyűlése. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága .Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt, a bizottsági tagok szép számú részvétele mellett í. hó 24-én rendkívüli közgyűlést tartott. Elnöklő lőispán üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést következő, lelkes beszéddel uyi totta meg : Tekintetes Közgyűlési Amint a meghívóból is a tisztelt bizottsági tag urak értesülni méltóztattak, a jelen rendkívüli közgyűlés megtartását egy oly körülmény tette szükségessé, mely a megye közönségének ismert hazafias közérzeténél fogva sem engedett habozást az iránt, hogy Királyunk őfelsége megkoronázásának és alkotmányunk visszaállításának 25 éves jubileumán, amidőn azt szeretett Királyunk a nemzettel eyyüttesen az ország fővárosában ünnepli, ez országos ünnepélyben tényleges részt vegyen vármegyénk közönsége is hódolatának manifestatiójával. Erre nézve elő kell terjesztenem, hogy a f. évi május hó 2-án tartott rendes féleves közgyűlésünknek szabály rendeletileg kitűzött határnapja megelőzvén a jubileumi országos ünnep rendsorának megállapítását, csakis ez okból történt, hogy az említett közgyűlés a koronázási évforduló napján, junius 8 án, tartandó rendkívüli közgyűléssel, abból intézendő hódoló felirattal és isteni tisztelet szolgáltatásával határozd hűséges érzelmeinek kifejezést adni. — Legközelebb azonban a koronázási jubileum sorrendje niegallupíttatván, mintán abba az országgyűlés mindkét házának és a tön. nyhatóságok küldöttségeinek Őfelsége által elfogadása vétetett fel, ebből önként követke zilc, hogy a május 2-iki közgyűlésünk halározatának módosulnia kell s e célra tisztelettel kérem a közgyűlést, hogy a hódoló feliratnak diszkötésü eml lcalbumban ófeLége elé juttatása végett a nm. belügyminiszter úrhoz a -jelen közgyűlésből felterjesztését elhatározni, egyszersmind a törvényhatóságok közt az országos ünnepélyen megillető képviseleti helyét e végre válasítandó küldöttsége által elfoglalni, illetve betölteni szíveskedjék." Főispán őméltóságának indítványa egyhangúlag, közlelkesedéssel elfogadtatott s a küldöttség a lőispán vezetése alatt Csertáu Károly alispán, Farkas Józset, Gyöinörey Gáspár, Harkányi Károly, Hertelendy Béla, Hertelendy Ferenc, báró Putheáni Géza és 'Parányi Ferenc törvényhatósági bizottsági tagokból megalakíttatott, s miután ezzel a május 2-iki közgyűlés határozatának célja t. i. megyénknek a koronázási jubileumban való részvétele, elintézést nyert, e végre újabb vagyis a junius 8-ára kitűzött rendkívüli közgyűlésnek megtar tása nem szükséges. Ezután Gúí.'uy László megyei főjegyző felolvasta a vármegye nevében őlelségéhez intézendő hódoló feliratot, mely úgy eszmemenetére, mint irályára nézve mesteri remekmű s melyet a közgyűlés kitörő éljenzéssel fogadott, ezzel fejezve ki elismerését vármegyénk ékestollú főjegyzőjének. Elnöklő főispán őméltósága ezután a meghatottság hangján emlékezett meg az országot Baross Gábor kereskedelemügyi miniszternek gyászos elhunytával ért nagy csapásról s a felejthetlen emlékű nagy férfiú her vadhatlan érdemeit következő, általános helyesléssel kisért beszédben méltatta : Tisztelt Közgyűlés! Egy igen szomorú kötelességet is kell teljesítenünk. Le kell rónunk a kegyelet adóját azon férfiúnak, sajnos, ma már csak emlékének, aki hazánknak egyik leghűbb, legkiválóbb fia, az alkató ész, erő, jellem, a törhetUn erély és minden akadályt sikeresen leküzdő munka szorgalomnak példája volt, aki alig 44 évet ért életkorának nem egészen hat évi minisztersége alatt gyökeresen átalakító az ország közforgalmi életét, azt magyarrá tette; megalapítá a ma már számos ágaiban virulásnak indult magyar ipart, kereskedelmet ; a külföld által is irigyelt fokra emelte a magyar vasúti közlekedést, azt a zóna rendszer megalkotásával olcsóvá, közhasználatúvá tette; a magyar államvasút kötelékébe vonta s az ország tulajdonává tette a haza területén épült összes közforgalmi idegen pályákat az egy déli vasút kivételével, melynek államosítását szintén előkészíté s amellett, hogy nagy arányú, gyors fejlődésre emelte a fiumei magyar tengerparti kereskedést, úttörő szellemének nem állhattak ellent a Dunát elzáró Vaskapunak kőszirt tömbjei sem; e nagy művet — Európa legnagyodb vizi utjának felszabadító sát — az ő erélye vette sikeres foganatosításba; soha nem szünetelt gondoskodása és óriási munkássága kiterjedt mindenre, felölelt mindent. Így megyénk is neki köszönheti 225 kilométernyi helyi érdekű vasutainak, valamint a Balatoni gőzhajózásnak létesülését. ti minden nagy alkotásait nem csak megteremté, szervezé és rendezé, hanem sikeres virulásra is emelte. E férfiú Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter volt, kinek e hó 9-én történt gyászos elhányta méltán kelté fel az országos közmegdöbbenésnek, a hazát ért pótolhatlan veszteségnek érzetét: a nemzet fájdalmas részvéte vette körül ravatalát, melyre megyénk emlék gyászkoszorúja is helyezve volt s a gyászoló özvegynek köszönő irata a tanúsított részvétért már meg is érkezett ci megyéhez, azért tisztelt közgyűlés, ne újítsuk fel újabbi részvét irattal azoknak fájdalmát, kik hozzá legközelebb állottak, hanem örökítsük meg vármegyénk jegyzőkönyvében azt, ami a hazáé, a magyar nemzeté, a mienk: Baross Gábornak, dicső emlékét, nagy érdemeinek hálás elismerését és elhunyta feletti mély fájdalmunk érzetét! A közgyűlés elnöklő főispán őméltóságának iudítványát egyhangúlag elfogadta s a nagy férfiú drága emlékének, kiváló érdemei hálás elismerésének s elhunyta felett mélyen érzett fájdalmának jegyzőkönyvileg megörökítését elhatározta.' Végül szabadságharcunk kimagasló oszlopának, a csak egy héttel előbb elhúnyt Klapka György 1848-iki honvédtábornok emlékének áldozott elnöklő főispán a következő, hazafias szavakban : ti végre tisztelt. Közgyűlés megyénk mai történelmi lapjának kiegészítéseid örökítsük meg a 48-as honvéd vitézség hős vezérének, Klapka György tábornoknak, e f. hó 18-án történt elhunyta feletti részvétünket is; nevéhez a magyar szabadság harc dicsőségének emléke fűződik és ő azt — valamint hű hazafiasságát — az alkotmány visszaállítása után a pólyái i tevékenység terén s a politikai küzdelmek között is híven megőrzé élte fogytáig. Lejezzük ki jegyzőkönyvileg iránta hazafiúi kegyetetünket és elhunyta feletti részvétünket. Az indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta s a vitéz tábornok iránt érzett hazafiúi kegyeletét és elhúnyta feletti részvétét jegyzőkönyvileg fejezte ki. A „Zalamegyei Gazdasági Egyysiilet" hivatalos értesítője. Jelentése Háczky Kálmán ügyvezető elnöknek, a zalamegyei gazdasági egyesület 1891 ik évi működéséről, vagyoni állapotáról, úgy az egész megye elmúlt évi gazdasági viszonyairól. Tekintetes Közgyűlés ' Ügyvezető elnöki megtisztelő megbízatásomhoz képest van szerencsém megyénk közgazdasági viszonyait, egyesületünk mult évi működésével kapcsolatosan, a kö vetkezőkben röviden előterjeszteni : A lefolyt év megyénkre nem sorolható a közgazdaságilag kedvezők közé. Már a rendkivül erős tél szokatlan kemény és tartós fagygyal sanyargatta egyaránt a lakosságot, állat állományt, úgy az őszi vetéseket, szőlőt, gyümölcsfát, szóval az összes gazdasági ágakat. Az őszi buza mindennek dacára meglehetősen telelt; az őszi rozsban azonban igen érzékeny kárt okozott a I ; nagy hideg, számtalan helyen a rozs vetések egészen kifagytak, általában pedig megritkultak, az erős téli szelek által összehordott egyenetlen hótakaró alatt pedig kipállottak. A tavasz későn köszöntött be, sok ideig zordon idővel küzdöttünk, enuek folytán a már úgyis rnegsauyart ősziek kellően nem is gyarapodhattak, a tavasziakat pedig a szokásos vetési időnél jóval is későbben lehetett csak elmunkálni ; ezek is gyengén indultak. Végre ápril hó második és május első leiében kedvezőbbre változott az idő; de nem soká tartott, mert tartós szárazság követte hamarosan a kedvező csapadékdús pár hetet. Így a kalászosok termése általában közép, sőt az őszi rozsból középen alóli eredményt nyújtottak, sem a szemben, sem a szalmában kielégítőnek nem mondhatók; a minőség is sokat veszített az aratás és betakarítás idejében uralkodó nedves esős időjárás által. A buza és rozs ára azonban nevezetes lendületet nyert és közvetlen az aratás után, valamint az azt követő hónapokban oly árban voltak értékesíthetők, milyen az utolsó évtizedben elő nem fordult; különösen nagyon keresett volt a szép rozs, mely 10—11 forintig is volt értékesíthető, leginkább vetőmagnak lett keresve ; mivel azonban más évek terméséhez arányosítva alig '/3 része termett, kevés gazda volt azon szerencsés helyzetben, hogy nagyobb mennyiségű rozsot adhasson el. Árpa, zab közép termést adtak, az árpa azonban legtöbbnyire sárga, szine vesztett lett; leginkább csak szesz és takarmány áruként lett vásárolva; szép malátának való árpa kevés került piacra. Pótolta a kalászosok gyenge termését némileg a tengeri, mely megyénkben is általában jó termést adott; de a kukorica megyénkbeu leginkább annak déli és délnyugoti vidékén műveltetik kiterjedettebben ; míg a> megye többi részében — azon okból, mert jói ritkáu sikerül — csakis a házi fogyasztásra kisebb mértékben termelik, így a kalászosok gyenge hozamát általában ez sem pótolta. A burgonya is csak szórványosan adott kielégítő termést, a fejlődés időszakában uralgott tartós szárazság miatt kevés és kicsi gumót hozott, későbben ez is erős rothadásnak indult. Bő termést adott a bab; káposztafélék, tarlórépa középszerű eredményt nyújtottak. Aggfű a természetes réteken szépen termett, úgy a herések és zabos bükköny is kielégítően fizettek ; a sarjú termés hasonlóan jól sikerült; a rohamos záporok okozta áradások azonban számtalan helyen érzékeny károkat okoztak a takarmányban. Nagy takarmány kiméiés volt elérhető az által, hogy a tartós szép őszi időjárás következtében a lábasjószág nagyon soká járhatott legelőre. Takarmány répa átalában gyenge termést nyújtott s annak daczára, hogy kedvező időjárás mellett lett kiszedve s elvermelve, erősen rothadásnak indult. Rendkivül silány termést adott a szőlő; megtámadta ezt mindentéle- baj és kór; már a szokatlan nagy hideg, mely21—22

u Reaumourig is leszállt, nagyon megviselte a szőlő tőkét, több érzékenyebb faj teljesen lefagyott, egyáltalán kevés szőlő fürt mutatkozott; eltekintve a terjedő phy lloxerá tói, megtámadta uagy mérvben a „peronospora", ragya, s mind ehhez a legtekintélyesebb bortermő vidékét a megyének : a „balatou melléket" óriási jégverés is érte ; igy bizony szomorú szüretje volt Zalá nak. A minőség is csak ott volt meglehetős, a hol a peronospora ellen okszerűen védekeztek. A mult évi szomorú tapasztalatok kapcsán mindinkább előtérbe nyomul a peronospora elleni védekezés szükségessége, mert mig a „phylloxera" lassabban teszi tönkre a szőlőt, a „peronoszpora" egy csapásra sepri el a megye, sőt az egész ország bortermését ; egyesületünk minden tőle telhető módon igyekezett ez nnminens veszélyre a szőlő birtokosságot figyelmeztetni, a gépek, fecskendezéshez szükséges jó anyag olcsó beszernépcknél a hypnoticus állapotot, melyet a pogány papok egymáson, vagy önmagukon előidéznek, a tudatlan nép elámítására használják fel. Ilyen szokás uralkodik a mongolok és tunguzokuál Szibériában, — papjaik a Sámánok vad ugrálás, — táncolással addig fárasztják magukat, mig hypnotisba esnek, a körül állok fém edényeket zörgetnek, hogy az alvó lelkének figyelmét magokra fordítsák, - és most kezdődik a jövendőmondás. Mindenki kérdez valamit és az alvó pap felel rá : — felébredése után a pap mit sem tud a történt dolgokról. Ezeket olvasva lehetetlen mást feltételezni hypnotisnál. — Dr. llolub Emil délafrikai uta zásaiban leirja a pogány Mazupia törzs varázslóinak prófétai táncát, mely a Sámánokétól ugy szólván semmiben sem tér el; igy az indiai Yoginok a tibeti Budd- í hista papok és a mohamedán Fakirok vallásos szertartásai, melyeket eddig csalásnak, szemfényvesztésnek tartottak, magyarázatukat lelik a hypnotismusban. A középkorban, a járványos idegbetegségek korában, a hypuotisuius tüneményeivel számtalanszor találkozunk. A keresztes hadjáratok történetében olvashatni egy sajátságos felekezetről, az Asszaszinokrol, felig Mohamedan, félig pogányok, — a Libanon bércei között tanyáztak és elkeseredett harcot vívtak úgy a ruusulmau fejedelmekkel, mint a keresztes vitézekkel. Feje delmüket a „hegyek öregének" cimezték, és ez, mint a kronikások feljegyezték, — erre alkalmas fiatal embereket szedett össze, kiket azután valami titokzatos módon elaltatott és kik ezentúl vak eszközök lettek kezében. — Ez emberekkel gyilkoltatta le a „hegyek örege" hatalmas ellenségeit, a musulman szultánokat, és a keresztes vitézeket'; — kronikások csodálkozva mesélik, mint követték ez emberek hónapokon át áldozatukat, mint árnyék nyomról, nyomra, mig végre alkalmas pillanatban leszúrhatták ; — mint gyilkoltak le uralkodókat testőreik seregének közepette, — és mict döfték, utolsó erejök megfeszítésével, mikor már száz sebből véreztek, tőrüket áldozatuk szívébe. Ki kételkedhetik, ezeket olvasva, hogy itt a hyp notisáltak azon sajátságával van dolgunk, — hogy ünkiviileti állapotukban valami nekik megparancsoltatván, — vagy műszóval mondva, valami nekik suggeraltatván, — azt ébren feltétlenül teljesitik. — Hysterias asszonyok, kik önmagoktól estek bypnoticus állapotba, a középkorban gyakoriak voltak, — az ilyeneket most orvosilag kezeljük, — akkor sokkal radikalisabb kúrát alkalmaztak; — mint boszorkányokat, elégették ó'ket. Még számos tüneményt lehetne a középkori ideges járványok közül felhozni, melyek a hypnotismusban lelik magyarázatukat, igy pl. a Vitus táncot, a Tarantismust stb. — de nem akarom ezek felsorolásával becses türelmüket tovább igénybe venni, hanem a hypnotismus történetét illetőleg még azon óriási szédelgésről akarok szólani, melyet a hypnotismus segélyével a mult század végén Európa szerte elkövettek. E szédelgések tulajdonképpeni atyja Mesmer Antal volt, ki 1734-ben Alsó-Austria egyik helységében született, orvosnak képezte ki magát, — ugy látszik vélet lenül a hypnotissal megismerkedett, és a helyett, hogy okait kutatná, egy egész uj tannal lépett fel. Feleslegesnek tartom mind azon képtelenségeket felsorolni, melyeket Mesmer könyveiben összehord, csak annyit említek fel, hogy Mesmer állítása szerint, — ő bizonyos mágneses fluidummal egy súlytalan és ő belőle különösen nagy mennyiségben kisugárzó anyaggal képes betegeit gyógyítani, — és eljárását erre nézve megnetizálásnak nevezte. — Az érthetetlen, — a ínysticus, — a tömegnek mindig imponálni szokott, igy Mesmer tana is. — A betegek Bécsben, hol főhadiszállását felütötte, sereglettek hozzá, azután, mint ő mondta, magnetizálta, — az az egyszerűen hypnotizálta őket. — Midőn pedig Bécsből, mint szélhámost és kuruzslót, kitiltották, — okot adott erre első sorban, hogy megígérte, miszerint Maria Terézia Paradiest, a hires énekesnőt, ki 3 éves korában fekete hályog következtében megvakult, meg f°gi

a gyógyítani ; — gyógyultnak is nyilvánította, dacára annak, hogy ez képtelenség. —Parisba meut 1778-ban. Páris, hol akkor egyrészt a legleplezetlenebb hitetlenség, — másrészt a legbárgyubb babonaság dívott, — alkalmas talaj volt üzelmeinek. — Mesmernek csakha mar számos bámulója és követője akadt, sőt egy egész társulat alakult azon célzattal, hogy Mesmer tanait propagálja, és a mestert a nagyon is sürü támadások ellen védje. — Mint rendesen, úgy most is, az epigonok a mestert túlzásaikkal még fölülmúlták, — úgy, hogy Mesmer személye lassanként háttérbe kezdett szorulni. — Ki tudja, Mesmer hívei még hová jutottak volna badarságaikkal, ha nem jön egy nagy zivatar, a nagy francia iorradalom, mely őket is elsöpörte, mint annyi más visszást és elavultat. — Mesmer a forradalom elöl Németországba menekült, hol midenkitől elfeledve, 1815-ben halt meg. A hypnotismus történetének fonalán igy eljutottunk jelen századunkig, és evvel a hypnotismus tudományos tanulmányozásának korához, és itt tisztelt hölgyeim és uraim ! helyen valónak tartom felemlíteni, mi módon eszközölhető a hypnotisálás. A hypnotisálásnál, hogy sikerüljön, tapasztalatom szerint a fődolog, a kísérleti egyén figyelmét teljesen oda concentralni a kísérletezőre, mert ennek mi módoni sikerétől függ az egész sikere, valamint a további eljárás. A kísérleti egyén figyelmét a környezettől legjobban az által vonjuk el, ha valamely tetszés szeriuti kisebb tárgyat tartunk szeme elé, és ennek folytonos szemlélésére hívjuk fel, figyelmeztetjük egyúttal, hogy más felé ne gondoljon, hanem ügyeljen a történendő dolgokra; —ha a kísérleti egyén az eléje tartott tárgyra erősen rá néz, rövidebb vagy hosszabb idő múlva ren dcsen 4—5 perc alatt, szemizmai kifáradnak, — pislogni kezd, majd a pupillák tágulnak, a szempillákban és szemtekékben mindinkább erősbödő reszketés áll be, a — szemhéjjak lecsukódnak; — ekkor szoktam én az úgynevezett magnetizáló vonásokat csinálni, — t. i. lassú, simogatásszerű mozgásokat, — melyekről azonban megjegyzem, hogy bennök semmiféle állati