Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-05-29 / 22. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. május 29. 22. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A legújabb rém. Ezt a vénhedt Európát már nem egy rém fenyegette. Olyan is, ami csapásképen látogatta meg, olyan is, amit az emberek maguk idéztek föl. Mindegyik fajtája elég pusztulást, bajt, veszedelmet okozott az emberiségnek ; az is, amit a sors küldött, az is, amit az emberek csináltak egymás rettegtetésére. Az utóbbi fajtában legelső helyre vergődött az anarchia, ez a lappangva, rejtőzködve ide-oda suhanó fekete-rém, mely észrevétlenül, borzalmas föltartóztathatlansággal dolgozik a föld alatt, a rejtekhelyek sötétjében, de legborzasztóbb észrevétlenséggel az emberi elmékben és szivekben. Mert az anarchiának, a társadalmi rendet levegőbe robbantani akaró fekete-rémnek nem az a munkája a veszedelmesebb, mit a dinamit-bombákkal kifejt, melylyel az épületeket, a kiszemelt boszú-áldozatok békés lakóhelyét aláaknázza, hanem az, amit az emberi elmék és szivek világában végez. Amaz csak egy-egy épületet dúl szét, csak egy-egy szerencsétlen áldozat hulláját röpíti a levegőbe ; de emez — ha munkájában föl nem lesz tartóztatva és pedig lehetőleg kibékítő, az ellentéteket kiegyenlíteni törekvő módon — levegőbe fogja röpíteni a mostani társadalmat, hogy helyébe állítsa a maga, lázas, beteg agyban megérlelt, képtelen társadalmát. Hát erre azt lehet mondani, hogy az a képtelen alkotmány úgy sem lesz életképes ; össze fog omlani magától s helyt ad megint az erőszakosan letiport, a természet rendjén, örök törvényén alapuló egészségesebb, életképes rendszernek. Ez igaz ! De más oldalról figyelembe kell venni, hogy egy ilyen eruptio — bármilyen rövid ideig tartó legyen is — nagy pusztítással szokott járni; feldúlja, megsemmisíti a rendes mederben folyó békés haladás szép munkájának nagy alkotásait és rettenetes nyomokat hagy maga után, mint ahogy pusztít, dúl a j föld megrázkódása, a lappangó láva kitörése | nemcsak ott, ahol közvetlenül kitör, hanem nagy területen. Kétségtelen az, hogy a jól megépített világban azok a rendszerek, miket az emberek nem mindig az örök igazság szelleme szerint s igen sok esetben a partialis érdekek hatásának túlsúlya alatt állítottak föl, nem egészen tökéletesek s éppen e tény alapján már mintegy szentesítik ama törekvéseket, mik a rendszerek tökéletesítését célozzák; arra azonban soha és senkinek sem adnak jogot, hogy az uralkodó rendszert teljesen és alapostul feldúlják. A jobb után, a tökéletesebb után iparkodó szellemek lassan, csendben, békésen reformáló munkáját azonban sohasem szabad összetéveszteni ama törekvésekkel, mik ellentétben vannak a jól megalkotott világ természetes rendszerével. Ilyen képtelen, a természetnek öröktől fogva fenálló rendszere elleti való lázadás az anarchia is, mely mintegy próbából vissza akarja az emberiséget vetni a vagyoni, értelmiségi, társadalmi alakulások praehistorikus állapotába. Mintha bizony ezen az állapoton nem épülne föl a természeti erők mérkőzése folytán ugyanaz a rendszer, melyet most alapjában szétdúlni, megsemmisíteni akarnak ! A beteges emberi agynak minden sympthomáját magán viselő, emez őrületes törekvés oly vastag, oly bolondos képtelenségnek látszik a természetesen gondolkozó emberi fő előtt, hogy vele komolyan foglalkozni az első pillanatban szinte nevetségesnek tetsző dolog. De a tényekkel számolni kell ! Ez az őrületes törekves, az anarchia réme kilépett földalatti rejtekéből és eszközévé aljasítja az emberi tudás és haladás hatalmas vívmányait: dynauiittal dolgozik. A békés emberi haladás e hatalmas találmányát kiveszi a természeti akadályok leküzdésén munkáló kultura kezéből és csinál az áldásból 1 átkot. Ez a külső rombolása. A békés emberi haladás előmozdítására al| kalmas elméket és sziveket megmételyezi, beleviszi a bolondos, őrületes álmok kórságába, kik nem birnak tőle szabadulni ; kergetik képtelenségeit, őrjöngenek azok után éppen, mint a mákonyélvező a fölizgatott beteg agy visiói után. Nem lelkesedés az, amit ők éreznek, hanem őrjöngés ; nem tudatos munka az, amit ők végeznek, hanem öntudat nélküli láz : a pusztítás, az öldöklés láza. Ez a belső (veszedelmesebb) rombolása. A mi egészségesebb viszonyok között élő, javítási, reformálási törekvésében hagyományosan józanabb társadalmunk egyetlen rétege sem inclinál összeségében az anarchismusra. Mind a mellett nem kell, nem szabad elzárkóznunk az iutőjelek elől! Miután tény az, hogy Európa legújabb réme legveszedelmesebb munkát végez az elmékben és szivekben, midőn azokba őrületes tanait, elveit becsempészi : oda kell hatnunk, hogy társadalmunk kiválóan ama köreibe, mik érintkezésük, összeköttetésüknél fogva legkevésbbé maradhatnak az anarchismustól érintetlenül, világos, tiszta elmével és szivvel álljanak szemben e veszedelmes áramlattal. Az ipariskolák vezetői, a józan gondolkodású iparosok úgy ueveljék a tanoncokat, hogy azoknak gondolkozását képtelen törekvések, bolond álmok meg ne ejthessék, meg ne zavarhassák. No és a párisi bombák végre legyenek intő és figyelmeztető jelek a mi társadalmi szellemünknek korszerűbb, egészségesebb irányban való fejlesztésére. Addig tegyünk valamit a „j o b b" felé, mig a bombáknak csak hírét halljuk, hangját nem. Ha azt akarjuk, hogy a társadalom egyes elemei közt a szükséges béke, boldogító egyetértés meglegyen, (igyekezzünk lerombolni ama válaszfalakat, mik azoknak egymáshoz való közeledését is roppant nehézzé, összeolvadását pedig' lehetetlenné teszik. A társadalmi forrongásnak mindenkor a társadalmi rétegeket szétválasztó ridegség volt oka, táplálója és fentartója. Vigyük, segítsük, neveljük egymással testvéries kapocsra a magyar társadalom egyes A „Zalamegye" tárcája. A hypnotismusról. Irta és a sümegi kaszinó társasestélyén felolvasta : dr. Fischei

1 Ignác orvostuitor. A számos és bonyolult működés között, melyben életünk nyilvánul, — legtovább éppen az egész test háztartását kormányzó központi idegrendszernek, — az agynak működése volt rejtélyes a fürkésző tudomány előtt. Nem is csoda ! — hisz azon a rejtvényen kell törni fejünket leginkább, melynek megoldása a legnehezebb. Még ezelőtt 150 évvel is az agyról, amit tudtak, bátran foglalhatta össze Tantoni, egy akkori jeles olasz anatómus, e hires mondásába — „obscura textúra, obscu riores morbi, functiones obscurissimae" — az az rejtélyes szerkezete, még rejtélyesebbek betegségei és a legrejtélyesebbek működései. Azonban hála a kutatási módszereknek, melyekkel a modern orvosi tudomány rendelkezik, — hála a búvároknak, kik a zsenit a kitartással párosítva, hatoltak és hatolnak ma is mind mélyebbre az emberi szervezet titkaiba : most már az előbbi mondás helyett ezt tehetjük — „nota textúra, noti morbi, et notae functiones" — az az : ismerjük már eléggé az agy szerkezetét, működését é>3 betegségeit, —ennek folytán megfejtését tudjuk adni számos oly tüneménynek, melyek ezelőtt csodásoknak látszottak, s melyeket azok az emberek, kik mások babonaságából hasznot húzni, — és éppen ez okból a nagy tömeget elbutítani igyekeznek, — fel is használtak már évezredek óta. Ilyen sokáig rejtélyes és sokak által önző céljaikra felhasznált tünemény volt a hypnotismus is, — melyet lényegében, — és közérthetően ismertetni, felolvasásom célját képezi. De mielőtt ezt tenném, talán nem lesz felesleges és érdektelen, ha egyet mást közbe szövök e helyen az agyról, — melyek eiőre bocsátása nélkül, nehezebben tudnám magamat megértetni. — Nem lesz felesleges, — ugy hiszem, — már csak azért sem, mert még a művelt laicus közönség sem ismeri saját testét kellőkép, — amin, —• tekintve, hogy mennyire háttérbe vannak szorítva iskoláinkban a természettudományok, csodálkozni nem is lehet. Pedig helyesen jegyzi meg egyik legna> gyobb magyar tudósunk, Mihalkovics, bonctanának beve> zetésében, hogy a görögök „Ismerd meg tenmagadat" elve nem egyedül a szellemi élet megismerésére célzott, —az emberi test ismerete bizonyos fokig minden művelt emberre érdeket keltő, mert mi sem áll hozzánk köze lebb, mint saját testűnk. A koponya üregben elhelyezett agyszerv egészben véve a koponya külső alakjának megfelelő lágy tömeget képez, melynek súlya átlag 1350 gram, nőknél a súly 100—150 grammal kevesebb. Az agyat még a régi iskola szerint három részre oszthatjuk, a nagyagyra, kis agyra és nyultagyra, melyek a gerincoszlop hosszanti csatornájában elhelyezett gerincagygyal együtt képezik a központi idegrendszert. — Ide hozzák idegeink mind ama benyomásokat, melyek érzékszerveinket érik, — és innen indul izmainkhoz és egyéb szerveinkhez azon izgalom, mely azokat működésre indítja. Mind ezen működések legmagasabb központja a nagy agy, hol a szellemi működések is folynak. A nagy agy szürke kéregállományának miriardnyi idegsejtjei azok, hol a világra szóló eszmék születnek, — ezek minden igazság és tévedés forrásai, az ő működésök következménye minden szép és rút, jó és rosz, mit ember elkövetett. Ha a nagy agykéreg sejtjei iniud harmonikus működésben vannak, akkor, mint mondani szokás, eszméletnél vagyunk; —ha e működés megszűnik, vagy zavart szenved bármi okból, az eszmélet elvész, és sajátszerű állapotok jönnek létre. Ezen állapotoknak számos i I alakja van, és ma már tudjuk, hogy a hypnotis, vagy hypnotismus sem más, mint ezen állapotok egyike. Hölgyeim és uraim! Ne tessék azt hinni, hogy a hypnotis valami uj dolog vagy uj találmány, szóval hogy az a mai kornak gyermeke, — nem! A hypnotis oly régi, mint maga az emberiség. Ki ne hallott volna a görögök Pythiájáról, ki a delphii Apolló híres jós templomában, három lábú aranyszéken ülve, önkívületi állapotban beszélt összefüggéstelen dolgokat, melyeket azután a pogány papok úgy értelmeztek, amint ők akarták ; — ezek a Pythiák, mert ha az egyik meghalt, mást kerestek, hypnotizált, hysterikusnők voltak. És ha Mohamednek, az izlam megalapítójának, viselt dolgait figyelemmel olvassa valaki, ki a hypnotismus tüneményeit ismeri, nem győzheti le azon gyanúját, hogy egy liyster-cus férfi éllettörténetét olvassa, ki önmagát tudta hypnotisálni ; — mert a régiekkel szemben ma már tisztába vagyunk azzal, hogy a Hysteria tisztán ideg baj, — és pedig ideg baj par excellence, mely férfit ép úgy megtámadhat, mint nőt; — lényege fokozódott ingerlékenysége a7. idegrendszernek hajlammal reflex tevékenységre, — a mozgató és elválasztó ideg spherákban, ennek folytán egy egész sorozata oly zavaroknak, vagy ha jobban tetszik, tüneteknek jön létre, melyeket az előtt vagy csodáknak tartottak, vagy csalásnak bélyegeztek. Ezen tünetekhez tartoznak az ily betegeknél gyakran előforduló vérzések az orrból, a tüdőkből, gyomorból, szemekből és a bőrből, — az úgynevezett vérkönyezés és vérizzadás. Ezért Jolly joggal hozta összefüggésbe a bőrvérzést a Stygmatisatioval, — és ha ennek sok esetében bizonyára babona és csalás is működtek közre, — ezen bőrvérzések összeköttetésben azon beteges tehetséggel minden fájdalmat valóban érezni is, — melyet az ilyen hystericus képzel, megmagyarázzák ezt a csodát oly egyBzerű és természetes módon, hogy nem vagyunk kénytelenek minden stigmatisatioban babonát, vagy csalást látni. A mint a régi korban, ugy ma is, a pogány Mai szamunkhoz egy iv melléklet van csatolva.