Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-05-22 / 21. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. iiiájus 22. 21. szam. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az új pénzrendszer. Nagy fontosságú esemény kép kell nemzetgazdasági szempontból feljegyeznünk, bogy Wekerle Sándor pénzügyminiszter t. hó 14-én terjesztette be az országgyűléshez a valuta rendezéséhez szükséges törvényjavaslatokat. E törvényjavaslatoknak célja hazánkban az eddigi pénzrendszert : az osztrák valutát, mely évszázadokon keresztül ónsúlyként nehezedett reánk s melynek káros hatását nem egyszer kényteleníttettünk szomorúan tapasztalni, megszüntetni s helyébe egy új pénzegységet: a koronát létesíteni, amelynek nevénél nem szerepel többé a mult keserűségeire visszaemlékeztető osztrák, , nem lesz az úgynevezett osztrákmagyar sem, hanem egyszerűen csak korona. 8 habár ezen új érték Ausztriával közös elvek szerint állapíttatott meg, mégis Magyarország önállóságát minden irányban biztosítja, valamint biztosítja egyúttal Magyarország pénzverési jogát is saját szükségleteinek fedezhetése végett. A koronaértékről szóló új pénzrendszer tulajdonkép alapvető törvény, mely kiinduló pontját képezi majd a készfizetésnek és az a törvényes intézkedés, mely az arany valutát állapítja meg végleges pénzrendszerünknek, későbbi időre van fentartva. Egyelőre ugyanis az osztrák érték továbbra is törvényes fizetési eszköz marad azzal, hogy egy osztrák értékű forint egyenlő két koronával. Az adósságokat, a fizetéseket teljesíthetjük tetszés szerint osztrák értékben, vagy koronákban. A rendes polgári életben semmi különbség sem lesz abban, akár egy osztrák értékű forintot, akár két koronát fizetünk vagy kapunk. Akinek tehát fizetési kötelezettsége vagy követelése van, sem nem nyer, sem nem veszít azzal, ha egy osztrák értékű forint helyett két koronát kap vagy ad. Az osztrák értékű forint egyelőre még ép úgy érvényben lesz, mint eddig, míg lassanként a forgalomból egészen kivonatik. Az új pénzrendszernek behozatalával a fentebbiek szerint sem az adósok, sem a hitelezők nem károsodnak semmikép, az egész változás abban fog állani, hogy eddigi, osztrák forintokban kifejezett tartozásaink, illetve követeléseink kétszer akkora összeget fognak képviselni koronaértékben ; mivel a korona egy osztrák forintnak felét teszi. Az új korona 100 fillérre oszlik fel úgy, hogy egy fillér a mostani fél krajczár értékével egyenlő. Lesz arany, ezüst, nikkel és bronz pénzünk. Aranyból 20 és 10 koronás darabokat vernek 900 ezred finomságú aranyból. A 20 koronás teljes súlya 6.775 gr , tiszta súlya 6.09756 gr., a 10 koronás teljes súlya 3 3875 gr., tiszta súlya 3 04878 gr. lesz. E/.üstből szintén kétféle pénzdarab veretik t. i. egy koronás (50 kr.), 50 filléres (25 kr.) értékben. Verik pedig 835 ezredrész finomságú ezüstből úgy, hogy l kilogram 835 ezredrész finomságú ezüstből 200 db. koronást, vagy 400 db. 50 fillérest vernek. Ezen két új ezüstpénz mellett az eddigi 2 és 1 frtosok, valamint az '/i frtosok továbbra is érvényben maradnak soly módon, hogy a 2 frtosok értéke 4 korona, az 1 frtosoké 2 korona és az '/4 frtosok értéke 50 fillér lesz. A mostanig forgalomban levő egy forintos államjegyek lassanként bevonatnak és ezek helyett verik az új egy koronás és 50 filléres ezüst pénzeket. A harmadik pénznem, mint váltópénz, lesz a nikkelpénz. Nikkelből 20 és 10 filléreseket vernek ; ezek értéke tehát a mostani pénz szerint 10 és 5 krajcár lesz. Ezek készítéséhez tiszta nikkelt használnak és 1 kilogramból 250 darab 20 fillérest, vagy 333 db. 10 fillérest vernek. E nikkelpénzek a most forgalomban levő 20 és 10 krajcáros váltópénzek bevonására szolgálnak és amily mennyiségben forgalomba jönnek, ép oly mennyiségben vonják be a mostani ezüst váltópénzeket. A jelenlegi rézpénzt szintén bevonják és j helyette bronz váltópénz jő forgalomba ; csupán i 2 és 1 filléres darabokat vernek a mostani 1 és '/' krajcárosok helyett, míg a jeleidegi 4 kros rézpénzt tulajdonkép a 10 filléres nikkel váltópénz fogja pótolni. Ausztriában a pénznemek alakja, súlya és finomsága ugyanaz lesz, mint nálunk, csupán a kép és a felirás lesz más ; azonban nálunk törvényes pénz lesz az osztrák is, valamint viszont Ausztriában a mi pénzünk mindaddig, mig a két állam között a szerződéses viszony fennáll. A közönség tájékoztatása végett még egy fogalmat kell tisztáznunk, melyről a valutatárgyalások óta sokszor volt szó s amelyre nézve a közönség legnagyobb része tájékozatlan s ez az úgynevezett reláció. Ez tulajdonkép nem egyéb, mint az értékarány, mely az új pénzegység és. a jelenlegi osztrák értékű forint között megállapíttatik. Kétfélekép is kifejezhetjük. Vagy úgy, hogy a mostani osztrák forintot összehasonlítjuk valamely meghatározott külföldi pénzzel, vagy pedig olyképen, hogy megállapítjuk az arany és ezüst között az értékviszonyt. Eddig egy kilo ezüstből vertek 90 forintot, egy kilo aranyból jövőben vernek 3280 koronát vagyis 1640 frtot. Ha a jövőben egy kiló aranyból verendő 1640 frtot, az egy kilo ezüstnek árával, a 90 frttal egybehasonlítjuk, az arany 187^-szer drágább az ezüstnél, vagyis egy kilo arany annyit ér, mint 18% kilo ezüst. Ennél sokkal helyesebb és könnyebb a relaciónak második neme, vagyis ha a mi pénzünk értékét összehasonlítjuk más állam pénzével, mely esetben 20 korona egyenértékű 21 frankkal s így az átszámítás a frank rendszerre felette egyszerű. Az arany pénz mellett lesz tehát ezlist pénzünk is ; egy ideig ezüst frtosok, mig azok lassanként ezüst koronákkal és 50 filléresekkel kicseréltetnek. A papirpénzből az eddigi 5 és 10 frtosok egyelőre szintén forgalomban maradnak, azonban ezek beváltása iránt is mihamarabb történik intézkedés. A bankjegyek szintén forgalomban maradnak azzal a különbséggel azonban, hogy ezentúl a bankjegyek aranyra fognak szólni és aranyra cserélhetők be, tehát fedezettel biró bankjegyek lesznek. Az új valutarendszer, mint nagy horderejű vívmány, meghozza az aranyérték behozatalát, amelyet egész határozottsággal megállapít. Eddig az aranypénz nem birt törvényes erővel s csak mint kereskedelmi pénz szerepelt. Ezután azonA „Zalamegye" tárcája. Hogyan nősültein meg? Nem messze a kedves Balatontól, zöld erdővel borított begy oldalában terül el Szidalomfalva. A házak szétszórva, költői és költőieden rendetlenségben hevernek egymás mellett, a faluban úgyszólván utca sincs; nem egyszer esett már meg, hogy a koldust úgy kel K;tt kivezetni a faluból, ki aztán fogadást tett, hogy örökre elkerüli még a határát is a falunak. E helység legmagasabb pontján áll az én lakásom, mit a rosz nyelvek Golgota hegyének, mások Kálváriának kereszteltek, de én ezt mind csak hazugságnak tartom, mert rám nézve a boldogság helye volt, s az maiglan is. Még abban is kétkedem, hogy a helység igazi neve Szidalomfaiva volna, talán valami roszlelkü és csúfolódó ember nevezte annak. Az igaz, hogy úgy kollektabor, csibepénz és gyertyapénz szedéskor nekem is dús részem jut a szidalomból, de hát én már ezt csak úgy veszem, mintha ezek helyett minden reggel egy-egy darab vajaskenyérrel kedveskednének cholerichus véralkatú híveim. De térjünk a dologra ! . . . . Két éve mult már, hogy Szidalomfalváu toltam a népnevelés targoncáját, midőn egy csikorgó farsangi napon, „reggeli könyörgés után", beállít hozzám Kapornai kurátor uram. Mivel lehetnék szolgálatjára ? kérdém, elébe téve egy üveg papramorgót. Csak egy pár szó mondandóm volna szeretve tisz telt tanító uram, mondá, egyet hörpentve a papramor góból. Talán rosszul ütött be a farsang, kevés helyen jutott ki a násznagyi tisztségből ? Elején vagyunk még a farsangnak, nem is áliito zom én a násznagyságra, másban fáradozom én, de hát hogyan mondjam el, ha nem hallgatja meg tanító uram?! Csak rajta Kurátor úr, egészen fül vagyok. Hát csak egy kis neheztelése vagyon az eklézsiánluiak tanító úr irányában, .... Mit? neheztelése az egyháznak én irányomban ? vágtam közbe, hát nem teljesítem én híven a köteles ségemet ? Nem tanítok szorgalmasan az iskolában, vagy nem éneklek elég buzgóan a templomban ? . . Hisz a mult vasárnap is ökölnyi nagyságú könyek peregtek Kesergődiné asszonyom arcáról, mikor azt a szép éneket elkezdtem, hogy : „Az övéinek az Ur megtartója." Hát mit tegyek még, hogy az eklézsiának neheztelése ne legyen irányomban ? Csak várja el a vásárt a napjára édes tanító uram, szólt Kaparnai, jelentőségteljeset sodorítván vas tag bajuszán. Nem panaszkodunk mi sem a templomi szolgálatjára, sem a gyermekek tanítására, csak az álla pótjára nézvést nem vagyunk megelégedve. Hogy érti ezt Kurátor uram ? Hát csak úgy, hogy még eddig mindig nős tanító volt a mi eklézsiánkban, tisztességesen el is tartottuk, megadtuk a császárnak a mi a császáré, Istennek a mi az Istené. Tanító úr sem halna meg éhen, ha megcsaládosodnék is, s a „parókiánk" sem lenne olyan árva, a szomszédfalubeliek sem néznének le ennyire bennünket. — Már kedve» Kurátor uram, én azt mondom, hogy parancsoljon az eklézsia akármit, szivesen megteszem, de ebben a tekintetben nem parancsolhat senki, Nősülni szerintem csak szerelemből lehet, a szerélem a szív tulajdona, az én szívemet már rég összetépte a női hűtlenség. A házasságok Istennél köttetnek, veszi fel a szót Kapornai uram ! Lám a kegyes Ábrahám szolgája, a hű Elizer is talált az ő ura fiának feleséget, én is szét néztem a vidéken, ha az Isten tanító uram számára szerencsét adna. Nem is volt hiábavaló a fáradságom. Itt a harmadik szomszéd faluban van egy özvegy tisztele tesné, annak van egy leánya, én azt szántam tanító uram számára; szép is a lány, jó is lány, van is mit aprítani a tejbe. Tudom, hogy soha sem átkozna meg érte. Mit beszél Kapornai uram ? kérdém elszörnyedve ! Hát csak azt, bogy holnap reggel ide állok a ! szánna), tanító uram pedig felül, aztán elmegyünk egy-et körülnézni, addig pedig a jó Isten áldjon meg ben niinket. 1 zeket mondva, ott hagyott a faképnél, másnap reggel pedig oda állt a csörgős szán a tanítói lak elé, s én akarva, nem akarva, felültem, s mentünk — mint mondá — „atyafilátogatóba." De minek mondjam tovább ? Az első látogatást második követte, azt pedig a többi, a farsang végén pedig, mint kérő, állt Kapornai uram az özvegy tiszte letesné előtt, s három hétre olyan lakodalmat csaptunk, milyenre alig emlékszik valaki Szidalomfalván. Es most ismét két év múlva, ha a harangok hivó hangjára tömegesen tódul az ájtatos nép az Ur házába, ha olyankor, (rendes szokása szerint), betekint hozzám Kapornai uram, hogy : „nincs-e valamiben hiányosság", nem állhatom meg, hogy becsületes tenyerébe csapva, büszkén ne mondjam neki : „szép is az asszony, jó is az asszony, van is mit aprítani a tejbe, az Isten áldja meg kegyelmedet érte." Nagy Dénes. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.