Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-04-19 / 16. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. ápril 19 16. szám. 1, M fflf " 1 SS ,11 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldlínk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Meg-jelenik minden vasárnap. A első ciklus. Midőn hat évvel ezelőtt városunk — a lakósság óhajára — rendezett tanácsú várossá átalakult: úgy tekintettük ezt, mint városunk felvirágzásának, szellemi és anyagi előrehaladásának első és elengedhetlen feltételét, mint egy szebb jövő hajnalának meghasadtát. Ma, midőn csak napok választanak el bennünket azon hat éves ciklustól, melynek tartamára az új szervezet alapján az első képviselőtestület megalakult és rendezett tanácsú városunk első tisztviselő kara megválasztatott: a legalkalmasabb idő gondolkodni a felett, váljon az átalakuláshoz fűzött reményeink mennyiben valósultak meg ? A közönség szeme előtt lefolyt események elbírálását szigorú tárgyilagossággal tesszük, hogy a gyanúnak még árnyékától is megmeneküljünk. Lapunk mult számában ismertettük polgármesterünk jelentését az 1890-ik évről. Aki a jelentést egész részletességében végig olvassa, okvetlenül azon meggyőződésre jut, hogy az átalakítással járt kezdet nehézségeit derekasan leküzdöttük s egyúttal oly előrehaladást tettünk, mellyel úgy a megye hatóságának, mint a vármegye közönségének méltánylását és elismerését kivívtuk. Megmutattuk e hat év alatt, hogy nemcsak szóval akarjuk évtizedek mulasztásait helyre pótolni, hanem egyúttal készséggel meghozzuk az áldozatot minden oly ügyben, mellyel városunknak akár szellemi, akár anyagi előrehaladását biztosíthatjuk. Nem szükséges részletesen elősorolni az elért sikereket. Elég csak szárazan reá mutatni a hat év eredményére : a regale jog megvásárlása, kaszárnya, körkemence, pénzügyi palota, községi elemi iskola építése, középkereskedelmi iskola, polgári leányiskola szervezése, vasút, Barossliget létesítése. Sok foglaltatik e néhány szóban. Mel elhagyhatunk sokat, amik, bár kisebb szaWastmKÍ de együttvéve mégis nagyban befolynak városunk csinosítására s amelyeknek mintegy záradékát fogja képezni a város tulajdonát képező „Arany Bárány" vendéglőnek folyamatba vett felépítése. S ily sikeres eredmény kihatással volt a közönségre is, amely látván minden irányban a jóakaratot, nagyobb készséggel fogott a város csinosodását előmozdító építkezésekbe úgy, hogy e hat éves ciklus a magán építkezés terén is szép eredményt képes felmutatni. Igaz, hogy az elért eredménnyel szemben városunk adóssága jelentékenyen emelkedett, azonban felvett kölcsönünk legnagyobb részt oly befektetésekre fordíttatott, amelyek míg egy részt a beruházott összeg kamatait meghozzák, más részt idővel még anyagi hasznot is biztosítanak. Amint biztosított volna szép jövödelmet már most is a regale, ha annak az állam által országszerte törvényhozásilag eszközölt megváltása e reményünknek szárnyát nem szegte volna, Az elfogulatlan itélőnek tehát el kell ismernie, hogy az első hat éves ciklusban kifejtett működésünkkel oly eredményeket vívtunk ki, amelyek a jövőben való sikeres haladást részünkre biztosítják. Az elért sikernél két iényeso jő első vonalban figyelembe t. i. a képviselőtestület és a tisztviselői kar. A képviselőtestület, amennyiben túlemelkedvén mindenkor a hagyományos szííkkebltiségen, készséggel fogadta el a tanács részéről előterjesztett, a város előmozdítását célzó javaslatokat s az azok megvalósítására szükséges eszközöket a tisztviselői karnak rendelkezésre szolgáltatta. A tisztviselői kar, mely míg egy részt korszerű újításokra vonatkozólag célirányos tervekkel állt elő, más részt a képviselűtestület határozatait szigorú pontossággal és következetességgel végrehajtotta. volt a képviselőtestület és tisztviselői lakozott folytonosan azon összhang, mely a sikernek elengedhetlen feltétele ! Az igazság és történelmi hűség ellen vétenénk azonban, ha — midőn a tisztvisesői karról szólunk — ki nem emelnők Kovács Károlyt, városunk tevékeny polgármesterét, akinek míg egyrészt a legterhesebb feladata volt a kezdet nehézségeinek leküzdésében: addig az elért sikereknél az érdem oroszlán része az elfogulatlanúl itélő előtt joggal őt illeti meg! S most, midőn hat éves mándátuma lejár, nyugodtan tekinthet vissza bevégzett müvére, mellyel városunknak tulajdonképeni átalakulása, egy új, szebb jövőt igérő irány megalkotása egybe van forrva! Sikeres leküzdése a kezdet nehézségeinek, alapvetése a város jövő emelkedésének, haladás minden irányban: ezek jellemzik az első ciklus működését. Hogy a következő ciklusban is működésünket hasonló siker koronázhassa: járjunk el most is óvatosan a sikert első sorban biztosító tényezők megválasztásában ! Válasszunk oly képviselőket, akik a polgártársaik részéről nyilvánuló eme megtiszteltetésre igazán méltók. Akik nemcsak érezik feladatuk nagy fontosságát, hanem annak legjobb meggyőződésük szerint megfelelni törekednek. Akik nemcsak a kitüntetést fogadják el, hanem a vele járó kötelezettségeknek is igyekeznek megfelelni. Akik nemcsak névleg, hanem tényleg is képviselők. Akik szives készséggel áldozzák fel idejöket, tehetségűket a közjónak s képviselői működésükben távol a személyes tekintetektől, tisztán városunk jövője lebeg szemeik előtt. Válasszunk oly tisztviselői kart, mely hivatásának magaslatán állva, példás buzgósággal, kiváló szakértelemmel tölti be hivatalát s amelynek — munkálkodás közben — egyedüli vezérelve : városunknak felvirágoztatása, a közjónak előmozdítása. „Zalamegye" tárcája. Az én első tiszteletűi jani. (Humoreszk.) Mikor, mint fiatal, kezdő orvos megtelepedtem Z.-ben s lakásom elé kifüggesztettem a hirdető táblát, kirivó vörös hetükkel hirdetve, hogy „Dr. Ipsilánti az összes gyógy tudományok tudora, képesített fogtechnikus, a bécsi sebészeti kórház volt assistense" stb; stb.; megállottam utcára nyiló ablakom közelében — csak úgy távolról, hogy a járókelők meg ne lássanak s remegve vártam az első belépő clienst. A szerencse nem sokáig váratott magára — nem kis örömömre — halk, lassú lépések, csendes kocogtatás után belépett egy jól megtermett, jól kibodrított s a szemérmetest erősen színlelő szobaleány alakjában. Részvéttel kérdeztem betegsége felől; — ő hamiskásan nevetett, hogy semmi baja nincsen, hanem a nagyságos asszony — s egy vizitkártyát nyújtott kezembe. — Nagyságos asszony — no az annál jobb — gondolám — felbontom a levélkét; a név fölött aranyos hétágú korona s alatta „Füstyné, született stb. stb., alájegyezve lakás N -utca 6-dik szám, kér, hogy a délelőtti órákban meglátogatni szíveskedjem. „Azonnal ott leszek" — mondám a mosolygó aranyosnak, ki hozzá illő bók után távozott. — Ah ! a város egyik előkelő hölgye, mindjárt az első napon tanácsomat kéri — ez nem kis szerencse s kissé öntelten gondoltam idősb városi collegáimra, kik iránt ily előkelő hölgynek nincs annyi bizodalma, mint irántam, az ismeretlen, kezdő orvos iránt. Előkerestem az utolsó divat szerint készített új öltözetem, elmémbe idéztem a tapasztalt kórtüneteket, hatásos szereket, a mcgirandó reczipéktt, összes orvosi gyógytudományom s büszkén indliltam Füstvnéhez. Füstyné csinos reggeli öltözetben várt reám s szalonfába vezetett — 40 év körüli magas nő, imponáló megjelenés. S bár arcán kisebb bágyadtság meglátszott; de vonásai egyáltalán nem tüntettek fel komoly jeleket. — Kedves orvos úr — kezdé - - én vagyok a legszerencsétlenebb teremtés az egész világon, beteg vagyok, nagyon beteg vagyok, négy-öt év óta kinoz itt a fejemben valami; ezek az itteni orvosok, ab! ezek nem értenek a nó'i bajokhoz . . . Inkább meghalok, mintsem még valamelyiket házamhoz hivassam. Kedves orvos úr! látja, nem hiszi ezt senki, a férjem sem hiszi; hanem mindezt Fürtynének köszönhetem . . . Fürtyné ? ismeri már Fürtynét? — 0 az én megölő betűm, az én halálos órám. — Férjem jó barátja az ő férjének, mi is jól voltunk együtt, a mig meg nem ismertem. — Ismerni kell a világot, ön még fiatal ember. — Ne menjen Fürtyékhez, csak oda ne menjen .... Csodálkozva hallgattam kifakadásait; de nem mertem megszakítani beszédjét. Aztán ismét beszélt, majdnem fél órán át megszakítás nélkül, élénken, elkeseredetten : férjéről, Fürtynéről, az orvosok tudatlanságáról, kik nem képesek felismerni az ő betegségét. Végül kezemet fogta s arra kért, hogy látogassam meg gyakran, figyeljem meg betegsége tüneteit; de Fürtynéhez ne menjek, semmi szin alatt ne menjek soha. Különösnek tűnt föl előttem az egész dolog s távozásom közben inkább valamely lelki betegségre gondoltam, mint komolyabb szervi bajokra. Mindegy — gondolám — az első nap még sem kezdődött rosszul — legalább van egy előkelő patieu sem, kinél naponként rendes látogatásokat végezhetek. Lassanként megismerkedtem az egész városi közönséggel, férfiakkal, nőkkel, a mint épen jött. Megtudtam azt is, hogy Füstyné és Fürtyné között régen keletkezett családi viszálkodás, ellenségeskedés fönn — a mi kisebb helységekben nem is tartozik a ritkaságok közé. Ez alatt Fiistynének rendes látogatója voltam, heves szívdobogásróí, gyakori fejfájásról, migrainről panaszkodott. Néha éjszaka is fölvertek legédesebb álmomból s mi természetesebb, hogy mentem készséges örömmel. Az, a mi ilyenkor leginkább meglepett, az a férj szokatlan nyugodtsága, közönyössége volt, a mellyel nője Jffakadásait, beteges panaszát végighallgatta. Ilyen fásult férj én nem tudnék lenni — gondolám —- s annál nagyobb részvéttel, buzgalommal igyekeztem enyhíteni szenvedéseit. Azonban gyógykezelésemnek nem volt a kívánt hatása — magam csodálkoztam leginkább fölötte; de Füstyné folyton erősíté, hogy úgy bizik bennem, mint kivűíem egy orvosban sem s ez megnyugtatott. De legszenvedőbb állapotában sem mulasztotta el, ezt a kérdést intézni hozzám : „volt-e már Fürtynénéi!" Nem voltam, dehogy voltam! — S bár az alkalom gyakran kínálkozott, föltett szándékomban állott, hogy nem is megyek mindaddig, míg első betegemet — kinek úgy látszik az orvossal szemben különleges követelményei vannak — betegségéből ki nem gyógyítom. Nem akartam hivatalos reputációmat kockáztatni. Egy napon azonban maga Füstyné férje fogott karon, sétálás közben — s a mint nője állapotáról beszélgetve — Fürtyék kapujához értünk — szó nélkül benyítá az utca ajtót s engem magával vezetett. Szabadkoztam, mentegetőztem, hogy ez részemről első látogatás volna; ezen órában, ilyen öltözetben nem tehetem, nem tehetem s vissza akartam vonulni. Füsty nevetett s bevezetett majdnem erőszakkal. Fürtynével társaságban már találkoztam ; íeltünően szép uri nő volt, mindig divatos öltözékkel s megjele nésében bizonyos keccsel, társalgásában finom, előkelő modorral. Salonjában, férje körében nagyobb számú férfitársaságot találtunk; — nemsokára belépett ő is. „Minő csoda!" — kiáltá enyelegve s kezét csókra nyujtá. „Ön szándékosan mellőz bennünket, Ipsilánty, nincs miért mentegedődzék, ön szenvedélyes, kitűnő egy orvos." E közben nevetni kezdett s -* .Lett az egész társa ság Füstyvel együtt. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.