Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-04 / 1. szám

rugó bevitellel csupán 800,000 forint értékű kivitel áll szemben. A hazánkban évszázadok óta virágzó agyag ipar emelése különösen a vidékre nézve nagy fontossággal bir, és meg vagyunk győződve, hogy a program mban jelzett ama szándék, hogy a muzeuni igazgatósága egyrészt az agyag ipar céljaira szolgáló nyers anyagokat keménységükre és ellentállásukra nézve megvizsgáltatni, másrészt az ugyanazon anyagból a külföldön előállított gyártmányokat bemutatni és egyúttal a keleti szomszédaink által használt cikkeket is kiállítani kívánja, a hazai vállalkozási szellemre kedvező befolyást fog gyakorolni. Figyelmeztetjük különösen a gazda közönséget, használják fel a kínálkozó alkalmat a birtokukon esetleg előforduló és eddig vagy éppen nem, vagy nem a kellő módon kihasznált agyag és egyéb nyers anyagoknak megvizsgáltatására. Ezen vizsgálatok eredményének a kiállításról szerkesztendő katalógusban való közzététele uj iparvállalatok keletkezésére i.s befolyással leend. E kiállításon is a kiillüldön használt legújabb és legcélszerűbb munkagépek és segédeszközök bemutattatni fognak. A kiállításban való részvétel az illetőkre nézve nem jár anyagi áldozatokkal, mert a felmerülendő költségeket a kereskedelmi muzeum fedezi. Reméljük, hogy iparosaink nagy számban fognak részt venni ezer. érdekes kiállításban, melylyel lesz alkalmunk még bővebben foglalkozni. Zala-Egerszeg rend. tanácsú város szabály rendelete a husvágás iránt. 1. §. Szarvasmarha minden esetben, juh, kecske és sertés pedig, amennyiben a közfogyasztásra van szánva, illetve iparszerüleg vagatik, csak is hatósági állatorvos jelenlétében vágható vagy szúrható le. Zala Egei szeg rend. tan. város hatósága területén szarvasmarha (tehát borjú is) csakis a közvágóhídon vágható. Minden vágató fél a vágás előtt a városi pénztárnál külön vágatási bárcát tartozik váltani és az ebből befolyt összeg a közvágóhíd építési-, fentartási és egyéb íözigazgatási költségek fedezésére fordíttalik. Ily vágaási bárca fölmutatása nélkül a közvágóhídon vágatni neg nem engedtetik. Vágatási bárca-díjak a következőkben állapíttattak neg : Szarvasmarha után 1 írt — kr. Borjú - 30 kr. Birka, kecske „ 15 kr. 2. §. Közvádóhidak felállítását, közvágóhidak, alamint magánvágóhidak tisztán tartását és ellenőrzését, svábbá a marhalevelek kezelését, a vágatási biztosok Ikalinazását és működését az állategészségügy reudezééről szóló 1888. VII. t.-cz. 14 § a és ezen törvény égrehajtására a feuállott töldmivelés , ipar- és keresedelemügyí ministerium által 1888. évi október 15-én 0.000. sz. a. kiadott rendelet 40. 51. §-ai szabályozzák. 3. §. Aki szarvasmarhát akár ipari célra, akár ina;ánbasználatra, nemkülönben közfogyasztásra szánt juhot, ecskét vagy sertést levágni akar, köteles ezen szándéát a hatósági állatorvosnak legalább hat órával a vágaís előtt bejelenteni. Ezen bejelentés kötelezettsége a kényszervágások seteire is kiterjed, ha szarvasmarha vagy k' ztogyaszisra szánt juh, kecske vagy sertés vágatik. De ha a hirtelen fellépett életveszély a vágás Ihalasztását nem engedi, az állat a hatósági állatorvos iaérkezése előtt is levágható, tovább azonban csak Mikor a gyönyörű teremtést megláttam, szivem — lintha delejes ütés érte volna — megrebbent. Bemutatáskor kezet fogtunk ; szemeink találkoztak, indketlőnk keze reszketett. Ettől a pillanattól fogva nem távoztam a szép ka oldala mellől. Beszélgetésbe eredtünk. Miről beszélittünk volna egyébről, mint a vonat fennakadásáról, borzasztó zivatarról? — Azokra nézve lehet ez borzasztó — szóltam a bbek között — kiknek otthon aggódó családjok van. z ilyen magamfajta legény-ember, kinek nincs senkije, innyebben vesztegelhet, mert senki sem aggódik érte. — Es önnek senkije sincs a világon? Hisz ez -ndolatnak is fagyasztóbb ennél a zivatarnál, — szólt szép Ilka és ábrándos kék szemeiben két fényes >ny ragyogott. — Milyen lehet az ön helyzetében az ;t? még elképzelni sem tudom. így hát, ha önt valami j érné útközben, — senki sem sietne utána? — Senki ! ha megbetegedném, bevinnének a legzelebbi kórházba; ha meghalnék, elhantolnának a [közelebbi temetőbe a fájdalom egyetlen könycseppje I k ül. — Huh! ne is beszéljen erről! Önnek könyfasztó sorsa van, — szólt és fölszárította a szemeibe ült könycseppeket. Azután el kezdett más tárgyról beszélni. Egy hétig vesztegeltünk Balaton Kereszturon. De nem bántam volna, ha az egész telet ott kelt volna is töltenem a gyönyörű, áldott-lelkű teremtés saságában. Mivel azonban a vonal egy hét múlva megnyillott lekem távoznom kellett, úgy segítettem a dolgon, ;y távozásunk napján francia és horvát útitársaimat gbiztam, kogy kérjék meg számomra a házi kisasszony Bámultukban majdnem mind a ketten muszkákká ek. De azért megtették. Ilka nőmmné lett s most hideg téli estéken sokszor egetjük azt a zivatart, mely minket olyan boldog, ides házas-életbe segített. akkor dolgozható fel, ha erre a hatósági állatorvos az állat belső szerveit megvizsgálván, engedélyt adott. Vágó vagy szúró ipart nem űzők által kényszer bői levágott és a hatósági állatorvos által megvizsgált állatok egészséges terményei csakis a városi hatóságnak engedélye alapján kerülhetnek forgalomba. 4. §. A hatósági állatorvos évi fizetése Zala Egerszeg rend. tan. város területén szabályrendeletileg van megállapítva, s ezen fizetésen kivül az illető állatok tulajdonosaitól külön szemledíjakat is szedhet, s ezen szemledíjak a felek részéről a levágás alkalmával közvetlen a hatósági állatorvosnak fizetendők. A szemledíjak : szarvasmarhától, (tehén, borjú is) juh, kecske és sertés után darabonként 10 kr. állapíttatik meg. 5. §. A hatósági állatorvos köteles minden levágandó szarvasmai hát és közfogyasztásra vágandó juhot, kecskét vagy sertést élő állapotban és levágás után pontosan megszemlélni. Ha a megszemlélt állat húsát egészségesnek találta, a tulajdonos részére az alábbi minta szerint engedélyt állít ki a közfogyasztásra bocsátásra. . . . . sz. (A vágatási lajstrom tétel száma.) Szemlejetjy. Alulírott (a tulajdonos neve, állása és lakása) a mai napon jelenlétemben levágott t (az állatfaj meguevezése) megvizsgálván húsát és belső szerveit a kivételével közfogyasztásra bocsáthatóknak találtam. Kelt 18 hó . . -n. hatósági állatorvos. Ha a a hatósági állatorvos az élő állaton oly betegséget vagy erre gyanút talált, amely miatt a hus fogyasztásra nem bocsátható, a levágást nem engedi meg. Ha ily betegséget vagy gyanút már levágott állaton állapított meg, az állat további felhasználására nem ad engedélyt. Mindkét esetben, valamint akkor, ha a betegség ragályos, de a hus értékesítését esetleg nem zárja ki, jelentést tesz a városi rend. kapitányságnak. Amennyiben a talált betegség az 1888. VII. t.-cz. 24. íjában elősoroltak valamelyike, a további eljárást ezen törvény és a végrehajtására kiadott említett rendelet vonatkozó határozmányai szabják meg; egyebekre nézve pedig jelen szabályrendelet rendelkezései irányadók. 6. §. A városi rendőrhatóság tartozik gondoskodni arról, hogy az emberi élvezetre alkalmatlanoknak talált ily húsok és szervek alkalmas módon élvezhetetlenné tétessenek, illetőleg csakis ipari célokra használtathassanak fel. 7. §. Ha a levágandó, vagy levágott állat tulaj donosa a hatósági állatorvos véleményében meg neiu nyugszik, kérelmére és költségére a rendőrhatóság felül vizsgálatot rendelhet cl. A hatósági állatorvos véleményét bizottság vizsgálja felül. A felülvizsgáló bizottság az illető állami állator vosból és hatósági orvosból áll. 8. §. A hatóság! állatorvos hatásköre csakis az állatok levágásának ellenőrzésére, az említett állatoknak élő és levágott állapotban való megvizsgálására terjed ki, ellenben a mészárszékek és hentesüzletek ellenőrzése az ezzel megbizott emberorvos ügykörébe tartozik. 9. §. Az állatok levágása csak nappal, elég világos és tág helyen történjék. — Mesterséges világítás mellett való vágatást az elsőfoku hatóság megengedhet. 10. §. A vágás mindenkor gyorsan és akként történjék, hogy az állat legkevésbbé kinoztassék. A hatósági állatorvos köteles arra ügyelni, hogy mészárosok és hentesek az állatokkal durván ne bánjanak. 11. §. A vágás után az állat feldarabolásánál gond fordítandó arra, hogy a hus a gyomor, bél és hugyhólag tartalmával be ne szennyeztessék. A fel nem használható testrészek a vágóhidról az e célra berendezett, elkülönített helyre azonnal elszállítandók és fertőtlenítő oldattal leöntendők. Beteg szerveket kutyáknak adni és egyátalán kutyát küzvágóhidra bocsátani szigorúan tilos. 12. §. A közfogyasztásból feltétlenül elvonandó: 1. A nagyon lesoványodott állatok liusa, vagyis ha a hus igen száraz, esetleg vizenyős, igen halvány szinü, ha a csontlevő kocsonához hasonló és ha kifejlődött szarvasmarhában az összes zsir 10 kgmnál kevesebb, — továbbá minden oly esetben, ha a lesoványodás belső megbetegedés következtében fejlődött ki. 2. Négy hétnél fiatalabb borjuk és nyolez napnál fiatalabb bárányok, gödölyék és malacok liusa. Fiatal í állatok liusa különben sein bocsátható közfogyasztásra, ! ha a köldök zsinór még le nem esett, ha az izomzat I kocsonyához hasonló, sikamlós és vizenyős. 3. Elhullott, megmérgezett, villámtól sújtott és erősen meghajtott állatok liusa. Megmérgezett, de később felépült állatok csakis nyolez nap múlva vághatók le, ha a mérgezés növényi anyaggal történt és három hét I múlva, ha a méreg ásványi anyag volt. Ha az állaton a következő betegségek valamelyike állapíttatott meg: a) keleti marhavész; b) lépfene (antrax); c) tereregő üszök; d) veszettség; e) juhhimlő; f) sertésorbánc; g) fonaloczkór (trichinosis); h) genyvagy sóvérüség és ennek okai közül főleg az ellési láz és az újszülöttek köldök gyuladása. Ily betegségek fenforgása esetében az állat egyik része sem használható fel. Ha e betegségek valamelyike már az élő állaton megállapítható, akkor levágását nem szabad megengedni. A hus akkor sem bocsátható fogyasztásra, ha a felsorolt betegségek valamelyikének alapos gyanúja fenforog. E betegségek fertőzése gyanújában álló állatok is csak a beteg állattal való érintkezéstől számított bizonyos idő elmulta után vághatok le, mely lépfenére nézve 6 nap, a veszettségre nézve szarvasmarhánál 4 hónap, juh, kecske és sertésnél 3 hónap, a sertésorbáucra nézve ü nap. 13. §. A többi betegségekre vonatkozólag a hatósági állatorvos a következő elvek szerint jár el : a) Ragadós száj és körömfájásban szenvedő állatok az I-ső fokú hatóság engedélye mellett csak akkor vághatók le fogyasztásra, ha a hatósági állatorvos a betegséget enyhe alakúnak véleményezi, vagyis ha az állatok |ó húsban vannak és ha genyedés vagy üszkösödés a körmök körül vagy erősebb láz nincs jelen. A száj megbetegedése esetében az egész fej, a végtagok megbetegedésekor ezek az első térdtől, illetőleg a csoukiziilettől lefelé elveteudők. b) Ragadós tüdőlobban szenvedő szarvasmarha közfogyasztásra bocsátható, ha az állat jól táplált, magas láza nem mutatkozott és ha a beteg tüdőben genves vagy üszkös gócok nincsenek ; ellenkező esetben értékesítése megtiltandó. — A beteg tüdő és a közeli nyirokmirigyek minden esetben elveteudők. c) Hnnlős juhok és sertések levágása tilos, ily betegség miatt elzárt nyájból a teljesen egészségesnek látszó és levágás után is ilyeneknek talált állatok fogyasztásra bocsáthatók. d) Rüliüs állat levágása megengedhető, ha a bőrön csak kevés pörk található és az állat jó húsban van; lesoványodott, elcsenevészedett állatoknak fogyasztásra levágása tilos. e) Gümőkórban (gyöngykórban) szenvedő állat husa fogyasztásra bocsátható, ha csak egy vagy egy mással közvedeuül érintkező több szerv és a közvetlenül szomszédos nyirokmirigyek vannak megbetegedve s az állat a mellett jól táplált és élő állapotban láznak tüneteit ntein mutatta; ha azonban egyidejűleg az egymástól távol eső és egymással csak a uagy vérkör utján összefüggő több szerv van megbetegedve, vagy egy szervnek megbetegedése esetében tőle távol fokvő testtáj nyirokmirigyei elsajtosodottak, ha általános hevenygiimőkór van Jelen, ha az izmokban is találhatók sajtos góczok, vagy ha az állat már lesoványodott, akkor az állat egészben elvonandó a fogyasztástól. Első esetben is azonban a megbetegedett szerv, valamint általában a gumós csomók elveteudők és megsemmisítendők. t) Borsókás sertések husa minden esetben elvetendő; ha a borsókák száma csekély, akkor a szalonna és a zsir hatósági felügyelet alatt történt kiolvasztása után fogyasztásra bocsátható, a kiolvasztáskor visszamaradó töpörtyü azonban a fogyasztásból kizárandó. A kiolvasztás és elárusitás nincs megengedve akkor, ha bár a betegség különben csekély fokú, a szalonnában csak egyetlen egy borsóka is található. — Az elkobzott hus és zsir petróleummal vagy rozmarin olajjal való leöntés után technikai célokra, a bőr és a serték egészen szabadon felhasználhatók. g) Mételykórban, szőrféregkórbau, kergeségben, sugárgomba betegségben szenvedő, de jól táplált állatok liusa fogyasztásra bocsátható, a beteg szervek azonban megsemmisítendők. Hasonló elbánás alá esnek a viztályogokat tartalmazó szervek is. h) Külső erőművi behatás következtében megsérült állatok levágása megengedhető, ha az állat teljesen láztalan és ha a jelen levő seb egészen tiszta s körülötte a szomszédos szövet nagyobb duzzadást nem mutat. i) Hevenyen létrejött felfúvódás vagy dobkór miatt kényszerből levágott állatok husa közfogyasztásra bocsátható, ha a levágás kellő időben történt, vagyis ha a testből a vér teljesen kiürült és ha a testen valamely más betegségre utaló elváltozások nem találhatók. j) A felsoroltakon kivül bármely más olyan betegség, mely az élő állaton a láz kifejezett tüneteit, a belső terimbeles szervekbeu pedig lázas folyamatra utaló elváltozásokat, zavaros duzzadást, vagy genye dést okozott, továbbá oly betegség, melynek következtében az állat lesoványodott, a húsnak fogyasztásra való bocsátását kizárja. Ily tünetek, illetőleg elváltozások nem létében a jól táplált állat husa közfogyasztásra bocsátható, de a megbetegedett szerv minden esetben egészben elkobzandó. 14. §. Aki a jelen szabályrendeletben foglalt határozmányok ellen vét, kihágást követ el és amennyiben cselekménye vagy inulasztáia fenálló törvények vagy ministeri rendeletek által más módon büntettetui nem rendeltetik, 50 krtól 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, a büntetés pénz behajthatlansága esetén pedig megtelelő elzárással sújtandó. 15. §. A jelen szabályrendelet ellen vétők ügyeiben, amennyiben fenálló törvények másként nem rendelkeznek, a m. kir. belügyminisíerium által 1880. évi augusztus hó 17-én 38547. sz. a. kiadott körrendeletben meghatározott közigazgatási hatóságok illetékesek eljárni. 16. §. Az ezen szabályrendelet áthágása folytán kiszabott biintetéspénzek, amennyiben fennálló törvények azoknak más célra való fordítása iránt nem intézkednek, a város szegényalapja javára fordíttatnak. Zala-Egerszeg, 1890. december 31-én tartott képviselő ülésből. Németh Elek sk., Kovács Károly sk., v. főjegyző. polgármester. Helyi, megyei és vegyes hírek. Személyi llir. Dr. Ruzsicslca Kálmán, Zalavármegye kir. tanfelügyelője, f. hó 5-én Tapolczára utazott, hol beható vizsgálat alá vette az ottani népoktatási tanintézeteket, egyúttal részt vett a megyénk szőlőtermelésére nézve oly nagy fontosságú tapoíczai vincellériskola megnyitási ünnepélyén. — Ezen uj iskola keletkezéséről, feladatáról, úgy megnyitási ünnepélyéről részletes közleményt kaptunk, mely azonban a megye-