Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-11-02 / 44. szám

IX. évfolyam. Zala-Eger szeg, 1890. november 2. 44. szám. i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A yasut megnyitása után. A megnyitási ünnepség lezajlott. Az új vasút a forgalomnak átadatott. Hogy égető szükségünk volt e vasútra, annak legfényesebb bizonyítéka ama körülmény, hogy nyomban a megnyitás után nem várt mérvben indult meg rajta a személy- és teherforgalom. Különösen — a zónadíjszabás alkalmazásával — nagymérvű a személyforgalom a megye székhelyén, főkép a szomszédos állomásokkal olyannyira, hogy — mint az október 28-iki országos vásár alkalmával tapasztaltuk — a vasút képtelen volt az utasokat mind tovább szállítani. Hiszszük, hogy hasonló alkalommal a kellő számú kocsikról idejében gondoskodnak s egyhamar hasonló baj nem merül fel. Gondoskodni fog róla bizonnyara az államvasutak igazgatósága, mely vasutunkat — amennyire tudomásunk van róla — üzemébe átvette s így közvetlen hatáskörébe tartozik a felmerülő egyes hiányok gyökeres orvoslása. Ezen ügygyei kapcsolatban azonban előtérbe lép egy másik, nem kevésbbé fontos körülmény, t. i. vájjon ki intézi az ukk—csáktornyai helyi érdekű vasútnak ügyeit ? Az államvasutak igazgatósága kétségen kivül számot fog adni évenként helyi érdekű vasutunk üzleti forgalmáról, a nyers bevételekről, nem különben a kiadásokról, valamint az esetleges évi tiszta nyereményről. Kinek fog azonban beszámolni ? Ki fog intézkedni a nyeremény felosztásáról, amennyiben az elsőbbségi kötvények évi kamatainak kiegyenlítése után ilyen maradna ? Az engedményes „Müncheni-LoealbalmActien-Gesellschaft" a részvényeseknek a mult évben kiállított egy részletjegyet, melyen a zalaegerszegi takarékpénztár, mint az említett cégnek pénztára, az egye3, kijelelt határidőkben teljesített részletfizetésekről az elismervényt megadta. Ezen részletjegy szerint az utolsó vagyis a negyedik részletösszeg fizetésének határideje f. évi október hó 23-ika volt s így akik a fizetési határidőket pontosan betartották, azok aláirt törzsrészvényeik után már az utolsó részletet is lefizették és így a részlet jegyen foglaltak értelmében jogosultak követelni, hogy részletjegyük megfelelő névértékű, előmutatom szóló törzsrészvénynyel cseréltessék be. De ki fogja a részletjegyeknek törzsrészvénynyel való becserélését eszközölni ? E kérdés maga után von egy nagyon is sürgős intézkedést. Azon intézkedést, mely hasonló, helyi érdekű vasutak létesítésénél a helyi érdekű vasút megnyitását meg szokta előzni t. i. az uk'<—csáktornyai helyi érdekű vasút részvénytársaság megala kítását. Hoff y a részvénytársaság megalakítása a vasút megnyitását meg szokta előzni, erre mutat a „Müncheni-Localbahn-Actien-Gesellschaft" által kibocsátott részletjegynek azon záradéka is, mely szerint minden részletjegy az alakuló közgyűlésen a kereskedelmi törvény értelmében egy szavazatra jogosít fel. Ha elmulasztottuk a részvénytársaság megalakítását a vasút megnyitása előtt : úgy nem egy fontos ok sürgeti annak gyors megalakítását most, a megnyitás után. A kezdet nehezségeivel minden vállalatnál, annál inkább egy ily nagy horderejű vállalatnál meg kell küzdenünk. Azonban senki sem fogja ketségbe vonni, hogy a felmerülő nehézségek könnyebben legyőzhetők, az egyes hiányok gyökeresebben orvosolhatók, ha megalakul a részvénytársaság és kezébe veszi az ügyek vezetését Tudjuk mi azt, hogy az állami vasutak igazgatósága üzemébe vévén vasutunkat, a vasút felett az igazgatást közvetlen gyakorolja. De bárki is be fogja látni, hogy az államvasutak igazgatóságánál nyomatékosabb a szava és eredményre vezetőbb a részvénytársaságnak illetve a részvénytársaság képviseletében működő igazgatótanácsnak, mint esetleg egyes állomásfőnököknek. Sürgősen kérjük tehát az ukk—csáktornyai helyi érdekű vasút részvénytársaságnak mielőbbi megalakítását azon kijelentéssel, hogy a részvénytársaság megalakításának helyéül, tekintve, hogy a vármegye és Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város legnagyobb részvényesek, a megye székhelyét tartjuk legalkalmasabbnak. A Gazdasági Egyesület hivatalos értesítője. Jegyzőkönyv, felvéve a „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" -nek 1890-ik évi szeptember hó 30-án Zala-Egerszegen tartott rendes közgyűlésében. Jelenlevők: Háczky Kálmán ügyvezető elnök, Skublics István, Kaiser József, Nagy László, Skublics Imre, Strausz Sándor, Isoó Alajos, Klassz József, Czigány Alajos, Orosz Pál egyleti tagok, az utóbbi úgy is, mint titkár. Elnök üdvözli a tagokat s az ülést megnyitja, melyen a következő tárgyak intéztettek el : 100/78. A nagymélt. földmiveiésügyi minister ur 716/11. 9. szám alatt 1890. évi július 19-én kelt leiratában helyesli az egyesület azon intézkedését, hogy a „Balaton mellékén" kipusztult és sem szénkénegezés, sem amerikai fajta szőlők inivelésével továbbra jövedelmezőleg fenn nem tartható szőlők égalji és talaji viszonyai tüzetes vizsgálat tárgyává tétessenek annak megállapítására: milyen termelési és művelési ágakra lehetne azokat a legsikeresebben felhasználni. Az egyesületet eljárásában támogatandó, a talajvizsgálat megejtésére Dezső Miklós borászati vándortanítón kivül, az esetleg figyelembe veendő más mivelési és termelési ágak meghonosítása érdemében, valamint a talajvizsgálatra nézve általában szükséges szakszerű vélemény megadása céljából, a magas minisztérium által Hensch Árpád keszthelyi intézeti tanár ur küldetett ki. Kijelenteni kegyeskedik továbbá a miniszter ur, hogy a mennyire a rendelkezésére álló eszközök engedik, hajlandó minden oly törekvést támogatni, mely a gyümölcsfatenyésztést, vagy az erre alkalmas helyeken és talajokon kereskedelmi növények termelését, vagy végül az alsórészeket veszélyeztető vízmosások keletkezésének megakadályozására a nagyobb hegyolaalok felső szegélyein az erődítések foganatosítását célozza. A nagymélt. miniszter ur kegyes leirata helyeslőleg tudomásul vétetik. 107 80. lOti. A műtrágyák jelentékeny áremelkedését olcsóbb szállítási dijak elnyerése által óhajtotta a megyei gazda„Zalamegye" tárcája. Nyakunkon a tél. (Csevegés.) Ha már nem születtem nagy urnák, képzeletben teszem magam azzá. De nézzük előbb a valóságot! Süvölt a szél, hordja az első hópelyheket, melyek ha bármily gyéren takar|ák is a földet, mégis reám ijesítettek s így megteszem előkészületeimet a télre. Míg a nagy urak udvarára négyökrös szekerek vontatják a hasábfákat, addig az én fáskamrám, mely méltatlanul hordja e nevet, csak úgy fehérlik a télre összegyűjtött kukorica torzsáktól. Örömmel legeltetem szemeimet a téli zsákmányon. Elképzelem azt a boldogságot, midőn ma este először ülök be téli szobámba dolgozni. Bizonyára nagyot néznek kedves olvasóiul, hogy nyári szoba, téli szoba, hogy illik össze a kukorica torzsákkal, mert ugyebár csak az emlegetheti a téli és nyári szalónt, kinek lakosztálya van, én pedig csak egyetlen kisded szobával rendelkezem és mégis van téli szobám is, mely átalakulás abból áll, hogy az eddig utcára néző ablakom alatt álló iró asztal, az én legked vesem bútorom (8 forinton vettem licitación) a kályha mellé vándorolt s így írás közben kényelmesen rakom egyik kezemmel a gyorsan elégő torzsákat kályhámba, uiíg másik kezem vígan fut a sima papiron. Ez még nem is minden, ami télies szint kölcsönöz szobámnak. Kgy nálam még gyarlóbb anyagi viszonyok közt levő siketnémán egy gyönge pillanatomban megkönyörülvén, vettem tőle két képet. Egyik egy mosolygó szőke leány virágkosárral, a nyár jelképe, a másikon egy még mosolygóbb, prémesbundás barna hölgyecske, ici pici kis lábaival tipródik egy hólepte sétányon. Meg voltam akadva, nem a képek nagysága, hanem szobám kicsinysége miatt. Nem tudtam a két képet elhelyezni és így arra határoztam el magamat, hogy szent Györgytől szent-Mihályig a szőke az uralkodő szín, míg szent-Miliálytól szent-Györgyig a barna. Jobb is ez így ; nem is illik egy házasulandó legény emberhez, ha izlés dolgában is kétkulacsos. Egyszerre nem tetszhetik egy szőke is, meg egy barna. De bezzeg a mult télen zavarba voltam, iiogyan, hogyan se, álló 3 hónapig egy kis szöszke leánynak udvaroltam és a kis hamis mindig azzal ijesztgetett, hogy ha elmegy ablakom alatt, benéz szobámba. Siettem is kicserélni a téli képemet a szőkével; vigasztalásul, hogy képem mosolygó barna arcú hölgye el ne komorodjék, megsúgtam neki, hogy nem lett ám kegyvesztett, lesz még nekem barna ideálom is, akkor meg a nyár közepén kerül fel a falra. A kályha adja a meleget, vigan dörömbölve kontoráz a süvöltő szélnek; nem sajnálom a kukorica torzsát, hisz kerül a „Zalamegye" kétezer előfizetőjétől honorárium bőven az irandó tárcáért, aztán a szerkesztő ur meg igen előzékeny, kedves ember, mindig szorít helyet az én csevegésemnek. Bezzeg ha én nagy ur volnék, azt hiszik, nem irnék „tárcát". Dehogy nem, úgy vérembe van az már, mint az egyszeri kanásznak a disznóőrzés, ki ha nagy úr lehetne, lóhátról őrizné kedvenc állatjait. Hát én meg hogyan is csinálnám ? Bele ülnék egy hintaszékbe, kezembe egy hosszú szárú csibukkal, mi természetesen egy ölnél nem lehetne rövidebb, kandalóm nyitott ajtajával szemközt, reá nézve az égő parázsra, mely ha hamvad, liveres inasom élesztené tel; ott görnyedne az íróasztal mellett, mint ahogy én most, a titkárom, egy szemfüles szépirásu ember, kinek tollba mondanám gondolataimat, feleségemet (mert akkor az is volna), csak oly feltétel alatt ereszteném szobámba, ha megigérné, hogy a kávés csésze mellett nem mesélné el előbb tárcám tartalmát, míg meg nem jelent és ha megjelenik, akkor se olvassa fel senkinek, sőt eltagadja, hogy férje-ura valaha tárcát irt. Hogy pedig meg ne unja magát a kis feleség, részeltetném azon kiváltsá gokba, hogy megtömhetné csibukomat, meg ringathatná székemet, de szótlanul. Csakhogy ennek is volna árnyoldala. A nagyúri henye élet nem adna tárgyat a tárcára, mert jobb a hinta székbe élvezni az édes tétlenséget, mint a zimankós, havas utcán, ahol a tárca terem, (de nem a tömött) az után szaladgálni. Máskép van az nálam, mikor jön a kérlelhetetlen tisztogatónő hosszú nyelű seprőjével, bedugja fésületlen fejét az ajtón s értésemre adja, hogy tessék sétálni menni. Ma nem is bánom, úgyis rendesnél tovább lustálkodtam, lévén vasárnap reggel, az első havas nap, legalább szemlét tartok a járó-kelőkön. Téli kabátomnak, mely évekeu át büszkeségem volt, prémjét megrágta a moly, szövetje meg tisztességes uton, az élet viszontagságai közt hagyta el szinét, ezt nem vehetem fel. De meg van! Szomszédomban van egy dohánytőzsde, hol az ünnepnapi két darab szivaromat vásárolni szoktam. Oda tisztességgel átjuthatok őszi kabátban is, onnan fogom nézni a kisvárosi élet vasárnapi téli képét. A legalkalmasabb idő ilyenkor a tiz óra, mikor az előkelő világ ájtatoskodni megy, bemutatván magát téliesen. Eltűntek a nyári újdonságok : a felfordított gomba, télre tiport véka, gyümölcsös kosár alakú kalapok, helyet adva a fehér házi nyul, biber, szilszkin sapkák Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.