Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. oktőber 12. 4-1. szám. ZALAME GYE A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Olvasmányaink. Lelki életünk fejlődésére, alakulására legfontosabb tényező az a szellemi táplálék, melyet naponként különböző olvasmányaink útján magunkba szivünk. — A lelki élet buvárlója akárhány esetben még a megállapodásra jutott egyéneknél is szembetűnően változó kedélyállapotot ismerhet föl a különböző olvasmányok hatása alatt. Nemcsak a kevesebb ismerettel, szűkebb körű világnézlettel biró embereknél áll ez ; de a magasabb képzettségű, előkelőbb államoknál sem ritkaság ; különösen a fiatalságnál és a nőknél. Kedélyök, lelki állapotok csak úgy hullámzik a különböző olvasmányok hatása alatt. A jól megirott szó hatalma versenyez az ékesen szóláséval. Gondolataink elhatározássá érlelődnek, tettekben nyilvánulnak s tetteink néha egész életünkre kihatnak — az olvasott szavak hatása alatt. Épenazért nem csekély fontosságú az olvasmány, ama szellemi táplálék, melylyel naponként foglalkoztatjuk elménket. A tökéletesített kézi- és kőnyomatú sajtók-, a gőz- és villamosság utján mesteri módon előállított eszközök segítségével naponként tudomást szerezhetünk, úgy szólván szellemi összeköttetésben állhatunk az egész művelt világgal napi lapjaink útján. Politikai és társadalmi váltságokat, üzleti ügyek-, személyi hirek-, művészi kiválóságok-, napi eseményeket — a közelebbi és távolabbi világban — mind rendelkezésünkre bocsátják napi lapjaink. Ha csak száz évvel előttünk élt Őseink szemlélhetnék azt a buzgóságot, melylyel a napi lapokat — különösen egy-egy nagyobb szabású bűneset tárgyalása alkalmával — úgy szólván felfaljuk: elcsodálkoznának rajtunk. A napi lapok ma már életszükségleteinkké váltak. Politikai párt állás s más mellék tekintetek szerint mindenkinek meg van a maga kedvenc hirlapja s a lapban is a maga rovata. Csakhogy a legtöbben ezzel teljesen meg is elégszünk. Ha csak tudományszak körünkbe nem vág: szépirodalmi, történeti, jogtudományi s más komolyabb irányú munkák olvasásába nem igen bocsátkozunk. Az, hogy magánember nagyobb összegeket áldozzon könyvekre: a kivételes ritkaságok közé tartozik. A ki áldozni szeretne, az élet ezer más szüksége miatt nem teheti ; a ki tehetné, azt nem ösztönzi szellemi szükséglete. A nyilvánosság számára álló kisvárosi könyvtáraink fölöttébb szegényesek. Jobbára csak a regénynodalom van chablonszerűen összeállítva, képviselve bennök. Még oly művek is, mint Széchenyi István, Wesselényi Miklós politikai müvei, Kemény Zsigmond, Csengeri Antal, Salamon Ferenc komoly, tartalmas, magyar szellemű essayi, munkái hiányoznak a legtöbb helyről. Az ujabb természet tudományi művek — Hermann Ottó speciális magyar tárgyú, magyar szellemű, szépen megirott művei és több jeleseké kisvárosi könyvtárakban ritkábban fordulnak elő. Komoly politikusaink pedig a miatt panaszkodnak, hogy a magyar nemzeti szellem nincs kellő virágozásban, a külföldi nagy nemzetek: angol, francia, német hollandusnak megfelelően. György Endre, országgyűlési képviselő a „Nemzet" szeptember 12-én megjelent számában, Londonból keltezett levelében panaszkodik erről, érdekes levelét így végezvén: „A nemzeti szellemnek emelése, művelése nemzeti feladat és annak fejlesztése nemzeti kötelesség. — Müveit nemzeti szellem nélkül vagy elsatnyuhtnk a hűvös cosmopolita irányban, vagy elvadulunk a legbetyárabb chauvinismusban." De hogyan fejlődhetnék valóban müveit nemzeti szellem kis városban vagy épen falun? A hol a művelődésre törekvő emberek nagyobb része is a nemzeti művelődés legfőbb eszközét, az ujabb és régibb kiváló magyar szellemi termékeket nélkülözni kénytelen. A müveit nemzeti szellem eszközlői lehetnek a nemzeti intézmények, lehetnek a közélet jelesei beszédjükkel, tetteikkel ; hozzá járulhatnak alkalmi nemzeti ünnepélyek ; a képző- és előadó művészetek: de legfőbbképpen a nemzeti szellemben irott, a nemzet életével szorosan összefüggő müvek. — Régebbiekből és ujabbakból ezeket beszerezni, állandóau a közönség rendelkezésére bocsátani a kisvárosi könyvtáraknak legszebb nemzeti missiójok volna. Mi azonban nemcsak a nemzeti szellem fejlesztésére nem fordítunk kellő gondot olvasmányainkkal : de még az általános erkölcsi törvényeket sem vesszük mindig figyelembe. Minden elővigyázat nélkül engedjük serdülő korban levő gyermekeink kezébe saját olvasmányainkat, napi lapokat, regényeket. Még az általános . becscsel biró munkák között is vannak olyanok, melyek, midőn a felnőtteknek épületére szolgálnak, a serdülő korban levő mérget szív belőlök. Hát aztán a sok idegen- és honi regénygyártó cég, mely nem a költészet nemesebb Ízlésével, nem művészi becsvágyból, csupán üzletből, nyerességvágyból dolgozik, hoz a piacra hajmeresztő regényeket, rémhistoriákat, undorító gaztetteket, aljasságokat. Tapasztalatlan lélekre ezeknek a hatása romboló. Olvasmányaink lelki életünknek lepfőbb mozgatói, izmosodhatik általuk nemzeti szellemünk, emelkedhetik általános emberi értékünk : de épúgy lehet életünk megrontója, megmérgezője, mint a túlságos mérvbe bevett táplálék, vagy a rosszul alkalmazott recipe. R. Zalavármegye küldöttsége a kereskedelemügyi miniszternél. Lapunk mult számában közöltük Zalavármegye küldöttségének tisztelgését Baross Gábor kereskedelemminiszternél. E közleményünk kiegészítéséül közöljük Svastits Benő főispán őméltóságának a küldöttség uevében a miniszterhez intézett következő, remek beszédét: Nagyméltóságú miniszter ur ! Kegyelmes urunk! Zalavármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlésének küldötteiként vagyunk szerencsések nagyméltó„Zalamegye" tárcája. Jó barátnő főkötőjéhez. (C sevegés). — A „Zalamegye' eredeti tárcája. — Mottó: „Bimbónak gondját viseljed, majd rózsa lesz belőle." Virág a leány, a legdrágább, legszebb, legkényesebb növény, mely nem éri be az éltető nap sugaraival, nem a reggeli harmat ezüst szinü gyöngyeivel, melyet a természet egyaránt nyújt a vad nefelejcsnek, a nemesített rózsának. Nagy ápolás és dédelgetés közt lesz a csecsemőből kis leány, s ez csak az anyaszeretet édes leheletétől virul, az anyaszeretet megmérhetetlen figyelme, fáradhatatlan buzgalma képes felnevelni. Nincs szó, mely annyi szépet, annyi nemest foglalna magában, mint e két szócska : „anya szeretet". Száz évig éljen egy gyermek, szentelje egész életét szülei boldogítására, habár minden ébredése azon gondolattal kezdődik, hogy miben szerezhetne örömet drága szüleinek, még akkor sem róhat le egy parányi résznél többet azon hálából, melylyel tartozik azon sok álmatlan éjért, melyet az anya a síró gyermek bölcsője mellett eltölt, azon sok aggodalomért, melyet a kis beteg gyermek felett virrasztva kiáll. Felcseperedik a kicsike, anyja térdén ülve elgagyogja az első szót: „mama" \ átkulcsolva kiskezét édes anyja nyakán, mosolyogva hajtja borzas kis fejecskéjét anyja keblére. Oh hogy repes ilyenkor az anyai szív a boldogságtól ! Csak álomnak tekinti a sok küzdelmet, melynek árán kicsikéjét feluevelte ! Az első „mama" szóban ben foglalva látja az összes hálát, mit kis leánya neki nyújthat. Az elsó' szoknyácska mily sok gondot ad a mamának ; felcifrázza, ékesíti, a szalag szinet a kicsike arcához választva kigondol mindent, mivel örömet szerez neki. Az örömteljes napokra az első felhőt az elvállás fájdalma vonja! Hosszú időre nélkülözni kell legnagyobb kincsét, ki lakást, szokást cserél, a kedves otthont, a kedvenc játék helyeit elcseréli a zord kinézésű zárda falaival. Sírva búcsúzik el játszó társaitól, a szőke liaju, kékszemű barátnőtől, a kis cicától, a Bodri kutyától, meg a virágos kerttől, a hajas babától, a játék edényektől, melyeket tán soha sem lát többé. Hisz mire haza tér, már nagy leány lesz, igen nagy leány, kinek csinos gavallérok udvarolnak, kit bálba, színházba visznek. Mert nagy idő a leány életben a zárdában töltött három év! A virág fakadást epedve várják a méhek. Körül röpködve, kellemes zsongással üdvözlik. A bimbó nem nyílik ; társai már kinyilva pompáznak. 0 szerényen hajtja bús fejecskéjét a levelek közé, felszíva az üde harmat cseppet, mely ragyogó színbe töri meg a felkelő nap első sugarait. Nem veszti el türelmét, hisz még oly fiatal, alig 18 napja, hogy a zöld szirom-takaró elhullott róla. Jönnek a darazsak. Édes szavakkal akarják nyilásra birni, hogy kelyhéből mézet szívhassanak. A bimbó tagadólag rázza fejét, halkan susogva: „Még nem jött el az igazi!" Majd egy lepke repül sebtében virágról virágra, élvezve a jelen örömeit. Annak is szemet szúr a bimbó, vágy teljesen száll reá. Nein kér, nem könyörög. Tarka szárnyai elbizakodottá tették, lábaival igyekszik szétkaparni a bimbó egymásra tapadt szirmait. Könyörög az ártatlan a kegyetlennek, hogy ne foszsza meg szépségétől ! Kacagva felel a csapodár lepke. Észre ! sem veszi a feje felett lebegő veszélyt. Csak egy pillanat műve és egy lepkeháló rabjává lesz. Napok múlnak; a bimbó lemond az élet örömeiről; nincs reménye, hogy ábrándjai teljesüljenek. Társai részvéttel nézik búslako dását, de ime egy ifjú nyalka méhe szerényen közéig, meghúzódva egy zöld levél tövében, onnan nézi, epedve bámulja a legszebb virágot. A bimbó hívogató barátságos mosolyt küld feléje. Szirmai szét tárulnak, magába ölelvén boldogítóját. Elérkezik a nagy nap, az egyesülés órája ! Nagy sürgés, forgás minden felé. A legszebb virágok készülődnek a lakodalmi tisztségekre. A választottak a legritkább virágok díszpéldányai ; köztük a százszor szép ismeretlen szín pompájában oly elragadó ! Halvány-lila (Heliotrap) szinti szirma csupa bársony, csupa selyem, a virág mosolygó szép koronáját körül övedző bársony gallér emlékünkbe hozza Stuárt Máriát, kinek össszes bájait itt egyesítve vannak. Az exoticus növényzet egy ritka példányát mindenki megbámulja ! A fiatal tő remek virága csupa sötétség és mégis oly fényt áraszt körüle, mely bóditólag hat a körül rajongó méh csapatra; a fekete virág szépségét a sárga levelek csak emelik (a méhek nem politizálnak). A vizi növényeket Nilus szép liliomu képviseli, koronája fehér, levele tengerzöld, majd fakadó rózsa bimbó a Margit főhercegnő halvány piros rózsáiból, kit először ért és még szebbé tett a nyugodni készülő nap hozzá küldött utolsó sugara. Ily szép virágok, a párjokul választott nyalka méhek oldalán, rajongták körül az ünnepeltet: a bájaiban pompázó narancs virágot. Az ünnepélyes hófehér szin, az ártatlanság színe hosszú fehér fátyolyával megalkotta a legszebb szin harmóniát. A kis nefelejcs, társával a szép szekfüvel sürgölődik, forgolódik. 0 a ház lelke. Maga választotta a gondos Mártha tisztét. Neki is van már vőlegénye ; csak idő kérdés, hogy egyesüljenek. Megosztja az örömanya gondjait. Páratlan figyelemben részelteti vendégjeit.