Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-10-12 / 41. szám

ságod kegyes szine előtt megjelenni, azon reánk nézve kiválóan megtisztelő megbizatással, hogy tolmácsai legyünk a hálás elismerés benső érzetének, melyet osztatlanul tápiái törvényhatóságunk egyeteme nagyméltóságod kegyességéért, hogy az Ukk—csáktornyai helyi érdekű vasutunk kiépítését kegyes segélyével és felkaroló magas pártfogásával a tényleges megvalósuláshoz eljuttatni méltóztatott. A hálának és reménynek érzetét, kegyelmes úr ! ! az örök gondviselés oltá az emberi szívbe és mi megbízatásunk hív teljesítésébe e keltőnek együttes kifejezését kell, hogy foglaljuk, mert önként indít hálára az, hogy vármegyénk nagykiterjedésű vidékeinek a közforgalom előnyeitől eddig teljesen elzárt és országos segélylyel is arányosan soha nem istápolt állapotát nagymeltoságod kegyes jóakaratával felismerve, nem késett a vasút létesítesével megadni a leghathatósabb segély eszközét arra, hogy érdekelt vidékeink a gazdasági és culturalis feJvirulasnak áldásaiban részesülhessenek; de ezzel egyszersmind kell, hogy megyénk jövőjére nézve felköltse reményünket anuak biztos tudata, hogy a mit nagy méltóságodnak magas figyelme érint, az megnyerte a sikernek allandó zálogát, a talizmánt, mely a feltornyosuló nehézségek közepette is azok leküzdésének biztos ösvényén vezet a törbetlen erélynek — feláldozó munkásságnak és igazi hazafiasságuak szent céljához, szeretet hazánk jólétének felvirulásához. Azért engedje meg Nagyméltóságod, hogy a haza érdekei körül szerzett Koszorújának annyi számos és országos becsű virágai között is mi a közvetlen vármegyénkre virágozó vasutunk létesítését kegyeletünkben elbcrvadhatlaunak tartsuk, és ezért a kebleinkben őrzött köszönet mellett kifejezhessük megyénk közönségének azon esedezésót, liogy vasutunk megnyitásának ünnepét, melylyel megyénkre a szorgalmas munkásságnak — az ipar- és kereskedelemnek uj gyümölcsöző korszaka nyílik, magas jelenlétével örömteijessé tenni, és arra megyénk székhelyét Zala-Egerszeg városát boldogító látogatasával szerencséltetni kegyeskedjék. Mély tisztelettel kérve ezen esedezésünk kegyes teljesítését, szivünk mélyéből kívánjuk, hogy a haza felett őrködő isteni gondviselés tartsa meg .Nagyméltóságodat dicsőséges pályáján az emberi kor végső hátá ráig, és a hazára üuvöL árasztó fényes sikereivel a legszerencsésebben és legboldogabban éltesse. Dunántúli közművelődési egylet. A dunántúli képviselők a következő körlevet intézték a dunántúli megyék és főbb városok alispánjaihoz, illetőleg polgármestereihez : „Tisztelt alispán (polgármester) úr I A dunántúli képviselők, miután a dunántúli közművelődési egylet létesítésére irányuló mozgalmat megindították, felhívást intéztek a Dunántúl társadalmához, hogy ez a megindított nemzeti mozgalmat támogassa, a szép és hazafias célt valósítsa meg. E felhívás, mely a közművelődési egyesület célját részletesen kifejtette, még a nyár tolyamaban számos példányban megküldetett tisztelt alispán (polgármester) úrhoz azon kérelemmel, hogy azt a megyéjében (városában) szétosztassa. E szétoszlás tisztelt alispán (polgármester) ur szives jelentése szerint meg is történt. Elérkezett tehát ideje a bazatias cél közvetlen megvalósításának. Ep ezért a Dunáutúl orsz. képviselői október 2-án tartott ülésükben elhatározták, hogy a dunántúli közművelődési egyesület szervező és alakuló közgyűlését f. é. november 20-án megtartják s pedig Budapesten d. u. 4 órakor a majd annak idején hirlapilag közzéteendő helyiségben. De a hazafias ügy sikere azt követelheti, hogy e közgyűlésben a dunántúli társadalom minél több kitűnősége vegyen részt. Ep azért a Duná: túl országos képviselői felkéretik tisztelt alispán (polgármester) urat, j szíveskednék oda hatni, hogy a meghívottak a közgyü- , lésen meg is jelenjenek. Es hogy a közgyűlés annál j impozánsabb legyen, méltóztassék a legközebbi megyei I (városi) közgyűlésen indítványozni, hogy a megye (város) külön is minél számosabb tagu küldöttség által képviseltesse magát. Hazafiúi üdvözlettel: a dunáutúli országos képviselők nevében : Széli Kálmán sk., elnök, Beksics Gusztáv sk., előadó. Zala-Egerszeg, 1890. október 5 én. Tekintetes Szerkesztő Ur! Egy éve mult el annak, hogy Zala-Egerszeg rend. tan. város több műkedvelő és műértő úr meghallgatása és véleménye alapján a r. k. kántori állást újból betöltötte. Ugy a kántorválasztás előtt, mint a zenepróbák alkalmával hangoztatták, hogy az uj kántor egyik főfeladata leend a tanuló ifjúságot az énekben oktatni és őket négyes énekhangban tanítani. Azonban a f. hó 4-dikén tartott hivatalos istentisztelet alkalmával sajnálattal voltunk kénytelenek tapasz talni, hogy az iskolás gyermekek nemcsak a templomi énekben részt nem vettek, hanem a „Magyar Hytnnust" sem tudják rendesen, annál kevésbbé négyes hangban elénekelni. Ebből kitetszik, hogy az uj kántor úr, ki annyi jeles pályázó közt volt szerencsés ez állást elnyerhetni, a gyermekek énekoktatását kötelességei közé nem sorozza. Én, ki a kántorválasztás alkalmával a műbírálók közt működni szerencsés voltara, kötelességemnek tartom ezen általánosan feltűnő körülményre a város tekintetes polgármesterének figyelmét felhívni s őt e helyütt tiszteletteljesen felkérni, miszerint a r. k. kántor urat kötelessége ezen réizének teljesítésére! a gyermekek rendszeres énekoktatására hivatalos hatáskörénél fogva felhivni kegyeskedjék 5 — egyúttal biztosítom polgármester urat, hogy ebbeli eljárásának sikere a polgárság és a közönség általános és osztatlan tetszésével fog találkozni. A tek. szerkesztő urnák alázatus szolgája : Lányi Kálmán. Védekezzünk tűzvész ellen. Az 1S90. év sok helyen ismét gyászos emléket hagyott maga után! Viruló városok, falvak házaira szállott a vörös kakas, pusztulást, nyomort iiagya maga után. Tokaj, a szép város, nagyobb részében romban hever! Devecser, Moór és az ország számos nagy és kis községe elpusztulva, lakosai ínségben, hajléktalanul, midenüktól megfosztva, kétségbeesetten látják egész életük fáradságának eredményét megsemmisítve, önmagukat és családjukat a nyomornak kitéve. Megdöbben a lélek e pusztulás ily nagy számának tudatára s önkéntelenül felmerül a kérdés, hogy váljon a mult oly számos szomorú emléke, a tűzvésznek oly gyakori ismétlődése, oiy kiinoudliatlau sok vagyon és érték pusztulása nem tette-e az embereket gondosabbakká, nem serkentette-e nagyobb elővigyázatra, avagy nem indította-e oly rendszabályok és eszközök igénybevételére, melyek az ismétlődve bekövetkezhető veszedelemmel szemben a védekezést elősegítik, a tűzvész lehető gyors elnyomására akalmasak, de főleg továbbterjedésének lehetőleg biztos gátot vethetnek ! Fájdalommal kell konstatálnunk, hogy hazánkban, dacára az oly gyakori tűzvészeknek, melyek egész városokat és falvakat hamvasztottak el, jólétben, gazdagságban élt családokat juttattak koldusbotra, a tűzvész elleni védekezésre való óvintézkedések vagy nagyon csekélyek, hiányosak, vagy igen sok esetben egyáltalában nem léteznek. A tűzvész elleni védekezés egyik eleugedhetlen feltételét — a jól szervezett tűzoltóság és a tűzoltó fecskendőknek kellő számban és jó szerkezetben való készenlétben tartása képezi. Sajnos, hogy különösen az utóbbi a személy és vagyonbiztonság ezen nagyfontosságú védelmi eszközének hiánya, avagy hiányos, nem Vigan vau a társaság. A szereplő méhek törekesznek párjaiknak kegyébe jutni. Az a szótlan jól megtermett méhe csak úgy szórja szellemszikráit, hogy kicsaljon egy mosolyt, egy ragyogó tekintetet, mérges pillantást vetve a rózsa bimbó párjára, kiben verseny társat lát, a Nílusi liliom jókedvű vőfénye mindenhol megfordul, meg akarja az egész világot hódítani; ügyes jószág, talán sikerül neki. Az uj asszonynak először van fején a piros főkötő, mely oly kedvesen illik fekete hajához, halavány arcához. A tükör jóbarát; most is mintha mosolyogva azt susogná neki: „Soha ily szép nem voltál !

u Nyitott ablakhoz megy, hogy kitekintsen uj otthona udvarára, hol már az össze sereglett kiváncsi baromfiak várják úrnőjüktől a reggeli eleséget, melybe eddig az öreg gazdaasszony részeltette ; a lord vizsla, férjem uram kedvence, barátságosan csóválja farkát, igyekszik megelégedését és ragaszkodását egy kéznyalással tolmácsolni. Kilép az udvarra. Galambok szállnak eléje, tenyeréből eszik a tiszta búzát. Lévén vasárnap reggel, a jágerlegények a folyosón sorakoznak, szó-szólójuk ékes nyelven üdvözli a ház uj asszonyát, az erdő elkésett őszi virágaiból csokrot nyújtva át; mindenki kegyét keresi, mindenki dédelgeti, mégis oly idegen neki minden ; mert szive ismerősét, a férj uramat, a kötelesség az irodába szállította. Bemegy a szobába, melyet a figyelmes férj annyi gonddal, annyi csinnal, kényelemmel rendezett be, íróasztalán találja leánykori csecsebecséit, melyek egykor örömet okoztok neki; ma már csak emlékek. Elfogná a honvágy, ha az első ebéd nem adna gondot. A figyelmes asszonyka azt férjecskéje kedvenc ételeiből állítja össze vasárnapi szokás szerint, rizsleves után marhahús, réce pecsenye, diós felfujott járja, a szakácsnő arcához szokni sem kell, hisz a régit hozta magával. Már delet harangoznak, az asztal kettőre terítve, türelmetlenül várja férjét, kétségbe esve, mert mint tapasztalt házi asszony tudja, hogy összeesik a kása, ha '/

4 óránál tovább a sütőbe marad ; a rizskása meg szétomlik a levesben, a pecsenye azzal meg éppen nagybaj van ; ha kiveszszük, kihűl, ha bent hagyjuk, össze sül. De hála Isten már jön ! Siet eléje, megöleli, dédelgeti, finom batist zsebkendejével letörli homlokát, no még egy puszi a szájra és menjünk ebédelni. Hát még az első nagy ebéd ? Nyolcad napra eljön az ujmama, az ujpapa, a régi mama is, meg a kis sógor asszony, a sógor úrral, . . . most ... ha igen nagy ebéget csapunk, hátha pazarlónak tartanak, pedig ma ki kell tenni I Az ügyes házi asszony eltalálja a közép utat. A 4 tál ételt megtoldja asiettal, 110 meg sütemény, gyümölcs, az uraknak fekete kávé, a férj uram csak kapuezinert iszik. Mily boldog az ifjú asszony, mikor az ujmama, midőn előjár a kocsi, homlokon csókolja leányát, „minden igen jó volt, örülök, hogy fiamnak ily ügyes, takaros neje került, mégis becsüld ám lelkem fiam ! A papa mosolyogva nézi fia boldogságát, megcirógatja kis menyét, ki most teszi nyakára a téli sált, kezében gyufás dobozzal, hogy az újra megtömött pipát meggyújtsa az útra. Ismét üres a ház. A férjecske megelégedett mosolylyal adja tudtul nejének, hogy kiállta a tüzpróbát. Az idő sebes szárnyakon halad! A boldog enyelgéssel töltött évek után jönnek a gondok ; a szerelem helyet ád a szeretetnek ; a szeretet szárnya alól előlép a megszokottság egyszerű és állandó rokonszenve. Ilyen az eszményi házasság ! Annyi szépet ígér és ezek a gonosz férfiak még sem akarnak házasodni. Hiksos. megbizható volta miatt kellett ez évben is oly roppant sok községnek elpusztulni, mert a kitört tűzvésznek nemcsak útját állni nem bírták, de tűzoltó-fecskendők hiánya miatt keletkezésében elfojtani sem tudták. E szomorú tapasztalatok újra intő és iigyelmeztetujjmutatások azon kötelességekre, melylyel úgy önnia gának, mint embertársainak tartozik minden polgára a hazának, hogy tűzveszély ellen a szükséges védekezésről gondoskodjék, a tűzoltó intézmény létesítéséhez és fejlesztéséhez mindenki hozzájáruljon, mert ne feledjük az írás szavait: Ma nekem, holnap neked! Tűzoltó-testületek alakítását tartsa kötelességének minden jó érzésű polgára a hazáuak, kezdeményezze vagy járuljon hozzá, hogy ez uton is a lehető megtétessék az oly gyakori nagymérvű tűzveszélyek korlátok közé szorítása céljából. Jusson eszébe mindenkinek, hogy mindnyájunkat érhet veszély, szövetkezzünk tehát annak elhárítására, szerezzük meg a hozzá nélkülözhetlen fegyvereket. Ne legyen község széles e hazában tüzoltó-szeruk nélkül; nagyságához, házainak számához arányban álló tűzoltó-fecskendő legyen minden faluban, ugy hogy minden 50 lakóházra jusson egy tűzoltó-fecskendő, és pedig 50 ház területén elhelyezve, hogy tűzvész kitörése esetén mindig közei kéznél legyen; 50 lakház tulajdonosa együttesen könnyen megbírja egy tűzoltó-fecskendő beszerzési költségét, kezelésébe és gyakorlati alkalmazásába pedig az 50 lakház ifjai és térfiai begyakorolhat ják magukat, vagy begyakoroltatják magukat a főváros vagy valamely vidéki tűzoltó-testűlet parancsnoka által. Látjuk, hogy az oly nagy mérveket öltött és oly számos tűzeset a kormányt is tevékenységre serkentette, s nem egy üdvös rendeletet bocsátott ki. Tudjuk, hogy minden község tartozik tűzoltó-fecskendőt beszerezni, 8 hogy egyrészt a magyar iparon lendittessék, másrészt és főleg a legjobb szerkezetű és tökéletesen megbízható fecskendőkhöz juthassanak a bevásárlók, első sorban hazánk egyik legrégibb és legjobb hírű gyárának, Geittner és Rausch tűzoltó-fecskendőinek beszerzését ajánlotta a belügyminiszter rendeletével. Midőn a magas kormánynak bizonyára alapos meggyőződésből eredő ajánlását örvendetes tudomásul veszszük, mint a valódi jónak méltáuylását s a közjó érde kében való nyilváuítását, alkalmat veszünk egyszersmind arra, hogy a Geittner és Rausch tűzoltó-gyáráról és fecskendőiről elmondhatjuk egyet mást annál is inkább, mivel néhány nap előtt, ünnepelte négyszázados fenn állása emlékét. Egyszerűbb és jobb szerkezet már el sem képzel bető, mint a Geittner és Rausch-féle fecskendő-szerkezet, amit csakis az évtizedek óta szakadatlanul folytatott lelkiismeretes és szakavatott gyártás eredményezhet. Állandóan Rausch Ferenc egyedüli cégtulajdonos veje Köhler István gyárigazgató vezetése alatt áll, akinek szakértelme oda vitte a fecskendők szerkezetének tökéletességét, hogy még a külföldön is elismeréssel adóznak különösen mély szivóképességü fecskendőinek, s hazánkbau pedig utánzója nem egy akad. Huszonöt éves mult gazdag tapasztalataira tekint a gyáros cég vissza, folytonosan növekedő bizalom és elismerés közepett s ez magában véve elég garantia arra nézve, hogy teljes mértékben ajánlható legyen. Minden néven nevezhető különös befolyás és erőszakoskodás nélkül ily szép eredményt kivívni dicséretes dolog s csak is a becsületes és tisztességes szak értelemmel párosult munka eredménye! Díszére válik e gyáros cég hazai iparunknak annál inkább is, inert gyártmányai több ezer példánya nemcsak hazánkban, hanem versenyképességénél fogva a külföldön is elismert kitűnő minőségű árucikket képeznek. Pártoljuk tehát a hazai ipar ily kitűnő termékeit beszerzéseink alkalmával s ne engedjük, hogy esetleges látszólagos árkülönbözet leszorítsák azokat a versenytérről. A különbözet mindig a minőség rovására konstatálható ; főleg pedig oly tárgyú gyártmányoknál nem jöhet ez tekintetbe, melyek beszerzése életbiztonságukat ép ugy, mint vagyonukat —- mely a nemzet vagyona is — van hivatva a bősz elemmel szemben megvédelmezni. Terjesszük ki figyelmünket a tűzbiztosításra is, mely egyedüli mód arra nézve, hogy némileg kárpótoltassunk a szenvedett veszteségünkért. A tűzbiztosítás hazánkban már ma elég jól meg van honosulva, a mi helyes és kivánatos, vajha minden ház tulajdonosa biztosítaná vagyonát, ingóságát! Ámde ezzel még nem tétetett meg minden, azért még mindig igen sokat kell tenni a tűzvész elhárítására. Visszatérve az elmondottakra, ajánljuk, hogy első sorban tehát minden községben megfelelő számúi és jó szerkezetű, tűzvész esetén jól használható tüzfecskendő legyen, alakuljanak a lakosok ifjai és térfiai tűzoltótestületekké, gyakorolják be magukat a tűzoltó-fecskendők kezelésébe, az fogja megadni a lakosságnak nyugalmát, hogy tűzvész esetén bátran szembe szállva a bősz elemmel, azt gyorsan lehessen elnyomni ós meggátolni továbbterjedését, s jövőre bizonyára kevesebb lesz a nagymérvű tüzesetek száma. Adja Isten, hogy ugy legyen ! Osy Mihály Helyi, megyei és Yegyes hirek. Személyi hirek. Dr. Kunts Adolf csornai prépost e hó 9 én Türjéről Keszthelyre érkezett. — A walesi herceget, továbbá gróf Bethlen András földmivelési minisztert Festetics Tassiló gróf Keszthelyre várja. Az angol trónörökös vadászni fog, a miniszter a gazdasági intézetet látogatja meg. Kitüntetés. A király dr. Mangin Károly, Zalavármegye főorvosának, a közszolgálatban és a közegészségügy sikeres előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréseül a királyi tanácsosi cimet adományozta. — Tevékeny és ügybuzgó főorvosunk eme kitüntetését vármegyénk közönsége örömmel veszi tudomásúl, mint méltó jutalmát a közpályán negyed századon keresztül szerzett kiváló érdemeinek.