Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

III. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. december 1. 48. szám. ZALÁMEGYE i, m ii rt Irrlr i t i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Falusi népünk erkölcse érdekében. Aki köznépünk életviszonyaínak figyelmes szemlélője : annak fájdalommal kell tapasztalnia, mint sülyed fokról-fokra népünk erkölcsisége s ami evvel oly szerves összefüggésben áll: vallásossága. E baj káros voltát, hogy többel ne, magának mély gondolkozású ódaköltőnknek ama sokat jelentő s a történelemben nem egyszer bebizonyult szavaival is igazolhatjuk : „Minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész : Róma ledül s rabigába görbed." Ha kutatjuk a baj okát, nem szabad megfeledkeznünk ama szomorú ténykörülményről, hogy napjainkban társadalmunknak az erkölcsről igen tág és laza fogalma van s e veszedelmes betegség nemzetünk testén rohamosan terjed tova s eljutott már népünk legalsó rétegéhez is. De elősegítik a bajt egyes, a köznép körében észlelhető rosz szokások is, melyeknek mielőbbi megszüntetésén fáradozni legszebb és legnemesebb feladata azoknak, kik a nép között élnek, a nép előtt tekintélylyel birnak, s akik ép e körülményből kifolyólag példájuk és tetteik által a bajon legkönnyebben segíthetnek. Ne feledjük ugyanis, hogy ha valahol, úgy a köznépnél érvényesül leginkább azon életigazság, hogy a példa vonz és egy embernek jó példája több hatással van a népre, mint sok másnak buzdító szavai, jóakaratú tanácsai. Nem tartózhatik egy hirlapi cikk keretébe a létező bajok részletes felsorolása, valamint e bajok orvoslását célzó intézkedések tüzetes megbeszélése. Mi egyelőre csak reá akarunk mutatni a betegségre s ezáltal az illetékes körök figyelmét arra akarjuk irányítani. Egyet azonban már most sem hagyhatunk említés nélkül, melynek beszüntetését mielőbb óhajtanók, mint a létező bajok egyik fŐforrását s ez a faluhelyeken téli időszakban dívó fonók. Ki ne hallott volna egyet mást már a községekben fennálló fonókról, melyek gyfilhelyül szolgálnak a falu fiatalságának. Azok a helyek ezek, melyek oly sok rosznak kutforrásáúl szolgáltak már, melyek sok, jobb sorsra érdemes ifjúnak és hajadonnak romlását idézték elő. Alig esteledik be, készülnek a leányok, menyecskék rokkáikkal a fonóba s mivel ezen időszakban ifjainknak falu helyeken úgy szólván semmi elfoglaltságuk sincs, ezek is a kijelelt helyre sietnek. A szülők szórakozási helyül tekintik a fonókat s könnyen eresztik oda gyermekeiket e bünbarlangokba. Nem egy helyen a község józanabb része belátván e helyeknek káros hatását, azok beszüntetésén fáradozik. A hatóságok is nem egyszer emelték már fel szavukat s intézkedtek a fonók beszüntetése tárgyában, fájdalom azonban, buzgalmuk, jóindulatú törekvésük megtört a köznép közönyén ; mivel sok helyen ép az elöljáróságnak oltalma és védnöksége alatt állanak, holott magának az elöljáróságnak kellene e tekintetben a legjobb példát mutatni. Hogy minő káros hatással lehetnek ezenI helyek a közerkölcsiségre, feleslegesnek tartjuk bőven magyarázni. 1 Elég talán csak felemlítenünk, hogy midőn a két nembeli fiatalság minden ellenőrzés nélkül egészen magára hagyatva késő éjig együtt van, mikor nem egyszer egy-egy furulyaszó vagy cimbalom mellett táncra perdül a fiatalság s ezzel zárja be a munkát: úgy ilyenkor bizonynyára nagyon is lazul az erkölcs, tág kapú nyilik az erkölcstelenségnek s az alkalom bőven megtermi nagyon is keserű gyümölcseit. De nemcsak közerkölcsiség tekintetében károsak e helyek, hanem veszélyesek azok egyúttal a közrend- és közbiztonságra nézve is. Akol a mindkét nembeli, heves vérű fiatalI ság egybegyűl, ott nem is csudálkozhatunk affelett, hogy vígan, sőt zajjal foly a társalgás ; fokozódik ez, ha reá gyújtanak az ilyenkor elmaradhatlan dalra. Utca hosszat szól az ének haza menetelkor, nem kis boszuságára a békében nyugovóknak, akik még fel sem is igen szólhatnak ez ellen, anélkül, hogy a jó kedvű fiatalságtól a magukét szóval meg ne kapnák. Méar szerencse, ha csak szóval adják vissza s nem kiséri a szót nyomban tettlegesség. Hány esetben támadt már ily helyeken tűz, midőn az összehalmozott kender és len között égő gyertyával vagy mécscsel jártak, avagy egyik-másik legény pipájából a tűz kiesett ! A tolvajoknak is segélyére vannak a fonók, főkép ezek szomszédságában. A szomszédok habár az éktelen lárma miatt nyugodni nem igen tudnak, az udvarukban vagy gazdasági épületeik körül történőkre nem figyelhetnek s a tolvaj észrevétlenül végezheti gaz munkáját. Egy szóval száz és egy ok szól amellett, hogy e helyeket a legszigorúabban betiltsák. Nagyon is üdvös hatósági intézkedés volna tehát a községi elöljárókat a legszigorúabban és felelősség terhe mellett utasítani, hogy a fonókat községeikben azonnal betiltsák, vagy ha esetleg ilyeneket akarnának egyik-másik községben felállítani, úgy azt tőlük telhetőleg megakadályozzák. Tudjuk, hogy nehezen megy ez ; mert a nép megszokta, kedveli e helyeket s azok káros hatását felfogni nem akarja, azonban népünk közerkölcsisége égetően szükségli és hangosan követeli a fonók mielőbbi beszüntetését. Jegyzőkönyv. Föl véve a zalaegerszegi járási községi és körjegyzők egylete által Zala-Szent-Ivánban 1889. évi november 9-én tartott őszi rendes közgyűlésből. Jelenvoitak: Simonffy János elnök, Molnár István, Vucskics Ignácz, árvay Gábor, Tóth Gyula, Jobbany Géza, Hártl János és Zagyvay Ferencz egyleti tagok és Füzy Kálmán ságodi s. jegyző mint vendég. Elnök a megjelent tagokat üdvözölvén, azon sajnálatának kifejezése mellett, hogj a tárgyalandó ügyek fontosságának dacára is a tagok teljes számban meg nem jelentek, felkéri a kartársakat a tárgyaknak komoly, férfias megvitatására s az ülést megnyitja. Fölolvastatott az egylet életét hiven előtüntető, lefolyt évi működéséről részletesen számot adó, kiváló gonddal készített következő elnöki jelentés : „Zalamegye" tárcája. Az anyós. — A .Zalamegye'' eredeti tárcája — I. Igmándy Elemér földbirtokos összeesett termettel ül karosszékében. Olyan szegény, mint a megtépett alkotmány. Agyában erősen villámlauak, cikáznak a gondolatok. Égő homlokát két tenyerébe szorítja, hogy szét ne robbanjon forrongó teje. Tantalusnak nézné szegényt az ember, ha hűs szobában nem ülue. Gondolataiból erős kopogtatás zavarja föl. A kopogtató nem is vár választ; belép. — Jó nnpot kivánok. Van szerencsém magamat bemutatni. Robicsek Elemér vagyok. Igmándy föltekint. Sötét arcát pillanatra derű futja be. — Ébren vagyok vagy álmodom? Te vagy druszám? te vagy Elemér? — Amint láthatod: testestül, lelkestül. — Servus I Isten hozott! Igmándy és Robicsek ölelkeznek s a viszontlátás öröme után mindegyik helyet foglal. Igmándy minden áron örömet, derűt akar homlokára erőtetni, de teljesen nein sikerül neki. Arca olyan, mint a szaggatottan fölleges ég. — Honnan kerültél elő a nagy világból Robicsek barátom? — kérdi az érkezőtől. — Most direkt Budapestről jövök. — Tán hivatalban vagy ott? — Amint vesszük: igen és nem. — De valami csak vagy ? — Minden és semmi. — Hogyhogy? — Zsurnaliszta vagyok. Atomja egy nagyhatalom nak. Vidéken, a ti fölfogástok szerint: óriás. írok hol egyik, hol másik újságnak szeretetreméltó ostobaságokat és díjaznak érte. De egyéb keresetem is van, különösen követválasztások idején. — Talán csak korteskedel ? — Ah nem! Ilyen közönséges szerepre mi fővárosi zsurnáliszták nem is vállalkozunk. Hanem föllépünk követjelöltnek. — Nem rossz foglalkozás, de sok pénz kell hozzá. — Tévedsz, barátom! Ez nekem kenyérkeresetem. — Hogyan ? — Hát ahol két képviselőjelölt van, ott egy bar madik mindig elkel. Pár száz embert jó szóval, hatásos beszédekkel is meg lehet nyerni mindig. Ilyen pár száz szavazóéit pedig egyik győzelemre szomjas képviselőjelölt sem sajnál pár ezer forintot. Na de egyelőre erre ne vesztegessünk szót. Már értesültem családi körülményeidről is úgy futólagosan. Hallom : kedves kis fele séged és véghetetetleniil szeretetreméltó anyósod van. Mi? Elkomorulsz? Talán csak rosszul értesültem? — Mint a legjobban értesült napilap. Feleségem kedves teremtés; ez tagadhatatlan; de anyósom? Bitit! Emlékezzél Oentaurusra 1 Na hát az igen kedves teremtés lehetett hozzá képest. —• Ila indiserétnek néni találod kérdésemet, mondd, kérlek, hány esztendős? — Negyvenkét esztendős. A legveszedelmesebb átmeneti korszak. —• Érdeklődik valami iránt különös előszeretettel ? Vannak-e hatalmas bogarai? Hiúság van-e benne? — Érdeklődik miuden iránt, arai pénzbe kerül. Van bogara több, mint a magyar nemzeti Múzeumnak. Es hiúsága végnélküli. A férfiak között dominálni kiván mindenütt szépségével és szellemességével. Mert roppant szellemesnek tartja magát. — Igazán? Pompás! Valóban pompás! Pajtikára, neked — megengedj a bizalmas kifejezésért! —• bolond szerencséd vau. Hisz az ilyen anyóst lehet a legkönnyebb szerrel lerázni nyakunkról. Mondd meg őszintén: örömest leráznád nyakadról. — Hogy örömest-e? Minden ujliold-vasárnapon két helyen mondatnék Te-Deumot. Itt, ahonnan elment és ott, ahova a jó Isten vinné. — Mit adsz, ha megszöktetem? — Tréfálsz pajtás ? — Nem én! Még egyszer kérdem: mit adsz, ha megszöktetem ? — Válassz egyet pusztáim közül. — Jól van! Ne mondd, hogy önző vagyok. Tőled nem kivánok ilyen nagy dijat. Megteszem olcsóbbért is. Mesterségem ez nekem, csak úgy, mint a zsurnalisztaság. Már hat barátunkat szabadítottam meg a földi purgatoriumtól. Te léssz a hetedik. — Komolyan vegyem szavaidat ? — A lehető legkomolyabban. — Te druszám! pajtás! ha le ezt a csodatevő hatalmadat bemutatod, ha már pusztát nem fogadsz el, hát megteszlek országgyűlési képviselőnek. Erre keze niet adom. Hisz te aranyba foglalni való ember vagy. Gyere! gyere! rögtön bemutatlak anyósomnak és nőin nek. Haditervedre nem vagyok kiváncsi. Csak azt add tudtomra, mikor kiáltassalak ki képviselőjelöltnek ? Mai szamunkhoz fel iv melleklet van csatolva.