Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

Tisztelt uraim! Midőn egyleti alapszabályaink értelmében a nagyon tisztelt egyleti tag urakat az ez évi őszi gyűlésre ide e helyre összehivatni szerencsés lehettem, — még szerencsésebbnek érzem magamat, hogy ez alkalommal már egyszer egyletünk örvendetes elő meneteléről adhatok jelentést és elnöki kötelességemnél fogva sietek is a következőket tudomásukra hozni : Az ez évi február 25 én Söjtörön tartott tavaszi egyleti gyűlésünk majd minden határozatát az ez évi szeptember 23-án Nagy Kanizsán tartott megyei egyleti gyűlés köztetszéssel fogadta és magáévá tette; mert a zala-egerszegi járási jegyzői egylet azon indítványát, hogy a marha levelek kiállításának a jegyzőktől történt elvonása által megcsorbított javadalom kártalanítása iránt a tettes törvényhatósághoz felterjesztés intéztessék, egy hangúlag elfogadta és a szükséges intézkedések magtételét el is határozta; továbbá ugyan annak indítványára a megyei jegyzői nyugdíj kezelő bizottságba Csirke Iván keszthelyi, Simonffy János boczföldi jegyző urakat megválasztotta. De elfogadta a föntebb jelzett járási egylet azon indítványát is, hogy az illető hatósághoz tétessék egy oly értelmű felterjesztés, a mely szerint a községi tisztujítások oly időben ejtessenek meg, hogy az újonnan választott községi tagok és elöljárók hivatalaikat mindig az év első napján már elfoglalhassák. A nevezett járási egylet azon indítványát, hogy felejthetlen kartársunk Illés Lőrincz volt nemes-apátii jegyző hátramaradt két kiskorú árvája segélyezése iránt is terjesztessék fel a tekintetes megyei törvényhatóság hoz kérelem — elejtetett ugyan, de felolvastatott hol dogult s mindnyájunk által annyira szeretett barátunk, kartársunk életéről, működéséről, jelleméről, szerénységéről, szóval egész élete pálya-futásáról egy mindent híven előtükröző, kitűnő irályban fogalmazott oly megemlékezés, — mely mindnyájunk szivében örökre vésve maradt és örök emlékezetűvé vált. Szabad legyen ezen dicséretes és kitűnő szakképzettséggel, teljes odaadással készített emlékiratért Molnár Istváu kartársunknak az egylet nevében köszönetemet ezennel Ünnepélyesen kinyilvánítani. De örvendetes jelentést adhatok egyletünk anyagi állapotáról is, a mennyiben — igaz hogy még most is tetemes tagsági díj hátralékok vannak, — de többen siettek mégis hátralékaikat annyira befizetni, hogy nem sokára az egylet elvállalt erkölcsi tartozásai kifizethetők lesznek és a szenvedő állapot meg fog szűnni. Az egylet tagjainak létszáma is Árvay (íábor nemes apátii jegyző urnák beléptével 12-ről 13-ra szaporodott. Ezek után szives támogatásukat továbbra is kikérve, hazafiúi üdvözlettel maradtam : Simonffy János elnök. A fölolvasott jelentés örvendetes tudomásúl vétetetett. Az egyleti pénztár 1888. évi számadása vizsgáltatván meg, az, 253 frt 83 kr bevétellel, 20 fi t U7 kr kiadással, eszerint 233 Irt 7G kr pénztári maradványnyal helyesnek találva elfogadtatott s Hártl János egyleti pénztárnoknak a fölmentvény megadatott. Ezzel kapcsolatban Molnár István egyleti tag indítványára elhatároztatott, hogy a járási tekintetes főszolgabiró úr kimutatások kapcsán kéressék föl arra nézve, miként a hátralékos tagsági díjakat a tartozó egyleti tagoktól közigazgatási uton behajtatni méltóztassék. Az 1890. évi költség előirányzat tárgyalásával egyidejűleg elhatároztatott, hogy Knmmert Sándor volt boczföldi aljegyző, jelenleg gógánfai (sümegi járás) körjegyző kéressék föl egy oly értelmű nyilatkozat tételre, hogy miután mint nem ezen járásbeli körjegyző, az alapszabályok értelmében az egyletnek rendes tagja nem lehet, hajlandó volna-e az eddig terhére évenként kivetett tagsági díjat az egylet pénztárába, mint pártoló tag, továbbra is fizetni? Ugyancsak a költség előirányzat tárgyalása kapcsán tesz indítványt Jobbany Géza egyleti tag, Illés Lőrincz volt nemes-apátii körjegyző árváinak segélyezése tárgyában. A közgyűlés az indítványt elfogadja, azonban annak teljesítéséi későbbre kénytelen halasz | tani s kimondja, hogy mihelyt az egyleti pénztár ereje j megengedi, a nevezett árvák részére már eddig megszavazott 120 frt összegen felüli újbóli segélyezést eszközölni fogja. Ezek után a költség előirányzat: a) Bevételekben 293 frt 76 kr. b) Kiadásokban 166 frt 30 kr. Remélhető fölös bevétel . . 127 frt 46 krral megállapítva, elfogadtatott és jóváhagyatott. Tanácskozás tárgyává tétetett a megyei tekintetes törvényhatóság által kiadott, a községi pénzkezelésről és számvitelről szóló szabályrendelet tervezete. A közgvülés átérzi a tervezetben befektetett, a községi pénzkezelés és számvitel helyes és pontos kivitelét elérni célzó alapeszmék üdvös voltát, mindazon által, mert a kisközségekben még ináig is előforduló körülményeknél fogva több helyütt pénzkezelő és bíró egy személyben oly egyénekből kell hogy választassék, kik még nevük leírására sem képesek, annál kevésbbé a számvitelhez szükséges dolgok elvégzésére; de utóbbira még a csekélyben írni olvasni tudók is teljesen képtelenek, a körjegyző pedig, a ina már általában elismert sok oldalú teendői közepette fizikailag képtelen, hogy a tervezetben megkívánt módon uiinden községben, minden egyes esetre vonatkozólag szükséges intézkedést a pénzkezelő helyett végezze: ez okból bár mennyire óhajtaná a tervezetnek teljességében való fenntartását, még sem zárkózhatik el amaz aggodalommal telt véleményének tiszteletteljes kijelentése elől, hogy annak, a kisközségek jelenlegi állapotánál fogva, gyakorlati kivihetőségét nem találja. Szükségesnek vélné tehát vagy a körjegyzők munka körének mindenek előtti szabályozását — kik ez időszerint minden egyéb ügyek intézésével vétetnek igénybe, csak a szoros értelemben vett hivatásuk, a község belügyeinek vezetésére nem eugedtetik számukra idő — vagy a tervezetnek akként való módosítását, miként a kisközségek az általuk eddig is vezetett bevétedi napi jegyzékek és számadásokon kivül, egyéb számviteli naplók vitelétől s utalványozások kötelezettségétől fölmentesseuek. De a tervezetnek fenntartása esetén annak 15 ik bekezdését kivételesen is módosíttatni kérné a közgyűlés oly kép, hogy a tekintetes törvényhatósághoz jóváhagyás végett felterjesztendő költségelőirányzat mellé az előző évi jóváhagyott költségterv mellékelése ne kivántassék, mert ezen utóbbinak egy példánya ugyan a tervezet 1-t-ik bekezdése szerint úgy is a tekintetes törvényhatóság bírásában van ; mert továbbá a jóváhagyatni kért előirányzatban az előző évre megállapítva levő tételek úgy is kitüntettetnek s végül pedig a községnek a jóváhagyott költség tervre folyton szüksége levén, annak kéznél nem létében a községi háztartás csorbát szenvedhetne. A számviteli szabályzat utolsó részében érintett számviteli nyomtatvány minták mellékelve nem levének, azokra vonatkozólag vélemény nyilvánítható nem volt. Az 1890. évi tavaszi rendes közgyűlés helye Szepetkre tűzetett ki. A jegyzőkönyv hitelesítésére Vucskics Ignácz egyleti tag kéretett tel. Kmf. Közli: Molnár István egyleti jegyző. Közegészségügy. Dr. Mangin Károly megyei főorvos a megye területén október hónapban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségüqyet érdeklőkről a közigazgatási bizottság november havi ülése elé a következő jelentést terjesztette be. „Az időjárás a hónap nagyobb részében kellemes és enyhe őszies volt, a többszöri esőzés dacára a hőmérsék nagyobb változást nem szenvedett. A feljegyzett meteorologiai észleletek szerint a hőmérő legmagasabb állása volt + 23'6'C, minimuma + l.8°C, havi közép + 12°C. A nedvesség havi közép értéke százalékokban 82" 0. Csapadék összege 86'5 nt/in. Szelek irányát tekintve leggyak rabban észleltetett D. és DK., továbbá D. Ny. és E. A közegészségi állapot, úgy a felnőttek, mint a gyermekek közt a megye egész területén általában kedvező volt; megbetegedés kevés fordult elő és a kóresetek legnagyobb részben enyhe lefolyást vettek. Feljegyzésre méltó számban csak a légzőszervi bántalmak kerültek gyógykezelés alá, továbbá a hasi hagymáz, melynek II. Robicsek úr nagyszerű hatást keltett a mamánál. Harmadnapra már ott találjuk őt nála szellemes csevegésben. Robicsek úr karosszékbeu, a mama pamlagon ül és ellenállhatlan varázszsal néz a tekintetén csüngő férfiúra. — Es valóban olyan szép, olyan isteni az a fővárosi élet? — Oh nagysáui, nagy lelkeknek halálos vétek falusi magányban élni le szép korukat. A költészet ege csak a fővárosban ragyog igazán. A szépnek, a dicsőnek ott vannak hivatott tisztelői, imádói. Higyje el 1 nagysád, hogy a lelkem fáj a gondolatra, hogy ily l'enkölt lélek itt enyészik el e szomorú egyhangúságban. Nagysádnak hivatása volna a főváros irói köreibei: ragyogni szépségével és lelkesíteni, hódítani ragyogó szellemével. Mdy véghetetlen gyönyör volna nekem, ha osztályrészemül jutna a szerencse nagyságodat megismertetni a főváros' hírlapirodalom jeleseivel. Minő ünnepelés tárgya lenne ott nagysád! Az ünnepelt művésznők koszorúi, dicsőítése mind halvány jele a hódoló tiszteletnek és tüntetésnek ahhoz képest, minő nagysádat venné körül a fővárosban. — Robicsek úr, ön valóban ellenállhatatlan varázszsal fösti a fővárosi élet gyönyöreit. Én nem voltam a fővárosban; de a fővárosi élet nagyon gyönyörű, mindenek felett pompás lehet. Mikor megy ön vissza a fővárosba. ? — Nagysád kiséreteül e pillanatban mennék a legnagyobb örömmel; de nagysád nélkül most és mindenkor ama mélyen leverő tudattal, hogy egy t'enkölt lélek itt vész el nyomtalanul e kis helyen. Ragyogó szépsége, korszakot alkotni hivatott nagy szelleme a magyar irodalomra nézve nyomtalanul fog maradni. — Robicsek úr ön ellenállhatatlan ember. Ah, ha az én vőm ilyen kiváló irodalmi egyéniség volna! De fájdalom : ő nem képes megérteni, követni az én lelkem szárnyalását. 0 nekem sohasem mondta, hogy mily szép hivatás jutna nekem osztályrészemül a fővárosban. Ön megértett, megismert engem. Valóban hazám és nemzeti irodalmunk ellen vétkezném, ha továbbra is itt maradnék e prózai körben. Robicsek úr, ezennel kezet adok önnek, hogy egy hónap múlva ott leszek önök között, ottan a boldogító, költői légkörben. Estére tudatni fogom elhatározásomat leányommal és vömmel. Robicsek úr ünnepies ábrázatot öltött és fölkelt. — Nagysád, e dicső honleányi elhatározásáért, a magyar irodalom dicsőbb jövője nevében fogadja hálás köszönetemet, Robicsek úr búcsút vett a lelkes mamától. A kapuban Igmándyval találkozott. — Nos? hogy áll a stratégiai helyzet? Fordulj vissza, Iginándy barátom! Rendeljük meg a kortes-zászlókat. — Hogyan ? O menni fog ? — Ellenállhatatlanul. Oh te csókolni való ember. Te arany ember! Neked okvetlenül a parlamentbe kell jutnod. Te nagyobb diplomata vagy Bismarcknál. Az csak országokat hódított, de te az én anyósomat hódítottad el. Te csókolni való halhatatlan ember! —yszórványos esetei több helyen észleltettek. — A nagykanizsai csász. és kir. katonai kórházat vezető ezred orvos úrtól nyert értesítés szerint ott szintén négy hagymázos beteg van gyógykezelés alatt, a nagy-kanizsai kir. fogházban pedig trachoinának 3 esete fedeztetett fel; a fertőztelenítés és a szabályszerű többi óvintézkedés is mindkét helyen azonnal foganatba vétetett. Hevenyfertőző kóróktól a megye járvány mentes. Bünvizsqálat teljesíttetett összesen 10 esetben, ötször törvényszéki megbízatás folytán, ötször pedig rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál: 1 szívszélhűdés, 1 gyomorlob mérgezés folytán, 1 genyvér, 1 elvérzés és 1 hashártyalob; a rendőrieknél: 3 szívszélhűdés és 2 fulladás. Külső hullaszemle rendőri tekintetből történt 79, súlyos sértés bejelentetett. Öngyilkosságot 6 egyén követett el, kik közül kettő (Schön Hermán Alsó-Lendván és Raduha János Adriánczon) vizbe ugrott; 2 (Szabó Antalné Mikefán és Molnár József Tapolczán) nyakát átmetszve elvérzett; 1 (Fritta János Tihanyban) magát agyonlőtte, 1 pedig (Wasser Péter Sümegen) felakasztással vetett véget életének. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 5 egyén esett áldozatává és pedig 2 (Kovács József kiskutasi, Kollencz Márton zsizsekszeri) vizbe fúlt, 2 (Mácsek Terka mileji és Kósa Vendel gyertyánosi) égési sebek következtében mult ki, l gyermek pedig (Tóth Lajos 5 éves B.-Touiajon) véletlenül az ajtó kilincsre akasztotta magát s megfúlt. Elmekórnak 2 esete lett hivatalos beavatkozás tárgya. Egyik beteg a roham időszaka alatt agyguta következtében meghalt, a másik pedig kórházban kezeltetik. A zala egerszegi ipartestület köréből. A zala egerszegi ipartestület elöljárósága —- Meskó József elnök elhalálozása alkalmából —- a lefolyt héten ülést tartott, melyen felolvasták az elhúnyt elnöknek — elhalálozását két nappal megelőzőleg —• az elöljárósághoz sajátkezüleg irt következő búcsúlevelét: A zala egerszegi ipartestület tekintetes alelnöke, tiszti kara és az összes elöljárósági tag uraknak Zala-Egerszegen. Mélyen tisztelt uraim ! Mély tájdalommal válok meg önöktől uraim, annál is inkább, mert a 3ok, nehéz, viharos küzdelmeim dacára ipartestületünk még mindig igen ifjú, mert még semmi oiyan üdvös céljainkat létesíthetnünk nem sikerült, melyek által ipartestületünk összes tagjai a jobblét és a boldogulhatás felé haladhatnának. No de a kezdet nehézségei már le vannak küzdve és a majdnem járhatatlan göröngyös utaink most máijóvá vaunak téve, csak azon az utakon járni kell tudni és akarni. Azon alázatos kérésemmel járulok a tekintetes alelnök úrhoz, mely szerint elhalálozásom után hivasson egybe egy előljárósági ülést azonnal, mely ülésre legyen szives hátra maradt özvegyemet is értesíteni, hogy tnegbizásom folytán Meskó Gyula fiam oda vihesse mindazon pénzeket tartalmazó iratokat, melyek az ipartestületet illetik, mely iratokról kérem az igen tisztelt előljárósági tag urakat özvegyemnek, iiletve Meskó Gyula fiamnak elismervényt adni szíveskedjenek. Ezek után kedves tiszti társaim és az összes előljárósági tag társaimtól bocsánatot kérek, ha valamelyiket megbántottam volna, áldja meg a jó ég önöket uraim és az ipartestülelünk minden egyes tagjait. Kelt az elhalálozásom éve és napja. Isten velük Meskó József ipartestületi elnök. Ezek után felolvasták ugyancsak boldogult elnöküknek levelét, melyet Balaton József esperes-plebánoshoz — szintén halálát megelőzőleg két nappal előbb irt a célból, hogy azon levelét a temetőben temetése alkal mával olvassák fel. Kissé szokatlan kívánságának nem tettek eleget, azonban az előljárósági ülésen felolvasták s hogy kikhez szólani akart, mégis megérthessék jóakaró tanácsát, az ipartestületi elöljáróság felkérésére lapunkban közzé teszszük e levelét. Egy, a régi időben csupán falusi iskolát járt embernek becsületére válnak azok a sorok ; egyúttal mutatják, hogy habár jobb a pályánkhoz szükségelt ismereteket ifjú korunkban elsajátítani, azonban törekvés, szorgalom mellett az itju kor mulasztásait helyre lehet pótolni. A sorokból egyúttal kiolvasható —mit közeli ismerősei tapasztalásból tudhatnak — hogy az egyesületi életnek s pedig előzőleg az önálló iparos egyesületeknek, újabban pedig az iparos jtestüleleknek rendületlen hive volt, a zalaegerszegi ipartestület létesítése körül, úgy a kezdet nehézségeinek sikeres leküz dése körül elvitázhatlan érdemei vannak. Még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy az elöljáróság az iratokat, melyeket fenti levelében említ, már átvette, átvizsgálta s az egyesület ügykezelését illetőleg mind nt teljes rendben talált. A levél, melyet temetésekor a sirnál felolvastatni óhajtott volna, a következő : Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet, hölgyeim, uraim, kedves leányaim, kedves fiaim és szeretve tisztelt kedves, édes iparos társaim. Szivem legmélyebb érzetéből kiváutam és óhajtottam volna a zala egerszegi ipartestületnek az 1890. évi rendes közgyűlésén az ipartestületünkben létező minden egyes tagtársaimtól végbúcsút venni élő szavaim kifejezései által és megköszönni minden egyes tag társaimnak az én csekély személyem iránt tanúsított igennagybecsü bizalmukat, mely szerint ipartestületünk keletkezése óta minden évi rendes tisztújító közgyűlésünkön mindenkor, majdnem egyhangúlag ipartestületünk elnökévé az én csekélységemet méltóztattak meg válasz-