Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)
1889-11-03 / 44. szám
kerül s ami nem ritkán egészségünk megrontásával jár. Jól tennék a társadalmi élet vezérlő egyénéi úgy városon, mint falun, ha a küszöbön levő téli esték hasznos és kellemes eltöíthetése iránt megtennék a kezdeményező lépést. Mert hisz nem vagyunk mi alapjában rossz, a jóért célszerűért lelkesedni nem tud') faj, hanexn hát már őseinktől vérünkbe ivódott tulajdonságunk, hogy minden téren megkívánjuk, várjuk a vezéreket. Ved9<ezes a szölöpen isz ellen A keszthelyi m. kir. gazdasági tanintézet szőlőjében a f. évben az ott fellépett szőlőpenész ellen alkalmazták a fecskendezést, melynek eredményét az intézeti igazgató következő jelentése ismerteti : „A tanintézet szőlőjében váratlanul föllépett és f. é. augusztus hó 18-án constatált l'erenospora Viticola gomba ellen a már készletben tartott Allweiler féle és Wegschaider .János által Pettauban javított permetező készülékkel a fceskendezés augusztus 19-én délután megkezdetvén, munkaszünet nélkül .'51-én befejeztetett. Az eredmény már néhány napra a permetezés után szembetűnő és mondhatni fényes volt, inert a penész fructifieatioja a levelekről eltűnt és azon levelek, melyeken még némi zöld rész volt, kivétel nélkül meg maradtak a venyigén, holott némely fajtánál augusztus I9éig egyes tőkéken a levelek háromnegyedrésze^inár lehullott volt. A szőlő termésének nagy része megmentve lett s habár egyes fajtáknál az előbbi levélhullás folytán egyes tőkéken a fürtök már nem érlek meg, ugy, hogy jobb minőségű bor előállítása végett válogatva kell majd megszedni ; a gomba által kevésbbé meglepett fajtáknál igen kevés levél hullott le és a féligmeddig bekunkorodott és elsárgult levélrészektől eltekintve, ezen fajták még ma is szép zöld színben pompáznak oázis gyanánt a szomszédok szőlői közt, melyek már messziről is sárgás barna színben tűnnek föl. A fajták szerint igen külünböző mértékben lépett föl a betegség és a fellépés mérve szerint a következőkép osztályozhatók : Nagy kék burgundi, Kövi dinka, Zöld muskotály, Mézes fehér, Oportó, Trollingi, Fehér ropogós és piros chasselns, Szagos sárfehér, Auvernas gris, Szlankamenka, Zöld veltelini, Budai zöld, Fehér burgundi, Rajnai rizling, Olasz rizling. Es pedig mig a kék burgondi, kövi dinka és zöld muskotály némely tőkéje épen nem érleli már meg fürtjeit, addig az olasz rizlingből — mely szőlőnk nagyobb telét képezi — oly kitűnő minőséget várunk, mint évek óta nem volt. A permetezéssel járó költségek a következők voltak : :>0 kilogramm rézgál ic37 1 ., napszám, a vizhordás, tüzelés, oldatkészítés, a helyszínére hordás és permetezésnél . . . . Összesen 26 frt — kr. 20 „ 40 46 frt 40 kr. A permetező gép ötszöri használatát lölvéve, gépkopásra a 27 frtnyi beszerzési ár egy ötödét véve 5 frt 40 kr. Mindössze 51 f-t 80 kr. ezen összeget elosztva a 7 lin 0'' MiO B holdnyi tényleg beültetett területtel, egy holdnyi szőlő permetezése 7 frt 2 krba került, csekélységnek mondhatni az elért fényes eredmény nyel szemben. Es ez jól is van így, hogy a kalap oly kiváló figyelemben részesül, mert hisz midőn a tej ékességét respectáljuk, tulajdonképen a hódító emberi főnek méltóságát ismerjük el. A kalap nagy jelentőségét leginkább az bizonyítja, hogy a nők is roppant nagy gondot fordítanak kalapjukra. Éppen azért semmiféle öltözet darabjoknak sem oly szeszélyesen változó a divatja, mint a kalapoknak. A természet mind a három országának produktumai bőséges méltatásban részesültek a női kalapoknak mentül hiztossabbá tétele körül. A gólya és kotlóstyuk pompás szimbólumaitól egész a szárnyasegérig és az okos baglyokig minden szárnyasál lat, — az ólomtól egész az aranyig minden fém, — a sárgarépától egész ananászig minden nemes és nem nemes zöldség, vetemény képezte már a női kalapok díszét. A női kalapokat különösen magasságuk jellemzi. A divat erős törekvése azokat mentül magasabbá tenni. Ebből valami rossz élcelő viccet faraghatna, hogy a divatos nőfejek mind a csákók felé gravitálnak. Annyi bizonyos, hogy a férfi fejeknek akkor volt meg csak az igazi boldogságuk, mikor még a nők kalapot nem viseltek. Akkor még csak kivótelképen mondták gúnyolódva, hogy itt vagy ott az asszony viseli a kalapot a háznál. Ma már minden asszony kalapot visel. Ez végeredményében körül belül éppen annyit jelent, mintha a férfiak főkötőt viselnének. De hát ne térjünk ki erre a kényes pontra. Hisz a kalap még a szivek világában is sokkal nagyobb jelentőségű, hogysem rozmaring helyett papucsot képzelhetne rá valaki. Milyen hódító hatalmat ad a kalapnak a nóta is, mikor azt mondja, hogy: „Csárdás kiskalapot veszek; Belé rozmaringot teszek. Szagos lesz az utca merre, merre járok, Csak engem szeretnek a leányok !" —y. A mi az oldat készítését *) illeti, eltérés történt az eddig leirt eljárásoktól és pedig azon tapasztalásból kiindulva, hogy vizünk rendkívül gazdag lévén szén savas mész-magnesiában, midőn a forró vízben föloldott rézgálic oldat a vizbe öntetik, igen nagymérvű csapadék képződik, olyannyira, hogy mindig leüllepedését be kellett várni, különben a sűrű mészcsapadék miatt a permetező nem működött jól, vagyis nem lehetett azon úgyszólván végtelen finom ködöt előállítani, mi a permetezésnél a fődolog; ha már most oltott mészoldat kevertetik a folyadékba, mint ezt az utasítások tartják, ez a réz.gáliccal érintkezvén, okvetlenül a kénsav sok meszet csau le, ez tehát, mint kénsavas mész hatástalanná lesz és még több csapadékot szül. Ez tehát jó lehet mészszegény víz használatánál, de itt célszerűnek nem látszott s mint az eredmény mutatja, talán egészen fölösleges is." Utielmonyek naplomból A Ja ni rach-Ilagen beck-féle gyűjtő expeditióból Afrikának a Transoaa! és a Zambesi körül elterülő részeiből. Dr. Donászy Ferencz-től. Transvaal szélén. A magas, erős termetű Boerok szinte sajnálkozva vettek tőlünk búcsút. Figyelmeztettek az ezer ós ezer veszélyre, nélkülözésekre, melyek dél-felé reánk várnak, s intettek a feketéktől, mint gyáva, tolvaj, meg nem bizható néptől, kik akkor hagynak oda, mikor a veszély legnagyobb lesz. Ezenkívül expeditiónk a legrosszabb időben indul, mert a néger törzsek egymással ellenségeskedésekben lévén, területükön az átbocsátási megfogják tagadni s ez még a legkisebb batj leend, csak inog ne támadjanak. Különösen, egy óriás alkatú, pátriárchai kinézésű boér, az üreg Van Toome *) Lázár, beszélt igen sokat az ilyen expdditiók nyomorairól, mi után Anderson, Spoke expeditióiban is részt vett, sőt Livingstont is kisérte egy darabig. Engem különösen megszeretett s elutazásunk előtti estén, mikor már elbúcsúztunk tőle, egyszerre lódobogást hallok kocsim körül ; legkisebb fia; Andrew jött egy vezeték lóval. Apja küldte, mondás kéret, fogadjam el tőle emlékbe a küldött lovat. Meghatva néztem a pompás, virgonc sötétszürke paripára. Egyike volt legjobb lovainak. E gyengédség annyival inkább meghatott, mert gróf York épp három nappal ezelőtt igért érte meglehetős magas árt; én is ott voltam s csak annyit jegyeztem meg, „hogy magam is szeretnék egy ilyen hátaslovat;" az öreg meghallotta s meglepett vele. Tudtam, hogy más ajándékkal megsérteném, tehát ezüst dohány szelencémet küldtem el neki, melyet főnököm ajándékozott s melynek elő lapján az én arcképem volt emaillirozva. Napfelkelte előtt a rengeteg tábor hosszú vonal ban haladt délfelé s mindinkább kezdett távozni a lakott, mivelt vidékektől. Estére, hátunk megett hagytuk az apró ligetek, s fa magas füvekkel benőtt, itt-ott tisztásokkal megszaggatott Lionsfeld-et (oroszlán mezőt) s másnap a Limpopo folyó veszélyes gázlóin minden baj nélkül átkelve, azon az uton haladtunk a Zainbezi felé, a melyen 1858-ban Marcsii ment. A vidék meglehetős egyhangú volt, a hőség pedig trópicus. A hőmérő az óriási Capföldi szekér hűvös ernyője alatt is, árnyékban 38 R. tokot mutatott, a napon pedig 48-at. Nyomasztó, egy világegyetem súlyával nehezedett ránk, európaikra ez iszonyú bőség, szinte kábulva hevertünk szekereinken, (írót York pompás arabsvérü lova egyszerre csak a földre vágta magát s görcsös rángatódzás között, dacára az azonnali érvágás és enyhítő szereknek, pár perc múlva kimúlt. Állatorvosunk Treune agyvelő gyulladást konstatált. Sajnálkozva látta be a gróf, hogy igaza volt azoknak, kik tanácsolták, hogy ne vigye magával kedvenc/. paripáját. Sajátságos — járványnak ugyan nem, hanoin helyi befolyásnak tulajdonítható, hogy az európai lovak e vidéken, különösen beljebb, nem bírják ki ez éghajlatot, finnem —- minden előjel nélkül, mintli* csak guta ütés volna — elhullnak. Lovag Felsersheimb is hátra-hátra nézegetett aggódva lovaira, melyeket magával hozott, vájjon ezek mikor járnak így ? Különben erre engem az öreg Van Toome is figyelmeztetett. De én két hátaslovamat szintén itt szereztem be, az ő ajándékáról pedig szintén biztos voltam. Kutyáinknak minden ;iz percben vizet adattunk, melybe egy kevés citrom-savat vegyítettünk, így ezek tiirhetőleg állták ki a meleget. Szekerünk vasréfzoihez s egyéb a nap he vének kitett érctárgy iákhoz puszta kézzel nyúlni nem lehetett ; mintha izzó vasat érintettek volna kezeink s valósággal égettek. A kiömlött víz, mintha elöntött aether lett volna, néhány másodperc alatt elpárolgott. A négereken nem látszott meg a meleg; vigan, fürgén haladtak a csomagokkal s nagyokat kongatva, terelték az Allatokat; bár meztelen bőrük ragyogott a verítéktől. A hőséget kissé enyhítette az, hogy egy nagy völgybe értünk, melynek oldalai óriási akác-fákkal s tűzfélével voltak benőve; a délibb oldalokon óriási, fenyő inket meghaladó Euphorbiák és Lykamorfák álltak. Itt *) A szülő fecskend«zésérs használt foK adék kiít százalékos kék gálickö oldat. volt, mely olvformán készült, hogy a kék gá lickö előlegesen tnele' vízben füloldatott és azutáTi olyformán higítlatott mi'2 közönséges kutvizzel, hogy minden száz liter vizre két kilogramm kék gálickö jusson. Jövő évben a fecskendezést a tanintézet szőlőiében korábban eszközlik és pedig a kördlinényekhez képest a virágzás előtt vagy közvetlenül utána; mert akik a tolyó évben ezen időszakban alkalmazták ug.ancsak a fecsékei.dezst, azoknál az hatékonyabbnak bizonyult. **! Van Tnome I.ázár, már 8. r> éves, de azért valóságos Herkules. Végis küzdette a ISoerok függetlenségi harcát, résztvett n boomplatczi csatában s jelen volt a végső ütközetben is, hol a nagy tragaedia befejezve lett. Vagyon sok uj adatot hallottam róla. melyek a Boerok történetet megirójának, Cirmangtonuak könyvében hiánvzanak Utiélménvcim I kötetében bőven megemI lékszem e nyíltszívű, szabadság és vendégszerető népről, inelynek suraiban oly sok lánglelkü hős vala s az ő függetlenségi harcuk I sok episodja hasonló a mi szabadságharcunkhoz Ma is épp oly független, szabadságszerető e nép, innit volt a nagvharcokban s I az Angolok elnyomásának ellentáil minden erejével. ott egy-egy foltban feltűnt már a trópicus tájak csodagazdag növényzete. Lágyan ingott néhány pálma koro nája is. A talaj süppedékes volt s szekereink nagyon lassan haladtak. York gróf azt indítványozta, hogy iil jünk lóra. Bár nagyon el voltam bágyadva, mórt néhány nap óta lázas borzongatásokat éreztem, mégis elfogadtam e tanácsot. Az öreg Van Toome ajándékára, setét szürkémre ültem, mely pompásan ügetett alattam s minthogy a magasabb és tisztább helyeken a talaj dú san be volt,nőve Ericával, előbbi neve „Padoly" helyett, küzakaiattal „Erieának" kereszteltük, lí naptól kezdve kedvenc lovam lett ez okos, hű és kitartó állat, úgy, hogy a másik kettőt bárkinek is rendelkezésére bocsátottam karavánunkban. Expeditiónk létszáma még nem volt teljes, e miatt a karaván vezetője a hamburgi Hevell Károly, kinek ez inár a negyedik utja volt, távcsövével többször kémlelte a tájat, hogy nőin fedezi-e tel ombereit, kiket előre küldött Pampába, hogy annyi embert fogadjanak, a hány csak ajánlkozik. Wauában akartuk karavánunkat végleg, az utolsó száz emberrel kiegészíteni, hogy azután végleg elhagyhassuk a lakott vidékeket s azután egészen délnek tartva, bemerül hossünk a vadakban annyira gazdag aequatoriális vidékekre. Már ma vártuk, hogy találkozunk a hat kiküldöttel, kiknek Hevell testvére, Kürt ez ügyes, bátor, nagy reábeszélő tehetségű s magát mindenben villáin gyorsan feltaláló ember volt a feje, de az idősebb Hevell néni bírta felfedezni őket, bár mily figyelmesen nézegetett mindenfelé, különösen azon irányban, melyben Pa/npáfalu feküdt. Alkonyat felé néhány Syeamorral benőtt fensikon ütöttünk éji tanyát. E fensik szeliden hajlott dél felé s kissé délkeletnek a Limpopo egyik ága, a Saruga folydogált, gazdag növényzettel partjain. Északkeletnek a fíiduga hegylánc setétlett; délnek pedig kődként eb mosódva a i[iriga hegység feküdt. Táborunkat — teljes biztonságban erezve magún kat — mindentől, csak til-tul erősítették meg embere ink a félkörbe vont szekerekkel, miután a fensik állása maga volt a legjobb védelmező minden támadás ellen A trópicus égöv alatt nincs alkonyat; a nap egyszerre, minden átmenet nélkül bukik le a horizonton s egyszerre kel fel, alig engedve meg egy kis szürkületet keleten s alig vehető észre pár vörösos esik. Itt nincs az a barátságos télhomály, az a jótékony szürkület, mely megbarátkoztatja az embert a mindent elfödő setét éjjel s mihelyt a nap letűnik, egyszerre, átláthatlan se tétség borít mindent s beáll az éj a maga rejtelmes titokzatosságával ; az éjszakák setétek, félolmat, borzadályt keltők, csakis akkor meguyugtatóbbak, ha a hold feltűnik. Bár a csillagok ragyogása hasonlíthatlanul nagyobb, sugárzóbb a mieinknél, mégsem enyhít a sötétségen, sőt még a holdnak sincs az a szelíd, barátságos, megnyugtató fénye, mint nálunk. Bár százszorta erősebb, elömlőbb, mondhatni vakító fénnyel ezüstöz bd mindent, de ez a fény, minden tUndökletessége mellett oly hideg, hogy önkénytelenül is borzong a kedély az idegenszerű környezetben, melyben a csudás fák, növények a legkülönbözőbb alakokat veszik fel. Éji 10—11 óráig a legsötétebb éj terül el s csak ezután kezdi meg útját a hold; lassan ha'alva a zenith felé, melyen túllépve, fénye már nnn oly tarjengŐ, hanem ködszerű árnyakba borítja a tárgyakat, melyből csak egyes részei látszanak azoknak elő határozottabban. Az éj minden baj nélkül telt el. Csupán 10 óra felé hallottuk az oroszlán mennydörgő hangját, de nag^; távolban lehetett, mert csak könnyű hörgéssel feleltek reá a táborunkban levő oroszlánok, miknek szemei a nagy kerekes kalitból vér-piros izzó szénként villogtak elő. Hevell befedette a kalitot néhány sátor ponyvával nehogy állataink megriadjanak, ha netán ezeknek is kedvük jő ordítani. Sajátságos hang ez ! A ki nem hallotta, annak fogalma sem lehet róla, mert az állatkertek és menagériákban lévő oroszlánok ordítása csak macska dorombolás a szabadon élőéhöz képest. Egy cseppet sem lehet csulálkozni azon, mikor oz a megrázó hang, mint a legerősebb mennydörgés rettentő dobütése, végig dörög a tájon, siketitő dörgés- s resz kettető bömbölé.ssel, hogy a legbátrabb, legszilajabb állat, ember reszket s fél s menedékről gou losko lik. Az amúgy is szuroksetét éj borzalma rémületesen fo kozódik az egymást követő dörrenő, bömbölő ordításoktól, melyek majd görgő hörgésben, majd siket, lökődő dörrenésekben halnak el. E hang m sgdöbbentő ereje és mélységéről elég bizonyságot tesz az, hogy 2—3 mértföldnyi távolságból is menydörgésnek véli a hallgató. Féltizenegy lehetett, midőn, az ordítás ismétlődött, do már kisebb távolról ; alig hangzott el einez, mire már három oldalról jött a válasz dörrenő bőgésekben. Az utóbbi ordításokból kihallattszott a nő oroszlán ma gasabb ordítása. A Limpopo felső részéről jöttek a félelmes hangok. York gróf és a lovag is felébredtek s indítványomra leszálltunk szekerünkről, hogy körül nézzünk a lovak éa többi állataink között. A lovaknál Hevellt találtuk pár emberrel, kik ezek kötőfékeit erősíttették meg. A lovag Európából hozott két hátas lova s a gróf paripája az ijedtségtől reszkettek, szemeik vil lógtak, hortyaik sebeaon tágultak ki s be s egész testük csurom víz volt a f lelom verte izzadságtól. Alig lehetett megnyugtatni őket. A Capföld ós Transvaalon vásárolt lovakon is meglátszott a félelem, de mégis jóval nyugodtabbak voltak, csak akkor rezzentek össze, mikor az először hallott vén oroszlán siket ordítása dörrent meg. Kedvenc lovam „Erica", bár szintén feszült fülelő állásban volt, de mégis nyugodtan evett s bár az ordítások megkétszereződtek, mégis vállaltihoz dörzsőlé okos fejét s gyengéd villogással üdvözölt. Az ökrök, bivalyok s a néhány tehén félve bújtak össze s valamennyi remegett, de legvadabb ijedtség az öszvéreken látszott, ezek valósággal az osziiket vesztették, mert annyira ugráltak, toporzékoltak s rugdalták egymást, hogy majd feldöntötték ama óriási szekeret, melyhez kötve voltak s a kötőtékek véresre dörzsölték őket a nagy rángatódzásban. Hevell a táborban két helyen
