Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-11-03 / 44. szám

VIII. évfolyam. Zsila-Egcrs/eg, 1889. november 3. 44. sziim. i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiiltliiiik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" es a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A téli esték. Küszöbön vannak ismét a téli esték. Hány embernek képezi legnagyobb gondját ez: miként töltse el, vagy amint mondani szokás: „mivel üsse agyon az unalmas téli estéket?" Fontos kérdés ez még az olyan egyénekre nézve is, kik folytonos chablonszerü időbeosztással töltik idejüket; fontos még az irodák négy falainak ridegségéhöz szokott hivatalnokokra, a a bureaucratákra nézve is. Nyáron, lia kijőnek az irodák fojtó levegőjéből, alkalmuk van valahova kirándulni, sétát tenni, hogy a fárasztó s nem egyszer lélekölő munka után megtalálja testük, lelkük a szükséges üdülést. De télen, mikor már a hivatali helyiségben meg kell gyújtani a lámpákat s mire a hivatalos órának végé van, már oly sötétség van, hogy a szabadba menni lehetetlen : ilyenkor bizony nem ii másodrendű kérdés sem anyagi, sem erkölcsi szempontból, hogy az Íróasztalhoz nyügzött, vagy általában a négy fal közé szorított verejtékező ember miként töltse el üdülésre szánt s üdülésre fordítható idejét: a téli estéket? Ha estéit színházban akarja tölteni, — ez mindenesetre nagyon nemes és kellemes szórakozás, csakhogy olyan összegbe kerül, amit a hivatalnokok legnagyobb része nem bir el állandóan. Ha korcsmákba kávéházakba jár s ott keres társaságot szórakozásra, — szintén sok pénzt el kell harácsolnia a nélkül, hogy a tulajdonképeni üdülésről csak szó is lehetne, sőt ilv módon igen sokszor aláássa egészségét is. Ahol tehát valami olcsó szórakozás nem kínálkozik téli estékre, legokosabban teszi mindenki, ha szépen családja körében marad s így megtakaríthatja ama kiadásokat, mikkel csak családját kellene akár jelen, akár jövő jólétében megkárosítania. Vannak ugyan olcsó ós minden tekintetben hasznos szórakozások a téli estékre, de azok a mai kor szelleme szerint nincsenek inyökre azoknak, kiknek azokat föl kellene keresniök. Ilyen szórakozás a téli tornázás és a családias jellegű felolvasások tartása. Ezek azok, miket fölváltva nagyon szépen föl lehetne hasz nálniok a városi embereknek. A tornázás természetesen: kizárólag csak aj férfiaknak kinálkozó szórakozás és arra való, hogy a szobai foglalkozásra, ülő életmódra szorított egyének egészségét, erejét fentartsa, fejlessze. A családias jellegű felolvasások tartása inkább a szellem üdítésére elevenen tartására való. Ezekben már azután a családok nőtagjai is résztvehetnek. Nem értünk ezek alatt oly felolvasásokat, mik teljesen báli jelleget viselnek, hanem —- mint hangsúlyoztuk is — családias jellegűeket. Mert azok a. felolvasások, miket fényesen, pazaron világított termekben tartanak, miken a felolvasó frackosan, fehérkeztyüsen, teljes elegánc.iával jelen meg; miken, a parfüméillattól kábító terem parkettjén selyem-ruhák suhogása csiklandozza a fület, egyátalán nem felelnek meg céljoknak s a nyújtott szellemi élvezet ott soha sincsen arányban a tömérdek anyagi kiadással. Csakhogy a mi városi helyeink legnagyobb részében azt kell tapasztalnunk, hogy sem a tornázás, sem a családias jellegű felolvasások tartása nincsen fölkarolva; hanem ezek helyett a férfiak fölkeresik a társas helyeket, vendéglőket és kávéilázakat, miknek fojtó, egészségtelen. tüdőt rontó levegőjében hosszabb-rövidebb időig elszórakoznak; a nők pedig itt vagy amott egybegyűlnek és ilyenkor nem egyszer kerül a sor a távollevők alapos megbirálására. Az ilyen időtöltés, a téli estéknek ily módon való eltöltése azután nemcsak hogy erkölcsi és anyagi haszonnal nem jár, hanem határozottan egyes családok anyagi és erkölcsi veszteségével, kárával. Hát minők a falusiak téli estéi? Az átverejtékezett nyár és ősz után a falusi emberek már bizonyos megnyugvással néznek a téli esték, téli napok eíé. Azokat át lehet pihenni. A faln intelligens egyénei, ha jó viszonyban vannak egymással, egyik vagy másik háznál egybegyűlnek egy kis partiéra. Úgy hivák, hogy „krajcáros partié." igy át pártiezva, át kvaterkázva a hosszú telet, arra nem is igen gondolnak: vájjon a köznép hogyan? üdvösséges módon tölti-e el a téli estéket? Pedig jó volna a szegény népre is gondolniok, mert annak bizony sem az anyagi, sem a szellemi szórakozásból nem jut télre. Népünk legtöbb helyen a szó szoros értelmében áthévizálja, átpipálja a hosszú telet minden anyagi és szellemi foglalkozás nélkül. Egyik-másik legföllebb egy-egy fejsze-, vagy kapanyelet farag meg a hónapokig tartó téli időben. Mily szépen föl lehetne a telet falun is használni a nép jólétének, haladásának előbbrevitelére! Annak idején kezdeményezték a felnőttek oktatását. De azután csakhamar beluntunk. Pedig a nép intelligens vezetői ma is igen üdvös dolgot cselekednének, ha téli estéken ismét előadást tartanának a felnőtteknek. Mert hisz minden téren haladunk s a tudomány ujabb vívmányaival csakis ily módon isnierkedhetik meg köznépünk. Minden faluban van többnyire a papon és tanítón kivül oly intelligens egyén: jegyző vagy földbirtokos, aki a mezőgazdaság, erdészet vagy szőlőszet egyik vagy másik újításával megismerkedett volt. Mily szépen fölhasználhatnák a téli estéket arra, hogy azokat a köznép is megismerje. Csakhogy mi még városon és falun egyaránt nem bírtunk teljesen megbarátkozni időtöltésünkben az „uti le c u ni dulci" elvével s még legtöbbnyire úgy vagyunk, hogy azt tekintjük hatalmas szórakozásnak, ami pénzbe „Zalamegye" tárcája. A kalap. — A „Zalamegye" eredeti tárcája — Nagyon kevesen respectálják a kalap roppant fan tosságát. Pedig nemcsak jellemző ruhadarab az, hanem igen sokszor hatalmas tényező sorsunk változásában. Hogy ne volna nagyfontosságú ruhadarab, mikor az emberi test legnemesebb részén, a főn díszeleg. Tehát egyetlenegy kalap elég arra, hogy megtudjuk: vájjon valamely embernek körnl-belül milyen feje van? Tulajdonképen csak körül, de belül nem. Ezt már Deák Ferencz, bölcs államférfiú constatálta, midőn egy dunai hajón utazott. Az egyik utas — amint kiszállott a hajóból — siettében Deák Ferencz kalapját tette fejébe. Deák megszólította: — Kérem, az az én kalapom. A megszólított, — ki Deák kilétét nem tudta — zavartan kapta le fejéről a kalapot s így szólt: — Bocsánat uram; de úgy látszik: körül-belül egyforma fejünk van. — Körül igen, de belül nem — szólt Deák és mosolyogva vette át kalapját. A kalap nagysága semmi esetre sem lehet jellemző az emberi fej belső világára nézve; mert szemtanúja voltam, mikor egy megyéspüspök siettében a komornikja kalapját tette föl s egész n jól passzolt noki. Hanem már a kalapforma igen jól és erősen jellemzi a fej belső világát. A cilinderben kifejezést nyer a tudósok és államférfiak ambiciója, — a magyar kalpagban a daliás nagyratörés. A kemény kalap a komoly, nem egyszer merev gondolkodású, kimért társadalmi egyén ismertető jele; a puha kalap többnyire könnyebb gondolkozású, a világot és emberekét csak félvállról tekintő s a megjelenés és érintkezés szertartásait nem respektáló egyének fején látható. Az meg azután éppenséggel nagyon jellemző, hogy egyik-másik ember miként viseli kalapját?. Már koszorús Írónk : Jókai Mór megállapította mindenesetre saját tapasztalatai nyomán, — hogy aki kalapját a homlokán hátratolja, úgy hogy a kalap szinte a kupáján fekszik — annak ne adj kölcsönt, mert az könnyelmű ember, sohasem fizeti vissza. Aki kalapját féloldalra csapva viseli, jómulató ember. Aki e mellett még kissé a félszeinére is ráhúzza, az sírva vigad. Aki teljesen befödi kalapjával mind a két szemét, az világgyiilülő. Aki teljesen jól, rendesen teszi fejére kalapját, az kimért, pedáns ember. Ezek után persze nagyon bajos volna az embernek kalapját úgy tenni, hogy valami furcsa tulajdonságot le ne ol vashassanak róla. Egyébként az emberek legnagyobb része nem azt szokta megfigyelni, hogy miként viseljük kalapunkat, hanem hogy miként emeljük meg? Ügyes, jól alkalmazott kalapemeléssel, melylyel valaki iránt tiszteletünket akarjuk kifejezni, sokszor alapját vethetjük meg jövő boldogságunknak. A praktikus ember a kalapemelésnél sohasem fösvénykedik annak a 90 fokú szögnek kimérésével, melynek átfogóját a fő tetejétől a derékig kalapemelés közben egy ivvel lehet jelölni. Minél tibb fokot jelöl a leemelt kalap íves útja, annál nagyobb az adott tisztelet. Igy jut azután sok ember a szerint, amint fokról fokra mélyebbre bocsátja a leemelt kalap íves útját, fokról fokra, magasabbra. Ilyenkor azután azok, kik a kalapemelés filosofiai titkába nincsenek beavatva, azt mondják, hogy bolond szerencséje van; tulajdonképen pedig azt kellene mondani, hogy rendkívül ügyes k*ze van a kalapemelés 90 fokú ivén. Bámulatos hatása van egy ügyes, tetszetős meghajtással kisért teljes 90 fokú kalapemelésnek még a hitelezőkre is. Ismertem egy úriembert, kinek lefoglalt ingóságára el volt rendelve és ki is volt tiizve az árverezés. A zsákba szorított ember ide is, oda is futkozott, hogy kölcsönhöz juthasson; de sehol sem sikerült neki a kölcsönügylet megkötése. Különben büszke-természetű ember volt, aki még hitelezőivel szemben is erősen fösvény kedett a kalapemolés fokaival. Ha találkoaott velük, legfölebb oda bökött egy ujjával a kalapjához; ez volt a köszöntése. Mikor már látta, hogy uj kölcsönnel nem segíthet baján s az árverést be nem szüntetheti a tartozás befizetése által, — azt gondolta magában, hogy elmegy a hitelezőkhöz és halasztást kér tőle. A hitelező éppen nem vott otthon s a megszorult úriember csüggedt fővel járt, kelt annak háza előtt, várva megérkezését. Egyszer csak jő a hitelező; de amint adósát látja magával szembe jőni, — a ritkán tapasztalható hitelezői zavar bizonyos nemével pillanatra megáll; majd gyorsan átcsap az utca másik felére s ott folytatja útját. Az adós ezt észreveszi s a hitelező után szól : — Alázatos szolgája, N ... úr! — E közben kalapját a 90 fokú ív túlliajtásával, majd a térdéig leemeli. A hitelező félszemmel oda tekint s amint meglátja a rendkívül udvarias köszöntést, egyszerre barátságos arcot vág és siet a megszorult adós felé. — Alázatos szolgája, kedves uram! Talán szolgálhatok valamivel ? Az a'lós előadta kérelmét. A hitelező rögtön irt ügyvédjének, hogy az eljárást szüntesse be ; más uton fog kielégítést nyerni. Az adósnak pedig kijelentette, hogy akkor kell fizetnie, mikor majd tehetségében áll. Sok ember nem is tudja: mily roppant hódítást lehet tenni egy kalappal! Bármelyik ruhadarab kopott lehet rajtunk és roszszul is passzolhat testünkre, csak a kalap legyen uj, csinos, elegáns és jól illjék arcunkhoz. Elmehetsz a legelőkelőbb szalonba teljesen rongyos talpú cipőben ; azt senki sem fogja észrevenni ; de ha kalapod tetején csak egy kis lyukaeska van, minden ember szeme arra a parányi lyukacskára fog tapadni. Mai szamunkhoz negyed iv melleklet van csatolva.