Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-09-22 / 38. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. szeptember 22. 38. szám. f/öfizetési di': Egészévre 4 t't., Félévre. 2 t't., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyílttól' petitsorn 12 kr. IL. ZALÁMEGYE 1 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem killtltlnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Kisdedeink pusztulása. Az országos kisdednevelési kiállításban van egy sarok, a mely szinesre rajzolt térképekkel van beragasztva. Magyarországnak térképei azok, a melyeken a megyék hol világosabb, hol sötétebb szintiek, a szerint, a mint bennük a kisdedeknek halálozása kisebb, vagy pedig nagyobb. Közelről nézve leolvashatjuk róluk, hogy akár hány megyénk van, a hol száz halott közül több mint hatvan a kisded s a hol száz születésre ötven gyermekhalál esik. De még sokkal tanulságosabb képet nyerünk, ha e térképeket néhány lépésnyi távolságból nézzük, mert akkor az egyes megyék határai elmosódnak szemünk előtt s csak az egész Magyarország képét látjuk. Ily módon ama szomorú benyomást szerezzük, hogy Magyarország szive a legsötétebb szint mutatja, hogy a Duna és Tisza között, a Tisza-Maros szögben és a Duna mintkét partján legnagyobb a kisdedeknek pusztulása. Mi az oka e jelenségnek, hogy épen az országot föntartó legmagyarabb vidéken hal el a legtöbb gyermek ? Weszelowszky már rég fölhivta a nemzet figyelmét arra, hogy a legáldottabb húsz magyar megyében, a melynek lakossága 45 százaléka az ország népességének, a meghalt gyermekek száma 52 százalékát teszi ki az országban összesen elhunyt gyermekeknek ! Csecsemő halandóságunk a mult évtizedben 9, gyermek halandóságunk pedig 5 százalékkal volt rosszabb, mint átlag egész Európában. Nem, azt nem lehet nyugodtan tűrni, hogy hazánkban évenként több, mint negyed millió gyermek pusztul el 625,000 születéssel szemben, tehát a gyermekhalandóság 40 százalék ! S ha eme halandóságnak az okát keressük, akkor alig találjuk meg a hivatalos kimutatásokban. Hogy a difteritis, a skarlát és egyéb ragadós betegségek sok kisdedet ölnek meg, az ott van a hivatalos számok között — de a hivatalból kimutatott pár ezer- ragadós bajban elhalt gyermekeknek száma csekélység az ' ( millióhoz képest, pedig ennyi gyermek hal el évről-évre hazánkban! Tehát nem marad más hátra, mint hogy magyarázatul az orvosok tapasztalatát hallgatjuk meg, a kik egybehangzóan azt mondják, hogy a népnek jóléte nincs olyan nagy befolyással a kisdedek halálozására — hiszen épen a leggazdagabb megyékben hal meg a legtöbb gyermek! — mint a nem célszerű és a gondatlan kisdedápolás. S itt van a dolog bibéje. Valljuk be őszintén, hogy a magyar nép jobban törődik a szarvasmarhájával, mint a gyermekével, amannak ha baja van, rögtön hivatja az állatorvost — másrészt pedig hivatalosan van konstatálva, hogy körülbelül 100,000 gyermek halt el, a nélkül, hogy orvos gyógyította volna. Szinte komikus, hogy a paraszt haldokló gyermekéhez igen gyakran csak azért hivat orvost és irat vele receptet, hogy ezt a halottkémnek fölmutathassa és ne fizessen birságot a törvény értelmében, a mely mindenkit kötelez a beteg gyermek orvosi kezeltetésére. A gyomornak és a bélnek bajai visznek legtöbb kisdedet a halálba, mert a szülők minden válogatás nélkül etetik a zsenge gyermekeket olyan ételekkel, a melyek nem nekik valók. Burgonyával, kásával, kenyérrel tömik meg gyenge gyomrukat s hogy az etetési idő közben ne kiabáljanak, rongyba kötve dugják szájukba ezeket. Szóljak-e még más száz okról, a melyek a kisdedek élete ellen törnek? A túltömött, piszkos lakások, a nyirkos padló, a bűzös levegő nem csak a ragadós betegségeknek legjobb terjesztői, de egyszersmind a tüdőbajoknak, a görvélyeknek okozói. Télen a hóban, nyáron a pocsolyában fetreng a gyermek teljesen magára hagyatva s akárhány eset fordul elő, hogy gyermekeket éget meg a kemence tüze, a száraz malom összetör, sőt disznók szertetépnek ! Mind ezeken a bajokon nem segít a törvénynek száraz betűje, pedig a mi közegészségi törvényeink kitűnőek, de 10 év óta vajmi kevés eredménynyel vannak. Mert ily hasznos intenciók elérésére olyan közegek kellenek, a kik a törvény megtartását ellenőrzik és oly nép, a mely azokat megcselekszi. Hogy pedig ez megtörténjék, csak egy mód van s ez a népet ne vélni. Minél szélesebb körben elterjeszteni a helyes kisdedápolásnak szabályait, megtanítani a népet arra, mi a gyermekeknek javára válik s elszoktatni a babonától, kuruzslástól, szóval mind azoktól, a melyek a kisdedeknek kárára vannak. S az sem a legutolsó föladat, fölébreszteni a szülői szereletet ott, a hol az meglazult s beoltani a népbe a tudatot, hogy a családnak legértékesebb kincse a gyermek, a kit gondozni és megóvni minden bajtól a szülőknek szent kötelessége. Ezer módja van az e célokéit való küzdelemnek. Hirlapok, röpiratok, könyvek kitűnő eszközök, de a legjobbak mégis azok, a melyek direkt szemléltetés és tanítás által hatnak a népre. E végett rendeztük az országos kisdednevelési kiállítást, a hol csillogó, mulattató keretben megvan eredetiben a kisdedápolásnak minden eszköze és módja, a hol játszva lehet megtanulni a zsenge korú gyermekek nevelésének minden csinját-binját. S ezt a hatást most még előadásokkal is fokozzuk, erre hivatott szakemberek minden oldalról megvilágítják a kisdedeknek életét, egészségét és nevelését, liogy pedig az egésznek maradandó haszna is legyen, azért e fölolvasások olcsó füzetkék alakjában fognak megjelenni. Az első már meg is van dr. Bókai Jánostól: „A kisded ápolása az első életévben." Ára 5 krajcár. A kiállításnak máris nagy haszna mutatkozik egy másik irányban. Kisdedeinknek nyomorult állapota napirendre került s nemcsak a közvélemény foglalkozik vele, hanem intéző köreink is behatóan tanulmányozzák, a mi sok szép reményre jogosít föl a közel jövőben. GrófTeleky belügyminiszter nagy gonddal nézte át a kiállítást. S az ott tett megjegyzései annak a következtetésére jogosítanak föl, hogy ő nemcsak szivén viseli a kisdedek sorsát, hanem nemsokára hathatós eszközökkel lép sorompóba a gyermekek érdekében. Bizony, bizony már itt is az ideje, hogy hazafias kesergések helyett komolyan cselekedjünk kisdedeink életének, egészségének ésnevelésének javára. J Dr. „Zalamegye" tárcája. Az a mázon. — Rajz. — Evenként egyszer rendesen megfordultául Várkonyiék kastélyában, hol évről-évre mindig csak a régi kép tárult elém. Az öreg Várkonyiné özvegyi gyász ruhájában ott ült a verandán s kötögetett; közel hozzája ült a régi szomszéd, a Méhes ezredes, ki szomszédnőjét folyton 48 as csaták meséjével gyönyörködtette s közbe közbe lelkes beszédeket tartott a lovaglásnak nagy jelentőségéről, a vadászat gyönyörűségeiről és a kutyák tudományosságáról. Ez a kép évről évre a régi maradt; valahányszor nénémhez mentem, mindig ott találtam Jegyütt a verandán, csak azaz egy változott, hogy az előttük játszodozó kis unoka, a szép Mariska évről évre nőtt és szebb lett. Mikor a legutolsó évben ott voltam, a két üreg már nem ült a verandán, hanem bent a korán meggyújtott kandalló tűznél melegedtek, a verandán pedig ült egy szép ifjú leány, Mariska s vele szemközt egy fiatal hadnagy, a Méhes ezredes unokaöcscse. Hanem a helyzet mintha mit sem változott volna : a lányka csöndesen kötögetett s a katona tiizzel beszélt a lovakról, puskáról és ebekről. — Nem is hiszi Mariska nagysáni, hogy mennyire egészséges testgyakorlás a lovaglás udvarolt a hadnagyocska. Sohasem próbáltam — szólt naiv bámulással a lányka. — Majd megtanítom én, ajánlkozott az ilju Béldy Benő. A szóból tett lett; a hadnagy úr oly lelkesedéssel beszélt Mariskának a lovaglásról s Mariska oly sürgetve kérte a nagymamát, hogy nem sokára k't gyönyörű hátas ló nyerített a Várkonyi istálóban. A lovagló leckék gyorsan folytak egymás után, a mester szorgalmas volt s a tanítvány úgy látszik, szívesen tanult. Főnököm ez időben Várkonyhoz közelebb tette állomásomat s gyakrabban meglátogathattam nénémet. Most már a régi kép sokban változott, a két öreg még belebb vonult a szobákba, a fiatal pár ellenben nem ült a verandán, hanem gyakran órákon át száguldott szilaj paripán hegy- völgyön keresztül. Ilyen körülmények között kikerestem a kastély régi könyvtárából egy Jókait s megválogatván társaságomat, kimentem sétálni az árnyas lombok alá. Egy ily séta alkalmával izgató jelenetnek voltam [ tanuja. A nagy angol park kőkerítéséhez közel bolyongtam, midőn egyszerre zörögni hallom a földön fekvő száraz galyakat. Félre hajtom a bokrok lombjait s látom a fiatal párt felém közeledni lóháton. A lovak lépésben mentek s gazdáik mélyen el voltak merülve a beszélgetésbe, vagy talán a hallgatásba. Hangjukat nem hallhattam, de zavarukat távolról is észre vettem, egymás szemébe nem mertek nézni, s mindegyikük lova sörényével játszott. A kép egyszerre megváltozott, a hadnagy talán ! | hirtelen bátorságot nyert, megragadta a lány kezét s | i ajkához emelte. A lány kihúzta kezét s lovát távolaid) 'l vezette a veszedelmes gavallértól^dee^^öáí^nem birt magával, utánna vágtatott s karjával átölelte a lányt, hogy ajkára csókot nyomjon. E pillanatban a lány lovára vágott s ez vakon rohant egyenesen a kőkerítésnek. Megdöbbenve álltam meg a bokrok között, midőn láttam, mint röpül át lovával a kis amazon a park kerítésén. A hadnagy némán ajkába harapott s lovát vissza fordította. Másnap délutánig nem láthattam a kis amazont s kénytelen voltam megelégedni a hadnagy úr társaságával, ki nagy csodálkozásomra most nem nyaggatott a lovaglás mesterségének theoriájával. Végre megjelent a kis duzzogó s elfoglalta helyét a verandón. Nem lovagolunk ma — sietett kérdezni a hadnagy úr, mire a lány pirulva válaszolt. — Nem! — De miért nem ? — kérdezte zavartan Benő. A lányka még jobban elpirult, ajkára nem jött felelet s én jónak láttam bemenni az öregekhez, kik lelkesen diskuráltak azzal, hogy milyen egészséges mulatság a lovaglás. Körülbelül egy óra múlva ismét kitévedtem a verandára. A nap már leáldozóba volt s végső sugarai poétikus félhomályt terjesztettek. E télhomályban láttam, mint borul * megszelídült kis amazon a hadnagy úr keblére . . . E pillanattól kezdve nincs nálam nagyobb hive a lovaglásnak. Mai szamunkhoz negyed iv melleklet van csatolva.