Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-06-16 / 24. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. junius 16. 24. szám. Előfizetési di

!: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre / i't. Hirdetmények: .'5 hasábos petitsor egvszor 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Mélyegdij 30 kr. NvilUrr |>ctitsoi':i 12 kr. ZALÁMEGYE i, ,::: n n IfMr i t i es t i

1 i A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A halászati törvény és a halászati tilalom.*) A halászati 1888 XIX. törvénycikk, amely hivatva van egy nagy hiányt pótolni és virágzásra hozni egy pusztulófélben levő őstermelési ágat, kettős feladatot kiván megoldani : egyrészről halászati tilalmak által elejét venni a káros halpusztításnak, másrészről oly intézkedéseket léptetni életbe, melyek az okszerű haltenyésztés előmozdítására vezetnek. A halászati tilalmakra vonatkozólag a törvényjavaslat — elméleti szempontból —- sokkal tökéletesebb, ámbár coinplikáltabb volt a szentesített törvénynél, amennyiben kiméletet nyújtott majd minden halfajnak, miáltal ugyan a végrehajtás és ellenőrzés ütközött volna nagyobb nehezségekbe, amelyektől azonban a megalkotott törvény sem ment, melvben 15 halfaj részesül tdalmi időszakban a javaslat 24 fajával szemben. Ha párhuzamot vonunk a halászati és vadászati törvény között, dacára rokontermészetiiknek, egy eklatans különbségre találunk, mely szerint amig a vadászati törvényben benne van az általános tilalmi időszak (febr. 1-től aug. l-ig), mely a vadakat a párzás. költés és ellés ideje alatt, sőt még azontúl is nyugalomban részesíti: addig a halászati törvény erről nem gondoskodott. Ha directe kimélni véli is az egyes fajokat a fajszerinti tilalmi idő által, de indirecte fajte.itartásuk működésében elszaporodásuk rovására nagyban zavartatnak ama kiváltságos halfajok is a folytonos halászat által; pedig a nyugalom a fajfentartási működés alatt sokkal kívánatosabb a halaknál, mint a vadaknál. A természetben cél nélkül misem létezik; az örök bölcs alkotó mindennek megszabta rendeltetését ugy a szárazon, mint a vizben. —*) Wenninücr Máty.is úr, tihauji apátsági gazdatiszt és meg -i bizottsági tag úr voll -zn'es ezeu^ a balat mi halászatot o.y küzr lröl érdeklő cikket lapunk szá:iiára bekü deni. ázerk. Hogy a vizek lakói között egyes kevésbbé értékes kisebb halfajak nagyobb mennyiségben fordulnak elő, abból nem az következik, hogy azok fölöslegesek és védelemre nem szorulnak akkor, amidőn más nemesebb és nagyobb hal fajokat szaporodásuk ideje alatt törvény által oltalmazunk, fenmaradásukat biztosítandó. Az uj törvény ezen apróbb halfajoknak irtó háborút izen, amelyet végre is hajt, tekintve, hogy ivásuk ideje alatt már az idén is gereblyével lehetett őket a viz széléből kihalászni, oly tömegesen jöttek elő. — Hogy mi lesz ezen pusztításnak a következménye, azt könnyű belátni akkor, ha az említettem halfajok rendeltetését figyelembe vesszük. P^ine — többnyire csoportokban élő halacskák első sorban nyujtnak táplálékot az aránvlag nagy mennyiségben előforduló s rendkívül falánk ragadozó halaknak, hallal táplálkozó emlősöknek és madaraknak; első sorban, mint mondom, mert nagy csoportokban élve legkönnyebben hozzáférhetők, de a tapasztalás is azt igazolja, hogy a ragadozó halak gyomrában 90°/.i ilyen halfaj találtatik. — Már most ha kiirtatik vagy legalább redukáltatik eme halállomány, ez határozottan a nemesebb ragadozó halak jó fejlődésének és a védelmezett összes halfajok elszaporodásának rovására történik, mert egyrészről elvétetik tőlük a könnyen megszerezhető jó táplálék, másrészről annak megszerzésére a nehezebben feltalálható védelmezett halfajokra utaltatnak. In ultima analysi az apróbb halfajok törvényszabta oltalmazását ép oly fontosnak tartom a halászatnál, mint, a vadakra nézve kártékony állatok pusztítását a vadászatnál ; a különbség a kettő között az, hogy mig előbbi esetben az eljárás közvetve, utóbbiban közvetlen gyakorolja eredményes hatását. Vájjon miképen egyeztethető össze azon két körülmény, hogy amig a rendesen kezelt vadászterületeken szükség ese- I tében élelmet nyújtunk a vadaknak, addig a nemesebb ragadozó halaktól törvény által vonjuk meg a természetadta (szükséges) táplálékot? Amig a vadakat óvjuk ellenségeiktől, a ragadozó állatoktól, addig a nemesebb halakat saját fajuk felemésztésére utaljuk ; amig a vadakat teljes kifejlődésükig kíméljük, addig a halakat már fajfentartásuk ösztönének legtermészetesb gyakorlásában is akadályozzuk. Mindezekből az egyedüli helyes consequentia az, hogy a törvény csakis ugy felelhet meg magasztos intentiójának, ha általános halászati tilalmi időszak jeleltetik ki oly időtartamra, a mely alatt a vizek lakói fajfentartásuk ösztönét zavartalanul és eredményesen gyakorolhatják. A Balaton, amely haltenyésztésre kedvező fekvése, nagy kiterjedése és kiváló Ízletes halai folytán hivatva van az ország halszükségletét nagy részben fedezni, megérdemli, sőt méltányos is, hogy halászatáról specalis okszerű törvény rendelkezzék, mert csakis igy teljesülhetnek a hozzá fűzött nagy eredmények, amelyekre ily föltétel mellett alapos kilátás is van. Tapasztalat szerint a balatoni lialak ívása márc., ápril és május hónapokbau történik meg. Ha fordul is elő ezen időszak keretén kivül ivás, az csak a kivételes, nem számbavehető, következéskép nem is a mérvadó esetek közé tartozik; — mert igaz, van rá eset, hogy a csuka már februárban kezd ívni, a ponty pedig még júniusban is ívik, de ez korántsem általános ivás, mert mindkét halfaj zöme azért mégis az említtetem idő keretén belül végzi ívását. A Balatonban a törvény életbe lépte előtti szabályrendelet értelménél fogva tilos, még pedig föltétlenül tilos volt a halászat ápril és május hónapokban. Mi lett ennek a következménye? Hogy a korán, még pedig márciusban minden körülmények között ívó halfaj a csuka, amely különben nagyon szapora és gyorsnövésű, igen meggyérült, az apróbb halfajok pedig, amelyek ezen legfalánkabb és legragadozóbb halnak táplálékául rendelvék, aránylag elszaporodtak. „Zalamegye" tárcája. Zúg fiz erdő. Zúg az erdő titkos mélye s rejteki; Hajlong a lomb, röpke szellő rengeti. Susogva ing s cseveg minden fa dqa: „Kétszer nyilik az akácfa virága." Mély az erdú, mélyebb vala szerelmem . . . Bár ne kellett volna soh' se szeretnem! . . . Bár ne égett vőn' rám szemed sugara : „ Szer ettelek . ... a te megcsaltál . . . hiába\

u . . Szerettelek hószín tiszta lelkedért! Szegény szivem lánghevével érted élt! . . . be mi haszna ?! . . . Csalfa szived mást s eret : „Megbánod még . . . visszasírsz még engemet!" Visszasírsz még, majd ha álmod szerteszáll: Sírva állsz meg tört szerelmed romjánál; Akkor újra szeretnél te engemet: „ De szivemnek kétszer nyilai nem lehet !

u Behe József. Bodor Eszti. írté : NagTné Karay Mariska. (.Vége.) — Méltóságos uram ! — mond az erdő kerülő t impa érdes hangon, a sétáló gróf útjába állva,— valami mondandóin volna, ha kegyeskednék meghallgatni. Ödön kissé elhalványult; volt valami kegyetlen komorság a legény arcán, vad gyűlölettel nézett ura szemébe. — Mit akarsz hál? — kérdé kedvetlenül, látva, hogy addig el nem mohot. — Azt tudja a méltóságos ur is, hogy én szerettem egy leányt és feleségül is akartam venni, de jött egy ember és elidegenítette őt tőlem . . . Ödön kezdte magát nem jól érezni, sejtette már előre a dolog végét, indulatosan csapkodta pálcájával a fák leveleit. — Pedig nagyon szerettem, boldogok lettünk volna, — szegény anyjának egyetlen gyermeke volt, szemefénye, boldogsága. A szegény teremtésnek nem volt más kincse, mint becsülete, még attól is megfosztották. Hiszen az talán nem fájt volna még, hogy tőlem elfordult és hogy nem szeret; még azt is elnéztem volna, mint hálózza be a csábító mézes szavaival, de azt elnézni már nem lehet, hogy most, mikor már a gyalázatba sodorta, mikor tönkre tette egész életére, akkor elfordul tőle. A szegény nyomorult teremtésnek nincs senkije, ki védelmére kelne, ott áll az örvény, a kétségbeesés szélén. 11a solwa sem szerettem volna is, még akkor is védelmére kelnék a szánandó teremtésnek. Mondja csak méltóságos uram — mond kegyetlen gunynyal a grófhoz fordulva — mit érdemel egy ilyen ember ? Hiszen méltóságod is becsületes, jellemes ember, reményiem, tud nekem tanácsot adni ? — Nem értelek, — mond a gróf zavartan. — De hogy nem ért méltóságos urain — mond a férfi sértő nevetéssel — hiszen arca halváuysága is elárulja, hogy megértett engem. De világosabban szólok hát : arról a szerencsétlen Bodor Esztiről van szó, akit a méltóságos ur elcsábított, aztán ott hagyott. Ödönben fölébredt a nagyúri gőg, hogy meri őt ez a pimasz tettéért kérdőre vonni? Kevélyen végig nézett rajta s hidegeu, büszkén tnondá: — Nos aztán ? Péterben fölforrt a vére kihivó modorra, görcsösen ragadta meg puskáját, de a másik percben már nyugodtan, majdnem alázatosan folytatá : — Miért tette azt méltóságos uram ? hisz annak a leánynak ugy sem volt egyebe becsületénél, miért fosztotta meg még attól is? Nemes emberhez méltó tett volt: a szegénynek utolsó kincsét is elrabolni ? Uá volt arra szorulva a gróf ur? nem birt megélői nélküle? Mennyivel lett gazdagabb általa? Talán egy átokkal, melyet a szegény leány esd fejére! — Most már elég volt! — szólt közbe büszkén a gróf és fenyegetően megsuhogtatta kezében a korbácsot, — eredj az utamból pimasz 1 Te akarsz engem megleckéztetni, kérdőre vonni? Hát számot tartozom én adni neked tetteimről? Ha meguntad nálam a szolgála tot, elmehetsz, moslékra kutyát mindig találok; azt a leányt is kikergetem a házból, menjen pokolba, addig látom nem lesz uyugtom tőletek. Eredj utamból, ha mondom, nincs több beszólni valóm veled. — De van nekem! — kiáltá magán kivül az erdőkerülő — mert annak a leánynak a becsülete az enyém ós én megboszulom magam! — Ostoba ! ne gondold, hogy megijesztesz szamár fenyegetéseddel, hát mit akarsz tenni! talán kényszeríteni, hogy nőül vegyem? Hahaha! Korábban keltél volna föl barátom és nagyobbra kellett volna nőnöd, hogy meglássalak. De — folytatá gúnyosan — miért nem veszed el azt a leányt, ha boldogsága annyiia a sziveden fekszik ? Péter keserűen nevetett. — Jól mondja a gróf ur, most vegyem el ugy e? Miért nem mondta ezt előbb; miért nem mondta akkor, midőn el akartam venni, hogy körmei közül kiszabadítsam ? Akkor lebeszélte ugy e, mert gyalázatos szenvedélye még nem volt kielégítve ? De most már nem kell, most már az enyém lehet, milyen nagylelkű a gróf ur! No lám. Csodálom, hogy még pénzt nem igér érte, mint annak a leánynak a múltkor, hisz a baukjegy jó flastrom, begyógyít az mindenféle sebet, legalább önök ugy gondolják. De mi azért, ha nyomorult kutyák vagyunk is, még is van bennünk egy kis becsületérzés, amelyet elaltatni nem tudnak ám, mint a gróf ur akarja . . . — Eredj már az utamból, ha mondom — mond a gróf elvörösödve — mert megtalálok feledkezni magamról és végig húzok rajtad 1 Mai számunkhoz negyeiliv melléklet van csatolva.