Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. julius 8. 28. szám. JL n n 1 ' i, mmm es f 11 i 11 j A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Aratásko r. Az a fokozatos sülyedés a nyomorba, ami népünknél, különösen a földuiivelő-osztálynál tapasztalható, minden oly alkalommal, mikor nyomort enyhíthető dologgal állunk szemben, reflexióra készteti a nép javára buzogó embert,. Ilyen dolog az aratás is! Ebben a mi téjjel mézzel folyónak mondott hazánkban a gabona igen nevezetes kereskedelmi cikk. A dolog azonban ez idő szerint ugy áll, hogy nálunk a gabona, mint árucikk ugy szólván leljesen elveszítette értékét. A tavalyi gabonaár majdnem teljesen kétségbeejtette már a termelő közönséget. Még az idén sem igen mutatkozik valami erős kilátás az árfolyam emelkedésére. S ha ez tovább igy tart., mindinkább erősebbé érik bennünk éppen úgy, mint a legközvetlenebbül érdekeltekben az a meggyőződés, hogy nekünk nem szabad oly nagy s hogy úgy mondjuk: kizárólagos súlyt fektetünk a gabonateri i lesztésre. Azért irtuk, hogy kizárólagos súlyt, mert már p. o. a szőlőtermelést nagyon ingatag alapon látja mindenki s erre valóban elfogadható és erős okot ad a phylloxera, mely most már hazánk majd minden vidékét megtámadta és veszélyezteti enyészettel, végromlással a legdrágább szőlőt éppen úgy, mint a leghitványabbat. Innen van, hogy sokan szeretnek kizárólagos súlyt termény kereskedésünkben a gabonára fektetni. Hogy pedig azok, kik azt az elvet tartják, nem helyes uton járnak, azt eléggé beigazolta a tavalyi termés ára és bizony-bizonv erősen kell tartanunk tőle, hogy befogja igazolni az idei termésé is. Azért is oly indokolt azon szakférfiak törekvése, kik az állattenyésztés erősebb fejlesztését hangsúlyozzák, és csak dicsérnünk lehet azon gazdasági egyesületek buzgalmát, melyek, mint megyénk gazdasági egyesülete is, működési körükben minden lehetőt elkövetnek az állattenyésztés emelése és felvirágoztatása érdekében. Van ezen kiviil még egyéb gazdasági ág is, melynek művelése igen alkalmasnak tátszik, sőt. itt-ott már alkalmasnak is bizonyult a silány gabonatermések és a silány gabona-áraknak pótlására. Hazánknak igen áldott égalj i viszonyai vannak a gyümölcstenyésztés, a selymészet és méhészet, cultiválására is. Mindennek érdekében már kormányunk is, gazdasági egyesületeink is, egyes lelkesebb szakférfiaink is sokat tettek, sokat áldoztak; de még mindig nem lett elérve azon eredmény, melyre teljes önérzettel hivatkozhatnánk s mely képes volna lelkünket megnyugtatni a bekövetkezhető eshetőségekkel szemben. Mert tény az, amint fölebb is emiitettük, hogy szőlőhegyeink — hacsak az isteni gond viselés valami vészt nem küld a phylloxerára — biztos pusztulás elé néznek. Az ilyképen elveszitek óriási jövedelmet pedig pótolnia kell az állán iák, pótolniok az egyes polgároknak is. .ciz a kérdés : mivel ? Tavaly láttuk, s valósziniileg az idén is látni fogjuk, hogy gabon;:termeléssel nem pótolhatjuk az elvesztett bor i Jvedelmót. Tehát okvetlenül az állattenyésztésre, a selymészet- és méhészetre kell gondolnunk. Es pedig ideje korán ! Most! Haladéktalanul! Julius közepén a szerteszét mutatkozó phylloxera repülni fog s egy év leforgása alatt megint óriásibb lesz a feltartóztathatlan vész terjedése. Igen jól tennék a gazdasági egyesületek, jól a módosabb egyesek, ha az emiitett gazdasági ágak művelésére népünket buzdítanák s abban erkölcsileg és anyagilag támogatnák. Igy nem kellene aggódnunk, hogy mi lesz velünk, ha nem kél el gabonánk, mint ahogy most kell. Tanitói közgyűlés és felszázados jubileum. A zala egerszegi esperes kerületi r. kath. tanitói kör f. hó 5-én Söjtörön tartott közgyűlését rilka és kegyeletes ünneppel kötötte össze. Megünnepelte Kovács Sándor söpöri tanítónak ötven éves tanitói jubileumát. A jubileumon jelen volt Balaton Józset esperes plébános, Pajthy Elek söjtöri plébános, Angyal György, a!só-bagodi. Matkovics Gyula szent-balázsí segédlelkészek, Szekeres József ur. ispán, Duzár István söjtöri jegyző, a zalamegyei általános tanitói testület képviseletében Udvardy Ignác zalaegerszegi polgári iskolai igazgató, a novai esper. r. kath. tanitói kör képviseletében Loky .József novai tanitó, s a zala egerszegi esperes kerületi r. kath. tanitói kör tagjai majdnem teljes számmal. Az ünnepélyt megelőzőleg Pajthy Elek helybeli plébános ünnepélyes „Te l)euiu

u-ot és szent misét tartott, mely után a megjelentek az iskola épületében gyűltek egybe. Angyal György alsó-bagod: segédlelkész gyakorlati tanitást tartott a növendékekkel a bittanból. Az apostoli hitvallás hilencedik ágazatát fejtegette. A sikerült előadásért a kör köszönetét és elismerését fejezte ki jegyzőkönyvileg. A gyakorlati tanitás befejeztével a növendékek elbocsáttatván, kezdetét vette a közgyűlés Kovács Géza köri elnök meleg szavakban üdvözölte úgy a járáskör tagjait, mint a megjelent vendégeket és tanügybarátokat s miután a mai közgyűlés kettős célját fejtegette, azt megnyitottnak nyilvánította. Balaton József esperes-plebános örömmel tudatá a körrel, hogy őméltósága kegyes püspökünk és lőpásztorunk értesülvén a mai ünnepélyről, valamint a jubilálóuak a tanügy terén szerzett bokros érdemeiről, kegyes volt őt hasznos és tevékeny működéséért elismerő levéllel kitüntetni s őt, mint kerületi esperest bizta meg, hogy azt az ünnepélyen felolvasván, a jubilálónak adja át. A jelen voltak örömmel értesültek főpász torunk e kegyes tényéről. A főpásztori levél szövege következő : „ Isten áldása a nagy életkor, de még nagyobb áldása, ha valaki öreg korában lelki megnyugvással tekinthet vissza szakadatlan munkálkodása között eltöltött sikeres m alt jára ! A )ó Isten ezen kiváló áldásában részesült kedveltséged. Eletét 50 éven át. egg nemes cél megvalósítására, a gondjaira bizott gyermekek tanítására és vallás-erkölcsös nevelésére szentelte éz most már munkálkodása eredményét az egyes felnőtteknél megtestesülve szemlélheti. Igaz ugyan, a jó cselekedetek szakadatlan láncolata folytán eredményezett erkölcsi tudatot a világon mi sem éri fel, mégis bizonyos örömére szolgálhat azon körülmény, hogy tanitó társai 50 évi jubileuma ünnepélyén osztatlan szeretettel és tisztelettel környezik. „Zalamegye" tárcája. A regi dalokból. Szűz szemérem pirja festé Liljom arcod szép havát. Szende lélek, képed mását Emlékül hogy átaddd. S hidd ez emlék, drága emlék, Szent ereklye énnekem : Es ha nézem, édes érzet Arja ömleng lelkemen. Ah! ha nézem, képzetemnek Szárnya ég felé ragad \ Es szivein az édes érzet Teljében majd meghasad. S mi ez érzet, mely oly édes. Melytől még is szenvedek! Vágyói tudni? — szerelemnek Mondják ezt az emberek. Pozsogár Gyula. A legszebb jutalom. Irta: Némethné Andaházy Irén. (Folyt és vége) Bodrogi reszkető ajakkal olvassa az apának olyanforma kötelezvényét, melyben száraz, üzleti szavakkal szerencsétleu leánya meggyógyitójának annak kezével együtt minden alföldi urodalmait nmnnyasszonyi hozományéi átadni igéri. — Azonkivül a gyógyítás egy évi időtartama alatt tetemes havi appanaget, valamint sza^ had orvosi rendelkezést a beteg fölött. Ha azonban egy esztendő leteltével is még a leány néma marad, a szerződés elévül s érvénytelennek tekintetik, hogyha a leány annak megújítását maga nem óhajtauá. Kelt. Százlakon 1884. május hó 10-én; aláírva: Dalmady György nyug. ezredes és Strix Jonathán. Lehanyatló kezéből kiesett a kérlelhetlen irat. -— Nos ? — kérdi Jonathán diadalmas arccal. — De hát hogyan teheti ezt egy atya ! — kiált fel Bodrogi elhalaványodva. — Ahaha ! — kacag a másik. — Igen gyöngéd papája van a mennyasszonyomnak, aki csak azért óhajtja leányát orvoshoz adni, hogy ez ingyért gyógyítsa ki némaságából. Persze tudja, hogy Lilla az őrjöngésig szerelmes belém s a szerződés megújítását kivánni fogja. Az természetes, több ilyen jó bolondot úgy se foghat magának ez a leány. Képzelje csak ! most meg már az öreg kezd rendetlen, pontatlan lenni a fizetéssel. —- Az apát nem érthetem —- mond Bodrogi — Ont pedig alávaló embernek tartom, kit megvetésem egész súlya ér! Szégyelje magát a hivatások legnemesebbikét ily üzérkedési célokra lealaesinyitani ! Első pillanatra fölismertem önben a charlatánt, a szédelgőt. Kn meg önben mennyasszonyom elcsábitóját ! Az elkeseredés ezen pillanataiban észre sem vették, amint egy harmadik alak lépett be a szobába s utolsó párbeszédüknek tanuja volt. Most élénk mozdulatot tett, hogy jelenlétét tudassa. A vitatkozók egyszerre feléje fordultak. Magas, katonás tartású férfin állt előttük őszbe vegyült hajjal, szigorú tekintettel, katonaöltönyben, számtalan érdemjelekkel a mellén. — Ezer tüzes bomba ! — kiált föl mennydörgéshez hasonló hangon. Ezek a gyerekek még utóbb hajba kapnak, ha közibéjök nem esenlitc k ! No fiuk ! hisz ti a legjobb uton vagytok az összeverekedéshez ! Olyanok, mint a pulykakakasok ; se nem látnak, se nem hallanak ! s mielőtt a két ellenséges fél bámulatából felocsúdhatott volna, az előbbeni rettenetes hangon kiáltja : —- Még csak azt se mondják az embernek, hogy: papucs! Hát azért jöttem én Budapestről ide, ebbe a csodálatos görbe országba s hagytam ott kedvetekért a lóversenyek érdekes szinterét, hogy levegővé váljam, meg se láttassam ? 1 Ejnye, haszontalan kölykei! „Rae.hts schaut!" commandiroz a vén liadastyán oly coniicus komolysággal, hogy a két elkeseredett, egymást még a mult percben felfalni kész vetélytárs egyszerre — elnevette magát. Hanem doctorunk arca a jövő pillanatban visszaölté komoly, megvető kifejezését. Strix Jonatháné még vörösebbé vált, mint volt ezelőtt. Jövendőbeli ipjának — mert a vitéz hadfi senk' sem volt más, mind Dalmady György uram, e váratlan megjelenése rendkivül kellemetlenül látszott őt meglepni s kezét távolról odanyújtva, zavarában csaknem dadogva mondá : — Oh ! minő meglepetés. Mennyire örülni Ibg Lilla kiiasszony ! Parancsolja látni ? Jelenleg még kissé gyönge s ideges. Nagymérvű láz . . . egy kis szerencsétlenség. — Tudom, tudom — felelt Dalmady — értesültem felőle Budapesten. De mi a tüzes mennykőbe jutott Önnek eszébe, leánykámat már jó ideje előlem ilyen hideg, elérhetetlen világokba bujtatni? Szerencse, hogy igy végződött! Minő ostobaság őt magára hagyni! -- Idegessége kedveért jónak láttam — mond Jonathán. — Különben Lilla kisasszony semmiért sem akarta kíséretemet elfogadni. Egyedül akart itt tartózkodni s teljes incognitóját megtartani. Elég boszuságára ezen ur itt bizonyíthatja, mennyire sikerült is az neki. Ez az ur egyszersmind oka a szerencsétlenségnek. Ah! igazán? Tehát ön a/, édes, kedves Bodrogi leányom hű bírálja, orvosa, megmentője!? kiált föl Dalmady Ifodrogit szivólyoaen átölelve, ki meglepetten, zavarodottan hátrált. Jelen számunkhoz 'A iv meilé.clet van csatolva.