Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-08 / 28. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. julius 8. 28. szám. JL n n 1 ' i, mmm es f 11 i 11 j A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Aratásko r. Az a fokozatos sülyedés a nyomorba, ami népünknél, különösen a földuiivelő-osztálynál tapasztalható, minden oly alkalommal, mikor nyomort enyhíthető dologgal állunk szemben, reflexióra készteti a nép javára buzogó embert,. Ilyen dolog az aratás is! Ebben a mi téjjel mézzel folyónak mon­dott hazánkban a gabona igen nevezetes keres­kedelmi cikk. A dolog azonban ez idő szerint ugy áll, hogy nálunk a gabona, mint árucikk ugy szólván leljesen elveszítette értékét. A tavalyi gabonaár majdnem teljesen két­ségbeejtette már a termelő közönséget. Még az idén sem igen mutatkozik valami erős kilátás az árfolyam emelkedésére. S ha ez tovább igy tart., mindinkább erő­sebbé érik bennünk éppen úgy, mint a legköz­vetlenebbül érdekeltekben az a meggyőződés, hogy nekünk nem szabad oly nagy s hogy úgy mondjuk: kizárólagos súlyt fektetünk a gabonateri i lesztésre. Azért irtuk, hogy kizárólagos súlyt, mert már p. o. a szőlőtermelést nagyon ingatag ala­pon látja mindenki s erre valóban elfogadható és erős okot ad a phylloxera, mely most már hazánk majd minden vidékét megtámadta és veszélyezteti enyészettel, végromlással a legdrá­gább szőlőt éppen úgy, mint a leghitványabbat. Innen van, hogy sokan szeretnek kizárólagos súlyt termény kereskedésünkben a gabonára fektetni. Hogy pedig azok, kik azt az elvet tartják, nem helyes uton járnak, azt eléggé beigazolta a tavalyi termés ára és bizony-bizonv erősen kell tartanunk tőle, hogy befogja igazolni az idei termésé is. Azért is oly indokolt azon szakférfiak törek­vése, kik az állattenyésztés erősebb fejlesztését hangsúlyozzák, és csak dicsérnünk lehet azon gazdasági egyesületek buzgalmát, melyek, mint megyénk gazdasági egyesülete is, működési kö­rükben minden lehetőt elkövetnek az állatte­nyésztés emelése és felvirágoztatása érdekében. Van ezen kiviil még egyéb gazdasági ág is, melynek művelése igen alkalmasnak tátszik, sőt. itt-ott már alkalmasnak is bizonyult a silány gabonatermések és a silány gabona-áraknak pót­lására. Hazánknak igen áldott égalj i viszonyai vannak a gyümölcstenyésztés, a selymészet és méhészet, cultiválására is. Mindennek érdekében már kormányunk is, gazdasági egyesületeink is, egyes lelkesebb szak­férfiaink is sokat tettek, sokat áldoztak; de még mindig nem lett elérve azon eredmény, melyre teljes önérzettel hivatkozhatnánk s mely képes volna lelkünket megnyugtatni a bekövetkezhető eshetőségekkel szemben. Mert tény az, amint fölebb is emiitettük, hogy szőlőhegyeink — hacsak az isteni gond viselés valami vészt nem küld a phylloxerára — biztos pusztulás elé néznek. Az ilyképen elve­szitek óriási jövedelmet pedig pótolnia kell az állán iák, pótolniok az egyes polgároknak is. .ciz a kérdés : mivel ? Tavaly láttuk, s valósziniileg az idén is látni fogjuk, hogy gabon;:termeléssel nem pótol­hatjuk az elvesztett bor i Jvedelmót. Tehát ok­vetlenül az állattenyésztésre, a selymészet- és méhészetre kell gondolnunk. Es pedig ideje ko­rán ! Most! Haladéktalanul! Julius közepén a szerteszét mutatkozó phyl­loxera repülni fog s egy év leforgása alatt megint óriásibb lesz a feltartóztathatlan vész ter­jedése. Igen jól tennék a gazdasági egyesületek, jól a módosabb egyesek, ha az emiitett gazda­sági ágak művelésére népünket buzdítanák s abban erkölcsileg és anyagilag támogatnák. Igy nem kellene aggódnunk, hogy mi lesz velünk, ha nem kél el gabonánk, mint ahogy most kell. Tanitói közgyűlés és felszázados jubileum. A zala egerszegi esperes kerületi r. kath. tanitói kör f. hó 5-én Söjtörön tartott közgyűlését rilka és kegyeletes ünneppel kötötte össze. Megünnepelte Kovács Sándor söpöri tanítónak ötven éves tanitói jubileumát. A jubileumon jelen volt Balaton Józset esperes plébános, Pajthy Elek söjtöri plébános, Angyal György, a!só-bagodi. Matkovics Gyula szent-balázsí segédlelkészek, Szekeres József ur. ispán, Duzár István söjtöri jegyző, a zalamegyei általános tanitói testület képviseletében Udvardy Ignác zalaegerszegi polgári iskolai igazgató, a novai esper. r. kath. tanitói kör képviseletében Loky .József novai tanitó, s a zala egerszegi esperes kerületi r. kath. tanitói kör tagjai majdnem teljes számmal. Az ünnepélyt megelőzőleg Pajthy Elek helybeli plébános ünnepélyes „Te l)euiu u-ot és szent misét tartott, mely után a megjelentek az iskola épületében gyűl­tek egybe. Angyal György alsó-bagod: segédlelkész gyakorlati tanitást tartott a növendékekkel a bittanból. Az apostoli hitvallás hilencedik ágazatát fejtegette. A sikerült elő­adásért a kör köszönetét és elismerését fejezte ki jegyző­könyvileg. A gyakorlati tanitás befejeztével a növendékek elbocsáttatván, kezdetét vette a közgyűlés Kovács Géza köri elnök meleg szavakban üdvö­zölte úgy a járáskör tagjait, mint a megjelent vendé­geket és tanügybarátokat s miután a mai közgyűlés kettős célját fejtegette, azt megnyitottnak nyilvánította. Balaton József esperes-plebános örömmel tudatá a körrel, hogy őméltósága kegyes püspökünk és lőpász­torunk értesülvén a mai ünnepélyről, valamint a jubi­lálóuak a tanügy terén szerzett bokros érdemeiről, kegyes volt őt hasznos és tevékeny működéséért elismerő levéllel kitüntetni s őt, mint kerületi esperest bizta meg, hogy azt az ünnepélyen felolvasván, a jubilálónak adja át. A jelen voltak örömmel értesültek főpász torunk e kegyes tényéről. A főpásztori levél szövege következő : „ Isten áldása a nagy életkor, de még nagyobb áldása, ha valaki öreg korában lelki megnyugvással tekinthet vissza szakadatlan munkálkodása között eltöltött sikeres m alt jára ! A )ó Isten ezen kiváló áldásában részesült kedvelt­séged. Eletét 50 éven át. egg nemes cél megvalósítására, a gondjaira bizott gyermekek tanítására és vallás-erkölcsös nevelésére szentelte éz most már munkálkodása eredményét az egyes felnőtteknél megtestesülve szemlélheti. Igaz ugyan, a jó cselekedetek szakadatlan láncolata folytán eredményezett erkölcsi tudatot a világon mi sem éri fel, mégis bizonyos örömére szolgálhat azon körülmény, hogy tanitó társai 50 évi jubileuma ünnepélyén osztatlan szeretettel és tisztelettel környezik. „Zalamegye" tárcája. A regi dalokból. Szűz szemérem pirja festé Liljom arcod szép havát. Szende lélek, képed mását Emlékül hogy átaddd. S hidd ez emlék, drága emlék, Szent ereklye énnekem : Es ha nézem, édes érzet Arja ömleng lelkemen. Ah! ha nézem, képzetemnek Szárnya ég felé ragad \ Es szivein az édes érzet Teljében majd meghasad. S mi ez érzet, mely oly édes. Melytől még is szenvedek! Vágyói tudni? — szerelemnek Mondják ezt az emberek. Pozsogár Gyula. A legszebb jutalom. Irta: Némethné Andaházy Irén. (Folyt és vége) Bodrogi reszkető ajakkal olvassa az apának olyan­forma kötelezvényét, melyben száraz, üzleti szavakkal szerencsétleu leánya meggyógyitójának annak kezével együtt minden alföldi urodalmait nmnnyasszonyi hozo­mányéi átadni igéri. — Azonkivül a gyógyítás egy évi időtartama alatt tetemes havi appanaget, valamint sza^ had orvosi rendelkezést a beteg fölött. Ha azonban egy esztendő leteltével is még a leány néma marad, a szer­ződés elévül s érvénytelennek tekintetik, hogyha a leány annak megújítását maga nem óhajtauá. Kelt. Százlakon 1884. május hó 10-én; aláírva: Dalmady György nyug. ezredes és Strix Jonathán. Lehanyatló kezéből kiesett a kérlelhetlen irat. -— Nos ? — kérdi Jonathán diadalmas arccal. — De hát hogyan teheti ezt egy atya ! — kiált fel Bodrogi elhalaványodva. — Ahaha ! — kacag a másik. — Igen gyöngéd papája van a mennyasszonyomnak, aki csak azért óhajtja leányát orvoshoz adni, hogy ez ingyért gyógyítsa ki némaságából. Persze tudja, hogy Lilla az őrjöngésig szerelmes belém s a szerződés megújítását kivánni fogja. Az természetes, több ilyen jó bolondot úgy se foghat magának ez a leány. Képzelje csak ! most meg már az öreg kezd rendetlen, pontatlan lenni a fizetéssel. —- Az apát nem érthetem —- mond Bodrogi — Ont pedig alávaló embernek tartom, kit megvetésem egész súlya ér! Szégyelje magát a hivatások legneme­sebbikét ily üzérkedési célokra lealaesinyitani ! Első pillanatra fölismertem önben a charlatánt, a szédelgőt. Kn meg önben mennyasszonyom elcsábitóját ! Az elkeseredés ezen pillanataiban észre sem vették, amint egy harmadik alak lépett be a szobába s utolsó párbeszédüknek tanuja volt. Most élénk mozdulatot tett, hogy jelenlétét tudassa. A vitatkozók egyszerre feléje fordultak. Magas, katonás tartású férfin állt előt­tük őszbe vegyült hajjal, szigorú tekintettel, katona­öltönyben, számtalan érdemjelekkel a mellén. — Ezer tüzes bomba ! — kiált föl mennydörgés­hez hasonló hangon. Ezek a gyerekek még utóbb hajba kapnak, ha közibéjök nem esenlitc k ! No fiuk ! hisz ti a legjobb uton vagytok az összeverekedéshez ! Olya­nok, mint a pulykakakasok ; se nem látnak, se nem hal­lanak ! s mielőtt a két ellenséges fél bámulatából felocsúdhatott volna, az előbbeni rettenetes hangon kiáltja : —- Még csak azt se mondják az ember­nek, hogy: papucs! Hát azért jöttem én Budapestről ide, ebbe a csodálatos görbe országba s hagytam ott kedvetekért a lóversenyek érdekes szinterét, hogy leve­gővé váljam, meg se láttassam ? 1 Ejnye, haszontalan kölykei! „Rae.hts schaut!" commandiroz a vén liad­astyán oly coniicus komolysággal, hogy a két elkesere­dett, egymást még a mult percben felfalni kész vetélytárs egyszerre — elnevette magát. Hanem doctorunk arca a jövő pillanatban visszaölté komoly, megvető kifejezését. Strix Jonatháné még vörösebbé vált, mint volt ezelőtt. Jövendőbeli ipjának — mert a vitéz hadfi senk' sem volt más, mind Dalmady György uram, e váratlan meg­jelenése rendkivül kellemetlenül látszott őt meglepni s kezét távolról odanyújtva, zavarában csaknem dadogva mondá : — Oh ! minő meglepetés. Mennyire örülni Ibg Lilla kiiasszony ! Parancsolja látni ? Jelenleg még kissé gyönge s ideges. Nagymérvű láz . . . egy kis szeren­csétlenség. — Tudom, tudom — felelt Dalmady — értesültem felőle Budapesten. De mi a tüzes mennykőbe jutott Önnek eszébe, leánykámat már jó ideje előlem ilyen hideg, elérhetetlen világokba bujtatni? Szerencse, hogy igy végződött! Minő ostobaság őt magára hagyni! -- Idegessége kedveért jónak láttam — mond Jonathán. — Különben Lilla kisasszony semmiért sem akarta kíséretemet elfogadni. Egyedül akart itt tartóz­kodni s teljes incognitóját megtartani. Elég boszuságára ezen ur itt bizonyíthatja, mennyire sikerült is az neki. Ez az ur egyszersmind oka a szerencsétlenségnek. Ah! igazán? Tehát ön a/, édes, kedves Bodrogi leányom hű bírálja, orvosa, megmentője!? kiált föl Dalmady Ifodrogit szivólyoaen átölelve, ki meg­lepetten, zavarodottan hátrált. Jelen számunkhoz 'A iv meilé.clet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents