Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-12-09 / 50. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. szeptember 50. 40. szám. JL Előfizetési díj: Egészévre 4 i't., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Jíyilttér pH itsorn 12 kr. IL i, m; i es i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A falusi fiatalság erkölcse érdekében. A veszprémmegyei közigazgatási bizottság egyik legutóbbi ülésén egy nagyfontosságú indítványt tett az ottani tanfelügyelő: Vargyas Endre. Semmivel sem kívánt az többet, mint a falusi fiatalságnak, az úgy nevezett snbancoknak eltiltását a korcsmai mulatozástól, a táncvigalmakon való részvételtől. A közigazgatási bizottságban voltak, kik ezen indítványban a „liberális" elveknek s az egyéni szabadságnak megtámadását látták s azzal vádolták az indítványozó tanfelügyelőt, hogy indítványát nem a közvetlen tapasztalat alapján, hanem aféle papi egyének sugalmazása folytán tette. Az ellene fölszólalók a legnagyobb indignacióval vették az indítványt s azt kívánták, hogy a bizottság a fölött egyszerűen térjen napirendre. Csupán egyetlen egy tag volt, aki nem óhajtotta az indítvány fölötti napirendre térést, hanem azt javasolta, hogy kérdeztetnének meg ez érdemben a falusi lelkészek és tanítók: vájjon csakugyan fenn forognak-e azon erkölcsi bajok, miket, az indítványozó, indítványának indokolásában a bizottság elé terjesztett s az ilyként. beérkezendő jelentések után határozzon majd a közigazgatási bizottság. E nagyon helyes közvetítő indítvány dacára is oly éles ellentétes állást foglalt el a tagok többsége az inditványnyal szemben, liogy a fölött egyszerűen napirendre tértek. A határozat ellen a tanfelügyelő felebbezést jelentett be. Ez történt Veszprémniegyében. Az ottani tanfelügyelő indítványa a mi megyénkben már előbb megtétetett. A zalamegyei általános tanító-testület nagykanizsai járáskörének egy, 1882-ben tartott ülésén tétetett ugyanis már indítvány, liogy a serdülő fiatalság a közigazgatási bizottság által tiltassák el a korcsmai mulatozástól, dőzsöléstől. A nagy-kanizsai tanítói járáskör akkor ezt az indítványt magáévá tette ugyan, de tudtunkkal a közigazgatási bizottság elé még nem került. Pedig

1 a határozat értelmében oda kellett volna jutnia s akkor már bizonyosan történt volna valami a nagyfontosságú indítvány érdekében. Mert mi (a körülöttünk látottak és tapasztaltak alapján) igen nagy fontosságot tulajdonítunk ennek az indítványnak, kiválóan és első sorban a fiatalság erkölcsi érdeke szempontjából, messzebb hatólag és másodsorban pedig a jövő nemzedék testi ereje és egészsége érdekéből. Es egyátalán nem értjük, hogy mélyen és komolyan gondolkozó, a nemzet javát, jövő létét szívökön viselő derék hazafiak, (minők a veszprémi közigazgatási bizottság tagjai is) miként térhettek fölötte egyszerűen napirendre. Nézzünk csak széjjel népünk között! Kisérjük figyelemmel: miként töltik el fejlődő fiatalaink a vasár- és ünnepnapok délutánjait? Még a délutáni isteni-tiszteletnek jó szerint vége sincs, már zajos csapatokban, pipaszóval megy a falu „arany-fiatalsága" a korcsma felé. Ott húzza a cigány; járja a tánc; foly a bor. 14 — 16 éves suhancok bortól, tánctól hevülten kurjogatnak, dalolnak oly nők társaságában, kiknek még leheletök is mérges a serdülő fiatalságra nézve. Itt szedi az magába azt a mérget, mely látatlanul megölője, elsatnyitója népünknél is a fiatal nemzedéknek. Itt gyökerezik annak a szomorú statisztikai adatnak oka, hogy fiatalságunk a 20-ik életévben ma már nem képes kiszolgáltatni a katonai anyagot. Ezek a falusi korcsmai hejehuják okai annak a siralmas állapotnak, mely a népszaporodás és a nép egészségügye körül manapság fennforog. Es mi egyátalán nem látjuk be, hogy e tekintetben mért ne léphetne közbe a közigazgatási bizottság a liberális elvek s az egyéni szabadság megtámadása nélkül? Az egyéni szabadsagot mindenütt és mindenben magasabb érdekek, szempontok korlátolják. Mért ne lehetne hát a fiatalságnak a féktelenségbe csapó mulatozási hajlamát is korlátok közé szorítani a közerkölcsiség, a közjó, a nemzet, a haza általános és szentebb érdeke megőrzésére, előmozdítására? Ha annak idején el lehetett tiltani a dohányzást a felnőttektől; ha meg lehet tiltani a felnőtteknek is oly dolgokat, mikkel anyagi, erkölcsi életök veszélybe dőlhet p. o. a hazárdjátékot : mért ne lehetne megtiltani a falusi fiatalságnak (fejlődési éveiben) a lestét, lelkét megrontó korcsmai mulatozást? Néhány évtized előtt a fiatalságnak eszébe sem jutott a korcsma közelébe menni, hanem kimentek a szabadba s ott labdázással, vaerv ' O J egyéb testedző és a lelket is ártalmatlanúl szórakoztató játékkal töltötték el a vasárnapok és ünnepek délutánjait. Ide kell visszavezetni újból a fiatalságot. Nézetünk szerint e létező s bizonnyára országosnak mondható bajon rendeleti uton lehetne segíteni. A népoktatásról szóló 1868. évi 38. t. c. 1. §-a értelmében ugyanis ha a szülők, gyámok kötelesek gyermekeiket, gyámoltjaikat nyilvános iskolába járatni életidejük 6 évének betöltésétől egész 12, illetve a 15 év betöltéseig: úgy a gyermekek 12 —15 éves koruk betöltéséig, mint az ismétlő iskola növendékei, tehát tankötelesek a korcsmák és korcsmai mulatságok látogatásátói ezen az alapon minden nehézség nélkül rendeleti uton el volnának tilthatók. S ezen népünk közerkölcsiségére nézve oly fontos ügyben nem is kellene mást tennünk, mint a miniszter figyelmét a létező bajra irányítani, illetve a szóban forgó rendelet kiadását kérelmezni. Fontos miniszteri rendelet. A m. kir. belügyminiszter f. évi november hó 3-án 23400 sz. u. az áruknak közforgalomban mértéken alul azaz hiányos kimérése által elkövetett visszaélések megtorlása tárgyában az alábbi, nagyon is fontos rendeletet bocsátotta ki, melyre felhívjuk olvasó közönségünk figyelmét. A kibocsátott rendelet a következő: „Mind gyakrabban fordulnak elő panaszok, hogy a mindennapi háziszükségletekhez megkívántató árucikkek kicsinyben elárusítói (mint mészárosok, szén- és lakereskedők) az árut törvényes mérőkészülékkel mérve, csekélyebb súlyban, illetve mennyiségben szolgáltatják ki, azaz a vevőt hiányos mérés által megkárosítják. Ezennel kijelentem, hogy azon elárusítók, kik a törvényes kellékeknek megtelelő mérőkészüléket használnak ugyan, de az árút, mely (a fennálló szabályok értelmé. „Zalamegye" tárcája. A tél. Beköszöntött a tél, nyugszik a természet,, Diadalát üli a sötét enyészet; Ott fekszik a rózsa; tövénél dermedve, Fehér hólepellel mint halott befödve. Mezők virányain csak avarkép látszik, Rajta csillogó fényt a zúzmara játszik; Zordon szél zörgeti az elfagyott lombot, Vadul száguldja át az avar hegyormot. Anyjának sírjánál kesereg az árva, Mert elfagyott rajta nefelejts-virága ! Mezei viráyból sem fűzhet koszorút, Ami még tetézi szívében a borút. A serdülő lányka azt veszi szívére, Hogy szép virágcsokrot nem tűzhet keblére: Pedig saját tükre azt súgja hozzája, Hogy a természetnek maga is rózsája. Csalogány nem csattog a lombos fák között, Legtöbb dalos madár tőlünk elköltözött; Csak az egy pacsirta maradt fészke körül, Mely idegen földön jobblétnek sem örül. De ő sem énekel, nem szánt fent a légben, Csak élelmet keres házaink körében ; Türelemmel várja, mig eljön a tavasz, Nem esik kétségbe, bármennyire havaz. kis cinege is bejött a faluba, Kertünk sövénye közt bujkál ide- s tova ; Nem tudja szegényke, hogy fogság vár rája, Mert ki ve" már téve a gyermek csapdája. A farkas is bátran kullog az erdőben, A vadász nem jár ott az ily zord időben : Prédát les, mert őt is az éhség kinozza, Mig a sors zsákmányát neki is meghozza. A félénk őzike szintén ott bukdácsol, Pedig nincs a veszély tőle nagyon távol; Mert a vérszomjazó farkas régen lesi, Tudva, hogy élelmét ö is ott keresi. Az előre látó és szorgalmas hangya, Téli zord időben bolyát el nem hagyja ; Elég élelmi szert hordott össze nyáron, Rá nézve hát a tél csak egy rövid álom. A könnyelmii tücsök egész nyaratszaka, Dolog helyett dalolt nappal és éjszaka : Könnyelműségének most éhség a díjjá, Vendégségre vágyik, de senki sem hívja. De az emberek közt nézzünk egyet széjjel, Mint küzd meg az ember a zord-hideg téllel? Tán van mindenkinek jó meleg tanyája, Az éhezőt pedig rakott asztal várja ? Hát bizouy sok ember bátran elmondhatja, Hogy rá nézve a tél a vígság évadja ; Van mindene elég, nem is gondol másra, Mint az ezerféle téli mulatságra. Ámde hánynak nincsen betevő falatja! Nincs ruhája, melylyel testét betakarja; Mig mások vigadnak s élnek uri lábon, 0 koplal s kucorog fűtetlen szobában. Az állatvilágban — úgy látszik — hogy szabad Elnyelni a nagynak a gyengébb kis halat: Az emberek között ez csak akkor járja, Ha már félcet vesztett az erőszak árja. Nem kérdezem tehát, hogy jog-e az erő'? S boldogul-e mindig az, aki vakmerő'? Azt sem vitatom most, hogy az ész mit sugal, Erőre-e, vagy a törvényekre utal ? Iíanem hivatkozom a zord hideg télre, Most a bölcselkedést s önzést tegyük félre: Legyen a „segélyzés

u jelenleg jelszavunk, Az áldás úgy száll ránk, ha szegénynek adunk ! Szabó Samu. Kölcsönkért parádé. — Kis városi életkép. — Irta: Göntér G. Endre. — Gizellám ! — Mariskám! Es a két csinos leányka biborajkai között elcsattant a baráti viszontlátás szerető csókja. — Hát hogy vagy kedvesem? — kérdi az érkezett Gizella, miközben barátnője gyöngéd erőltetésére a pamlagon helyet foglal. — A lehető legrosszabbul, amint esak magát egy, a reménytelen szerelem sorvasztó lázában meggyötört, ifjú teremtés érezheti! — válaszolá Mariska egy mély sóhaj kíséretében. — No, no, az Istenért, csak nem esel kétségbe! Már micsoda dolog lenne az, ha még egy férfit sem tudnál meghódítani? Hát mi másért adta volna neked a Teremtő ezt a lángoló tűzben égő két szemcsillagot, Jelen számunkhoz '/

2 iv melléklet van csatolva.