Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-03-04 / 10. szám

Igy azután el lesz érve, liogy megyénk két nevezetes pontján álland a jótékonyság oltára s e két nevezetes pontból árad szét az áldás megyénk többi vidékére; mert kétséget sem szenved, hogy megyénk eme két városának szép példája buzditólag hat a többiekre is s ezek is mihamarább a cselekvés terére lépnek. Sok áldás szálland a létesítők emlékére különösen azok részéről, kik Ínségüket nem viszik a világ piacára, hogy borzalmat keltve, irgalomra, könyörületre indítsák az embereket, hanem elrejtőznek és meghalnak éhen. de önérzetesen; kiknek csak végletekig gyöngéd női sziv nyújthat alamizsnát anélkül, hogy arcukba ne szökjék attól a vér. A zalaniegyei gazdasági egyesület hivatalos értesítője. 25./1888. Jegyzőkönyv N.-Lenqyelben 1888. január 8-ikáról a gazdakör által tartott közgyűlésről. Jelenlevők: Horváih Alajos h. elnök, Bándy László, Czigány Imre, Doszpot Gábor, ifj. és idősb Gyürfi József, Kovák István, Döbröntei Ferenc, Nagy Ferenc, Sipos Ágoston, Sinkó Sándor, Fitos Gáspár, Boronyák József (gellénházi) és B-ronyák József (döbrétei), Kransz Ignác, Mónok István, Rózsás Imre, Kálmán és Sándor, Galambos László, Lukács András, Kovács Gábor, Nagy János, Pödör Imre, Simon József, Czigány Imre (gellénházi), Pál Sándor, Duzár István, Hordós János, Bek György, Bödör János, Jakab Ferenc, ifj. Licht Mór, Kutasy György, Osvald József, Jakó János, Egyed József és több tagok, Stransz Sándor tag úgy mint jegyző. Horváth Alajos elnök úr üdvözölve a nagy számban megjelent tagokat, a közgyűlést a közölt tárgyakra nézve megnyítottnak kijelentette és felszólította a jelen levő tagokat mindenek előtt az 1888-ik évi munkaterv és költségvetés megállapítása iránt véleményeik előterjesztésére, ajánlva a folyó évre tartandó állat kiállítást. Ezen előterjesztésre mindenek előtt Katasi György rózsásszegi lakós előadja, miszerint a kör tagjai közé felvétetni, hasonlóul Dömötör József rámi, Licht Mór rózsásszegi és Nagy János gellénházi lakósok szóval — főtisztelendő Valner István petri keresztúri lakós a tagsági díj beküldésével tett jelentkezésük folytán a tagok sorába felvétettek. Ezután Doszpot Gábor tag előterjeszti, miszerint a mult évi lóher vetések nemcsak nála, hanem az egész vidéken részint a hiányos kelés, részint mult nyári nagy szár.izság miatt olv gyéren állanak, hogy a gazdák nagyobb részénél semmi és kisebb részénél is csak igen kevés lesz meghagyható, — igy folyd évben tekintve a marhának úgyszólva semmi árát, más részről a tavaszi bükkönynek is a mult évben adott si lány termés okozta drágaságát, alig lesz valaki a tagok közül, ki jelentékeny költség nélkül marháját a kiállításnak megfelelőleg élelmezhesse, pénzáldozattal meg az alacsony ár miatt szinte veszteséggel jár, azért ? folyó évi munkatervből az állat kiállítást kihagyatni vé leményezi annál is inkább, miután a gazdakör tulaj donát képező rosták mind jelentékeny javításokat igé nyelnek, a cséplőgép pedig szinte tetemes költséggé lesz haszonvehető állapotba helyezhető, egy egész nagy igazán minden gazmagot kiválasztó rosta meg a köi részére igen szükséges volna, azért a munkatervet, ; költségtervet ily érdemben véleményezi készítendőnek Sipos Ágoston, Vas Ferenc és többen hasonlóul az álla kiállítás mellőzése mellett a cséplőgép és rosták kijaví tása, egy nagy új beszerzése mellett nyilatkoztak Bándy László, Czigány Imre (lengyeli) a gyűlést vezeti elnök urnák ujabban is az állat kiállítás ajánlása után szintén Doszpot Gábor indítványához csatlakoznak, végre Bándy László és Duzár István még a gyümölcsfa tenyésztést ajánlották a kör munkatervébe felvétetni; | ifj. György József, Kózsás Sándor szinte Doszpot Gábor indítványát ajánlják elfogadni, mely után elnök úr fel tette a kérdést, váljon a közgyűlés Doszpot Gábor indítványa értelmében akarja-e a munkatervet megállapítani," mire a közgyűlés egyhangúlag Doszpot Gábor indítványa mellett nyilatkozott és így ily értelemben leendő munkaterv készítés határozatilag kimondatott, és elkészíttetett. Strausz Sándor s. k. Horváth Alajos s. k. jegyző. h. elnök. Jegyzőkönyv. Felvétetett 1888. évi január 7-én a „Sümeg vidéki gazdakör

u által tartott közgyűlésén. Jelenvoltak: Szüts István elnök, Gyömörey Gáspár h. elnök, Eitner Sándor, Mika Mihály, Forintos Kálmán, Takács Alajos, Hetyei Károly, Soós Pongrác, ifj. Háczky Kálmán, Varga Tamás, Holub .János, Kardos Lázár, Bogyay Aurél, Szüts Zsiga, Eitner Zsiga, Koudor József, Faludi Antal, Rédey Sándor, Ellés Gábor, Sümegi Tivadar gazdaköri tagok. Elnök úr üdvözölvén a tagokat, a gyűlést megnyitotta : I. A legutóbbi gyűlés jegyzőkönyve felolvastatván, tudomásúl vétetett. II. „A süraeg-vidéki gazdakör" alapszabálya olvastatott fel s egyúttal az alapszabályok átvizsgálásánál tett észrevételek tárgy altattak. Hatázoztatott, hogy az észrevételek szerint az alapszabályok módosíttatnak, csak ie a Il ik szakaszbani módosítás ilyképpen „a pénztárnok a tagsági díjakat beszedi és az öt forintos tagsági díjak 1 ;

1-ad részét a könnyebb elszámolhatás végett az anya egyesület pénztárába nyugta mellett befizeti." Ugyan ezen alkalommal a „Sümeg-vidéki gazdakör" egy forintos tagsági dijait: 63 forintot, melyeket tekintetes Gyömörey Gáspár úr részint az anya-egyesület, részint a keszthelyi gazdakörhöz beküldött, kéri a gyűlés vissza küldeni, vagy pedig a sümeg-vidéki gazdakörhöz beiizetett 12, 5 forintos tagsági díjat ezen 63 írtban itt tartani engedélyezni. III. Eitner Zsiga pénztárnok úr az 1887. évi számadását bemutatván, Holub János, Karlos Lázár és Faludi Antal urak bízattak meg az átvizsgálással, kik is azt rendben találván, a közgyűlés a íelmentvényt kiadta. IV. A „zala megyei gazdasági egyesület" jegyzőkönyvi kivonatai olvastattak fel, melyek tudomásúl vétettek. Tagok névjegyzékének pontos összeállítása mind az ideig nem sikerülvén, a gyűlés kéri az anya-egyesületet, hogy a „Zalamegyei gazdasági egyesület" összes alapító és rendes tagjainak névsorozatát szíveskedjék megküldeni. Ugyan itt határoztatott, hogy a Sümeg és Keszthely-vidéki rendes tagok felszóllíttassanak, hogy nyilatkozzanak, kik akarnak a sümeg-vidéki gazdakörhöz tartozni, és egyúttal felkérendők, hogy tagsági díjaikat a gazdakör pénztárába fizessék be. — V. Elnök úr kijelenti a közgyűlésnek, hogy megbízatása folytán a sót (kísérletre) kiosztotta és a kiosztási jegyzéket beterjesztette. — Tudomásul vétetvén a jegyzéknek az anya egyesülethez beküldése határoztatott. VI. Soós Pongrácz úr rendes tagoknak belépését jelentvén be, megerősítés végett bejelentetik. VII. Jövő év munkaterv megállapítása. Elnök úr kijelenti, hogy a pénztárban 176 frt 40 kr. van: mely összegre két hinta rosta beszerzési ára van teherképpen, ehhez képest lehet a jövő évi költségvetést elkészíteni. „1) Összes vagyonomat, — igy szólt a testamentum — ide értve különösen a fő utcában lévő emeletes házamat és a Sós pusztát, hagyományozom teljes és korlátlan tulajdoni joggal szeretett hitves társamnak Haraszty Dánielné sz. Mátray Ilona asszonynak, oly kikötéssel még is, hogy a birtokba lépés napjától számított egy év alatt tartozik Fehérkő városának 200,000 frtot, azaz kétszázezer forintot kifizetni, mit ha tenni nem tudna, vagy nem akarna, összes ingó és ingatlan vagyonomat Fehérkő városa örökölendi teljes tulajdoni joggal s azzal a kötelezettséggel, hogy hitves társamnak, Haraszty Dánielné sz. Mátray Ilona asszonynak, özvegyi tartása fejében évenkint 600 frt azaz hatszáz forintot fizetend. 2) Ha azonban többször nevezett hitves társam, halálom napjától számított három év alatt ujabban férjhez menne, sem hagyatékomból nem örököl semmit, sem pedig a Fehérkő városa által fizetendő s az első pontban érinteti 600 frt azaz hatszáz forint évi járadékhoz nem leend igénye, hanem összes vagyonom haszon élvezete leendő férjét illetendi s csak is ha ő — t. i. a férj — már hu z éven át haszon élvezte azt, szálland a tulajdonjog feleségemre s illetőleg a menynyiben ő akkor már m m élne, Fehérkő városára. 3) Ugyancsak a várost fogja illetni — az első pontban körülirt hatszáz forint évi járadék kifizetésének kötelezettsége mellett — összes hagyatékom tulajdonjoga akkor is, .ha hitvestársam második férje, a busz év leforgása előtt halna meg s feleségem, Haraszty Dánielné sz. Mátray Ilona asszony a 200,000 frtot azaz kétszáz ezer forintot a városnak kifizetni nem tudná, vagy nem akarná." — Pedig dehogy nem akarta. Kifizette volna bizony édes örömest, csakhogy nem volt miből. Hisz az egész hagyaték alig ért többet százezer forintnál. Tudta ezt nagyon jól az öreg Haraszty is; de még jobban tudta a város s alig hogy letelt a végrendeletben kitűzött egy évi határidő, nyomban keresettel lépett fel az özvegy ellen, kinek a világosán intézkedő testamentummal szemben alig volt egyéb argumentuma könnyeinél, ezzel pedig pert nyerni nem csak nálunk, de azt hiszem, még ott sem lehet, hol a szabad bizoHatároztatott erre, hogy két konkoly-választó rosta szereztessék be. — Kísérletekre a kisebb gazdák közti kiosztás végett olyképpen, hogy az első évi ter mésből a neki adott magot visszaadja, beszereztetik 50 kiló anthyhs, 2 kiló sorghi halepense és 100 kiló mustár. A rosták beszerzésére Gyömörey Gáspár, Eitner Zsiga és Sümegi Tivadar kérettek fel, a magvek beszerzésére pedig Szüts és Sümegi Tivadar. - - A magok elosztására pedig Gyömörey Gáspár és Helyei Káról) kérettek fel, kik szívesek voltak elvállalni VIII. Mivel a „Sümeg-vidéki gazdakör által 1887. évi május 17-én rendezett szarvasmarha kiállításon oklevelekkel díjazottak részére az oklevelek mindezidei"' nem küldettek meg, kéri a közgyűlés az anya-egyosü^ letet, szíveskedjék azokat megküldeni. Elnök úr ezután felszólította a jelenlevő tagokat, hogy netáni indítványokat tegyék meg. IX. Eitner Sándor úr iridítvánvozza, hogy folyó 1888-ik évben ismét rendeztessék egy tenyészmarha kiállítás. — Indítványa elfogadtatott, az ez iránybani teendők meghatározása a jövő gyűlés teendőihez uta síttatott. X. Forintos Kálmán úr 200 frtot kér az anya egyesülettől a „Sümeg-vidéki gazdakör" részére és kéri, hogy a beszerzendő magvak ára szintén az anya-egyesület által fizettessék meg, hogy egyáltalán úgy, mint a keszthelyi gazdakör, a sümegi is részesüljön anvagi támogatásban. — Ezután a jegyzők önyv hitelesítésére Takács Alajos és Hetyei Károly urak felkéretvén, a gyűlés bezáratott. Sümegen,V4887.fjanuár 7-én. Takács Alajos s. k. Hetyei Károly s. k. Sümegi Tivadar s. k. gazdaköri jegyző. Közli: Szigethy Antal s. k. titkár. Zala-Egerszeg, 1888. március l-én. Tekintetes szerkesztő úr! E lapok hasábjain ismételve s az enyémnél avatottabb tollak fejtegették, hogy a kor igényeinek megfelelő kisdedóvoda mily nagy fontossággal bír nemcsak emberiességi, uemcsak közművelődési, hanem különösen nemzetpolitikai szempontból is. A szegény, vagy tán gondatlan szülőknek még nem iskolaképes gyermekei biztos menedéket találnak itt; de a tehetősebb és gondos szülők is megnyugvással és azon tudattal küldhetik ide kisdedeiket, hogy ezek a leggondosabb felügyelet mellett a legelemiebb ismeretekbe játszva, dalolva fognak bevezettetni és a társas élethez hozzászokni ; s átalában a hazánkban ijesztő mérveket öltött gyermekhalandóság is csak a helyesen berendezett és kellő számú kisdedóvodák felállítása által lesz a természetes mértékre leszállítható és ekép a magyar nemzet szaporodása is elérhető. De nem szükséges ezt tovább fejtegetnem, mert, mint említém, igen sokszor meg volt ez már irva .s tudja is és érzi is annak igazságát mindenki. Azért nálunk Zala Egerszegen, ahol az igényeknek megfelelő kisdedóvodát még mindig nélkülözzük, mindenki örömmel üdvözli illetékes körökben legújabban megindult azon mozgalmat, mely ilyennek városunkban létesíté sére irányul. Nem szükséges említenem, hogy a szép eszme megvalósulása a társadalomnak, az egyeseknek áldozatkészségétől fog függeni; de felesleges azt is fejtegetnem, hogy aki ide a kisdedeknek hozza filléreit, az nemcsak a humánismus részére adakozik, hanem egyúttal a nem zet oltárára teszi le a legszebb áldozatot. Azonban bár a legnagyobb örömemre szolgálna, ha e soraim csak némít is lendítenének kisded-óvoda ügyünkön, nem lehet célom ezekben adakozásra felhívást irni, mert a t. közönséghez intézendő felhívás majd nyitási rendszer van divatban. Mindezek dacára, a jó ügyhöz, az első perhez méltó s egy kezdő fiskálishoz illő buzgalommal láttam a dologhoz. Lótottani, futottam, informáltam, consultáltam. Összeszedtem minden tudományomat s amint illik, konokul tagadtam a kemény szivii felperes összes állításait. Csakhogy hasztalan! A tekintetes kir. törvényszék lelke nem esett meg a szép asszony sorsán. -- A pert elvesztettük. — Ügyvéd ur! — szólt a bájos özvegy s könyben uszó szemeit esdőleg emelte rám — életem boldogsága, egész jövőm az ön kezében van. Kérem, nagyon kérem, tegyen meg érdekemben minden lehetőt s ne engedje, hogy áldozatul essem férjem lelketlen szeszélyének. Zavartan dadogtam egy két biztató szót, néhány elkopott frázist s minden reményemet a királyi tábla bölcsességébe helyeztem, a melynek határozatát nálamnál csak a szép asszony várta türelmetlenebbül. Nem volt nap, hogy el ne látogatott volna hozzám. A'lénk érdeklődéssel hallgatta ügye érdekében kifejtett érvelgetéseimet s nem vette rosz néven, ha az argumentumok hevében, néha néha mélyebben pillantottam ragyogó szemeibe, melynek tüze lelkesített, felemelt és — elkábított, ugy hogy újdonsült fiskális létemre kezdtem nem törődni azzal, ha a királyi tábla soha sem hozza is meg azt az Ítéletet, mely teljesen a mi részünkre döntötte el az igazságot s nem kis mérvben növelte prókátori büszkeségemet. A per, az első per, tehát meg volt nyerve; de csak — ideig óráig; mert a nagyméltóságú curia — övé lévén az utolsó szó — nem osztotta a nagy tekintetű királyi tábla nézetét, hanem tekintve ezt, tekintve azt, meg amazt, indokainál fogva, a tekintetes kir. törvényszék Ítéletét hagyta helyben. — Tehát elveszett minden ! — sóhajtott kétségbeesetten a szép asszony. Több fórum nincs! — — Azaz, hogy talán még is van — akadozott számon a szó s éreztem, hogy a vér egyszerre arcomba szökött — az utolsó fórum ott van az "— oltár előtt. Harasztyné kérdőleg emelte rám szemeit, n: 'Ivekből olyan forma biztatást olvastam ki, hogy tval beszéljek. — A végrendelet második pontja szerint — folytatám tehát neki bátorodva — Nagysád benmarai.hat a birtokban, ha ... . — 11a?! vágott közbe a szépasszony türelmetlenül. — Ila férje halála után s három év leforgása előtt, ujabban férjhez megy és azt, ki ügyének legigazabb védője volt s a kiuek szivében már rég fellángolt a legszentebb érzemény, megajándékozza — kezével. — Maga igazi prókátor! — szólt neheztelő hangon a bájos özvegy s zavartan sütötte le ragyogó szemeit. — Nagysád! Imádott Nagysád! — szavaltam mindinkább neki hevülve, miközben gyengéden kezembe vettem a bársony kacsókat -—• adjon csak egy kis reményt. Mondja, tudna-e velem boldog lenni egy egész , életen át? Szóljon, hisz egyetlen szavától függ üdíj vösségein. A szép asszony félénken emelte rám tekintetét, szemei fénylettek, arca kipirult s le lehetett olvasni róla, hogy szivét egy boldog érzés hevíti, azután, mint ha az édes érzelem elkábította volna, lehunyta selyem pilláit, némán, önfeledten karjaimba dőlt s egy hosszú, szenvedélyes csókban forrtak össze ajkaink. A per, az első per, tehát ismét meg volt nyerve, még pedig most olyan forum'.előtt, ahol nem ismerik az appellátát. Hasztalan dúlt-fúlt a városi ügyész, utóvégre még is csak be kellett ismernie, hogy ebben a zsíros perben, én cselekedtem meg a legjobb „ügyvédi fogást." S hogy nem csak ő gondolkodott igy, hanem az egész város, fényesen igazolja az a körülmény, hogy a legutóbbi restaurátió alkalmával a „feh.'rkői takarékpénztár részvény társaság" egyhangúlag ügyvédjévé választott s hogy ezenkívül ina már a hercegi uroda lomnak is ügyésze vagyok. — És mindezt annak kü szönhetem, hogy — az első peremet elvesztettem.