Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-06-10 / 24. szám

VII. évfolyam Zala-Egerszeg, 1888. június 10. 24. szám Előfizetési díj: Egészévre 4 tt., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 Ur., Bélyegdij 30 kr. Nyilttér pelitsoni kr. n Irrír 1 ' | r i, mmm es gazaaszati netuap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegij^^yédi karaara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasai-na G), a Isten hozott! « r _ Zala-Egerszeg választó kerület polgársága örömmel vesai tudomásul az alább közölt felhívásból azon örvendetes hirt, hogy e választó kerület közszeretet- és köztiszteletben álló képviselője, Radocza János úr a mai n«pon választói körébe jön, hogy az ötéves országgyűlési cyclus első évének befejezte után számot adjon a képviselőház egy évi működéséről. Midőn mint kerületünk megválasztott képviselője első — hogy úgy fejezzük ki magunkat — népképviselői körútját teszi: melegen üdvözöljük őt körünkben s e kerület választóinak nevében zengjük feléje az „Isten hozott "-at! Részünkről kiváló fontosságot tulajdonítunk ama ténynek, ha a népképviselő időnként megjelenik kerületében, hogy mig egy részt működéséről választói előtt beszámol, másreszt bő alkalma kínálkozik kerülete választóinak közérzületével megismerkedni. Ily utón támad képviselő és választó kö,:.'/tt .i bJk.-.öuös bizalom, tisztelet és szeretet, melynek szálai évről évre erősbödnek. Radocza János úr azon rövid egy év alatt, mióta szerencsések vagyunk őt kerületünk országgyűlési képviselője gyanánt üdvözölhetni, már nem egyszer adta tanúbizonyságát a kerület ügyei iránt való meleg érdeklődésének. Mostani körútja ez érdeklődésnek egyik újabb bizonyítéka! De fényes bizonyítéka e körútja annak is, hogy ő azon közbecsülést érdemlő képviselők közé tartozik, akik hivatásuk magaslatán állva, a bennük hefyezett bizalomnak mindenkor egész odaadással megfelelni legszentebb kötelmüknek ismerik. Ily ritka férfin méltán lehet közbecsülésünk tárgya s hiszszük is, hogy e választó kerület polgársága örömmel ragadja meg a kedvező alkalmat, hogy kifejezést adjon azon köztiszteletés közszeretetnek, melyet szeretett képviselője irányában érez és velünk együtt egy szívvel, egy lélek kel hangoztatja: Isten hozta Radocza János szeretett k ép viselőnket körünkbe! Tisztelt váhszíó polgártársak! A zala-egerszegi képviselő-választó kerület országgyűlési képviselője Radocza J á l) 0 s őnao-yság'a választó-kerületét meg'látog'atni száno O o dékozván, e czélból a folyó évi juililis hó 10-én reggel 8 órakor a déli vasút szentiváni állomásánál fog megérkezni, innét választóinak kíséretében Zala-Egerszegre fog jönni, s ugyan ez nap délelőtt IIV2 örakor a Deák-téren az elemi-iskolaépület előtt, alkalmatlan idő esetében pedig a Zöldfa-vendéglő nagytermében beszámoló beszédét fogja megtartani, s ezután a netán jelentkező tisztelgőket fogadni; minek megtörténte után tiszteletére választói az „Aranybárány"-vendéglő casinói helyiségében társas ebédet fognak reiuezni. Felkéljük íelicic. í. \aiásztó polgártársainkat, hogy az ünnepély emelése czéljából szeretett képviselőnk fogadásánál és a tiszteletére rendezendő társas ebéden lehetőleg mindnyájan megjelenni szíveskedjenek. Egyúttal megjegyezzük, hogy képviselőnk őnagysága biztos értesülésünk szerint választó kerületének egyes főbb helyeit is meglátogatni szándékozik; mire nézve az idő megállapítása az illető választók meghallgatása utján fog képviselőnk őnagysága által meghatároztatni. Zala-Egerszegen 1888. évi június hó 4-én. Tisztelettel a rendező bizottság. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" hivatalos értesítője. A nagykörösi általános gazdasagi kiállítás. (Vége.) A kíállitás igen érdekes része volt a gazdasági általános termény kiállitás is. — Tér szűke miatt röviden csak arról akarok megemlékezni, ami abból bennünket zalamegyeieket legközelebbről érdekelhet. — Az általános árhanyatlás közepette, jelentőségükben mindinkább nyernek azon termelési ágak, melyek a termelési tényezők oly csoportosulását feltételezik, melyek az egyik tényező azon tulajdonságánál fogva, hogy nem mindenütt van meg s nem tetszés szerint szaporítható, biztosítva vannak Amerika concurrentiája ellen. Ilyenek azok, a melyeknél a legfontosabb termelési tényező a munka. — A péklai kincstári telep mutatott be olasz bolognai kendert. — A kimutatás szerint 40 katastralis holdon termeltetik. — A holdankinti átlagos termés 4'

2 metermázsa, metermázsánként 36 forinton értékesíttetik ; tehát a bruttó bevétel 162 frt katastralis hold ankent. — A termelési költségek ugyan jelentékenyek, mert a kender aratása (tépése) és kidolgozása tetemes munkával jár, de mindazonáltal nem oly nagyok, hogy termelése ne lenne jutalmazó. Legnagyobb jelentősége azonban a kisgaz dára nézve volna, a ki a munkatényezőt maga szolgáltatván, majd az egész bruttó bevételt netto bevétellé, jövedelemmé változtatná s igy ott, hol sürii a népesség s közel városok, nagyobb uradalmak nincsenek, vagy azok elégtelenek a munkások kellő foglalkoztatására, más keresetforrás pedig nincs, nem ajánlható elég melegen. Ilyen vidéke megyénknek az alsó-lendvai járás nagv része, leginkább a vendség, a csáktornyai járás egv része és az egész perlaki járás. — Az igaz, hogy ezen járásokban a népesség már túl siirü, ugy hogy a rendelkezésre álló kevés termőföldet az első rendű létszerek előállítására kell forditania, s ez a bolognai kender s egyáltalán kereskedelmi növények termelésének nagy akadálya volna, de ez csak látszólagos és nem tényleges akadály volna; segí tene azon ott egy gazdakör, mely kapcsolatban volna hitelszövetkezettel, termelési és fogyasztási szövetkezettel. — A kivitel részleteit nem akarom tárgyalni, hiszen azoknak nincs helyük a nagy kőrösi kiállításról szóló jelentésem keretében. — Csak általosságban jegyzem meg, hogy a mag beszerzés, a termény feldozás közös volna, a szövetkezet hitelt nyújtana a beszolgáltatott termények arányában, a termények értékesitését is a szövetkezet közvetítené, s a szükséges „Zalamegye" tárcája. Kepek az életből. Már nem haragszom ! Irta : Jiaglné Karay Mariska. A pompás kastély olyan szomorú, oly kihalt ; a a cselédek láb hegyen járnak, suttogva beszélnek ; még a szekerek sem mernek elmenni a kastély előtt, amely nek homályosan befiiggönyzött szobájában betegen fekszik a nagyapa kedvence, a kis Gáborka. Pedig nagyon beteg. Az a kegyetlen fekete angyal, a kis gyermekek engesztelhetlen réme, kiterjesztette sötét szárnyait a kastély lakói fölé is és kéríelhetleniil magához ragadta a kisebb gyermeket. Alig három napja, hogy kivitték a kis koporsót, melyben a szelid kis szöszke lányka nvugodott s most kis bátyja vívódik a halállal. De a kegy etlen angyal nem elégedett meg az egyikkel, akarta a másikat ís. Ott repked folyton a kastély fölött és viv emberfölötti harcot az unokáját féltő nagyapával. A hatalmas, gőgös^ ember, a ki tagadta mindig, hogy a sziv szeretni, érezni is tud ; ki megtagadta fiát, mert az dacolni mert vele : most kegyetlenül szenved. Ott áll a gyermek ágya előtt; hallja azt a kinos, sipoló hangot, mely kebléből főiszakad és nem segithet rajta. Pedig mennyire szereti ! Hitte volna-e, hogy igy fog valaha őrködni e gyermek ágya előtt, akit egykor oly szivteleniil megtagadott. Szomorú volt az ő élete akkor. Egyetlen fia sebezte halálra, ellenszegülni mert az ő akaratának, s a kinek megbocsáthatlan bűne az volt, hogy nőül vett egy szegény leányt, kinek minden hozománya jó szive volt. Ezt a szégyent a gőgös, kevély ember nem birta elviselni. Elvonult világtól és remeteként élt az ősi kastélyban ; pár év alatt egészen megőszült, sötét rémképekkel gyötörte folyton önmagát. Csak legalább az az engedetlen fin közeledett volna felé, hogy kegyetlen hidegséggel utasíthatta volna vissza, tnilyeu elégtétel lett volna az neki. De az hallgatott, felé sem nézett, ép oly dacos, büszke lelkű volt, mint atyja; egyik sem akart meghajolni. Egyszer arról értesült, hogy fia meghalt. Még ekkor is tudott uralkodni szivén ; nem siratta meg egyetlen gyermekét; nem lágyult meg az engesztelő sorokra sem, melyeket fia halálos ágyán irt neki, oltalmába ajánlva árva gyermekeit. Kegyetlen nyugalommal tépte szét a levelet és engedte meghalni fiát, annélkül, hogy egy engesztelő szóval csillapította volna annak halál küzdelmét. Csak később, idő multával gondolta rá magát, hogy unokáit nyomorba sűlyedni nem hagyja. Talán a rideg magány, melyben élt, vált már terhére, vagy talán sújtani akarta azt a gyűlölt, átkozott asszonyt azzal, hogy elveszi tőle gyermekeit, amint az is megfosztotta őt egyetlen fiától. Kegyetlen terve sikerült, a halálra sebzett anya lemondott róluk, csak hogy azok boldogok legyenek. Milyen különösen érezte magát, mikor a két kis gyermek beállított hozzá; a bátor kis Gábor, aki már az első nap térdén lovagolt és a kis szöszke Ella, aki félt az ő komor sötét arcától. A férjétől, gyermekeitől megfosztott anyát csakugyan halálba űzte, öngyilkossá lett. Jól tette, egyebet ugy sem tehetett, gondolá szivteleniil, megérdemelte sorsát. Még akkor sem tudott neki megbocsátani. Hanem a gyermekeket igen megszerette, az a jégkéreg lassan leolvadt szivéről, tudott már velük beszélni, rájuk mosolyogni, a kis Ella sem félt már komor arcától, át merte ölelni parányi karjaival és hizelegve simogatta hosszú ősz szakálát. De azért a kis Gábor volt a nagyapa kedvence, az okos, bátor fiucskában látta újra feléledni családi, eltemetettnek hitt régi hatalmát, s a bálványozásig szerette. Egy éjjel a gyermekek megbetegedtek, különösen a kis leány szenvedett iszonyúan ; kinósán hörgött, fuldoklott, még édes a

nyj

át i

s emlegette, hogy engedje őtet bántani. Hasztalan volt az orvosok minden tudománya, a fekete angyal elvitte a kis leányt, a gőgös, szívtelen ember megdöbbenve állt a kis virágos koporsó előtt, és olyan űrt érzett abban a kegyetlen kebelben. Talán az édes anya küldte el értük, az hivja magához őket, nincs nyugta még a más világon sem, lelketlen nagyapjuknál tudva őket. Eltemették a kis leányt, a kis Gábor nem is tudta, hogy meghalt, ő is a halál lévén állt már, rá tette kezét; de a nagyapa dacosan elébe állt és azt mondta : ezt nem engedem ! nem engedett. Emberfeletti küzdelmet folytatott napok óta a halállal. A hatalmas, szivtelen ember egészen meg van törve. Ráhajlik a szunyadó gyermek ágyára és lesi annak hörgő, szaggatott lélekzetét, aztán megsemmisülve hanyatlik le a székre. — Nincs már senkim uram, ne vedd el még ezt is tőlem ! Már imádkozni is tud a kegyetlen, lelketlen ember? az Istenhez fohászkodik? De ugy tetszik neki, mintha kacagnának az ő esdő fohászára, mint kacagott ő is a szegény anya gyötrelmein, midőn kegyetlenül elragadta gyermekeit. A fekete angyal meg-megrázta szárnyait, a gyermek nélkül nem akart elmenni. — Már nein haragszom ! — susogá halkan — bocsássatok meg ti is nekem, legyen feledve a mult, a bánat, mit egymásnak okoztunk, béküljünk ki. Elvittétek már az egyiket, de ezt nem adom vissza, oh hagyjátok ezt meg nekem! Milyen boldogok lehetnénk most mind, ha önző, büszke gőgömön uralkodni birtam volna, s nem űztem volna el kegyetlen szivtelenséggel azokat, a kik szerettek! Mert hogy szerettek most látom csak. A kitagadott, száműzött fiu gondolt azért rám mindig, és a vérig sértett asszony sem gyűlölt engem, nem elég bizonyság-e hogy mindkét gyermeket az én nevemre kereszteltette ? A kis beteg nyugtalanul hánykódott az ágyon, fölébredt rövid szendergéséből ; rá nézett nagyatyjára lázban égő szemeivel s halkan kérdé : Jelen számunkhoz 'A iv meilé.clet van csatolva.