Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-06-10 / 24. szám

fogyasztási cikkeket is kívánatra a tagoknak vagy készpénzért vagy a beszolgáltatott termények arányában kiszolgáltatná. Természetesen több termelési ágra terjedne ki. — Ezek volnának működésének alapjai ; — én ugy hiszem, hogy egy ilyen szövetkezet n?m csak a vagyonosodósnak válnék jelentékeny tényezőjévé hanem annak azon vidék culturalis haladására is döntő befolyása volna, „mert az anyagi jólét termékeny talaján virágzik tel a szellemi műveltség;" — és megyénk mely részeiben van a culturának több hódítani valója, mint ép ezen három járásban ? 1 ! Nem lehet emlités nélkül hagynom az állati termény kiállítást sem. Az országos sajt- és vajszövetkezet, a zsitva uj falusi földmives iskola és gróf Schönborn Buchheim Ervin munkácsi urodalmának jeles sajt-féléi tökéletesen emancipálnak bennünket e tekintetben a külföldtől, de nem esak ez iránt nyújtanak tájékozást, hanem utánzásra méltó például állnak előttünk. A kiállitásnak nem ugyan fénypontja, de talán legnevezetesebb része a szőlőszeti és borászati kiállítás volt. Itt mutatták be először nagyban a homoki borokat. A szőlőszetnek a legkülönbözőbb bajokkal és csapásokkal kellett már több izben megküzdenie, de oly borzasztó erővel nem zudult rá, oly végzetesen nem támadta meg még egy sem, mint a phylloxera. Sok bajt okozott már a bortermelőnek az „erisiphe oidium tuekeri" is, de az csak a termést semmisítette meg, a szőllőnövény bár szenvedett, de nem pusztult el. — A phylloxera a szőllőnövény életszervei ellen intézi támadását és szaporodásának sajátszerűségén és borzasztó arányain, alakjainak, változatosságán megtörni látszik az emberi ész, erő és tudomány. — Oly szert, melylyel kilehetne irtani anélkül, hogy a szőlőt magát meg ne támadjuk, a melylyel továbbterjedését meg lehetne akadályozni, alig hiszem hogy valaha feltaláljanak. Kifejezésre talál ez azon általános iránylatban, mely szerint az emberiség ma már azon fáradozik, hogy kitalálja annak módját, miként lehessen a phylloxerával egyiitt megélni. Ezen törekvésnek eredményei a homoki szőllők. — A finom homok élettanilag kedvezőtlen a phy loxerára, abban nem képes tetszés szerint mozogni, mi létezését alteralja. A homoki borok beválnak s a technológia fejlődése bizto.-: garantiát nyújt arra nézve, hogy a phyllloxera mellett is lesz jó hazai borunk, ez nekünk zalamegyeieknek, mint hazafiaknnk vigaszt nyújthat ugyan, de neiu mint gazdáknak. Immunus homok talajunk nincsen, mihez forduljunk tehát '? Amerikai fajtákhoz ?! Igen, de vigyázzunk nagyon, ne hogy egy sikertelen munka költségei kárunkat még nagyobbá tegyék ! Vannak közvetlen termő és alanyul használható amerikai fajták, melyek a phylloxerának ellenállának, de csak a megfelelő viszonyok közt. Szakembereink az egyes fajtákat illetőleg, nagyon eltérnek arra nézve, hogy melyik hol ellenálló. Nagyon valószínű, hogy a talaj minősége mellett talán a fekvés nek, s a klimatikus viszonyoknak lehet arra befolyásuk. Tehát mielőtt valamelyik fajtát alkalmaznánk, tegyünk kisérleteket többel s a melyiket alkalmasnak találjuk, azzal ültessük be szőllőnket. — A kisérletezés azonban sok munkával, idővesztességgel jár, éles szakértői szemet kiván, s ez okból az üzleti eredményt nagyon kérdésessé teszi. A Balaton mentén a phylloxera vész mind nagyobb mérveket ölt, megyénk ezen vidékének megmentése egyik főfeladatunkat képezi, mással azonban nem segíthetünk, csak az amerikai fajtákkal, a phylloxerának röpülő alakja lehetetlenné tevén localizálását. — I)e a gazdának csak azon fajtát lehet kezébe adni, a melyről nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy viszonyainak megfelel. Itt lép előtérbe a gazdasági egyesület feladata : „Kísérletezés utján megállapitani az alkalmasat, segíteni a szegény gazda sorsán." A gyümölcs és konyhakertészeti kiállítás is nagy haladásról tanúskodik. Különösen Szathmáry Király Pálné száritott és candirozott gyümölcsei, Ádám Emma befőttjei voltak ezen kiállítás remekei. — A budapesti gyermekmenhely istvántelki kertészképző intézetének pedig gyönyörű melegágyi dinnyéi, ugorkája, paradicsoma, kel és fejes káposztája etb. lepték meg kellemesen a szemlélőt. — Ugy-e nagypapa, én nem fogok meghalni ? — Dehogy fogsz édes kis fiam — mond megnyugtatva a gyermeket, ne félj Gáborkáin, a nagy papa nem engedi, hogy te meghalj. — A szegény papának is azt mondta a mama — susogá a gyermek — és azok a csúnya emberek még is betették a koporsóba, elvitték ; pedig mennyire sírt a szegény mama, hányszor mondta, hogy nem engedi elvinni, átölelte azt a fekete koporsót és kérte, hogy ne vegyék el tőle. De nem hallgattak ám rá, még is elvitték. A nagyapának nem volt ereje felelni, miért tépelődik e gyermek most a halál eszméjével ? Hol van az Ellácska nagypapa? — kérdé a gyermek rövid szünet múlva — hívd be hozzám; ugy szeretném már látni, olyan régen nem játszottunk együtt. Ettől a kérdéstől már régen félt, elfordítá arcát a gyermektől és erős hangja remegett, midőn mondá: — Nem szabad neki hozzád jönni fiacskám, még beteg vagy, édes anyád eljött érte és elvitte magához; ha meggyógyulsz, vissza fogja hozni. Nem is hazudott, igazán édes anyja vitte el magához. A gyermek bámulva nézett rá. — Hát a mama miért nem jön hozzám ? — kérdé — nem tudja talán, hogy beteg vagyok? — Majd mintha felmerült volna lelkében valami, halkan hozzá tette: igaz, te haragszol a szegény mamára / A férfi megdöbbenve kérdezé: Ki mondta ezt neked fiacskám ? — Mama maga mondta. Mikor a jó papa meghalt, A gazdasági gép- es egyéb gazdasági műszaki tárgyak kiállítása is sok ujat mutatott fel. — Térszüke miatt azonban csak két tárgyról kívánok megemlékezni, az egyik Migray József n.-körösi lakostól kiállított sodrony kocsi ülés ; ez egy igen prakticusan szerkesztett tárgy, összehajtható, a homokfutó kocsiban lelállitható, vagy az oldalokon keresztbe elhelyezhető és kerti padnak is használható, ára 12 frt. A másik Schilli András és Társa frankfurti czég által kiállított Hümptner-féle kaszaverőgép, ára tartalékszerelvénynyel együtt 18 frt 30 kr. s minthogy a kaszát háromszorta rövidebb idő alatt s a mellett sokkal élesebbre és egyenletesebbre kalapálja, mint a legavatabb munkás kézzel képes, kezelése pedig a lehető legegyszerűbb, igen ajánlható. A gépverseny takarmánytiillesztő-gépek, szénasajtókia és aszalókra nézve tartatott meg. — A takarmányfüllesztő gépversen a Tarnóczy Gusztáv álttl kiállított Eisele-féle füllesztőgép elismerő oklevéllel lett kitüntetve. A gép csakis szerkezeti tekintetben volt megbírálható, mert t'üllesztő kádakkal nem volt feszerelve; tőelőnye, hogy vizsgázott kazánfűtőt nem igényel. — A szénasajtók versenyében Claiton és Schuttleworth GH P jegyű lóei'ejü sajtója aranyéremmel, Bll P jegyű kézi erőre berendezett sajtója bronzéremmel lett kitüntetve. Első 97 metermázsa szénát képes egy waggonba szoritani. Az aszalógép-versenyen Spiegel Soma és Kellermann Bernát működésben levő aszalói egyaránt célszerűeknek bizonyulván, a kitűzött 200 fitos díj a két versenyző közt megosztatott. \

7égiil a szövetségbe lépett gazdasági egyesületek VII. nagygyűléséről akarok röviden megemlékezni. A naggyiilés első tárgya a „közraktárak reformdlásának

u kérdése volt. — Az előadó ifjabb Széchényi Imre gróf a gazda érdekének szempontjából bírálta meg tárgyát s minthogy a közraktárak legnagyobb hiánya szerinte azon körülményben rejlik, hogy kereskedelmi törvényünk 435. §-a kimondja, miszerint: „a kik közraktárakat akarnak nyitni, kötelesek legalább ' milió frt alaptőkét kimutatni, mely a közraktári ügyletén kivül másra nem fordítható", s csak az ilyen közraktárak bocsáthatnak ki a forgalomban a közraktárilag elhelyezett árut is helyettesíthető „közraktári jegyet", továbbá minthogy a megbízhatóságot, a szállítás és kezelés olcsóságát és a nagv mennyiségű egalizált áru pontos és» gyors szállításának lehetőségét a rinfusa szállítás, az áru osztályozása, s az elevátor systeina képes biztosítani, a következő határozati javaslatot terjesztette a nagygyűlés elé : I. Vigye keresztül a szövetkezeti nagygyűlés, hogy a kereskedelmi törvénynek a közraktári ügyletre vonatkozó 435. §-a oda módosittassék, hogy a közraktári ügylettel foglalkozni kivánó oly vállalkozók, kik a náluk beraktározoit árukra előleget nem adnak, egy tél milió helyett csupán annyi alaptökét legyenek kötelesek kimutatni, a mennyi raktáruk fér helyébe beraktározható legmagasabb gabona értékének megfelel. II. Hasson oda, hogy a rinfusa-szállitás a lehető legnagyobb mérvben keresztülvitessék. III. Minden lehetőt tegyen meg, hogy az usancesysteina helyett a gabona-osztályozás vitessék keresztül Magyarországban. — I] célra már most nevezzen ki egy bizottságot, mely molnár szakértők, kereskedők és iparkamarai tagokkal magát kiegészítve, a vidékenkinti osztályozásra tervet készítsen, s illetékes helyen a dolog keresztülvitelét szorgalmazza. IV. Hasson oda, hogy mihelyt ez megtörtént, az országban ujabban építendő raktárak helyett elevátorok építtessenek, hasson pedig az által, hogy eszközüljöu ki minden ujab elevatornak egy kétszer oly hosszú adómentességet, mint a milyent egy egyszerű raktár igényelhetne. A nagygyűlés a határozati javaslat első részét a végrehajtó bizottságnak szövegezés végett visszaadta, egyébként elfogadta és ha a végrehajtó bizottság munkálatával készen lesz, felirat intéztetik a ministeriumhoz és országgyűléshez a kérdéses szakasz módosításának kieszközlése végett. A naggyiilés második tárgya volt: va cselédtörvény hiányairól a törvény megfelelő módosítására vonatkozó javaslatokkal.

1

1 Előadó Viczmándy Ödön, Zeniplénmegye .főjegyzője volt, ki tőbb a törvénybe nem igtatható, de a gazda osztálytól önmagától függő teendők és kötelességek felsorolása után, — milyenek a gazdasági és a szegény mama mindég sirt, szomorkodott. Megmondták az okát nekem a szomszéd gyerekek. Azt mondták, hogy szegény koldusok vagyunk, elmehetünk nemsokára koldulni. Megkérdeztem a mamától, igaz e ? Ő csak sirt keservesen. Egyszer aztán azt mondta, hogy elmegyünk a nagypapához. Mikor összecsókolt minket, azt mondta, hogy szeressük ám nagyon a nagypapát,Jegyünk jók, mert csak ugy fog ő is minket szeretni. Én kérdeztem, liogy miért nem jön velünk, akkor mondta a mama, hogy a nagypapa haragszik rá, nem szereti őtet ! . . . A gyermek az utólsó szavaknál sírva fakadt, alig lehetett elcsendesíteni. Ugy e nagypapa, már nem haragszol a szegény mamára, elfogod hivni ide hozzánk, meglásd, mennyire fog ő téged szeretni, jobban, mint mi; a szegény papát is nagyon szerette! Hogy elszoritotta a tájdalom azt a kegyetlen szivet a gyermek e fecsegésére. Ha tudná, milyen kint okoz neki, talán nem beszélne. — Dehogy haragszom édes kis fiacskám — rebegé és köny szökött szemébe, — mindent megteszek, amit te csak kívánsz Gáborkám, csak ne sírj ; lásd, mennyire köhögsz megint, fáj a kis torkod ; majd te is kérni fogod az édes anyádat, liogy bocsásson meg ennek a le szegény nagyapádnak! —- Oh az én mamám nagyon jó! — suttogá a a gyermek - nem haragszik az senkire, nem haragszik az te rád sem nagyapa. Azt Ígérte nekem akkor, hogy nem hagy el sokáig, el fog jönni értünk és elvisz magával, miért nem jön hát ? A férfi megrezzent, aggódva nézett körül, nem látja-e valahol azt a szenvedő asszonyt, mert hisz itt kertészeti teendőknek népiskolákban tanitása, a szeszsa italok élvezetének korlátozása, jó példa adás, vezér munkások tartása, a jó cselédek, munkások jutalmazása stb. — a létező törvény végrehajtására, a cselédköny vekre, a cselédek és munkások oktatására, javítására és ellenőrzésére, a cseléd váltózási időre, a vasárnapi munkaszünetre és némely egyéb a törvénybe fel nem vett, de szükségesnek mutatkozó intézkedésekre vonat kezólag terjesztett elő módosításokat íllletőleg javasla tokát. — Egészben véve a létező törvény fentartása mellett szólott, azonban minthogy a gazdatiszteknek és gépészeknek gazdájukhozi viszonya, jogai és köteles ségei törvényileg szabályozva nincsenek, holott pedig erre ugy a birtokosok, mint a gazdatisztek érdekében szükség van, azen viszony törvény által leendő szabá lyoztatását kimondatni kérte. Ezen indítvány elfogad tátott. — Elfogadtatott továbbá a szolgálatba lépett tanköteles gyermekek iskolai oktatására és a vasárnapi munkaszünetre vonatkozó indítványa is, mely szerint, rendkivüli esetekben azonban, melyek a gazdát visszanem hozható károsodással fenyegetik, a gazda cselédjét vasárnapi munkára is kötelezheti. A cseléd változás ideje január elsejére, a felmondási idő pedig 30 napban állapittatott meg. — Kimondatott továbbá, hogy a szol gálalbalépés alkalmával a cselédek a községi bírónál nyilvántartás céljából bejelentessenek, hogy azon munka adók ellen, kik a szeszes italoknak nagyobb mérvű kiszolgáltatásával csábítják a munkásokat, u cselédtörvény 94. §-ában foglalt büntetés alkalmaztassák, hogy az aratók is munkakönyvekkel láttassanak el és a dohány kertészek is cselédeknek minősíttessenek. A harmadik tárgy. nA közmunkaügy és a közutak rendezése" volt. Az előadó György Endre érdekes történeti visz szapillantás és statisztikai adatok alapján feltüntette küzmunkaügyünk fejlődését és jelenlegi állását s ezek alapján egy hosszú határozati javaslatbau a hadászati utaknak az állami utak sorába leendő felvételét, azok nak, mivel a közforgalom közvetítésére is szolgálnak, részben közmunkával leendő fentartását, a közmunka szolgálmányok megszüntetését, az egyenes állam adók után közmuiikapótlék kivetését, kimondatni kérte. Ja vaslata azonban nem fogadtatott el s ennek következtében a végrehajtó bizottság egy másik előadót fog felkérni, ki a közmunkaügy rendezése tekintetében e jelenlegi rendszer alapján áll és nem kivánja a köz munka szolgálmányok eltörlését, egyúttal pedig az előadó is telkéretett, hogy a jövő nagy gyűlésen a kérdést ezen utóbbi alapon újból tárgyalja. Az utóluó tárgy „az olcsó marhasó kérdése" volt. Az előadói javaslat a nagy gyűlés által elfogadtatott és és elhatároztatott, hogy a magas pénzügyminisztériumhoz felirat intéztetik, melyben kifejtetik, hogy jogtalanul terheli a mezőgazdaságot azon adó, melyet az állattenyésztő most a jövedék alá eső marhasó árában fizetni tartozik, hogy az állam fináneiális érdekei is a marhasó árának leszállítását kívánják, mert az az állatié nyésztés fellendülését és az adóképesség emelkedését vonná maga után, hogy a denaturáló eljárással szemben nem szabad a kormánynak merev álláspontot elfoglalnia, hogy azon esetre, ha az olcsó marhasó kérdése ily irányban rendezhető nem volna, a só ára általában szállítanék le, mi az államkincstár jövedelmeinek csorbulása nélkül megtörténhetik, mert a fokozódó fogyasztás az árkülönbözet okozta veszteségét födüzni fogja. A felterjesztés pártolás végett a nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztériumhoz is felterjesztetik. A mennyiben pedig a feliratban foglaltak elinté zése hosszabb időt venne igénybe, valamennyi gazdasági egyesülethez körirat intézendő, melyben felkéretnek, hogy addig is, mig a feliratban foglalt kérelmek teljesedésbe mennek, igyekezzenek a gazdaközünséget a kérdésben lehetőleg tájékoztatni, s különösen arra buzdítani, hogy a sót a közvetitő kereskedelem kizárásával direkt a kincstári sóraktárakból szerezzék be, ha szűk ségesnek mutatkozik, társulás utján is. Közli: Szmodis Victor titkár. van, átölelve tartja már gyermekét, oh ha meghallja annak ^halk susogását ! És a gyermek beszélt tovább : —- Ellácskáért eljött, azt elvitte magával, azt jobban szereti, mint engem, miért haragszik rám ? miért nem vitt el engem ie ? — Ki marad akkor nekem! — és a hatalmas ősz ember zokogva borult a kis beteg ágyára, kérges szí véhez szorította azt a forró kis kezet, — oh ne kívánkozzál anyádhoz édes kis fiam, akkor a szegény nagy papának nem lesz senkije ! .. . De a gyermek nem értette meg őt, zavart szemei újra lázban égtek, nyugtalanul hánykódott fekhelyén és kebléből újra előtört az a kínosan sípoló hang. Kínos lassúsággal multak a percek, az orvos sem nyújtott semmi vigasztalót, a válság még nem mult el, de ha megéri a reggelt, akkor a veszélyen túl van. Ha megéri a reggelt ! A kegyetlen, szivtelen ember ott térdelt egész éjjel a kis beteg ágya előtt és imádkozott buzgón, kétségbeesetten; könyörgött __ azért az életért, melynek létezését egykor tagadta. Es mikor másnap reggel a gyermek nagyapjára nézett tiszta szép szemeivel * látta, hogy az sir keservesen, olyan megütődve kérdezé : — Miért sirsz édes nagypapám? ne sírj, hisz én nagyon szeretlek téged ! S a büszke, gőgös ember még jobban zokogott, Méretéttel magához ölelte s könnyein keresztül mosolygott rá, aztán föltekintett az égre és boldogan susogá : — Már nem haragszanak rám 1