Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 1-26. szám)

1888-05-06 / 19. szám

VII. évfolyam. Zala-Eger szeg, 1888. május 6, 19. szám JL i, áivellsí és : klil A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények * szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az erkölcsi függetlenség. Hogy az erkölcsi függetlenségnek mily roppant becse és hordereje van nemcsak az egyéni élet, és boldogság, hanem a közérdek szempontjából is. azok tudják legjobban, kikre annak hiánya nyomasztólag hatott már vala­mikor. Az erkölcsi függetlenségnek a maga ab­stractságában — a lélek erején, önérzetén ala­pulván — bizonyos mértékben minden ember­ben meg kellene lennie ; mert csak általa juthat érvényre az egyén olyanul, aminőnek teremte­tett s aminővé lett. Csakhogy az erkölcsi függetlenségnek, mint elvont fogalomnak érvényre jutását is — mint általában egész bel világunkét - külső körül­mények. a külvilág hatása szabályozza. Es ha figyelemmel kisérjük ezeket a hatá­sokat, azt tapasztaljuk, hogy legtöbbnyire anyagi szempontokkal vannak szoros összefüggésben; oly annyira, hogy szinte habozás uélktil ki­mondhatjuk, hogy az erkölcsi függetlenségnek érvényre jutását, kisebb vagy nagyobb mér­tékben való nyilvánulását, anvagi függetlensé­günk mérte ke szabályozza. Nézzünk csak körül a világban! Vegyük figyelembe a közvetlenül -íellettünk, körülöt­tünk folyó, zsibongó életet, az egyéni vagv közös érdekből küzdő, anyagi vagy elvi dol­gokkal bajoskodó embereket! Azt fogjuk ta­pasztalni. hogy bárminő munkakört, pályatért foglaljon el valaki, bárminő összefüggésben, sőt elválaszt.hatatlanságban legyen is működése a közérdekekkel: a szó szoros értelmében csak akkor töltheti be áldásosán munkakörét, ha anyagilag független s igy sérthetetlen, meg­dönthetetlen erkölcsi függetlensége is. Vagy nem tár-e elénk az élet akárhány­szor drámai küzdelmet, mikor az anyagi füg­getlenség hiánva miatt erkölcsi függetlenségében C"" ~ o o o is megtámadott, megkísértett egyénnek egész lelke alapjában megrendülvén, a felülkerekedett kényszerhelyzettel szemben golyóval adja vissza zaklatott lelkiismerete nyugalmát?! Akinek könnyű a lelkiismerete ; aki minden erősebb lelki küzdelem nélkül, csak amúgy kéz­dörzsölve megbir alkudni a kényszerítő körül­ményekkel s erkülcsi függetlenségének feladását nem tekinti valami roppant horderejű kapitu­latiónak: annál semmiféle drámai küzdelem nem fejlődik ki; de az ilyen euiber azután ve­szélyes egyesekre, a társadalomra azon mérték­ben, amint működési köre kisebb vagy nagyobb terjedelmű. Szerencse azonban, hogy az ilyen könnyű lelkiismeretű emberek nincsenek túlságos mér­tékben elszaporodva, mert hogy valaki erkölcsi függetlenségét megőrizze, ahhoz nem kell valami boszorkány-mesterség, sem a kincsek garmadája. Egyetlen kis titka van az erkölcsi függet­lenség megőrizésének 3 ez: a megelégedettség. Nem hiába mondták azt már a régiek is, hogy : „Beati, qui contenti sunt" (Boldogok a megelé­gedettek.) Ebben az igazságban rejlik az erköl­csi függetlenség megőrzésének titka. Ha valaki azzal, amit neki a sors nyújt, meo- van elégedve s oly helvzet után, melv o o «/ anyagi viszonyaival összeegyezhetlen, nem vá­gyódik s ennél fogva pillanatnyi vágyak, élve­zetek vagy éppen a uiv'íttos látszat okáért a magas szempontokat föl nem áldozza: annak sohasem kell tartania attól, hogy közönséges érdekek anyagi függetlenségét veszélyeztessék. Es az ilyen égvén akár különleges, akár álta­lános érdekek tekintetében csak áldásos műkö­dést fejthet ki. Hogv azonban valaki ilyen értelemben szerepelhessen az élet színpadán, oda mindenek előtt nemes önérzet és akamterő kell. Ezek pedig az emberrel nem születnek, hanem meg­adja azokat a nevelés. Az olyan egyéntől, ki gyermek-korától fogva megszokta, hogy minden g'ondolata, min­den vágya teljesüljön, nem igen remélhetjük, hogy az életben korlátoltabb, szűkebb anyagi viszonyok közé jutva, le tudjon mondani a meg­szokott kényelemről s az erkölcsi függetlenség megőrzése szempontjából baráti jobbat tudjon nyújtani a minden körülmény között boldtg nyugalmat adó megelégedésnek. Pedig ha van szükség erkölcsi független­séggel biró egyénekre a társadalom minden ré­tegében, úgy korunkban igazán van; mert az itt-ott fölmerült szomorú jelenségek bizony-bi­zony erősen megingatták különben szép inten­tióju intézményeink iránt a közbizalmat. Mert lehet valamely intézmény, mely az embert, az egyént magasabb rendeltetésének átadni hivatva van, bármily jó és kitűnő: közbizalmat csak úgy kelthet, ha annak keresztülvitele oly egyé­nek kezében van, kikről mindenki tudja, hogy erkölcsileg függetlenek. begyei rsnües közgyűlés. Májas 1-és '2-án. Svastíts Benő főispán úr őméltósága üdvözölvén a szép számmal megjelent bizottsági tagokat, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánitotta. A tárgysorozat előtt Farkas Ferenc bizottsági tag ur meleg szavakban emlékezett meg Kerkapoly Móric elhunyt bizottsági tagról, annak kiváló hazafias érdeme iről; indítványára a közgyűlés részvétét fejezte ki derék tagjának elhunyta felett s a gyászoló családhoz rész­vétirat küldését határozta el. A törvényhatóság állapotáról kiváló gonddal és pontossággal egybeállitott alispáni jelentés a közgyűlést megelőzőleg kinyomattatván és a bizottsági tagoknak megküldetvén, felolvasottnak tekintetett és helyeslőleg 1 tudomásúl vétetett. Az elhalálozás folytán megüresedett keszthelyi fő­szolgabírói állásra Takács Imre volt tapolczai szolgabíró, s az igy megüresedett tapolczai szolgabirói állásra Szé­kely Emil tapolczai lakós urak egyhangúlag megvá­lasztattak. Az elhalálozás folytán megüresedett központi vá­lasztmányi tagsági helyre a keszthelyi orsz. képviselő választó kerületben Pap Sándor, a baksai orsz. gyűlési képviselő választó kerületben Baboss Ármin bizottsági tag urak szavazattöbbséggel megválasztattak. Olvastatott a közmunka- és közlekedésügyi minisz­tériumnak leirata, melyben a törvényhatóság 1 Hb7. évi októberben tartott gyűlésén a szentiván-zala-egerszeg­csáktornyai vasutügyben hozott határozatára kijelenti, „Zalamegye" tárcája. Az a fatalis habtorta. Irta : N 1 Elek. Á ... . városka fölött azon juniusi reggelek egyi­ke virradt fel, melyet millió harmatcseppjével, hajnal pírjával —• virágillat és enyhe szellőjével már oly sokan és oly sokszor megénekeltek. Midőn az erdőkoszoruzta hegyek inögől aranysu­gárait a vidékre szertelövelve fölemelkedék a tündöklő nap, a csendes városka békés lakóinak legtöbbje még az édes hajnali álom lágy ölében szendergett. Csak a városbíró ur máskor ily időben még nyu godt hajlékában mutatkozik élénk sürgés-forgás, — a hol a házi úr is már reggeli köntösébe bújva, füstölygő csibuk jávai hivatalos komolysággal lépett háza tornácára. Szépen kiborotvált kerekpiros arcának kusza barázdái fennen hirdetik a megrövidített éji nyugalom eltűnése feletti méltó indignatióját, — sohajszerü félig elfojtott ásitások pedig erős gyanuokot szolgáltatnak arra, hogy a korán kelés nem tartozik a jó biró ur egyebekben kitűnő erényei közé. Kemény Gábor biró uram különben maga a megcsontosodott béke szeretet és türelem. Pe­dig ki hinné, hogy bagolydiák korában, Pápáról kicsap­ták —, jogász korában pedig megsúgták neki, hogy „mindenhol jó, de legjobb otthon!" Hja! házaséletben eltöltött 20 esztendő nagy idő! Megtörheti ez az előbbi virtust! s ennyi évi papucskor­mány alatt nem csuda, ha a régi Kemény most megpu­hult. — Végtelenül szereti a virágot, — a rózsakultust, — és erős rokonszenvet érez a méhészet iránt. — Je­lenleg is, hogy a derék biróné jogarának ügyköréből szabaduljon, kimenekszik rózsái közé. Mert nagy .dolog van ám oda bent!! „Békési" fötiszteletesékkel — illetőleg csak az asszonyok között megbeszélt kirándulásnak ma van a nagy napja! Sietni kell s ínég a Ferkó gyerekkel sem érnek rá bíbelődni. — Ez a Ferkó gyerek pedig egy borzasfejü, szétálló fülű 12 éves fiúcska. — A biróék egyedüli örököse telve van mindazon jó tulajdonságokkal, melyekkel egy elkényeztetett gyermeknél találkozni s;^: ink, s tanárainak megdöntheden véleménye szerint gyógyithatlan betüiszonybau szenved. Jelenleg is öröm­teljes vigyorgással szorongatja kezében az atyjától el­csent forgópisztolyt s reszkető szívvel gondol azon isteni élvezetre, melyet a mai kirándulás alkalmával megbeszélt vadászaton papék „Frici"-]e társasága liteiu átélni fog. „Lövünk, ha mást nem legalább egy medvét! — suttogá. — A házi asszony — egy tűzről pattant, gömbölyű menyecske, parancsoló homlokkal, téveteg szemekkel, melyeket azonban ő ábráudosnak szeret hin­ni — lázas sietséggel iparkodik az elöljárt kocsit meg pakolni mindenféle sült és főit holmikkel oly meny­nyiségben, mintha nem egy napra, de egy hétre rán­dulnának ki a zöldbe. Legnagyobb gondot fordit fáradozásainak gyümöl­csére, konyha művészetének koronájára, a habtortára, melynek elkészítésében „Cloelius Agrippai" nagyságra emelkedett. — Megérkeztek papék ! ! Békési Antal fő­tiszteletes élete párjával s 5 kisebb gyermekei között a 14 éves „Frici u-vel, Ferkó barátunk alteregójávai. — A partié összejött — a kiránduló személyzet a cselédség­gel együtt volt. — A lőiiszteletes kommendójára „ko­csikra hölgyek" „urak" — a karaván megindult Persze a kocsikra való felszállás némi nehézségek­be ütközött, a mennyiben jócskán több személy volt, mint a kocsikban hely. Mégis szerény igények mellett a kényelem rovására e bajon is segítve lett oly formán, hogy biró ur a papék kicsinyei közül egyet az ő ko­csijába át — — saját ölébe helyezett el s minthogy Fer­i kó és Frici elválhatlanok voltak, az oroszlánynyá bor­bélyozott Azor kuszi is Kemény ur gondozására bíza­tott. A kocsik megindultak s a még szunnyadó város egy időre biró — lelkész nélkül maradt. Mig a biróné lelke a gyönyörű vidék látásán ihle lett és költői áradozásokban kéjelgett, biró uram ösztevé­kenységét odairányzá, hogy barometriális érzékenységű tyúkszemeit a folytpn tipródó kis tiszteletes lábai alól kiszabadítva biztonságba helyezze, a mi sikerült is neki az által, hogy véleménye szerint lópakrócokból álló puha helyre, ágyazhatta be. Miután Azornak is ken­dőkből kényelmes helyet készített, édes álmadozásokba merült. — — —­Ezek ugyan nem voltak oly költői természetűek, mint nejéé, de minden esetre practícusabbak, mert Azor példáján buzdulva a szelíd lélek elszunditott. — — — A kedvenc pipa is lehanyatlik, mig a dohány tovább izzik, — sistereg leüt odva mélyében .... Egyszerre üvöltve, vonyítva ugrik föl Azor kényelmes helyéből. Eszeveszetten szökik le a kocsi derékon ke­resztül az ut árkába, a hol fogcsikorgatva kapkodott hátrafelé, liöupölyög és dühös tekinteteket vet a kocsi felé. — A pipa izzó tüze Az>rka hátára dűlvén ki, e kéjehnetlenséget kezdette a kuszi -ennyire nem sze­retni. Az utazók között rémült zavar támad! A biróné irgalmatlanul jajgat kedvenc állatáért. A kis Pali gye­rek a kocsiból akart kibukni, az alig felocsúdott biró ijedtében azt sem tudja fiu-e vagy leány ! Csak akkor ért hibájának esimborassójára, midőn nejének szemrehá­nyásai ártatlan fejére ömlöttek s a tény nyilvánvaló­vá lőn. Lelki mardosások között nyomta zsebre pipáját (,-gész erejével küzdve az álom csalta tündérei ellen, de azért feltyukszemezett lábairól s anuak kényelméről meg nem feledkezett. Minden további szerencsétlenség nélkül megérkez­tek végre s mig az öregek a gyönyörű hely árnyas fái alá vonulnak, a gyermekhad a rét pázsitán ugrándozott. A rét mellett tüzlombok és bokrok által kerített tavacs­kának tükre csillogott, melynek kékes hullámai szelí­den ringaták a parthoz kikötött két csónakot. Keményné a délutáni csónakázásra gondolt, midőn a révészi szolgálatot senki más nem teljesítheti méltób­Jelen számunkhoz y 2 iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents