Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-11 / 37. szám

viselt római katholilcus klérus befolyását mindenkor buzqóan fogja érvényesíteni, hogy a gondjaira bizott népesség testvéries egyetértésben minden vallású lakósokkal a trón és haza iránti hűségben versenyezzen. A mindenható áldása kisérje ebbeli működésüket s fogadják köszönetemet itteni megjelenésükért." Majd az itt összpontosított csapatok tisztikarára került a fogadtatás sora. A tisztelgőket Catty báró táborszernagy mutatta be ő felségének. A Horvátországból jött küldöttségeket Khuen-Héderváry gróf bán vezette. A küldöttségek jó része díszmagyarban, míg a határőrvidékiek vidékük öltözetében jelentek meg. küldöttségbe képviselve voltak Varasd, Belovár és Kőrösmegyék, Belovár, Kőrös, Kaproncza és Ivánics városok. Mivel a nagy számból álló küldöttség a nagyteremben sem tért el, a parkban, a palota északi oldalán gyűltek egybe, sürü félkörben foglalva állást. Zajos zsiviókkal fogadták ő felségét a kertbe léptekor, követve Széchenyi gróf és Be dekovich miniszterek által, mire a bán a következő beszédben üdvözölte a királyt: „Császári és apostoli felség! Legkegyelmesebb Urunk! Felségednek a magyar királyság szomszédos területrészére való érkezésének hire a Horvát és Sziavon királyságok lakóinak hűséggel hódoló sziveit magasabban feldobogtatta, de különösen nagy lelkesedést keltett a szomszédos megyék és városok lakóinak szivében. Ezen lelkesedés ellenállhatlan ösztönét követve Varasd és Bellovár-Kőrösmegyék, valamint Varasd, Bellovár, Kapronca, lvanics és Kőrös városok képviselői felséged szentelt személye elé járulnak, hogy tántorithatlan hűsegüknek, szeretetüknek és odaadásuknak felséged személye iránt kifejezést adjanak és tisztán és nyiltan bizonyítsák, hogy nemcsak ők egyedül, hanem kivétel nélkül a. Horvát és Sziavon királyságok összes lakosai készek felséged és a legmagasabb uralkodó ház iránti hűségüket és hódolatukat, őseik példáját kö vetve, minden időben vérükkel és vagyonukkal kimutatni. Midőn felségedet arra kérjük, hogy alattvalói hódolatunk ezen kifejezését legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék, a mindenható Istent szívünk mélyéből kérjük, hogy áldja és óvja meg felségedet most és mindörökké. Az isten tartsa meg felségedet!" A király ezen üdvözlő beszédre következőleg válaszolt: „Örülök, hogy ittlétem Horvátország és Szlavónia szomszédos részeit is arra indította, hogy hódolatuk bemu tatására képviselőiket ide küldjék, a miért legszívélyesebb köszönetet mondok. Sohasem kételkedtem ezen királyságok lakóinak hűségében, szeretetében és ragaszkodásában és meg vagyok győződve, hogy ezen hagyományos erényeket jövőre is minden körülmények közt rendületlenül meg fogják óvni. Legjobb kívánságaim kisérik önöket hónukba, a melynek java iránt a legbensőbb érdeklődéssel viseltetem és a melynek lakói változhatlan jóindulatomról mindig biztosítva lehetnek." A király ezután a küldöttséggel majd fél óra hosszáig cerclét tartott s úgy fogadta, szintén a parkban, a megyei küldöttségek tagjait. Megyénk főispánja Svastits Benó következő beszéddel üdvözölte Zala, Somogy, Veszprém és Vasmegyék küldöttségei nevében a királyt: „ Császári és apostoli királyi felség! Legkegyelmesebb urunk! A törhetlen hü alattvalói hódolatnak mély érzete inditá Zalamegyének és a vele szomszédos testvér törvényhatóságoknak hű közönségeit arra, hogy midőn felséded főhaduri maqasztos hivatásának teljesitésében ezen vármegyének területét legfelsőbb megjelenésével szerencséltetni kegyeskedik, a honpolgárok egyetemes lelkesült örömét és hódolatteljes üdvözletét felségednek kegyes szine előtt képviselő küldötteik által is tolmácsoltassák s mi, ezen szerencsének boldog részesei, most lelkeinlc mélyében meghatva állunk felséged előtt, hogy örök hü hazafiságunk örömének, mely nem múlékony, elhangzó szavainkkal élő kifejezést adjunk. Ámde mit a szívnek benső hódolata érez, azt szavakkal eléggé kifejezni nem lehet. És mégis él bennüvk a hit, hogy felségednek atyai kegyessége szavaink egyszerűségét hő érzelmeink teljességével méri és éltet a remény, hogy a hármas bércek ősi honának ezen szívben és hiven megőrzött pontján, midőn felségednek boldogító jelenlétében uralkodói dicsősége és szent István koronájának ezredéves ékessége veti fénysugarait, hálára buzdult ajkainkról felhangzó hü polgári üdvözletünk, felségednek főhaduri gondjai között is a magyar király szivéhez talál. Ezen hitben, e reménynyel és szeretetünknek azon benső hódolatával, mely véghetetlenségével övezi felségednek áldott lépteit, üdvözöljük felségedet a honpolgárok millióinak azon leghőbb óhajtásával, hogy isten áldást árasztó kegyességével feleégedet hü népeinek boldogságára, a földi lét legvégső határáig a legboldogabban és legszerencsésebben éltesse." (Hosszas lelkes éljenzés.) A király válasza e szavakra így hangzott: „Örömmel veszem az önök által képviselt törvényhatóságok üdvözletének és hódolatának nyilvánítását. Teljesen meg lévén győződve imént kifejezett érzelmeik őszinteségéről, köszönetet mondok önöknek ekként tanúsított hü ragaszkodásukért. Vigyék meg küldőiknek viszonzásul királyi üdvözletemet és kegyelmem biztosítását s legyenek meggyőződve, hogy a közügyek előmozdítására, valamint a népesség jólétének gyarapítására irányzott tevékenységüket mindenkor teljes elismerésem kisérendi." A megyék küldöttségeinek tagjaival majd egy óráig tartó cerclet tartottt őfelsége, számosakat tüntetve ki megszólításával. Ezután a nagyteremben fogadta együttesen a kir. törvényszék, adófelügyelőség és a megyei tanítók küldöttségeit. A királyunk Széchenyi gróf mutatta be e küldöttségek vezetőit Cseresnyés Sándor törvényszéki elnököt, Radulovits Gerő pénzügyi tanácsos és adófelügyelőt s dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelőt, ezek pedig a kiilödöttségi tagokat. Beszéd nem tartatott, hanem a király a küldöttségi tagok mindegyiké vei pár szót váltott. Végül a csáktornyai ízr. hitközség küldöttségét fogadta a király. A küldöttséget Benedikt hitközségi elnök vezette s Wollák alelnök üdvözlé a királyt, aki köszönetet mondva a küldöttségnek inegjegyzé, hogy hitfeleik loyalításáról meg van győződve, akik eddig is mindig hü ragaszkodást tanúsítottak a trón és haza iránt. Ezzel a fogadtatás i/

i2 órakor véget ért s a király lakosztályába visszavonult. * Hat órakor 33 terítékű udvari ebéd volt, melyen a királytól jobbra Jenő főherceg, balra Vilmos főherceg foglalt helyet. Hivatalosak voltak még Mihálovics bibornok-érsek, Széchenyi Pál gróf és Bedekovu-h ministerek, Khuen-Hédervárv gróf horvát bán, Erdődy István gróf, Széli Kálmán, Catty báró táborszernagy, Beck báró altábornagy, Croy herceg altábornagy, Galgóczy, Némethy, Wallis gróf vezérőrnagyok, Svastics Benó, Zichy Rubidó főispánok, Pribék István felszentelt püs pök, Festetics Tassiló és Festetics Jenő grófok. Egyidejűleg marschall ebéd volt, melyen Thurn-Taxis her ceg főlovászmester elnökölt. * Este a város gyönyörűen ki volt világítva s egész fény tengerben úszott. Egyes házak meglepően voltak kivilágítva, így a Sárossy Tódor ház, Prusatz városbíró háza, Schullegg ház, elemi iskola, Ziegler Kálmán közjegyző haza, Pillái ház. Valamint bevonuláskor a házak feldíszítése, ugy a kivilágítás is a szemlélőben ama benyomást keltette, hogy Csáktornya város hazafias lakossága mindent elkövetett, ami által a koronás király iránt való hódolatát, önzetlen hazafiságát kimutathatta s amivel ezen, megyénkre nézve oly emlékezetes ünnep fényét és méltóságát emelhette. A zalamegyei gazdasági egyesület HIVATALOS ÉRTESÍTŐJE. Jegyzökönyve a zala megyei gazdasági egyesület Keszthelyen 1887-ik évi augusztus hó 14 én tartott rendkívüli közgyűlésének. 83 199, 200—205. A sümeg-vidéki gazdakör f, 1887, évi augusztus hó 13-án Sümegen tartott közgyűlésének 199 szán) alatt érkezett jegyzőköuyve szerint az egyesület rendes tagjaiul felvételre jelentkezett következő urak u. in. Takács Alajos ügyvéd, Barkóczy Károly ügyvéd, dr. Lukonich Gábor orvos sümegi - Baicza László földbirtokos esabrendeki —- főt. Kardos Lázár plébános zala mihályfai, — Kreika Ferenc szegvári lakósok 1887-ik évi január elsőtől fogva az egyesületnek rendes tagjaiul felvétetvén, Takács Alajos és Barkóczy Károly a szőlőszeti, — dr. Lukomch Gábor a kertészeti, -- Kardos Lázár, Barcza László, Kreika Ferenc a földmivelési és állattenyésztési szakosztályba osztattak, — erről ők a felvételi okirat, a szőlőszeti pályamunka, i a tüz s jégkár biztosítási díj leengedési jegyzék mel léklésével, úgy a „Zalamegye" cimű lap s „ Értesítő" kiadó tulajdonosa, az első magyar általános biztosító társaság, a vidéki gazda-körök és egyesületi pénztárnok úr a végzés megküldésével értesíttetnek, a rendes tagokul felveit urak azzal, hogy az öt forint évi tagsági díj e cím alatt „tekintetes Hanty Károly urnák, mint a zalamegyei gazdasági egyesület, pénztárnokának Zala-Egerj szegen" postautalványnyal is beküldetbetik. 84/206. Spitzer Móric zala-mihályfai lakós a sümeg-vidéki gazdakör 1887-ik aug 13-ki közgyűléséből tett bejelentése folytán, 1887-ik évi január hó 1-től fogva az egyesület három éves egy forintos tagjáúl felvétetett, s erről úgy a kör, valamint a felvett tag s egyesületi pénztárnok úr a végzés megküldésével értesíttetni határoztatott. 85 17,. Vasmegyei gazdasági egyesület f. évi julius hó 16-ról 94 1887. sz. alatt válaszolván, a f. évi január 10-én tartott közgyűlésből 10 16. szám alatt hozzá inté: zett azoii megkeresésre, miszerint hatálykörében odahatni szíveskednék, hogy a magán méneknek fedezésre engedélyezése körül fennálló szabályrendeletnek kellő szigorral alkalmazása eszközöltetvén, satnya mének tenyésztési használatra ne. engedélyeztessenek, — kéri megneveztetni Vasmegye azon határszéli községeit, a hol satnya magánmének fedezésre használtattak : a megyei lótenyészbizottságnak oly felkéréssel határoztatott megküldetni, hogy e fennforgó ügyben megfelelően eljárni méltóztatnék. 86/147. A postakönyv iránt tett titkári előterjesztésről. Egyesületi titkár előterjesztvén, hogy a miután f. é. aprilhó 3-án tartott közgyűlés 43 71. számú végzése szerint tett azon kérelemnek, hogy a zala-egerszegi kir. postahivatal utasittassék, miszerint a zala-megyei gazdasági egyesület postára adandó leveleit és küldeményeit postakönyv mellett vegye át, a nmgú kir. közmunka és közlekedésügyi minisztérium által hely nem adatott, kér utasítást, hogy a levelek szétküldésének és a felhasznált postaköltségeknek igazolása végett minő eljárást kövessen. Titkár utasíttatott, hogy a postára adandó egyszerű leveleket jövőre is postakönyvbe vezesse, mely könyv úgy a levelek, s egyéb postára adott küldemé [ nyek elküldésének, valamint a felhasználandó posta bélyegkiadások összegének igazolásául szolgáland. 87 88. Fiumei hitelbank részvény-társaság a fiumei első rizs hántoló, és rizskeményítő gyár által termelt „Rizskorpa," „mint póttakarmány" ismertetést közölvén, leglényegesebb részeiben a gazdakörökkel s az „Értesítőben" a tagokkal közöltetik. 88 131. Országos borászati kormánybiztos úr 3052. sz. a. közölvén, hogy a központi mintapince kezelésének felűgyelósével Sáárossy Kapeller Ferenc miniszteri titkár úr bízatott meg, tudomásúl vétetett. 89:207. Meszes Györkön létesítenáő szőlőtelepről. Az 1887-ik évi julius hó 4-én tartott közgyűlés 68 83. számú végzése szerint amerikai szőlővesszőkkel beültetendő szőlőtelep létesítése céljára Meszes-Győrkön i| a phylloxera által elpusztított szőlőhegyben két holdnyi alkalmas terület megszerzésére kiküldött bizottság je lentése be nem érkezvén, köröskörül hegyes partok által határolt öböl. De arra, a ki még „ennyi vizet egy rakáson" és tengeri hajókat nem látott — arra erős benyomást tehet. . . Mi csak szépnek, de nem nagyszerűnek találtuk. Ha azonban az ember a városban már benn van, akkor, különösen az új város rész, mely a tengerparton, illetve a tengeröböltől elhóditott, feltöltött területen van, igen jó hatást gyakorol. * Megérkeztünk a pályaudvarba! Valami zeneszó hallatszik ugyan, de biz én akár mennyire erőltetem füleimet, éljent, evvivát nem tudok kivenni a zajból. Szóval a fogadtatás se hideg, se meleg. A helybeli „pompierek", mint itt a tűzoltókat nevezik, kirukkoltak ugyan, a városi úgy nevezett zenekar trombitál is jobb sorsra érdemes szuszszal és tüdővel, —• — szalagcsokros, cilinderes rendező urak szaladgálnak ugyan fel és alá — — sőt a beavatottak azt is mondják, hogy a podesta is itt volna — — — az óriási terje delmü pályaudvarban imitt amott álldogálnak is egyes csoportok .... azonban inkább bámészkodás, mint öröm kifejezése látható az arcokon, de azt, hogy „Isten hozott", nem mondja senki! .... Igy ácsorgunk ott kezünkben podgyászunkkal, várva, hogy mi történik velünk? — Végre megunjuk a várakozást, megindultunk és kezdjük podgyászainkat egy helyre lerakni. Ekkor a pályaudvar másik részén, vagy 100 emberből álló csoport közül, holmi éljen kiáltások hallatszanak. Ezek a mi embereink, kik éljenzik Cziráky grófot, ki igen talpraesetten felelt, mint mondják valakinek üdvözlést tartalmazó olasz beszédjére. Mi ugyan se az üdvözlő beszédet, se Cziráky válaszát nem hallottuk; mert, a vonatból kiszállásnál semmi rendezés, semmi útbaigazítás nem történt és igy az állítólagos üdvözlés a vonat legutolsó kocsijánál történvén, azok, kik a vonat elején és közepén voltak, a történtekről csak később szereztek tudomást. — Hosszas ácsorgás után megcsíptünk egy szalagcsokros és cilinderes rendezőt, hogy hát mi lesz már velünk és podgyászunkkal? ki vezet szállásunkra? — Tört németséggel, mert magyarúl nem tudott az istenadta, értésünkre adta, hogy csak legyünk türelemmel, a podgyászunkat majd összeszedik és kocsikon beszállítják a városba, magunk pedig majd együtt egyszerre megyünk a szállásokra. — Vártunk tehát tovább és tűnődtünk a felett, hogy mi lesz velünk?! .... Egyszerre csak mennyei zenekéj) iité meg füleinket egy kellemes baryton hangon kiejtett „adjon IsteB jó napot!" — Bámúlva néztünk a cylinder alá, honnan e hang kigomolygott. Eszem a lelkit a magyarúl tudó taliánjának! > , , De nini! hisz ez földi! Ej, ej a kis Ruzsics Károly, hogy megnőtf, njegbajúszosodott és nem felejtett el magyarul! És mily kitörő örömmel ölelget, hívogat minket zalaiakat (ekkor még csak magam valék) a túlszerény fiú, midőn azt tapasz talja, hogy aranyos ruhánk és idősebb korunk dacára, rokonilag azzal vonjuk keblüukre: „servus Károly öcsém! hát hogy vagy ebben a gyönyörű országban ?! — - — A találkozás pillanatától nem hagyott el többé a jó fiú — az Isten áldja meg értté j , . . . Végre megindulunk! És ezek a derék fiumei pompierik és rendezők, minket a szegény törődött utasokat, kik 22 óráig a vasúton szenvedtünk : most diszbevonúltatnak az Adamích térre 26 foknyi melegben ! Itt egy ideig tanakodunk és azután ismét diszmenetelünk vissza a kaszárnyába, hol táblák alá állítanak s vezetnek a város túlsó végén levő királyi gymuásiumba, hova szállásolva vagyunk. Szóval fejetlenség, rendetlenség és másfél órai gyaloglás, mig szállásunkra jutunk, A gymnasíumba érve, egy nagy terembe vezetnek, hol 50—60 vaságy van egymás mellett kétes tisztaságú ágyneművel, illetve szalmazsákkal, szalm.ivánkossal, lepedővel és egy teritővel, mely hajdan pokróc lehetett, jelenleg — ? Ezenfelül ennyi embernek 5—6 mosdótál s ugyanennyi pohár, egy nagy sajtárban pedig víz. — A leirt tanyát megpillantva, rögtön kijelentéin a velünk jött rendező urnák, hogy köszönöm a nemes városnak és a tűzoltó egyletnek a szállást, de nem fogadom el, hanem megyek vendéglőbe. Es úgy tevék, a mint beszéltem. Szerencsémre még kaptam az Európa szállóban egy harmadik emeleti szobát, naponta a szolgálattal együtt 3 frt 60 krért! — Hej nem így szállásoltuk mj el Zala-Egerszegen nemcsak a fiumeieket, hanem mindannyi vendégünket! Pedig kis város vagyunk. Nem volt ott kaszárnyaszerű beszállásolás, mit! denki magánháznál volt szívesen látott vendégképen és | annyi száz közül egy sem panaszkodhatott, de nem is panaszkodott! Mig itt volem együtt számosan voltak kénytelenek vendéglőbe menni és csak azok maradtak i meg az iskolák és kaszárnyákba, a kik már a vendéglőkben szobát nem kaptak ! — Hát ez az a „hagyomáj nyos vendégszeretet

1', inelylyel a „Fiume" cziniü lap szerint fogadta a nemes város a magyar tűzoltókat?! Tudtommal alig volt valaki, magánháznál elszállásolva és agé/'t is fizetnie kellett. Én legalább láttam egy magánházhoz szóló szállásjegyet, melyre rá volt írva „fizetéses." Nagyon természetes hogy az illető feléje se ment, hanem jött velem a vendéglőbe! — Szóval az elszállásolás botrányos volt. (Folyt, köv.)