Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-10-16 / 42. szám

VI. évfolyam Zala-Egerszeg, 1887. október 16. 42. szám. Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirde­tésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilltér petitsora 12 kr. ZALÁMEGYE U ii " 1 ' i es ti lietí A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Egy fontos megyei határozat, Napjainkban, midőn a gőz- és villany kor­szakát éljük, senki sincs közöttünk, aki a va­sutaknak közgazdasági és kulturális fontosságát be ne ismerné. Ott, hol vasút szeli át a vidéket, folyton haladás észlelhető. Az ingatlan birtok értéke növekedik, az ipar és kereskedés emelkedik s kisebb nagyobb mértékben jólét uralkodik. Amely vidék azonban a vasút áldásaiban nem részesül, ott pang az ipar, hanyatlik a kereskedelem s ezek folytán nem hogy vagyo­nosodás nem észlelhető, de sőt az ingatlanok értékének folyton alább szállása mellett ijesztő mérvben növekedik az elszegényedés. Ezen elvitázhatlan körülményben leli indo­kát ama törekvés, mely egyes vidékeken or­szágos vagy helyi érdekű vasutak létesitése körül tapasztalható; mert egy-egy vidék gazda­sága, lakósságáuak jóléte egyenes viszonyban áll ama vidéket átszelő vasutakkal. Sajnos, hogy megyénk, akár nagy kiterje­dését, akár lakósságának nagy számát, akár az ezek által produkált, és értékesíthető termények mennyiségét és minőség-t tekintjük, épen nem számitható ama szerencsés vidékek közé,- mely a fenti körülményeknek megfelelőleg a vasút áldásait élvezhetné. Sőt ellenkezőleg, szomorú ­abban kell tapasztalnunk napról napra az ebből származó hiányokat. Az intéző körök igyekeznek is e bajon se­giteni. s mivel vidékünkön országos érdekli va­sutak nem létesíthetők, a főtörekvés oda irányul, hogy a folytonosan jobban érezhető hiányon helyi érdekű vasutak által segitsenek. Tudjuk azonban, hogy ily helyi érdekű vasutak léte­sitése a vidék áldozatkészségét oly nagy mér­tékben igénybe veszi, hogy bár mindnyájan érezzük a helyi érdekű vasutak szükségességét, át vagyunk hatva a létesítésük által reánk há ramló haszon nagyságától, de áldozatkészsé­günknek szárnyát szegi szegénységünk. Kétségkívül ennek kell tulajdonitanunk, hogy a Pápa- devecser- tapolcza- keszthelyi, a Keszthely-szentgyörgyi, Zala-Egerszeg-szent-ivá­ni, Jánosháza- Stimegh- szent-iváni helvi érdekű vasutak, ugy a legújabban tervbe vett Szent­Iván- Egerszeg- Lendva- csáktornyai vasút az engedmény kinyerése s a nyomjelzési munká­latok teljesitése után, mikor t. i. a vidék hozzá­járulásának mérve megállapíttatik, megakad. Megakad pénztelenségünkön; meg talán hogy ép azok, akik a vasutak létesitése által a fő­hasznot húznák, nem hoznak a remélhető ha­szonnak megfelelő áldozatot. Pedig ha a Pápa Deveeser-Tapoleza-Keszt­hely-Szent-Györgyi, a Jánosháza-Sümeg-Szent­Iván-Egerszeg-Lendva-csáktornyai vasutvonalak kiépülnének, megyénk vasúthálózata egyelőre kívánni valót sem hagyna hátra. E vonalak ugyanis átszelnék megyénket északkelettől dél­nyugotig. Az októberi közgyűlésen, midőn C. Cohn és Grutli bécsi lakósok kérvénye, melyben az általuk Szent-Ivántól Zala-Egerszeg érintésével Csáktornyáig tervezett vasút kiépitését a megye részéről tiz éven át.évi 30,000 frttal s igy ösz­szesen 300,000 frttal kérték segélyeztetni oly­kép, hogy ezen összeg erejéig a megye törzs­részvényeket kapna, a közgyűlés az állandó választmány javaslata alapján egy igen fontos határozatot hozott. — Elismerve ugyanis a helyi érdekű vasutak fontosságát mind közgazdasági, mind kulturális szempontból s belátva J ebből kifolyólag a segé­lyezés szükségességét, de mivel e czélra csakis a közmunka alap áll rendelkezésére, ebből pe­dig a rendelkezésre álló összeg csekélysége miatt a kívánt mértékben a segélyezés nem eszközöl­hető: a közmunka váltságárát emelte fel a köz­gyűlés egy harmad összeggel, mel\ váltságát­felemelése folytán évi 40.000 frt többlet remél­hető. E többlet kizárólag helyi érdekű vasutak segélyezésére fordíttatnék még pedig olykép, hogy első sorban tiz éven át a Szent-Iván-Eger­szeg-Lendva-csáktornyai helyi érdekű vasút a kért 30,000 frttal s így összesen 300,000 frttal segélyeztetnék. Egyúttal a köz?\ ül.'s egv vasutügyi bizott­ságot is választott, melyben mindegyik járás 3—3 taggal van képviselve, mely bizottság venné előzetes tárgyalás alá a helyi érdekű va­sutak épitése tárgyában a megyéhez beérkezendő folyamodványokat és adna véleményt a köz­gyűlésnek. A közgyűlés ezen intézkedését nagyon he­lyesnek és méltányosnak tartjuk. Mert ha a va­sutak segélyezésére szánt összeget a megye mintegy önmaga teremti: úgy kell, miszerint a megye minden járása befolyhasson annak meg­birálásánál, váljon melyik vonal kiépítése elő­nyösebb a megye egyetemére s igy melyik se­gélyezendő előbb és mily mértékben. Sajnáljuk azonban, hogy ezen, megyénk közgazdasági és kulturális viszonyainak fejlesz­tésére oly üdvös határozatnál kimondatott, hogy az esetre lép életbe, ha a tervbe vett Szent­Iván-Egérszeg-Lendva-csáktornyai útvonal kié­píttetik. Mi e határozatot minden megszorítás nélkül szerettük volna. Ila ugyanis e vonal esetleg nem építtetnék ki; mert az érdekelt vi­dék a tőle várt áldozatot nem hozná meg, nem látjuk okát, hogy mért ne fordithatnók ezen összeget megyénk más vidékén tervbe vett helyi érdekű vasút létesítésére. Mert végre be kell látnunk, hogy amitől a sors — a kedve­zőtlen viszonyok következtében — bennünket a múltban megfosztott, azt saját magunknak, saját erőnkből kell pótolnunk, még pecfig mi­nél előbb ; mert hátramaradásunk évről-évre szembeszökőbb leszen. Szeretnénk még, ha azon eszme, mely ugyancsak a közgyűlésen megpendittetett s mely szintén jog-os, érvényre emeltetnék. A közmunka váltság árának tervbe vett felemelésével ugyanis a birtokos és földmives osztály van legnagyobb reszt sújtva; pedig a „Zalamegye" tárcája. A magyar tüzoitok VIII. országos közgyűlése Fiúméban. Poty+atas. Már a délután folyamában nagy sürgés forgás volt észlelhető a kikötőben, hol a kisebb nagyobb csónako­kat és hajókat díszítették és aggatták tele lainpionokkal. Estére kelve egész Fiume az Adamich- és Zichy-mólón (rakodó part) tolongott. Nagy nehezen lehetett csak utat törni a partig, hol a vitorlás és vitorlátlan bárkák, csónakok és kis gőzösök egész raja himbálódzott kiabáló s hívogató ha­jósokkal, alkudozó publikummal és tekintélyes számú rendőrséggel, mely különösen a vendég tűzoltók irányá­ban elismerésre méltó udvariassággal és szolgálatkész­séggel viseltetett. Ili is részben egy ily udvarias rend­őrnek köszönhettük, hogy a hajóra szálló helyig eljut­hattunk ; részben pedig Iíadfi és Buzsics Károly urak szivességéuek, kik olasz nyelvtudományukkal és gya­korlott könyökeikkel utat nyitottak a legsűrűbb töme­gen is. A gyönyörűen feldíszített és kivilágított vDeli u gőzös, (a kormányzó hajója) egészen a part mellett állt és a szőnyeggel beterített hídon özönlött belé a fényes ruhás tűzoltók és nők serege ; mert a különösen meg­hívottakon kivül szívesen íogadtak a gőzösön minden vendég tűzoltót. Mi azonban Hadfi úr szíves meghívása és tauácsa következtében nem mentünk a „Deli u fedél­zetére, sem pedig hívogató bajtársainkkal a vitorlás és kivilágított csónakokba, — hanem egy jókora, minden diszités és lámpa nélküli m. kir. pénzügyi csónakba szálltunk, melyben hat szál zömök matróz evezett és Hadfi ur maga kormányozott. És a következés megmutatta, hogy a legjobb részt választottuk. Kissé oldalvást evezve ugyanis megálltunk és engedtük előttünk elvonulni az egész menetet. Gyö­nyörű látvány volt! - A menet előtt néhány száz öl­nyire a „Fanny" nevű kis gőzös haladt folyton szórva a szebbnél szebb röppentyűket, szines tüzkerekeket és a magasban szétrobbanó tűzgolyókat, melyekből a szi­várvány minden sziliében pompázó csillagok hullottak és valóságos tűzeső omlott alá. Ezután úszott nagy ko­molyan egy a viznek szinétől a legmagasabb árbocz magasságáig lampionokból és beugáli fényből álló nagy hajó, a melyből harsogó zene hangjai áradoztak és ter­jedtek szét a fényt visszatükröző s mintegy sziporkázni látszó tengernek szine felületén. E hajót követte félkör­ben a kisebb nagyobb gőzösöknek, bárkáknak és csó­nakoknak megszánilálkatlan sokasága, a melyek mind gazdagon tele voltak aggatva szines lainpionokkal s imitt amott üveglámpákkal. E csoport után meglehetős távolságra úszott méltóságteljesen és teljes fényben a „ Deli u gőzös, melynek födélzetén Zichy Ágost gróf kor­mányzó, Fó'sii.s osztálytanácsos, Ciotta podesta, Thierry lovag voltak láthatók, valamint Cziráky Béla gróf szöv. elnök, Follman Alajos alelnök, körülvéve a szöv. vá­lasztmány tagjai és számos főparancsnok által. Valóban ragyogó kép volt. A kormányzó gőzösét ismét egy cso­port lampionos hajó és csónak követte telve nőkkel és tűzoltókkal. Mi jól elmaradva követtük oldalvást a menetet és hajónkon lámpa nem lévén, a sötétből pompásan lát­tuk és élveztük az egész 7 fSzei-enád u-ot. Midőn a menet a világító torony irányában ha­ladt, e torony tetején is kígyuladt a piros fehér zöld görög tüz és a torony aljától köröskörül valóságos fény­kévék lövelltek a magasba, mig ablakaiból szines röp­pentyűk hulltak alá a tengerbe. A Deli gőzösön egy műkedvelőkből álló férfikar ének It igen szép fül­bemászó olasz dalokat, melyeket azi nban csak a gő­zösön levők élvezhettek, mi pedig csak akkor hallottuk, a mikor az esti szellő elkapott és hozzánk hozott egyes hangokat! . . . Midőn a menet kiért a kikötőből, egy szépen si­kerüli fordulattal Abbazia irányában megállt a kivilágí­tott nagy hajó és a kivilágított apróbb hajók és csóna­kok valóságos tündér tánezot jártak körülötte, a mint meglepő ügyességgel és gyorsasággal körül evezték és majd összebonyolultak, úgy hogy azt hittük, most mind­járt összeütközések és felborulások következnek, majd pedig minden baj nélkül kibontakozva szétrebbentek 03 egy nagy kört képeztek a tüz piramisnak tetsző nagy hajó körül! — E közben a kis „Fanny" még mindig szórta röppentyűit, tüzkerekeit, fénygolyóit <i szines cs.llagait; a fényes nagy hajón harsogott a zene; a ki­sebb hajókon, csónakokon zsongott, tréfálódzott, kacza gott, sikoltozott a publikum; a „Deli* födélzetén pedig hangzott majd olvadozóan, majd negédesen a férfiquartett által énekelt olasz nóta! . . . Végre a vDeli u egy ol­dalmozdulattal félrevonult s a ineuet az előbbi rendben megindult és haladt vissza Fiume felé . . . Ugy látszik, a jó fiumeiek barátságosabbak és ma­gyarabbak a tengeren, mint a szárazon ; mert Fiumeben létünk 4 napja alatt a városban, nyilvános és nem nyil­vános helyeken, mindössze nem hallottunk ezeredrész annyi „evviva ungheria"t, mint a Szerenád alkalmával a tengeren töltött 2 óra alatt! . . . Még egyszer elvonult előttünk az elragadón szép menet és mi nem kisérve vissza őket az Adamich-mo­lo-ra, kiszálltunk a Zichy moló-n, hogy mint jó magyar hazafiakhoz illik — megvacsoráljunk a Deák-hoz czim­zett vendéglő árnyas kerti helyiségében. . . . * Egyátalán nem vagyunk barátjai annak és nem tartjuk helyesnek, hogy hazánk jeles és nagy férfiainak nevét korcsmaczégériil használják — — azonban ettől eltekintve, a fiumei jó korcsmáros, ki elég vakmerő volt helyiségére a „Deák berencz" nevet üzleti szempontból, kitűzni, valóban megérdemelné, hogy helyisége örökké üres legyen ; mert bora eczetes, vacsorája pedig élvez lietlen vala! — E szerencsétlen ember elrontotta az egész esténket; mert nála akartunk elbúcsúzni a kora

Next

/
Thumbnails
Contents