Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-04 / 36. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. szeptember 4. 36. szám. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. S liiVnlentetlcli leveleket I esak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. í, közművelődési És A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik nxinden vasárnap. - Éljen a Király! >t c&o • O^-Í'ÍÍJ t, _ i ; J, {. ^ é cíiVífö „Honszeretet az isteni szikra, Mely egy nemzet létét biztosítja." A lánglelkii költő eme látnoki szavaiban találjuk varázsát annak, hogy a magyar ős időktől fogva kegyelettel ragaszkodik a drága földhöz, mely őt szülte s mely egykor hantjával elfödi. Hazaszeretetével azonban mindenkor párosította hűségét, ragaszkodását koronás királyá hoz. Nemzeti történelmünk nem egy kimagasló lapja fényes tanúságai szolgál, hogy legféltékenyebb kincsünkért : alkotmányos jogainkért vívott titáni küzdelmeink között is meg-rendítheílen volt a magyar hűség koronás királya iránt. 8 hogy „annyi balszerencse közt s olv sok viszály után" jó- és balsorsban egyaránt váltakozó ezredéves múltját e nemzet megünnepelheti : a haza iránt való lángoló szeretet, ősi alkotmányos jogaihoz való törhetlen ragaszkodás mellett kétségkivül egyedül a rendíthetlen hűség volt a koronás királyhoz. Ezek valának ama hatalmas tényezők, melyek képesekké tettek bennünket, szilárdan megállani helyünket a népek és nemzeteknek egymást elsodorni törekvő versenyében ; ezeknek aegise alatt álltuk ki emelt fővel a lefolyt századoknak viharait. A magyar e nemes jellemvonásának természetes és önkénytélen folyománya, hogy örömmel ragadja meg a kedvező alkalmat, midőn koronás királya iránt mélyen érzett szeretetének, törhetlen hűségének kifejezést adhat. S a nép szeretetének, lelkesedésének és hódolatának kifejezésére találhat-e kedvezőbb alkalmat, mint midőn koronás királyát körében tisztelheti és ez által hódolatának megragadóbb jeleivel kisérheti. Ily ritka, lélekemelő ünnepet fog ülni Zalavármegye közönsége is e hó 8-án, melv napon koronás királyunkat: dicsőségesen uralkodó I. Ferencz Józsefet, legfőbb haduri működésének teljesítése közben Csákrornván, megyénk területén s így körünkben üdvözölhetjük. Muraköz fogadja keblébe a legalkotniányosabb uralkodót, Muraköz bérceitől viszhangzik az „Éljen a Király!", de Muraköz önzetlen örömében osztozik egész Zalavármegye. — Az esti szellő magával ragadja Muraköz bérceiről az „Éljen a Király"-t s viszi^ tovább észak-, kelet-, dél- nyugot felé ! Ez „Eljen"-t susogják a Balaton habjai, ezt a Mura, Dráva, Zala folyóink, ezt az ősz Badacsonv ormai ! Üdvözlégy te dicső nap, melvnek niegliasadtát oly epedve várja Zalavármegve ; melv alkalmat adsz e megye honszerető népének, hogy méltólag kifejezhesse koronás királya iránt való hódolatát és ragaszkodását. Egyik legfényesebb lapja gyanánt lesz megyénk történeté >e bevésve e nap, melyen háromszázezer lakosa e szép múltú megyének, a lelkesedés tüzétől hevítve, egy szívvel-lélekkel hangoztatja : „Éljen a Király !" A zalamegyei gazdasági egyesület H1V ATALOS ÉRTKS1TÖJE Jegyzökönyve a zala-megyei gazdasági egyesület Keszthelyen 1887-ik évi augusztus hó 14-én tartott rendkívüli közgyűlésének. (Folytatás.) 77. Zala-Egerszegen 1887-ik évi szeptember hó 12-én, AlsóLendván 1887. évi szeptember hó 14-én tartandó szavasmarha tenyészállat díjazásról. Háezky Kálmán ügyvezető elnök úr szóval jelentvén, hogy a zala-egerszegi tenyészállat díjazást rendező bizottság f. 1 K87-ik évi augusztus 3-án tartott ülésén mgos Svastits Benó urnák megjelenni méltóztatván, a bizottságnak kijelenté, miszerint a nmgú földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr a zalamegyei gazdasági egyesület által az 1887 ik évben rendezendő szarvasmarha tenyészállat díjazásokra 300 forintot szánni kegyeskedvén, a melyből egyszáz forintot o. é. már a f. é. május 17-én Sümegen tartott tenyészállat díjazásra fordítván, egyszáz forintot a Zala-Egerzzegen, s egyszáz forintot az Alsó-Lendván rendezendő tenyészállat díjazásra a bizottságok rendelkezésére bocsájt, mely kegyes rendelkezés folytán ezen egyszáz forint, úgy a gazdasági egyesület által költségvetésileg megállapított 80 frt összegek beosztásával a díjak megállapittattak s a nagy közönséghez az értesítés és felhívás ki is bocsájtátott, melynek egy példánya a közgyűlésnek bemutattatott. A közgyűlés örömmel értesülvén a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr ő nagyméltóságának azon kiváló kegyességéről, mely szerint a megyei szarvasmarha tenyésztés emelése érdekéből a gazdasági egyesület által az 1887 ik évben rendezendő tenyészállat díjazásokra háromszáz forintot rendelkezésre bocsájtani méllóztatott, ezen kegyességért az egyesület méltó köszönetét ő nagyméltóságának feliratilag kifejezni határozta. — Minthogy pedig a nmgú m. kir. miniszter úr ezen kegyessége mgos Svastits Benó úr Zalamegye főispánja azon ernyedetlen buzgalmának eredménye, melylyel a megye álatteuyésztési Ugye előmozdítása iránt évek hosszú során át viseltetik, a közgyűlés ő méltóságának ezen a közérdeknek szentelt buzgó működéseért az egyesület köszönetét jegyzőkönyvileg kifejezni s ennek megküldésével is nyilváníttatni határozta. — Egyszersmind a tenyészállat díjazásokról és NagyKanizsán termény kiállításról kibocsájtott értesítések csatolásával őmga felkéretni határoztatott, hogy azokon megjelenve, azok diszét és sikerét emelni kegyeskedjék. 78/136. Mezőgazdasági rendtartásról a nmgú földmivelés-, ipar és kereskedelemügyi m. kir. miniszter úr által készíttetett előadói javaslatról. A nagyméltóságú földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. miniszter úr f. é. junius 12-ről 29261 VII. sz. a. kelt körrendeletében kiemelvén, hogy a gazdasági viszonyok fejlesztésére irányuló kormányzati, társadalmi és egyesületi tevékenység nagyban van akadályozva az által, hogy a fennálló mező rendőri törvények és szabályok a mai kor igényeinek nem felelnek meg, és a mezőgazdaságnak a fzükséges védelmet és alkalmat nem biztosítják, — e baj orvoslása céljából a gazdasági egyesület közvetítésével is beérkezett anyag (1885-ik évi „Értesítő" Vl-ik számában, — 1885. évi szeptember 13-ki közgyűlés 65 219. — 1885-ik évi november hó 29-iki közgyűlés 75 257. sz. a.) lehető felhasználásával a vezetése alatt álló minisztériumnak kebelében a mezőgazdaságra vonatkozó rendtartásnak törvényhozási nton leendő szabályozására nézve előadói javaslatot dolgoztatott ki, melyet oly felhívással küld meg, hogy az egye„Zalamegye" tárcája. A magyar tűzoltók Vili ik országos közgyűlésé Fiúméban. Ismét összegyültünk tehát mindazok, kik egy magasztos eszméért lelkesülünk, kik egy valóban emberbaráti intézménynek harcosai vagyunk, hogy 3 évi szünetelés után az anya szeretetével ápolt intézményünk ügyeinek előmozdításán munkálkodjunk. A m. kir. államvasutak központi pályaudvarának impozáns csarnokaiba gyülekeztünk f. évi aug. hó 17-én d. u. 3 órakor mindazok, kik az első különvonattal indulandók voltunk. A régi gárda tagjai majdnem teljes számmal megjelentek és lélekemelő látványt nyújtott, a mint a különböző korú és állású férfiak, mint az általuk képviselt eszmében testvérek, őszinte örömmel ölelkeztek és tartózkodás nélkül átadták magukat a viszontlátás élvezetének. Ott voltak a régiek közül az országos szövetségnek alelnöke s a tűzoltó ügynek még mindig éltető lelke, a ritka ügybuzgalmú Follmann Alajos, a jó öreg Martinengó bácsi pozsonyi, a tűzoltó ügyet tán mindnyájunk között legkomolyabban szivén hordozó Rósch Frigyes soproni, a vidám Putsch Tóbi iglói, a diktióból kifogvhatlan Terii aj <jo Caesar uj-aradi, a daliás tartású Reiter József d. földvári, a fiatalsága dacára oly komoly Sándor Miklós .komáromi, a tűzoltók két „dandy"-je: Mezei Mihály nagy-váradi és Bárány Nándor Ernő budapesti, végre Bocskó Samu debreczeni főparancsnokok. Sajnálattal uélkiilöztük a betegsége miatt megnem jelenhetett Krenedtcs Ferenc váczi főparancsnokot. Az ujabbak közül megjelent Marschalkó Gyula Síílmeczbányáról, llauser György Győrből és Schlosser Albert Aradról, Goreczky Zsiga az orsz. szövetség titkára Bpestről ; dr. Pászthor Egerből. De láttunk bajtársakat Kolozsvárról, Tordáról, Pancsováról, Tállyáról is. Szóval az egész ország lekii lönbözőbb részeiről sereglettek össze az érdeklődők. A különvonat rendezője az orsz. szövetség választmányának s a meghívott vendégeknek két első osztály ti salon-kocsit bocsátott rendelkezésére ; mi azonban -— bár szintén a meghívottak között valánk — szivesebben csoportosultunk egy felette kedélyes kompániát képezve, Follmann barát nk közé és jóizű beszélgetés, valamint a derék egri bajtársak pinczetokja zamatos tartalmának időnként való fogyasztása közben megindultunk és robogtunk mérsékelt gőzerővel Székes-Fehérvár felé. Székes Fejérvárott vidám zeneszóval üdvözölték vonatunkat és hozzánk csatlakoztak : az udvarias Kempelen Imre a mohai Ágnes-forrás tulajdonosa és saját tűzoltó csapatának főparancsnoka, a székes fehérvári önk. tűzoltó-egyletnek pedig elnöke ; a jókedvű Seidel Lajos fehérvári főparancsnok, Heinrich Lajos m. t. főügyézz, Meszlény Lejos ügyvéd és nagy meglepetésünkre és még nagyobb örömünkre az én kedves barátom és t. olvasóimmal közös és tisztelt régi jó ösmerősünk : Festetics Benó gróf Fejérmegye kir. tanfelügyelője, s a sz.-fejérvári önk. egyletben tiszti lángot viselő tűzoltó! A székes-fehérvári önk. tűzoltó-egyletnek, de magának a tűzoltó intézménynek is szerencsét, kívánunk ahoz, hogy a nemes grófot maguknak megnyerniük sikerült; mert ő oly férfiú, a ki azt a feladatot, melyet magára vállalt, lelkesen és lankadatlan buzgalommal törekszik megoldani és a nehézsegek elől nem szokott meghátrálni ! A szép Fehérmegyén, a kies mezőföldön és a Balaton gyönyörű vidékén áthaladva, éjjel volt már, a mikor Nagy-Kanizsára értünk. Itt csatlakozott hozzánk az orsz. szövetség általánosan szeretett buzgó elnöke: Cziráky Béta gróf. Azt mondanom is felesleges, hogy az ily alkalomkor elma radha'.lan dikciózás, éljenzés és zeneszó, sziikségképeni kiegészítő részét képezte az elnök üdvözlésének, mire ő a nála már megszokott szeretetreméltó és lekötelező modorában válaszolt és az ismerősökkel kezet is szorítva s néhány szót váltva, kocsijába vonult. Mi pedig azon szomorú tapasztalatra jutván, hogy a figyelmeztetés dacára pazar bőkezűséggel töltögető egri bajtársak pincetokja nem bibliai olajos korsó, — felosztottuk magunk között a rendelkezésre álló helyet s a következő napra erőt gyűjtendők, nyugalomra bocsájtottuk fáradt tagjainkat, már kinek-kinek a hogy engedték az istenek, ki fekve, ki ülve, ki állva. En még egy ideig elméláztam, kitekintve a sötét éjszakába és csak akkor tértem nyugalomra, a mikor vonatunk az édes magyar föld határait elhagyva, a horvát hegyek közé mélyedt * Álmodtam és álmomban pokoli üvöltést és kődobálást hallottam és valóságos boszorkánynyomást éreztem. No, gondolám, ez bizonyosan Zagrebu lesz, hol a horvát testvérek a bibliai mondás ellenére megfordított szeretettel fogadják a magyar tűzoltó testvéreket. Azonban csalódtam : a kődobálást a vonat zakatolása, az üvöltést a waggonok ide-oda tologatása és csikorgása, a boszorkánynyomást pedig egy az állva alvást megunt s magának fekvő helyet kereső bajtárs reám fekvése idézte elő. Megkönnyebiilve lélekzettem fel ! már t. i. a mikor a reám feküdt bajtársat magamról a földre kapacitáltam. Hála Istennek ! hát nincs politikai differencia, alszik a horvát-magyar barátság . . . nem bánt minket senki ! se kővel, se kenyérrel, csak az utóbbit kiveszi kezünkből. — — — Folyt. köv. Szeghő István. Jelen szamukhoz negyediv melléklet van csatolva.