Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. augusztus 21. 34. szám. JL_ Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyílt-tér petitsorn 12 kr. társánál, 1 \ ii " (cflr i f i es i A „Zalamegyei gazdasági egyesület

4' és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az urhatnáinság. A jobbágyi viszony megszűntével az a különbség, ami úr és jobbágy (paraszt) között volt, teljesen elenyészett s most már tulajdonképen mindenki úr, aki önálló kenyérkereseti ágat üz vagy szolgai alárendeltségben nincs. Ur a miniszter, úr a hivatalnok, úr a földmives, a földbirtokos, a kereskedő, az iparos egyaránt. És igen helyesen van így. Csak az a baj, hogy ez az általános uri-volt eredményezte körülbelül az nrhatnámságot, ami azt teszi, liogy ;i nem úr is minden áron úr, a kis-úr pedig minden áron nagy-úr akar lenni, amiből azután az következik, hogy túlnyujtózik a takarón valamennyi. Ne menjünk magasra! Kezdjük a földniivelő népnél! Valamikor a földmives embereknek anyagi rendezettsége onnan is eredett, liogy a birtokot nem darabolták el, hanem divatban volt az úgynevezett beházasodás. Ez azt eredményezte, hogy egy birtokon, egy házban néha négy öt család is élt együtt szép egyetértésben. Valóságos patriarchális élet volt az. Dirigált mindenben a család teje: a legidősebb apa. Ennek szava, akarata parancs volt a család többi, fiatalabb tagjára nézve. És ment is akkor szé- i pen a munka. Együtt, vállvetve dolgoztak, verejtékeztek, keresték a kenyeret s a megkeresett napi élelmet közös asztalnál fogyasztották el; a megtakarított jövedelmet pedig vagy birtok-szerzésre fordították, vagy pedig egyéb módon tőkésítették. Ez a patriarchalis együttélés mindenféle tekintetben sok és nagy előnynyel járt. Serényebben, jobban folyt a közös birtok megmunkálása; megtették, elvégezték azt maguk a család-tagok, mert elegen voltak hozzá. Kevesebbe került a háztartás; nem kellett pénzt kiadni szolgatartásra sem, napi munkásokra sem. Most egészen másként van. A nagykorúvá lett család-tagok nem maradnak együtt; mindegyik úr akar lenni; függetlenül élni, saját akarata szerint gazdálkodni, élni, cselekedni. íme az u r h a t-n á ni s á sr! Az előbb tekintélyes birtok szétdaraboltatik a család-tagok urhatnánisága folytán, mig végre annyira elkallódik, hogv egves darabjából (ami tudniillik egy-egy részre esik osztályos egyezség alkalmával) megélni teljes lehetetlenség. A birtok részenkint idegen kezekbe jut s a család-tagok kénytelenek szolgálatba állani. Lesznek a volt urakból szolgák. Azok pedig, akik szolgálatban állanak, mindent elkövetnek, hogy önálló emberekké, u r a kk á lehessenek. Mihelyt valamely szolgálatban egy-két száz forintot szereztek, azon vannak, hogy valamely független kenyérkereseti forrást nyissanak. Ha valaki kérdezi tőliik, hogy ugyan az Isten világáért hogyan tudta ott hagyni azt a jó helyet, ahol öreg korára szépecske vagyont takaríthatott volna meg: azt felelik rendesen, hogy megunták a szolpaságot, a magok urai akartak lenni. Az urasági négy-lovas kocsis, mihelyt annyi pénzt takarított meg, hogy egy pár lovat. és» egy kocsit vehet, bizonyos, hogv ott hagyja biztos, jó állását és fölcsap fiakkerosnak s küzködik, aniig lehet, nagy ügygyei bajjal, s ha megbukik, kezdi újra. A majorgazda, ha akkora összegecskéje van, amekkora egy negyed-telek megvételéhez kell, rögtön birtok után néz; megveszi a negved-telket; üti. véti; gazdálkodik rajta és . . . nyomorog. Menjünk most már kissé fölebb ! Nézzük: mit csinál az iparosok egy része? Dolgozik szorgalmasan; utána néz buzgón mesterségének, mig egy kis tisztességesebb vagyonkára szert tesz; akkor azután (amint mondani szokták) talba rúgja a mesterséget, ott hagyja szép jövedelmet biztosító tőkéjét s lesz belőle (az ő fölfogása szerint) ú r, tőkepénzes, magánzó, meg az ég tudja: mi? De csak addig tart ez az uri-volt, mig a fiatalon szerzett tőke föl nem emésztődik. Akkor azután rendesen dobra keriil minden s az illetőnek öreg korában kell újra visszamennie a hűtlenül elhagyott tőkéhez és dolgoznia reggeltől napestig reszketeg kezekkel az édes mindennapi kenyérért. Egy másik (már jóval nagyobb) rész meg azért nem bir boldogulni, mert szeret nálánál nagyobb urakkal cseresznyézni egy tálból. Ez pedig rendesen igen sok pénzt szokott fölemészteni. Igy azután akárminő jó keresete van is, egyébre nem vergődik, mint hogy jól él és jó) traktál, aminek az öreg-korban rendesen tengődés a vége. Ha tovább megyünk: a hivatalnokoknál szintén igy van. A kisebb fizetéses hivatalnokok szinte túllicitálják egymást a nagyobb fizetéses hivatalnokok életmódjának utánzásában. Amelyik meg nem teszi magától; ha idegenkedik, fél az urhatnámságtól, beleugratják mások, vagy ha mások nem, beleugratja bizonvosan a. felesége. Igy azután kevés lesz a fizetés; nő az adósság: beáll a fizetés-nehézség, majd a fizetésképtelenség s megtetőzi mindezt valami generális sikkasztás. Azután jő a börtön vagy a pisztoly. Mindez az urliatnámságnak, annak a szerencsétlen vágynak, törekvésnek köszönhető, hogy mindenki többnyire nagyobb úr akar lenni, mint aminő a szó szoros értelmében lehet; többet akar mutatni, mint amennyivel rendelkezik; rabjává lesz az urliatnámságnak. Sokan küzdenek a kaszt-szellem ellen ; senkinek se lehet azt rossz néven venni. De azután a kasztszellem ellen küzdők közöl többen abban látják annak megszűnését, ha a különböző kisebb, nagyobb rangú egyének együtt barátkoznak, mulatoznak. Ezt a mi részünkről egyenesen az urhatnámság táplálójául tekintjük; mert ily együttlét alkalmával a. kis-úr versenyt akarna tartani a nagyobbal s ilyként valósul Aesopus azon mondása: „Inops potentem dum vult imitari, perit " vagyis magyarán mondva, a szegény, midőn a hatalmast akarja utánozni, elvész. Az élet lépten nyomon igazolja. „Zalamegye" tárcája. Az idegesseg kora. (Fürdői levél Hadegucdból.) Fájdalom, de igaz, a mai kor az idegesség kora. Minden pillanatban szomorú alkalmunk van hallani, hogy ez, vagy amaz ideges ; fiatal vagy idősebb mindegyik, úgy látszik — e bajban szenved. — Miből eredhet e betegség? Hiszen még csak 30 évvel is ezelőtt alig beszélt valaki róla, és most léptennyomon kell hallanunk az e bajban szenvedők keserű panaszát. Érdemes tehát egy kissé azzal foglalkozni, miből keletkezik tulajdonképpen az idegesség, az emberiséget rendkiviili módon gyötrő eme bántalom, mely képes az ember egészségét tönkre tenni, és mely baj, ha elég korán nem orvosoljuk, idő előtt sirba vagy — ami még borzasztóbb — tébolydába vihet bennünket. — Én tehát, a ki magam is ideg beteg vagyok, megkísérlem -— habár e téren laikus vagyok — saját tapasztalataim alapján ezen baj keletkezését leirni azou reményben, hogy ezáltal embertársaimnak némileg hasznos szolgálatot tehetek. Nézetem szerint minden szellemi megerőltetés, túlcsigázott munka, a mostani kor rendkivüli s minden szerénységet nélkülöző igényei, kedély- és szívbántalom, félelem stb. idézik elő az idegbetegséget, vagy is megtá madják az ideg rendszert, és teremtenek oly állapotot, melyet csak érezni lehet, de leirni alig képes az ember; így szédülést, vértódulást, gyengeséget, lehangoltságot, kedvtelenséget, életuntságot é. a. t. idéznek elő az emberben és oly borzasztó érzés fogja el sokszor keblünket, mintha már az élettel le akarnánk száinolri. Tűrhetetlennek látszik állapatunk és alig tudunk abból kibontakozni. Ha azonban mégis minden áron szabadulni akarunk ezen veszedelmes bajtól: akkor ahhoz vas akarat, erős lelki elhatározás és kellő orvosi gyógykezelés szűkséges. — Az elsőt kiki csak i- saját elhatározásával érheti el, míg az utóbbit a jó orvos és a megfelelő gyógymód nyújtja. — Igaz, hogy korunk a haladás kora, és századunk többet mutat tel a tudomány terén, mint az előbbi szá zadok, de az is tény, hogy éppen ezen hala lás korszaka az emberek elé sokkal nagyobb és nehezebb feladatot tüz ki; ennek természetes folyománya a minden téren észlelhető verseny, mely azután túlcsigázott erőmegfc szítést igényel, hogy mindenki feladatának derekasan megfelelhessen. — Visszatérek tehát azon ponthoz, mely tnlajdonképpen a főtényezőt képezi, hogy mi által lehet még inémiképpen az idegbajt elkerülni, illetőleg, ha már meg van, orvosolni ? — A bajt oly módon kerülhetjük el, ha már ífju korunktól kezdve testünket hideg vízzel való mosás ál tal edziik, minden héten legalább háromszor tornászunk, naponta reggel és este egy-egy órát a szabadban sétálunk, egészséges táplálékkal élünk, tiszta, jó vizet iszunk, és egyáltalában mérsékletesen élünk. Ha pedig valaki már e bajban szenved, kellő gyógyítással kell mielőbb segíteni, mely főképpen a hideg víz — gyógymód által eszközölhető. — Ezen gyógyintézetek közt első helyen áll Radegwtd gyógyhely Stájerországban, Gráe/.tól 2 órányi távolságra, 1400 lábnyira a tengerszine felett, rendkivüli szép fekvéssel, vadregényes vidéke, balzsaindús levegője és éleny tartalmú fenyves erdőivel, melyeken keresztül a legjobb utak vezetnek a gyönyörű tájék minden részéhez. A gyógyhely felsorolt tulajdonai már magokban véve is félig gyógyulást idéznek elő. A gyógyintézet dr. Xovy Gusztáv orvos tulajdona s az ő és dr. Ruprich Gusztáv orvos vezetése alatt áll. Szükségtelen ezen orvosok jó hírnevéről szóllani : szakértelmük- és lelkiismeretes gyógykezelésüknek legfényesebb bizonyítéka, hogy a fürdőven légek dr. Novy irányában való bizalmuk és hálájuknak elismeréseid 1883 ik évben a gyönyörű tájék egyik legkimagaslóbb helyén egy igen szép emlékszobrot illetőleg obeliszket állítottak fel, ezzel akarván érdemeit mintegy meg. örökjteni. A gyógykezelés oly hatásos, a testet üdítő- és élénkítő, hogy már néhány nap múlva az ember javulást észlelhet, a gyomor csudaszerüen emészt meg mindent, egyszóval a beteg a kúra varázsszerű hatását mindenben érzi, és én oly betegeket láttam egészségeser. innen távozni, kiknek felgyógyulásáról magam is kételkedtem; de magain is Isten után hálával tartozom ezen gyógyhelynek és az intéző orvosoknak; mert sok kai jobban érzem magamat, mint 3 évvel ezelőtt s talán soha sem épültem volna fel, ha ezen gyógyintézetet fel nem keresem. — Az étkezde az orvosok saját kezelése és felügyelete alatt áll, és bátran elmondhatom, hogy a mellett, hogy mindenki ineg van vele eléged ve, mégis a többi hasonnemű gyógyhelyekhez mérten igeu jutányos. — A lakások igen csinos (villák) nyaralókban vannak, hol tiszta, szellős, száraz szobák kaphatók igen mérsékelt árak mellett, egy szóval minden egyes körülmény kellemesen és jótékonyan hat a ftirdővendégre. — Van igen csinos gyógyterein, mely 4—500 embert is befogadhat, csinos olvasó — játszó — billiardozó- és zongoraterme, — födött tekepályája, gazdag könyvtára, melyből különböző nyelven irt művek kaphatók, úgyszintén rendelkezik egy svéd gyógytornászát! és tnassage intézettel, mely a modern kor igényei szerint van be rendezve, és ezen a terén is a kellő szakértelemmel párosult gyógykezelés észlelhető, meg is van itt is a meglepő eredmény. —Radegund egyszóval oly gyógyhely, a hol a szenvedő emberiség a legnagyobb kényelmet és nyugalmat - úgy teljes felgyógyulását is találhatja. — Bizalommal tordujon tehát oda minden beteg és felgvógvulá-át biztosan remélheti. — Adja a jó Isten, hogv minél kevesebb szenvedő ember legyen a világon, de a kit még is a sors betegséggel sújtott, keressen Radegundban üdülést és gyógyulást. — Breisaeh Sámuel