Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 27-52. szám)

1887-11-27 / 48. szám

Melléklet a ,,Zalamegye'' 48 ik számához. A zala-egerszegi legtöbb adót fizető képviselők 1888. évi névsorának kiigazítása végett Háezky Kálmán, Boschán Gyula és Hajik István urakból" álló bizottság alakíttatott. Bemutattatott és tudomásul vétetett a inegve törvényhatóságának f. évi október 3 án s folytatva' tartott közgyűlésének határozata értelmében inegerősitést nyert városi közigazgatási szervezési szabályrendelet. Előterjesztettek a zalaegerszegi kórházi bizottság és a város tanácsa által felülvizsgált, jóváhagyott, - a város képviselői között tanulmányozás végett kiosztott, a zalaegerszegi városi kórházra vonatkozó alapszabályok, szolgálati szabályok és házrend, melyeket a képviselő testület egyhangúlag elfogadván, azokat megerősítés végett a megye törvényhatóságához felterjeszti. A mindennapi, In ti és országos vásárok helypénzeinek felemelése tárgyáb an a gazdasagi bizottságnak javaslata előterjesztetvén, az, mint a helyi viszonyoknak teljesen megtelelő, elfogadtatott és megerősítés végett a megye törvényhatóságához azzal terjesztetik tel, hogv ezen felemelés - a város területén lakókat kivéve — minden más idegenre kiterjed s ezi'ii jövödebn szaporulatból befolyó összeg a város közigazgatási költségeinek, a vásártér megnagyobbításához szükséges terület megvásárlására s a vásártérnek a törvényszabta kellékek szerint való jó karba helyezési költségeinek fedezésére fog fordittatni. Ezzel kapcsolatban elfogadtatott a gazdaságügyi bizottság által pártolólag beterjesztett ama polgármesteri előterjesztés, hogy a bőrszáritó félállithatása végett ;. vágóhidnál a vágatási dij egy marha után 1 frtra, egv borjú után 30 krra, s egy birka után lf> krra felemeltessék, mely felemelés folytán befolyó összeg a bőrszáritó költségeire fordíttatnék. E bőrszáritóban a mészárosok ingyen, kereskedők megtelelő dij mellett szárithat nák a bőrt. Egyúttal -- mivel a vágóhíd bérlete legközelebb lejár, kimondatott, hogy az nem fog bérbe adatni, hanem a város által házilag kezeltetik; mert igy 4—600 frtnyi jövödelmi szaporulat remélhető. Olvastatott a gazdaságügyi, pénzügyi és szépészeti bizottságoknak együttes javaslala 50 db. vaslámpaduc beszerzése iránt olvkrp, hogv a/, előállítási költségek akként nyernének fedezetet, miszerint a város lakói a legelőre hajtott minden marba és disznó után legeltetési dijat fizetnének s a/, igy befolyó jövödeleniből fedeztetnék a lámpaducok vásárlási költsége. A képviselő testület ily alakban a bizottsági java-latot nem fogadta el, az öO db. öntöttvas lánipaduc be zerzésébez szükséges 1500 frt összeg fedezését a város területen megállapítandó legeltetési dijak jövödelméből nem engedélyezte s egy úttal a bizottsági jegyzőkönyvben előterjesztett két kérdést egymástól szétválasztva tárgyalta s élénk vita után az 50 db. öntöttvas láinpaducnak beszerzése elvben elfogadtatott, de a város anyagi viszonyaira való tekintetből azok beszerzése elodáztatott. A legeltetési dijakra nézve pedig kimondatott, hogy mindazok, akik ZalaEgerszegen laknak s egyúttal a város határában — s/.őlő birtokot kivéve - - ingatlannal bírnak, a városi legelőn a legeltetési jogot saját marháikkal, lovaikkal és sertvéseikkel gyakorolhatják, kötelesek azonban kétévesnél fiatalabb szarvasmarha után 50 krt, két évesnél idősebb szarvasmarha és ló után 1 frtot, minden sertvés után 20 kr legeltetési dijat évenként fizetni. A város határában ingatlannal nem biró lakósok legeltetési díjul minden egyes két évesnél fiatalabb marba után 3 frt, két évesnél idősebb marba és ló után ti írt s minden darab sertvés után (itt krt kötelesek évenként fizetni. Az ujonari nyitandó ute/.ában a házhelvek eladását illetőleg a tanács megbízatott, hogy az árverést tűzze ki és foganatosítsa s annak eredményét jóváhagyás végett a képviselő testülethez terjeszsze be. A temető rendezésére és a temetkezési helyek (sírbolt) árának meghatározása tárgyában polgármester ur elnöklete alatt Balaton József, id. Czinder István, dr. Háry István és Händler István urakból álló bizottság küldetett ki. A zalaegerszegi népiskolába járó lielv. és ágost. reform, vallású tanulók vallásoktatásával a képviselő testület 50 frt évi tiszteletdíj mellett Kiss Lajos polgári isk. tanárt bízta meg. Abauj- Torna vármegyei- kassai közművelődési egyesületnek a város 15 frttal alapító tagjává lett s ez összeg az egyesület részére a városi pénztárból kiutal tátott. A laktanya átvételénél felmerült 3(55 frt 22 kr. költség; kiutaltatott. — Közegészségügy. Dr. Manyin Károly megyei főorvost ur a közigazgatási bizottság novemberi yyillése'ez a megye területén f. évi október hóban észlelt közegé*zségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdeklőkről a következő jelentést terjesztette elő: Időjárás tekintetéből a hónap első harmada kellemes és derült napokat adott, ezután tartós eső és változó idő következett a hőfok sül védésével. feljegyzett meteorologiai észleletek szerint a légnyomás maximuma volt 7G0

1" », minimuma 731'8m m, havi közép 747-5i» m. Léghőmérsék maximuma f 1 8-2 °C, minimuma — 1-4"C, havi közép j 8'5"C. Közép nedvesség százalékokban 80-7"„. Csapadék havi összege 205'4'h in. Szelek irányára nézve leggyakrabban észleltetett D. és K., azután K., DNy., ÉK., gyérebben Ny. és ENy. A közegészségi állapat a felnőtteknél általában kielégítő, sőt egyes vidékeken teljesen kedvező volt, csakis a csáktornyai járásban szaporodott észrevehetőleg a megbetegedések száma. A gyógykezelés alá került kórnemek legnagyobb százalékát a légzőszervi hurutok adták ; ezeken kivül észleltettek a csúzos bántalmak különféle nemei, továbbá váltóláznak és havi hagymáznak néhány esete, de szolid lefolyással. A gyermekek közegészségi állapota általában jobb volt a felnőttekénél, az uralkodó kórjelleg itt is hurutosnak volt mondható. A betegforgalom csak a csáktornyai járásban emelkedett és Zala-Egerszeg városban. Ez utóbbi helyen a kanyaró járvány miatt, mely teljesen szelíd lefolyásúnak volt mondható, amenuyiben 350 megbetegült gyermek közül csak 3 esett a kórnak áldozatává, a járvány most már annyira szünőfélben van, hogy szórványos jellegűnek mondható és az elemi iskolában a járvány tartamára beszüntetett előadások újból megkezdettek. A Kottoriban uralgó kanyarójárvány szintén szünőfélben van, amennyiben 8 nap alatt újabb eset nem merült fel, e községben a járvány egész tartama alatt megbetegült 5 gyermek, kik közül 48 meggyógyult. 3 meghalt. Boncvizsgálat teljesíttetett összesen 8 és pedig négyszer törvényszéki megbízás folytán, négyszer pedig rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál: 1 dermedet, 1 agyguta. 1 elvérzés, 1 tüdőhűdés; a rendőrieknél 3 szivhiidés, 1 agy vérömleny. Hullaszemle rendőri tekintetből teljesíttetett négy esetben, súlyos sértés bejelentetett 7. öngyilkosságot 1. egyén köpetett el Zala-Egei-szegen ön felakasztással. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak öten estek áldozataivá. Ugyanis tűzhely mellett vigyázatlanság folytán szenvedett égési sebekben halt meg 3 Horváth Anna Lipahóczon, Németh Imre Káloczfán, Fábies Kati Tóthszerdahelyen); vizbefult (Vaspörön Deák István) és szekérről való leeséskor agyrázódást szenvedve halt meg I (Takács .József Keszthelyen.) Elmekórnak két esete jelentetett be. Egyik, mint csendes őrült, házi felügyelet mellett kezeltetik, a mánk téboldába szállíttatott. Özvegy Siile Antalné tapolczai (12. éves nő í>0 nappal azután, hogy veszett macska által megiiiaratott, a víziszony tünetei közt meghalt. — Felhívás. Zala-Egerszeg torna-kedvelő t. c. fiatalságához! „A magyarországi tornaegyletek szövetsége" a szer vezkedés első nehézségeinek leküzdése után az alapszabályok által körülhatárolt működését első sorban a megszűnt egyletek uj életre keltésében kívánta kiterjeszteni: e végből felhívást bocsátott ki országszerte a testgyakorlásnak már megnyert híveihez és avatottjaihoz, akikre j| azon erkölcsi kötelem is hárul, hogy az általuk helyesnek felismert rendszer térfoglalását minden alkalmas ii módon elősegítsék. „A magyarországi tornaegyletek szövetségé-nok" igazgatósága csekélységemet is megkereste, hogy a helybeli volt tornaegylet feltámasztásához megkívántató mozgalom megindításában segédkezet nyújtsak. Ezen . reám háramló kötelességnek óhajtok megfelelni, amidőn a helyben lakó t. c. ügybarátok nagybecsű közreműködéséért esedezem. Köztudomású dolog, hogy városunkban már 0 éven keresztül fönállott tornaegyletnek 1879. évben történt megszűnte után is léteztek egyes férfiak, kik készek voltak a testi nevelés és testgyakorlás fölismert szükségével számolva — kitartó és zajtalan tevékenységnek utat keresni és kedvezőbb körülmények között annak állandó tért biztosítani. Nincs kétség tehát az iránt, hogy városunkban a tornázásnak ne volnának hívei, csak a tömörülés szükséges. Amiért is teljes bizalommal kérem a testgyakorlásnak már ez ideig megnyert férfiait és mindazokat, kik a nemzeti erők feiifjosodását és megizmosodását a tornaegyletek működésétől és munkásságától várják, hogy egy ujabban létesítendő tornaegylet érdekében megindítandó mozgalomban résztvenni és f. é. deczember 3-án délután 5 órakor a polgári iskolai rajzteremben tartandó értekezleten megjelenni méltóztatnának. Hazafias üdvözlettel vagyok Zala-Egerszegen, november hóban 1887. Paukovich György tornatanár. Védbtszéd. Tartotta Boschán Gyula zalaegerszegi ügyvéd f. hó 17-én a rögtönbiráskodási tárgyalás alkalmára!. Tekintetes rögtönitélő biróság! Tudva azt, hogy a jelen rendkívüli eljárás mellett a vádlott által elkövetett cselekmény milyen végzetes, milyen gyászos kimenetelű lehet reá nézve: nem minden aggodalom nélkül teljesítem a reám bízott nemes, de egyúttal súlyos védői kötelességet. Ezen végtárgyalás folvama alatta reám nehezedő felelősség érzetébén nem egvszer tettcin önmagamnak szemrehányást a miatt, hogy vádlott jól felfogott érdekében védelmét nem engedtem át nálamnál ügyesebb, szakavatottabb egyénnek. Nehéz feladatom teljesítésében csak azon meggyőződés támogat és bátorít, hogv — bármilyen hiányos ieend is a védelem — e miatt vádlott ügyének helyes elbírálása befolyásolva nem leszen; mert a tekintetes biróságr.ak minden egyes tagja ezen szomorú ügyet annak legcsekélyebb részletéig éber figyelemmel kisérte és örömmel fogja az alkalmat megragadni — ha csal; némileg lehetséges, — hogy a jelen itgy elbírálása a rendes útra tétessék át. Más" részt pedig tudom, hogy e biróság melegen érezni tudó kebellel biró egyénekből áll, a kik a jelen esetben nem a törvény holt betűi, nem annak rideg szavai szerint fognak ítéletet mondani, hanem mérlegelni és figyelembe venni fogják még a legcsekélyebb mellékkörülményeket is, melyek vádlottat a törvény teljes szigora alól felmentik. — Kérve kérem tehát a tek. rögtönitélő bíróságot, ha az, mit felhozandó leszek, nem is Ieend minden kétséget kizáró beigazolt körülmény, ha a kételynek csak némi nyomát fogja hátrahagyni arra nézve, hogy az elbírálás "tárgyát képező gyászos cselekmény hol és miként vitetetott véghez: ne korlátoltassa magát azon borzasztó törvény holt betűi által, hanem engedje magát lelkiismeretének sugallata által az ügy elbírálásánál vezéreltetni. Egész lényünk felháborodik az ellen, hogy a jelen esetben a bt. 20 §-ának első pontjában körülirt büntetés ne nyerjen alkalmazást; holott a rendes eljárás szerint — ha a tek. vádhatóság által felhozottak minden kétségen felül állanáuak is — védenczeinre nézve legroszalib esetben csak a bt. 349 §-a szabta büntetés lenne alkalmazható. — Nem akarok a tek. rögtönitélő bíróságnak terhére esni azon kérdés fejtegetésével, váljon a statáriális eljárás a inai kor követelményeinek megfelel-e? Hiszen minden jogász a kivételes törvényeket a mai tisztult jogi fogalmakkal megegyezhetlennck tartja és különösen a rögtönbiráskodási szabályokat egy elmúlt sötét kor szomorú maradványainak tekinti. — Nem vállalkozom annak beígazolására, hogy a bt. 20 g-ának első pontjában foglalt büntetés nem egyáltalán nem bir azon kellékekkel, melyekkel minden büntetésnemuek — ha jogos és hasznos akar leuni — bírnia kell: hiszen minden felvilágosodott ember tudja, hogy az elvetendő már csak azon oknál fogva is, hogy soha jóvá nem tehető. A tekintetes vádhatóság a gonosztevők ellen alkalmazandó rendkívüli eszköz dc foindokául a megrendített jogbátorságot hozta tel. Nem akarom kutatni, váljon megyénkben a személy és vagyonbiztonság oly mérvben volt-e ve szélveztetve, hogy olyan rendkívüli eszközök voltak szükségesek, mint a minő a statáriális eljárás; azt sem akarom vizsgálni, váljon a megháborított jogrend ellensúlyozására az ilyen eszközök alkalmasak és hathatósak-e? Zaíamegye közönsége a közjót tartva szem előtt, bölcs belátása szerint azt szükségesnek vélte és a magas kormány a rögtönbiráskodást a megy • kérelmére engedélyezte. Mint e megye fiának, de különösen mint ügyvédnek, kötelességem a törvény előtt meghajolni és mégis hajolok előtte. Dura lex, sed lex! Azt azonban mégis merem állítani, hogy sem Zalavármegye közönsé gének — midőn a rögtönbiráskodást kérelmezte —, sem a magas kormánynak — midőn azt engedélyezte — nem volt szándéka azt olyan esetekre alkalmazni, mint a jelen fennforgó eset. Ha a salus rei publicae ilyen barbár törvény alkalmazását szükségessé teszi is, akkor annak szigora által legfeljebb azon megrögzött büntet tesek sujtandók, a kik a társadalmat üzletszerűen toly tátott gonosz tetteik által veszélyeztetik; de nem azon szerencsétlenek, a kik — mint vádlott — egy szerencsétlen pillanatban megfeledkezve önmagukról, nyomorúságuk szülte pénzvágyból gyilkoló eszközt ragadnak embertársuk ellen, és a bűntett elkövetése után h Iki furdalások által zaklatva töredelmes vallomást tesznek. Maga a tek. kir. ügyész ur is elismerte végindit ványában, hogy védenczeni nem tartozik a teljesen meg romlott egyéuek közé. Ez implicite magában foglalja azon concessiól is, hogy méltatlanul sújtatnék, ha ellene a büntetések legsulyosabbika alkalmaztatnék. Vádlott egész magaviselete azt a benyomást tette mindnyájunkra, hogy még nem halt ki benne minden jó érzék, tehát csakis az elrettentés czéljából nein szabad előle a megtérés útját elzárni. — Egyébként én nem is látom oly minden kétséget kizáró módon azon vádpontokat beigazolva, melyek a tek. vádhatóság által a véginditványban felhozattak. Első sorban alapos kételyek merülnek lel a terű letiség szempontjából vagyis arra nézve, váljon vádlott a végzetes cselekményt csakugyan Zaíamegye területén követte-e el ? Midőn két olyan nagy vármegye — mint Zala és Vasmegye — határáról van szó — különösen ha a két vármegye közti határpont egé^z pontossággal niegálla pitva nincsen — néhány ezer lépés oly csekélység, hogv majdnem figyelembe rem jöhet. A szakértő mérnök ál tal választott kiindulási pjnt nem tekinthető oly tix pontnak, honnan mérve Vasmegye halára egészen praecise megállapítható lenne. A városi elöljárók pedig — a kik azt adták elő, hogy tudják, hol kezdődik a szorn széd megye, száz ölnél is messzebb jelelték ki a batárt, mint a hol annak a mérnök nézete szerint lennie kell. Két vasmegyei ember pedig, a kik éppen az uton jót tek, ismét máshol jelelték ki a határt. Midőn tehát a két megye közti határra nézve a nézetek ilyen eltérők, akkor ha a bűntény színhelye a kijelelt határpontoktól néhány ezer lépéssel innen vagy tul esik, ez már elégséges arra, hogy alapos kételyek merüljenek fel bennünk az iránt, váljon a bűntény színhelye csakugyan Zalamegyében fekszik-e, hol a rögtönbiráskodás ki lett hirdetve, vagy Vasniegyében, hol a vádlott által elkövetett bűntett a rendes eljárás szerint bírálandó el. — Ebez járul még azon körülmény, hogy vádlott csak gondolja, hogy az általa kijelelt h lyen üttötte le Bors Józsefet, de egész határozottsággal azt nem állíthatja, a mi különben a dolog természetében rejlik, mert igen könnyen meglehet, hogy a borzasztó tett szülte ijedtség, félelem és zavar folytán a tett elkövetésének színhelyére nézve tévedésben van. -— De még hi a tett elkövetésének helyére nézve nem is merültek volna fel kételyek, szerény véleményem szerint a jelen ügy még akkor sem tartoznék a rögtön bíráskodás alá. A "tek. kir. ügyész ur ugyanis a rablás fogalmának meghatározása tekintetében ugy a rögtön birósági eljárás 7 4j át, mint a bt. 344 §-át idézte és mint nézete szerint a jelen esetre különösen alkaliuazhatót, a bt. 344 íj ában foglalt meghatározást fogadta el. Hogy a rablás fogalmának megállapítására a régtönbiráskodásnál is a 7. § daczára is a bt. 344 S mérvadó, azt én is hiszem ; mert a bt. 1 í; szerint bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít. Az 1880 évi 37 t. cz. 2. §-a szerint pedig a bttk. életbeléptetésének napjától kezdve hatályukat vesztették a törvényeknek, rendeleteknek, szabályoknak mindazon rendelkezései, melyek a magyar^ büntetőtörvény könyvek intézkedéseinek tárgyát képező valamelv cselekményre büntetést határoznak. — Ámde a vádlott által elkövetett cselekmény nem esik a bt. 344 t?-át körülirt rablás fogalma alá, mert az az elidegenített pénz tekintetében csak lopás volt. Ugyanis a rablás egyik főeriteriuma éppen abban rejlik, hogy az idegen ingó vagyonnak elvétele erőszak alkalmazása