Zalamegye, 1887 (6.évfolyam, 1-26. szám)

1887-05-01 / 18. szám

VI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1887. május 1. 18. szám. Előfizetési díj : Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 t't. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélvegdij 30 kr. Nyilttéi- petitsorii 12 kr. ii t> IrMr i t í, jdumsi es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A választások előtt. Hogy megyénk egyik másik kerületében mennyire szervezkednek az egyes pártok? hogy tnilyen pártiak lesznek a képviselők ? — minket (mint nem politikai lapot) szép keveset érdekelnek. Mind a mellett jónak látjuk szavunkat fölemelni, liogy (nemes érteleniben) korteseivé legyünk a társadalmi békének. Tudva levő dolog, hogy ma-napság a választások (legyenek azok kisebb vagy nagyobb jelentőségűek), rendesen jó erősen megzavarják a társadalmi békét, a jó és áldásos társadalmi i egyetértést. Különben nemcsak ma-napság járnak a választások nagy izgalommal, úgy folytak azok a választási joggyakorlat első nyilvánulásától fogva szakadatlanul. Talán egyetlen nemzet történelme sincs úgy tele pártküzdelmekkel, mint épen a miénk.. Az alkotmányos joggyakorlat egyik legfontosabb ténye: a király-választás, nálunk majdnem minden alkalommal kisebb, nagyobb pártharccal járt. Testvéri vért ontó háborúkkal. A kisebb választások, a megyei hírneves restaurációk az egyszeri „nemes atyafi" szerint véres fejek nélkül kutyát sem értek. Hát abban az időben csákánynyal és buzogánynyal szerettek argumentálni a választó honfiak. És mint van mégis, hogy abban, a (mostani pallérozottságunk szempontjából) durva korban sokkal erősebb volt a társadalmi összetartás, békésebb az együttlét, őszintébb az egymás iránti bizalom ? Miként van, hogy épen azoknak a jó részben véres választási küzdelmeknek idejében virágzott a költői nimbuszszal körülvett s az általunk már oly sok alkalommal visszasóhajtott „patriarchalis élet ?" Onnét van, mert az akkori választások mindenkor mérkőzések voltak és pedig a kor fogalmai szeriut (ha mindjárt vérrel jártak is) nemes mérkőzések. Távol van tőlünk még a gondolat is, bog)- az ilyen választásokkal járt vérontásokat legitimálni akarnók ; de az akkori kor álláspontjából tekintve azokat, nem tűnnek fel oly sötét tények gyanánt; s leszámítva azoknak a mi műveltebb fogalmaink szerinti durvaságait, a jelenkor álláspontjából is elfogadhatók n e ni e s küzdelmeknek. Volt t. i. egy olyan sajátságuk, mi azokat nemessé tette: a nyiltság. Véleményét mindenki szabadon kimondta s küzdött is véleménye mellett; küzdött, liogy elvének képviselője diadalra jusson, megválasztassék. Ez a nyilt véleménykimondás és nyilt, furfangtól s különböző ravasz fogásoktól ment küzdelem azután sok izgalommal, sok hévvel, nem egyszer elkeseredetten is folyt; de mikor a választások lezajlottak, a pártok leghevesebb harcosai is csakhamar napirendre tértek azoknak izgalmas eseményei és emlékei fölött. Akik egy-két nappal előbb tán még érzékeny próbákat tettek egymáson a fokos és az emberi hát keménységi különbözetének kipuhatolása iránt : a választás után megint csak egy csutorából ittak. — Hát a mi korunkban egészen másként van. Most a régebbi választásokhoz képest simán, glaszé-kesztyüben folynak a választások. Diplomáciái simasággal, de diplomáciái ravaszsággal, furfanggal is. Minden van, csak őszinteség, nyiltság nincs. Mindenki azon töri fejét, bogy miképen szedje rá, csalja lépre a másikat. A cél igen sok tisztességtelen eszközt szentesít a mai választásoknál. Pártküzdelmet nem kisérik ugyan és nem segítik elő csákányok és tokosok, de kiséri a gyűlölködés s nagyokat lendít rajta a boszú. Nem egy ember van, kinek egyetlen szavazata egész életére, jövő sorsára kihat. Vagv elbukik miatta, vagy szerencsés lesz általa. S vájjon honnét van a véleménynyilvánításnak e messze terjedő kihatása ? Onnét, hogy a pártküzdelmek manapság egyik pártnál sem érnek véget a választás meg történtével, hanem folynak tovább lassan, titkolt boszu alakjában és szülnek kinos társadalmi meghasonlást. Az eddigi szomorú tapasztalatok után ezúttal a társadalmi béke érdekében vettük föl tehát tollúnkat, hogy a különben is erősen megzilált társadalmi viszonyok tekintetbe vétele mellett megyénk választó polgárait nemes küzdelemre intsük és kérjük. Az országgyűlési képviselők kijelölése, az úgynevezett korteskedési időszak nemsokára kezdetét veszi, vagy már itt-ott kezdetét is vette. Élhet ki-ki alkotmányos jogával: nyilváníthatja véleményét szabadon. Akinek tetszik osztja, akinek nem tetszik : nem osztja azt. A tisztességes vélemény tiszteletet érdemel: a mellett küzdeni (de nemesen küzdeni !) szép dolog. Tisztelje mindenik párta másik meggyőzédését; ezt kivánja a politikai tisztesség; ebben gyökeredzik a társadalmi béke. Legyen tehát a választási mozgalom olyan, hogy társadalmi életünket meg ne zavarja és senkire nézve kinos következményeket ne szül// . jön ! Őszinte jóakarattal ennyit könnyen elér hetünk politikai érettségünk jelenlegi fokán. — mim gok, mely hagyományos szokástól eddig még Lenci bácsi sem tért el soha. Vén létére kezdjen hát új mórest s épen most, mikor sem többró'l sem kevesebbről, hanem arról van szó, hogy a Salváry Pistát, a Lenci bácsi unoka öcscsét, „betegyék" Forrókutra szolgabírónak. Hetek, honapok óta járja a vármegyét az öreg úr, lót, fut, korteskedik a „gyerek" mellett, aki ncniiak hogy embernyi ember már, hanem még hozzá okos ember is. A budapesti universitáson végezte a just s csak nem régiben jött haza egy olyan doktori diplomával, a milyen még nem volt soha a famíliában. Azután meg — szó ami szó — szép szál legény is. Nem csoda hát, ha a szomszéd Szánthóék Boriskájának is megakadt a szeme rajta. Szerették egymást nagyon s mi sem állt már boldogságuknak útjában, csak az, hogy az ősi birtok elfogyott, hivatal meg még nein volt. Es most, midőn az atyafiság, sógorság jóvoltából meglenne ez is, mikor már több mint bizonyos a forrókuti szolgabiróság, kapja magát ez a bolondos szürke és — sánta lábával belevág a familia dolgába s bizony nagyon könnyen megtörténhetett volna, hogy tökéletesen el is rontja azt, füstbe megy a sok szép terv, másé lesz a kis Boriska gazdag hozománya, ha a nyelőkei főtisztelendő plébános úrnak véletlenül eszébe nem jut, hogv hát iszen van ő neki is egy olyan forma szürkéje, mint a milyen az a boldogtalan ostorhegyes, elhúzza majd ez is az ősi csézát a restauratióra. Lám, a legutóbbi követválasztáskor is, mikor diszfogatot menesztettek a képviselő úr elé, akkor is az ő lova szerepelt a közköltségen összeállított négyesben s olyan komédiát csapott, hogy a nagyságos követ úr ijedtében háromszor is kiugrott a hintóból. Hanem hát most, midőn a nyelőkei uraság négyesében dilettánskodott— valószínűleg tudatával bírva annak, hogy a restauratió valamivel mégis csak hátrább áll, mint a követválasztás — sokkal szolidabban viselte magát s csak akkor szeleskedte el egy kissé a dolgot, mikor a kivikszolt batár a főtisztelendő úrral s Lenci bácsival egyetemben kipördűlt a tágas udvarból s ott a kapu kanyarulatánál, a hegyesre fent bajuszú kocsis oda durrantotta füle tájára, mert ekkor bizony —- meg„áaiamegye tarcaja. A MEGYE GYŰLÉS. — Tárca. — Irta : l)r. Jeuvay (Jéza. Lenci bácsi, bodor füstfellegeket pöfékelve fajt .»ipájából, nagy léptekkel méregette végig az ambitust. 'sak néha-néha állt meg a hosszú tornác végén s elnerengve, gondolkodva, kedvetlenül jártatá körül apró szürke szemeit háza tájékán. Ki tudja, mi bántotta a jó öreget, a ki pedig egyébként nagyon is könnyen leszokta rázni magáról az élet baját. Talán az jutott eszébe, hogy ez előtt húsz esztendővel, mikor átvette boldogult édes apjától a nyelőkei possessiót, minden jobban nézett itt ki, mint most, nem volt olyan ütött-kopott a curia, mint raanap s ott a nyikorgó gémes kút alatt, így alkonyatkor, legalább is kétszeraunyi lábas jószág furakodott a lioszszú vályúk mellé. Két béres legény is alig győzte meregetni nekik a vizet, mig most, egy is nagyon könnyen elvégzi. Hja! de ki tehet róla, ha azóta nagyot fordult a világ sora! Nehéz idők járnak a gazda emberre s még ezer szerencse, ha feléből harmadából meglehet tartani az ősi just. Hanem hát — az igazat megvallva — Lenci bácsit most nem is annyira ezek a dolgok szomorították. Sokkal inkább bántotta az az eset, mit csak előbb jelentettek be nála. — Az ostorhegyes megsántult. Egy hétig sem lehet befogni ! így újságolta a parádés kocsis s a nagyságos urat majd a guta ütötte meg, mikor meghallotta ezt a lesújtó hírt s addig még öreg cselédje szavainak sem akart hitelt adni, mig csak saját szemeivel megnem győződött a szomorú valóról, sőt még ekkor sem ment sehogy sem a fejébe, hogy ez a régi hű állat, a négyes fogat dísze fénye, hogyan tudott épen ma ilyen hallatlan ostobaságot elkövetni, mikor, hosszú évek tapasztalatai után, nagyon jól tudhatta már, hogy minden quartalisban megyegyülés szokott lenni, erre pedig ősi divat szerint, mindig négy lovon jártak be a nyelőkei urasáapprehendálván e vastag tréfát — olyat rúgott az ég felé, hogy majd lehasította a rudas állkapcáját; mikor pedig a székvárosba értek, gangosai) berobogtak a „Zöldfa" vendéglő íves kapuszine alá, a zsibongó lárma, muzsikaszó s egyéb, faluhelyen szokatlan látványok és ünnepélyességek , annyira inegnesz sítették szegényt, hogy három kocsislegény is csak nagy nehe zen tudta lecsillapítani. De mit törődött most Lenci bácsi az eféle malitiákkal. Az ősi moresnek elég volt téve. A nyelőkei nagyságos úr négy lóval állított be a restauratióra. Mert hát utóvégre, mégis csak kell egy kis kü lönbségnek lenni a régi notabilitások s holmi küzönsé ges megyei bizottsági tagok között, kik alól már kifő gyott a paripa s a kikre csak úgy fél vállról tekint a „közvélemény" és legfelebb csak a tisztújító szék idejében s akkor szokás megismerni őket, mikor voksolásról van szó, ilyenkor azután szívesen elparolázgat velük még a nvelőkei uraság is, különösen most, midőn o 1 ' nagyon is rosszúi kezdtek állni a „gyerek" neliái. Mert bizony — szó a mi szó a Salváry atyafiság ez egyszer erősen elkalkulálta magát. Csak végig kellett nézni a megyeház nagytermében zsibongó tömegen s nem nehéz volt kitalálni, hogy a bal oldal, hova az ellenjelölt a Szentpétery Niki emberei sorakoztak, sokkal erősebben áll, mint a jobb szárny, hol a Pistát éltették. Lenci bácsi borús lélekkel bár, de mosolygó arccal — hja! választáskor nem szabad haragot mutatni — járt-kelt a lármás embersokaság között. Majd itt szorított barátságos jobbot egy tekintélyes virilistával, majd meg amott ereszkedett bizalmas diskursusba egy másik nagyszájú bizottsági taggal. Mindenki számára volt valami lekötelező mondani valója s szerette volna magához ölelni a nemes vármegye egész egyetemét, mely kisebb-nagyobb csoportokra oszolva, mérlegelte a választás esélyeit s zűrzavaros morajjal hullámzott fel és alá a vármegye hatalmas épületében s csak akkor csillapult, csendesült egy kissé le, midőn a főispán úr őméltósága elfoglalta helyét az elnöki székben s elhaló, gyenge hangon megnyitotta a törvényhatóság évnegyedes rendes ülését. Jelen számunkhoz negyediv hirdetés melléklet van csatolva.